Kolumbia válogatottja története során eddig hat alkalommal vehetett részt a világbajnokságon. Először és hosszú ideig egyetlen alkalommal az 1962-es chilei tornán szerepeltek, majd a közismert helyi drogbáró, Pablo Escobar hathatós közreműködésével az 1980-as, 1990-es években jelentősen nőtt az ország labdarúgásának színvonala. Ebben az időszakban a válogatott nyolcaddöntős volt az 1990-es vb-n, és a következő két tornára is kijutott, miközben klubcsapatai kiválóan szerepeltek a nemzetközi kupasorozatokban, 1989-től kezdődően három alkalommal született kolumbiai siker a Libertadores-kupában. A kolumbiai labdarúgás növekvő ismertségét segítette, hogy olyan közkedvelt, karakteres játékosokkal rendelkezett, mint Carlos Valderrama vagy a skorpiórúgásával kitűnő René Higuita, az őrült kapus.
Az 1998-as szereplés után ugyan egymást követő három vb-től is távol maradt az ország válogatottja, viszont 2001-ben megnyerte a hazai rendezésű Copa Américát.
A legutóbbi két seregszemlén ismét képviseltették magukat James Rodríguezék, ráadásul a 2014-es brazil tornán egészen a negyeddöntőig, míg a négy évvel ezelőtt Oroszországban a nyolcaddöntőig jutottak. Az elmúlt évtizedekben az egyre jobb nemzetközi szereplés és egyes játékosaik sikeres európai szerepvállalása révén nagyobb figyelem követte az ország futballistáit, utánpótlásból kikerülő tehetségeit. Napjainkban már szép számmal játszanak kolumbiai légiósok az egyes topligákban, így a válogatottal kapcsolatban is folyamatosan nőttek az elvárások. Ennek ellenére a 2014-es szereplést az ígéretes játék ellenére nem tudták megismételni 2018-ban (tizenegyesekkel kaptak ki Angliától a nyolcaddöntőben), 2022-ben pedig még távolabb kerültek tőle.
Gyenge teljesítmény a selejtezőkön
Az előző két világbajnokságon még az argentin José Néstor Pékerman irányította a nemzeti együttest, aki azt megelőzően, 2006-ban hazája válogatottját ugyancsak vb-negyeddöntőbe juttatta (az más kérdés, hogy az akkor ott csalódásnak számított). Az azóta már 72 éves szakember távozása óta Arturo Reyes, és az egykor a Real Madridot is irányító Carlos Queiroz sem váltotta meg a világot. Már a mostani selejtezők alatt, tavaly januárban a válogatottat korábban 2004 és 2006 között dirigáló Reinaldo Rueda került kinevezésre. A régi-új kapitány irányításával 22-ből mindössze hét meccset nyertek meg a kolumbiaiak, tíz döntetlen és öt vereség mellett. A múlt nyári Copa Américán megszerezték a bronzérmet, az elődöntőben csak tizenegyesekkel kaptak ki a későbbi győztes argentinoktól.
A dél-amerikai vb-selejtezőben azonban kudarcot vallottak, lemaradtak a katari világbajnokságról.
Queiroz munkáját a kvalifikáció negyedik fordulója után köszönték meg, csak négy pontot szereztek vele, az Ecuador elleni 6-1-es fiaskóra pedig nem lehetett mentség. A koronavírus-járvány első hulláma alatti leállás miatt Rueda csak 2021 júniusában, a közvetlenül a Copa América előtt rendezett selejtezőkön mutatkozhatott be újból a kispadon. Látszólag úgy tűnt, hogy visszaterelte a csapatot a helyes útra, hiszen idegenben legyőzték Perut, és kétgólos hátrányból mentettek pontot Argentína ellen. A kontinenstorna is jól zárult az említett harmadik helyezéssel, ezt követően viszont a múlt szeptemberi három selejtezőn csak öt pontot szereztek legyőzhető ellenfelekkel szemben. Kolumbia a folytatásban mindhárom, októberi mérkőzésén 0-0-t játszott. Önmagában az Uruguay és a Brazília elleni pontszerzés sem rossz eredmény, ám komoly gondok mutatkoztak a góllövés terén, melyek aztán csak tovább fokozódtak. Miután Paraguayt otthon sem tudták legyőzni, kezdett egyre rosszabb lenni a hangulat a válogatott körül. Január 28-án a Peru elleni hazai fiaskóval jelentős lépéshátrányba kerültek, majd miután Argentínától is kikaptak, végképp elúszni látszottak a vb-esélyeik.
Kolumbia hét összecsapáson keresztül nem szerzett egyetlen gólt sem, közben a négy gól nélküli döntetlen és a három 1-0-s vereség édeskevésnek bizonyult.
Az utolsó két fordulóban a válogatott ugyan hozta a kötelező győzelmeket, de az ötödik Peru nem hibázott annyit, hogy átengedje az interkontinentális pótselejtezőt érő helyezést, így Kolumbia csak a hatodik helyen zárta a kvalifikációs sorozatot, így nem lesz ott a katari világbajnokságon. A kolumbiai válogatott eredménysora a vb-selejtezőben:
Őrségváltás előtt
Kolumbia kapujából a válogatottsági csúcstartó David Ospina még mindig kirobbanthatatlan, a 18 selejtezőből 14 alkalommal húzott kesztyűt. A további négy mérkőzésen az ugyancsak 33 esztendős Camilo Vargas helyettesítette.
A hátsó alakzat tagjai közül a jobb szárnyon bevethető rutinos Juan Cuadrado kapta a legtöbb lehetőséget, a Juventus játékosa 16 mérkőzésen szerepelt, és nem is vallott szégyent. A rutinosabb játékosok közül William Tesillo és Johan Mojica is rendszeres játéklehetőséghez jutott, és Ospina mellett képesek voltak stabilitást adni a védekezésnek. Rueda előszeretettel szerepeltette Davinson Sánchezt és a gyakran sérülésekkel bajlódó Yerry Minát is, akikre a jövőben bizonyára még több szerep hárul majd, de mindkettőjüknek volna még hová fejlődnie.
A középpályán leginkább a védekező feladatokat betöltő játékosok teljesítményével lehettek elégedettek, hiszen a kolumbiai válogatott összességében rendkívül stabil volt, és ha csak egy-két 0-0-s meccsen jobb lett volna a helyzetkihasználása, most minimum a pótselejtezőre készülhetne. Wilmar Barrios 16 selejtezőn kapott lehetőséget, a két gólt is szerző Mateus Uribe szintúgy kulcsember volt. Ugyanakkor James Rodríguez nem mindig tudott a válogatott rendelkezésére állni, és amikor – az időközben Katarba igazoló – éppen játszott, akkor sem volt képes megközelíteni korábbi formáját. Akárcsak a vele hasonló cipőben járó, és Kínából Argentínába frissen visszatérő Juan Fernando Quintero sem állt a csapat élére a középpályán, míg a Copán még villogó Edwin Cardona ősszel és mostanában is sérüléssel bajlódott. A játékot szabályozó, váratlan húzásokra képes, a kulcspillanatokban a csapat élére álló irányító középpályás nagyon hiányzott az együttesből.
A múlt nyári kontinenstornán berobbanó Luis Díaz amellett, hogy a Liverpoolba szerződött januárban, mindvégig meghatározó szereplője volt nemzeti csapatának. A 25 esztendős szélső 16 selejtezőn három találatig és egy gólpasszig jutott, becsületére legyen mondva, hogy mindvégig igyekezett némi kreativitást csempészni csapata gyengélkedő támadójátékába. Nagy veszteséget jelentett, hogy Duván Zapata januári sérülése után nem tudott a csapat rendelkezésére állni, személyében egy klasszis befejezőcsatárt kellett nélkülözni. Az otthon futballozó Miguel Borja négy góljával Kolumbia legeredményesebb játékosa volt, megtette, ami tőle tellett. Luis Muriel a kvalifikáció alatt szerzett három találatából kettőt a legelső mérkőzésen jegyzett, később adós maradt az eredményes teljesítménnyel. A sorozatban a 34 éves Radamel Falcao is reaktiválásra került, de csak fellángolásai voltak, egyetlen gólt szerzett. A gyakran kezdőként is lehetőséget kapó, az Eintracht Frankfurtban játszó Rafael Santos Borré és a mexikói légiós Roger Martínez egyaránt keveset tett hozzá a válogatott teljesítményéhez, pedig koruk alapján nekik kellene a jövőben átvenni Falcaóéktól a vezetőszerepet.
Teljes letargia az országban
Kolumbiában a csalódottság mérhetetlen, az egész ország blamának tartja a vb-ről való lemaradást. A bogotái El Tiempo újság egyenesen odáig ment, hogy a sportrovatának címoldalán egy gyászjelentést közölt a teljes válogatottal kapcsolatban:
„Békében nyugszik csapatunk, a kolumbiai labdarúgó-válogatott. A szövetség elnöke, Ramón Jesurín Franco; alelnökei, Fernando Jaramillo Giraldo és Álvaro González Alzate, valamint a végrehajtó bizottság többi tagja; a válogatott szövetségi kapitánya, Reinaldo Rueda Rivera és segédjei az edzői stábban, a korábbi válogatott szövetségi kapitány Carlos Queiroz és segédjei az edzői stábban, valamint az a 42 játékos, akik a 2022-es katari világbajnokság dél-amerikai selejtezőjében szerepeltek. Vb-temetés a mai naptól országszerte. Kérem, ne küldjetek virágot.”
A csalódottság érthető, de talán ennyire nem drámai helyzet, és a kilátások sem teljesen reménytelenek a jövőre nézve. Nyilvánvaló, hogy a válogatott újjáépítésre szorul, melyet valószínűleg nem Rueda fog irányítani, és kétségtelen, hogy a fiatalabb generáció tagjainak többet kell majd nyújtaniuk a jövőben ahhoz, hogy megismételhessék az elődök eredményeit. Különösen a támadók közül kell több játékosnak is átgondolnia, hogy akarja-e folytatni a válogatottban, vagy inkább átadja a lehetőséget másoknak.
A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője, további érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:
Melyik nemzet lesz 2022 világbajnoka?
Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Labdarúgás/Világbajnokság 2022/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.
