Az UEFA Youth League sorozatot 2013-ban hívták életre, majd a 2013–14-es szezonban a „nagy” Bajnokok Ligájával megegyező összetételű és menetrendű csoportkört játszottak – amolyan próba jelleggel. A nyolc csoportgyőztes és a csoportkör nyolc második helyezettje ezután a kieséses szakaszban vett részt. Azonban itt már, a BL-től eltérően, a továbbjutás egy mérkőzésen dőlt el, az elődöntőket és a döntőt pedig semleges helyszínen játszották egy négyes torna keretein belül.
A kétéves próbaidő után az UEFA sikeresnek ítélte a sorozatot, így egyrészt eldőlt, hogy állandósítják, másrészt az is, hogy kibővítik, és 32-ről 64 csapatra növelték a mezőnyt. A korábbiakhoz hasonlóan a legrangosabb európai kupasorozatba bekerülő 32 csapat ifjúsági gárdái a BL-sorsolásnak megfelelő csoportkörben vívták meg a saját küzdelmeiket. Ezen felül az UEFA által készített koefficiens-rangsor első 32 országának U19-es bajnoka is besorolást nyer egy oda-visszavágós rendszerű egyenes kieséses formátumban megrendezett őszi sorozatra, amelyben két kör után nyolcra szűkül a létszám. Ez a nyolc csapat egy rájátszást jelentő körben – már tavasszal – találkozik a nyolc csoportmásodikkal (így alakult ki az évadban az MTK–Ajax párharc). Az innen továbbjutók és a csoportelsők alkotják a 16 csapatos táblát, és innentől kezdve már egy mérkőzésen dőlnek el a párharcok, a végén a szokásos nyoni négyes döntővel.
Az első, 2013–14-es kiírásban máris találunk portugál csapatot a döntőben, ám a Benfica fiataljait az FC Barcelona korosztályos együttese 3–0-ra legyőzte. Ezt két gyengébb évad követte a luzitánok szempontjából, mert előbb a lisszaboni piros-fehérek és a Porto FC is a nyolc között vérzett el, majd csak a fővárosiak tudtak bejutni az egyenes kieséses szakaszba, ám a negyeddöntő ekkor is kifogott rajtuk.
A két, Chelsea által megnyert kiírást követően ismét egy kiugró év következett a Benfica részéről, azonban a Rúben Dias és Joao Félix fémjelezte együttes 2–1-re alulmaradt a Marco Rose irányította salzburgiakkal szemben, ahol Patson Daka is betalált. Ez a 2017-es négyes döntő volt a kezdete annak a sorozatnak, amelyet a portugálok azóta is fenntartanak, azaz egy csapatuk legalább a négy között van, de többnyire a – kezdetek óta minden kiírásban – Nyonban játszott döntőben is érdekeltek.
A 2017-18-as szezonban az FC Porto „csekkolt be” a svájci final fourba, ám az elődöntőben túl nagy falat lett nekik a már kétszeres győztes londoni kék mezes alakulat. Pedig Diogo Costával a kapuban és Diogo Leitével a védelemben addig magabiztosan álltak a lábukon a „sárkányok”, de végül a tizenegyes-párbajban többen is megremegtek. (A Chelsea egyébként ezek után a döntőben 3–0-ra kikapott az elődöntőben a Manchester City-t 5–4-re legyűrő Barcától.)
A 2018–19-es idényben aztán megtört a jég, meglett az első aranyérem is Portugália számára. A portói kék-fehérek egy évvel rutinosabbak lettek, és mivel a keret nagy része egyben tudott maradni, ez végül revansot jelentett a Chelsea elleni fináléban. Fábio Vieira volt az egyik hős, de Fábio Silva és Romário Baró is kitett magáért.
A koronavírus-járvánnyal erősen érintett 2019-2020-as kiírás során a Benfica jutott el Nyonba, ahol végül a fináléban a Real Madrid ellen alulmaradt, pedig Goncalo Ramos hatszor volt eredményes az egyenes kieséses szakaszban. A most felnőtt szinten is villogó csatár a Liverpool, a Dinamo Zagreb és a királyi gárda ellen is duplázott, de végül ez kevésnek bizonyult.
A 2020–21-es idényt eltörölték, azonban a lisszaboniaknál ez nem okozott gondot, hiszen a 2021-22-es kiírásban a Benfica – három elbukott döntő után – végre felért a csúcsra. A salzburgiak elleni fináléban egy hatossal rendezték le az osztrákokat, ráadásul Henrique Pereira Araújo lett a sorozat történetében az első, aki a mindent eldöntő meccsen mesterhármast szerzett.
Tavaly – szintén a felnőttmezőny mintájára – bevezették az U20-as Interkontinentális-kupáért megrendezett mérkőzést (Under-20 Intercontinental Cup), amelyen az európai és a dél-amerikai győztes csap össze. A Benfica az U20-as Libertadores-kupa-győztes uruguayi Penarollal játszott, és a találkozó végén a portugálok örülhettek.
A jelenleg is zajló kiírásban aztán a címvédő fővárosiak a csoportkörből sem tudtak továbbjutni, míg az FC Porto a legjobb tizenhat közt hullott el. Így aztán a sorozat történetében először a Sportingnak „kellett hoznia magát”, ahhoz, hogy ez a remek portugál sorozat ne szakadjon meg. A nyolcaddöntőben a már felnőttek a között is bemutatkozó Abdul Fatawu Issahaku volt a hős a – korábban az MTK-t búcsúztató – Ajax elleni mesterhármasával (5–1 lett a vége!), majd a nyolc között a házi gólkirály Rodrigo Ribeiro szállította a győztes találatot a Liverpoollal szemben.
A luzitánok most akár „triplázhatnak” ebben a tekintetben, ehhez a Sportingnak az elődöntőben először az egy körrel korábban a Real Madridot 4–0-ra(!) lelépő holland AZ-t kell legyőznie, majd siker esetén jöhet a Hajduk Split–AC Milan párharc győztese.
A portugál futball az előző évtized során igen nagyot ugrott előre, ami nagyban köszönhető annak, hogy az utánpótlásképzésük szintet lépett. A három nagy klub óriási bevételeket gyűjt be annak köszönhetően, hogy a remek scouting-hálózat fiatalon felfedezi, a kiváló akadémiai rendszer pedig nagyszerűen ki is képzi a tehetségeket. Ennek tökéletes bizonyítéka ez is, amit bemutattunk, hogy az U19-es korosztályban évről évre ott vannak az európai elitben legalább az egyik csapatukkal.
Kiemelt kép: Getty Images
