A rekordbevétel ellenére még erősödött is a Sporting CP

A 2019–2020-as idényben, mikor Rúben Amorim 11 fordulóval a szezon vége előtt átvette a kispadot, akkor fordult elő legutóbb, hogy a Sporting CP lemaradt volna a dobogóról. A rákövetkező kiírásban azonban bajnok lett a csapat, megtörve a majd két évtizedes SL Benfica–FC Porto hegemóniát.

A legutóbbi idény során ismét negyedik lett a zöld-fehér alakulat, amely nem viselte jól, hogy kiürítették a középpálya közepét. Ugyanis hiába jött össze a bevételi oldalon több mint 100 millió euró, azt nem játékosvásárlásba forgatták vissza, így aztán nagyon gyengén alakultak az együttes meccsei hétről hétre. Idén nyáron ismét biztos volt, hogy lesznek olyan érdeklődök, akik kifizetik a kivásárlási árat a legnagyobb lisszaboni tehetségekért, de ezúttal minőségi erősítések is érkeztek, akikkel bátran lehet reménykedni abban, hogy nem csak a dobogós helye lehet biztos a csapatnak, de akár még a bajnoki cím is megcélozható.

A távozók névsorában külön kezelendő Pedro Porro, aki már januárban kölcsönbe került Londonba, nyáron pedig a Tottenham Hotspur kifizette a 40 millió eurót érte, Tiago Tomás pedig másfél évig volt a VfB Stuttgart játékosa, de végül a VfL Wolfsburg volt az, amely nyolcmillió euróért szerződtette júliusban. A valóban komoly veszteséget Manuel Ugarte búcsúja jelentette, akit a Paris Saint-Germain vásárolt ki 60 millió euró fejében. Az uruguayi középpályás alapembere volt a csapatnak és a pótlása elsődleges prioritást élvezett. Youssef Chermiti inkább csak epizodista volt, így az érte kapott 12,5 millió euró nagyon szép haszon lett, amit vissza lehetett fogatni. Arthur Gomes szintén inkább a padról beszállva kapott szerepet, és ezt megunva egy év után távozott is, hárommillió euró bevételt jelentve a zöld-fehéreknek. Héctor Bellerín viszont fontos szereplő volt, akinek a hiányát megérezte a csapat, ráadásul a spanyol jobbhátvéd ingyen tért vissza hazájába.

A keretet vizsgálva hamar kiderült, hogy négy olyan pozíciót találni, ahol megoldást jelentő igazolásra volt szükség. Miután Rúben Amorim bizalmát fejezte ki a 36 éves, egyre többet hibázó Antonio Adán felé, így eldőlt, hogy kapust nem fognak igazolni, ráadásul Franco Israel személyében van is egy fiatal, 23 esztendős helyettesük, aki a jövőt jelentheti majd a spanyol légiós visszavonulása után. Noha a helyi szakértők szerint most épp a kapuban kell keresni a gyenge pontot, de ha az edző úgy dönt, hogy itt nem kell erősítés, akkor nehéz vele ellenkezni. Ha igazoltak is volna valakit, ő sem kapta volna meg az esélyt, akárcsak a fiatal uruguayi kapus, aki nyolc mérkőzésnél jár egy év után, köszönhetően a kupatalálkozóknak.

A csatárposzt ugyan Paulinho személyében valamelyest le volt fedve, hisz az előző idényben 15 gólig és 12 előkészítésig jutott, ami kifejezetten jó mérleg. Azonban a 30 esztendős támadó sérülékeny, ráadásul váltótársa csak két akadémista volt, akikre aligha lehetett volna komoly terhet pakolni, ha esetleg hosszabb időre kiesik a rutinos befejező. Így aztán klubrekordot jelentő igazolásként érkezett Viktor Gyökeres, aki sokak meglepetésére nem a Premier League felé vette az irányt, miután a Coventry Cityvel nem sikerült a feljutás. A svéd válogatott csatár mindenben megfelel Amorim igényeinek, hiszen nem szimplán egy klasszikus kilences, hanem nagyon is sokoldalú támadó. Ezt tökéletesen alátámasztja az alábbi lista, hogy milyen mutatókkal és hányadikként zárt a The Championshipben:

1. 1120 támadóharmadon belüli labdáérintés (3.)
2. 420 boxon belüli labdáérintés (1.)
3. 198 progresszív labdacipelés (1.)
4. 105 labdacipelés a támadóharmadon belülre (2.)
5. 43 labdacipelés a boxon belülre (1.)
6. 492 progresszív kiugratás (1.)
7. 285 take-on kísérlet (1.)
8. 85 kulcspassz (5.)
9. 191 lövést előkészítő akció (1.)
10. 21 gólt előkészítő akció (2.)
11. 133 kapura lövés (2.)
12. 52 kaput tálaló lövés (2.)
13. 21 gól (2.)
14. 19,5 xG (2.)

A középpályán ismét jelentkező játékoshiány egyértelműen kulcsfontosságú volt, amely azonnali megoldást igényelt. A helyi hírek szerint Morten Hjulmand nevét magam Rúben Amorim dobta be, hogy az US Lecce dán csapatkapitánya kiváló igazolás lenne, s ő maga beszélt is a játékossal, hogy meggyőzze a projektről és abban várható komoly szerepéről. Hjulmand az olasz élvonalban egészen imponáló számokat mutatott a védekezést illetően, hiszen labdaszerzések, szerelések, lefülelt passzok, blokkok, tisztázások, védekező párharcok és a semleges harmadban való nyomásgyakorlás terén is a felső tíz százalékba tartozott. Megtestesítette azt a fajta „emberevőt”, melyet még a topcsapatok is keresnek, csakhogy neki közel sem volt meg az a fajta passzjátéka, ami az egekbe emelte Declan Rice vagy Moises Caicedo árát.

A dán középpályás 78,5 százalékos passzhatékonysága nagyon nem mutatott jól, de ennek ellenére is egész biztató volt a diagonális játéka, mert a progresszív passzok és a támadóharmadba juttatott átadások terén stabilan hozta a topligás átlagot. A portugál edzőnek ez cseppet sem okoz gondot, mert korábban Joao Palhinha személyében egy nagyon hasonló karakterisztikájú játékossal már dolgozott együtt. A most Londonban, a Fulhamnél légióskodó középpályás ugyancsak nem a passzjátékával hívta fel magára a figyelmet, sőt nála még ennyire sem volt jelen a progresszivitás, bár a rövid passzai jobb hatékonysággal értek célba.

A sort végül az utolsó napokra fordulva Iván Fresneda zárta, aki a jobb oldali szárnyvédő szerepében talán még inkább kiteljesedhet, mint korábban jobbhátvédként, mert sokkal jobban kijöhetnek a támadásbeli képességei. A mindössze 18 esztendős spanyol játékost a nyár folyamán hírbe hozták megannyi együttessel és okkal érdeklődtek iránta rengetegen, hiszen fiatal kora ellenére igen érett játékot mutatott. Persze nem ugrik ki a statisztikai lapokról, de egy kieső csapatnál ezt talán ostobaság is lenne elvárni. Augusztus második felére már úgy kanyarodtunk rá, hogy még mindig a Real Valladolid játékosa volt, s tényként kezelték a spanyol lapok, hogy nem megy a másodosztályba, csak nehezen született meg a megállapodás a lisszaboniakkal. Fresneda a védekezésben hozott inkább jobb számokat, a szélső védőkkel összevetve a blokkjai, a szerelései és a tisztázásai is igen magasra emelték őt. A passzjátéka inkább átlagos, de a nem épp ideális környezet ellenére a progresszív játéka rendben volt, labdacipelések és kapott labdák terén is. Ráadásul a sikeres rávezetések tekintetében is jól állt, amihez remekül passzol az is, hogy meccsenként két lövést készített elő, amikből ugyan gól nem született, de ez már nem rajta múlt.

A játékosállomány minősége és mélysége is adottnak tűnik ahhoz, hogy a Sporting visszataláljon a dobogóra, valamint, hogy eközben az európai porondon is villantson valamit. A klub még sosem költött egy nyár alatt ennyi pénzt – ebben Trincao véglegesítése is benne van –, de ez mutatja talán meg leginkább azt, hogy végre megtörtént az elköteleződés Rúben Amorim és elképzelései irányába. Végre nem azt történt, hogy hoztak tíz játékost, akikkel talán tud valamit kezdeni, de inkább nem; hanem célirányosan posztra igazoltak, méghozzá láthatóan komoly minőséget. Most már az edzőn a sor, hogy bizonyítson, na meg a friss szerzeményeken, akiken ott lesz a nyomás, mert idén virítani kell valamit Lisszabon zöld-fehér részén.

Kiemelt kép: Coliseu Geek