Interjúk
Átigazolások
Elemzések
Kultúra
Portrék
Interjúk
Elemzések
Kultúra

Tartalom

  • undefined
  • undefined
  • undefined
  • undefined
null
Labdarúgás
14 perc
2022. 03. 16.

Allegri szakmai munkájának érdemei és korlátai Torinóban

Author avatar
A cikksorozatban Massimiliano Allegri Juventusának idénybeli szakmai munkáját és teljesítményét elemezzük. A második torinói időszakát töltő szakvezető játékelképzelését és a szezon során hozott szakmai döntéseit helyezzük középpontba. Megvizsgáljuk azt, hogyan áll jelen pillanatban és merre tart a Juventus építkezése. A két rész közül íme, az első!

(X) Regisztrálj a Büntetőn keresztül az Unibetre, és befizetési bónuszod mellé 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz ajándékba!  


 

2021. augusztus 22-én az Udinese–Juventus mérkőzés felvezetésében azt emeltem ki, hogy Massimiliano Allegri visszatérésével alapvetően megváltozik az együttes arculata. Folyamatosan fogja forgatni és kísérletezésre használni saját játékosait és ezek alapján rendre eltérő felállásban – akár egyazon mérkőzésen belül is – játszatja majd az együttesét.

A szakvezető a rendelkezésére álló játékoskerettől és az aktuális ellenfél jellemzőitől teszi függővé azt, hogy milyen hadrendben küldi pályára legénységét. E két szempont alapvetően meghatározza azt is, hogy mely játékelképzelés mentén építi játékát a gyakorlatban, amelynek egyenes arányban kell állnia a mindenkori szakmai hitvallásával. Kiemeltem azt, hogy örömteli hír a szakvezető visszatérése abból a szempontból, hogy újra megteremtse a csapat számára az előző két szakvezető által „kiölt”, alapvető fontossággal bíró jellemzőt: a biztonságot adó taktikai egyensúlyt. Megemlítettem azt, hogy Matthijs de Ligt végre egy, a legmagasabb szinten tanítani képes olasz edzőtől sajátíthatja el a védekezési mechanizmusokat, a biztonsághoz, mint dogmához szükséges nélkülözhetetlen alapokat. Lássuk, 2022 márciusára mi és hogyan valósult meg a fentiekből.

 

Első lépés: a biztonság megteremtése

2019-ben Allegri menesztésével és egy filozófiaváltás kezdődött el a Juventusnál, de aztán ez megállt félúton. Miközben Sarri megpróbált látványosabb futballt építeni az aktuális játékoskerettel, a kevésbé kreatív középpályássorral és az alkalmazott hadrenddel, ez nem igazán működött.

Eközben kiveszett az a csapatból, ami mindig is jellemezte és a klub tradíciójához köthető: hogy szenvedve is képes legyen nyerni a Juventus. Sarri idején eltűnt a csapat játékából ez a biztonság, amelyhez krízishelyzetben hozzá tudott volna nyúlni az együttes, mint egyfajta kiindulópont.

Védekezésnél állandó problémát jelentett a védelmi vonalak nem megfelelő mozgása, amelynek köszönhetően nem követték egymást harmonikusan a játékosok, és ezáltal megnőttek a bejátszandó területek közöttük.

A rögzített játékhelyzeteknél hibás módon alkalmazott zónavédekezés minden korábbi, Allegri és Antonio Conte által felépített dogmát semmissé tett Torinóban. Ennek következményeként a taktikai egyensúly megszűnt létezni, amely egy identitásgondokkal küszködő, rosszul felépített gépezetté torkollott, amelyet Andrea Pirlo nem volt képes kompenzálni.

Sarri és Pirlo irányítása során ugyanis a Juventus sebezhetősége jelentős mértékben annak volt köszönhető, hogy a két szakvezető képtelen volt hatékony védekezési mechanizmusok alkalmazására nevelni együttesét. Ergo a Juventust ismét meg kellett tanítani stabilan és hatékonyan védekezni, ennek a megteremtése pedig egyenes következményt von magával: a csapat képes lesz szenvedve is nyerni. Allegri első feladata a szervezett futballhoz vezető úton a hatékony csapatjáték építésének eme alapvető feltétele és kiindulópontja volt.

 


Mi a gond a szezonban a szakmai munkával?

A szezon elején Cristiano Ronaldo hirtelen távozása az átigazolási időszak végén új helyzetet teremtett. Egyfelől Allegrinek hosszú távon előnye származott abból, hogy az öltözőben megszabadult az általa egyébként rendkívüli módon tisztelt portugál csatártól. Ettől a ponttól kezdve ugyanis könnyebb volt számára kezelni az öltözőt és a defenzív szakmai elképzeléseit belülről nem tudta így kritizálni a portugál futballista (aki ezt megtette a 2018-19-es közös szezonjuk során, amely végül Max távozásához vezetett). Rövid távon azonban Allegri elveszítette az a játékosát, aki képes volt a csapata javára eldönteni azokat a párharcokat, ahol Allegri futballja vagy nem működött, vagy nem volt kellően hatékony.

Az általános szervezetlenség, egy több sebből vérző csapatjáték, a részlegek közötti harmónia hiánya, a rossz játékolvasás, a nem megfelelő módon alkalmazott játékelemek jellemezték a Juventust az ősz folyamán. Az Udinese elleni nyitó találkozón a szellemileg friss Juventus jól futballozott, de a csapatra jellemző fizikai fáradtság, az ellenfél ritmusváltásai és elsősorban Wojciech Szczesny két kapitális hibája visszavetette a második játékrészben.

A következő találkozón már Ronaldo nélkül kifutó együttest a remek Empoli győzte le, majd a Napoli elleni rangadó rendkívül érdekes mérkőzést tartogatott a Juventus számára.

A találkozón mindhárom gól súlyos védelmi hibákból született, a lengyel kapus, Szczesny ismét büntetette saját csapatát, a Juventus úgy kapott ki 2–1-re, hogy alig engedte a kapu előterébe a nápolyiakat. A kezdeti visszaesést követő fejlődés kiindulási pontjának éppen ezért a Napoli elleni mérkőzést tekintem.

A Juventusnak időbe telt, hogy kialakuljon a csapatjátéka, pszichésen megviselte a játékosokat Ronaldo távozása. Allegri megszenvedte azt, hogy az elmúlt évek hibás igazolási politikája következtében nem áll a rendelkezésére a kedvenc futballját alkalmazni képes középpályás-sor. A Juventus súlyos identitásbeli válsága ugyanis a klub egészét jellemzi. Allegri felelőssége egyrészt az, hogy amikor visszatért, nem mérte fel megfelelően a rendelkezésére álló keretben rejlő valódi potenciált, és valószínűleg maga is meglepődött az őszi idény során, hogy nem képes kellő hatékonysággal megvalósítania az elképzeléseit. Januárig nem talált az együttes számára egy stabil hadrendet, mint hivatkozási és kiindulópontot, és csupán kereste a játékát. Önmagában nem a játékrendszer, hanem az azt ötlettel és minőségi tartalommal megtöltő közös munka vezethetett eredményre.

Az őszi szezon során a Juventus a Serie A mezőnyében az átlagosnál mélyebben húzta meg (33 méter a kezdetekben) és tartotta szorosan a védelmi vonalait. Az átlagosnál kevesebb labdavisszaszerzés jellemezte, a presszing finoman fogalmazva sem volt erőssége. Kiürítette a középpályát és a mélységet kívánta támadni a középpályásaival, akik azonban nem az elvárt minőséget hozták. Alapjáraton a belső védők és a mélységi játékszervező voltak felelősek a labdafelhozatalért, és ők a széleken kerestek társakat a támadások szövésében.

 


 

Allegri erős oldala a Juan Cuadrado fémjelezte jobb szárny, ahonnan számos alkalommal fordított a támadásban kevésbé hatékony, szándékosan elszigetelt társ irányába. Viszont sem Alex Sandro, sem Luca Pellegrini, sem Mattia De Sciglio nem remekelt ebben a szerepben, ezért meddővé vált a Juventus bal oldala. Így két év után ismét előtérbe kerültek Leonardo Bonucci hosszú átadásai, és a Juventusról általában elmondható lett, hogy a nem túl „épületes”, vertikális futball jellemzi.

A gond az, hogy a szezon során a Juve nem produktív. Kevés gólhelyzet és lövés jellemzi a támadóharmadban, az első 15 bajnokin mindössze 15 gólt lőtt a torinói csapat Ronaldo hiányában.

A mélyen tartott védelmi vonalak mellett ugyanis Federico Chiesa kivételével nincs olyan játékosa, akivel egy mélyen visszaszerzett labdával azonnal támadásba vethetné együttesét. Megnőnek a területek, hosszú időbe telik felépíteni az akciókat, a labdatartó játékos pedig nem kap kellő támogatást a társaktól. A szándékosan egymástól távol pozícionált középpályások nem képesek a kombinatív futballra. Adrien Rabiot és társai pedig nem támadják a mélységet. A keretben az egy az egy elleni játékban egyedüliként erős Cuadrado az egyetlen, aki támadásban kreativitást és színt hoz a játékba. Allegri Pirlóhoz hasonlóan állandóan az ő beadásaira épít, ezáltal egydimenzióssá válik a Juventus támadásvezetése.

Időközben szeptemberben a Milan elleni hazai döntetlen jól érzékeltette, hogy a Juventus gyengébb teljesítménye ellenére az itáliai topklubokkal versenyképes tud lenni. A Spezia, majd a Sampdoria ellen szeptember végén végre szenvedve is képes volt nyerni az identitásgondokkal küszködő torinói együttes, és ez egy újabb állomás volt a remélt, hatékony játékhoz vezető úton.

Allegri, ahogyan várható volt, folyamatosan forgatta a játékosait, középpályásait eltérő szerepkörökben játszatta, Danilót például a védelem előtt szűrőként is kipróbálta, Federico Bernardeschit jolly jokerként alkalmazta, a kreatívabb Manuel Locatellit rendszeresen, Arthurt viszont csak elvétve játszatta.

Októberre aztán a Juventus egy négy 1-0-s győzelemmel zárult meccset magába foglaló (köztük a Chelsea-t bravúros taktikai lépéssel legyőző) időszakot produkált.

Az angolok elleni siker mellett az AS Roma, a Torino és a Zenit elleni győzelem során megvalósult az, amelyet a szezon elején vártunk. Allegri a statikus és nem harmonikus támadójáték ellenére szilárd védelmet épített ki, együttese szenvedve is képessé vált győzni. Megteremtette azt a biztonságot, amelynek hiányát az azt megelőző években több alkalommal kritizáltam Sarri torinói munkájában.

Ettől függetlenül hónapokba tellett, mire Allegri együttese kiegyenesedett. Az ehhez vezető úton a 4-4-2, a 3-5-2, a 3-5-1-1, majd a későbbiekben a 4-2-3-1 vagy a 4-3-3/3-4-3-as hadrendet is alkalmazta a játékfázisoktól függően. A szezon során a négyvédős rendszert három és ötvédős hadrenddel váltogatja.

 


 

A pálfordulás

A Juventus a várakozásoknak megfelelően október legvégén elérte azt az állapotot, amely a rendelkezésére álló keretből kihozható volt, tehát relatíve rövid időn belül Allegri visszaállította a Sarri és Pirlo idején a Juventus identitásából kiveszett, alapvető stabilitást biztosító szakmai alapokat. A Zenit elleni idegenbeli sikert követően a Juventus idegenben játszott döntetlent az Interrel, egy késői gólnak köszönhetően. A kevésbé olajozott támadófutball ellenére a Milan elleni pontosztozkodással tehát látszott, a „zebrák” képesek pariban lenni a másik itáliai top riválisukkal is. A sűrű menetrend során azonban a fásulttá váló együttest egymást követő két vereség vetette vissza.

A Sassuolo és a Verona elleni találkozók során Allegri szembesült azzal, hogy a csapat egyes korlátait nem tudja a rendelkezésére álló középpályás-sorral kompenzálni.

A két vereségnél szakmailag érzékenyebb gondot az jelentette, hogy a sűrű októberi találkozók miatt fizikailag enerválttá váló együttes egyáltalán nem volt hatékony a visszarendeződésben az ellenfél kontrái során. Lassú volt, körülményes, illetve egyéni hibák jellemezték amiatt is, hogy állandó ütemkésésben voltak, egy szóval, nem volt meg a biztonság. Az októberi sikerek után látszott, ha a Juve nem a legjobb formájában áll ki, akkor nem képes a kellő szilárdságot biztosítani, mivel a padról sem tud kellő minőségi játékost bevetni. Bizonyos hiányosságokat Allegri taktikai érzéke és tapasztalata képes volt elfedni (lásd például az említett Chelsea elleni győzelem során alkalmazott okos, szépen végigvitt „antifutball”), de hosszú távon mindez nem volt elegendő. Rájött arra, hogy a szilárd védekezés megteremtése ellenére sem érdemes azonnal támadásba dobni együttesét, mert amennyiben a Juve labdát veszít az ellenfél térfelén, azonnal sebezhetővé válik.

Allegri tehát a két vereséget követően kénytelen volt ismét váltani, és ezúttal is igaza volt. A Fiorentina elleni november 6-i találkozó újabb fordulópontot jelentett a csapat életében. Visszanyúlt ahhoz az elképzeléséhez, amivel a Chelsea ellen a BL-címvédő minőségi fölényét ellensúlyozandó megfojtotta az angolok játékát, és a rá jellemző „cinikus” módon győzelmet ünnepelhetett. Korábban a büntetőt hibázó Roma ellen is átadta a kezdeményezést és sikerrel járt. Vincenzo Italiano magasabb minőséget képviselő kombinatív játékát kompenzálandó, Allegri ezúttal sem vállalta fel a nyílt futballt, és elképzelését siker koronázta. A találkozó újabb mérföldkő volt a bianconeri szezonjában, és ez alapvetően meghatározza a csapat pályán mutatott magaviseletét és taktikai elképzelését a mai napig.

A mérkőzés televíziós adásában kiemeltem azt, hogy Allegri azért, hogy kompenzálhassa középpályás-sorának a támadásból védekezésbe történő (negatív fázis) átmenet során tapasztalható hiányosságait és hogy elrejtse játékosainak a korlátait, a gyakorlatban MEGSZÜNTETTE ezt a játékfázist.

Azzal, hogy az indokoltnál mélyebben, a saját térfelének derekán tartja a védelmi vonalait, az ellenfél a labda visszaszerzését követően egyszer sem képes területet nyerni a Juventus középpályás-sorával szemben. A Juventus játékosainak túlnyomó része ugyanis – elzárva a területeket – rendre a labda tartózkodási helye mögött helyezkedik el, megvonva ezzel a Fiorentina hivatkozási pontjait.

Bár Allegri nem ezzel az elképzeléssel szerette volna, de tény, hogy végül megteremtette azt a biztonságot, amely elrejti együttesének a negatív fázisban meglévő egyértelmű szakmai korlátait.

A Fiorentina elleni siker mérföldkő a cinizmus és a számító futball, a győztes mentalitást képező viselkedésminta megteremtésében, amelyre a mai napig épül a Juventus futballja.

Allegri talán az egyetlen szakvezető, aki – a szerencsének is köszönhetően – képes megnyerni egy ilyen egyoldalú találkozót. A kontrákra berendezkedett Juventus Chiesa kiugratásával kiállíttatta az ellenfél szerv védőjét, Nikola Milenkovicsot, ezt követően megváltozott a játék képe, Cuadrado pedig a hajrában győztes gólt lőtt.

 

 


 

A november 6-i sikert követően a Juventus védelme stabilizálódott (bár elképesztő kritikaözön érte Allegri előbb vázolt játékát…), az év végi sorsolás pedig kedvező volt a csapat számára, miközben a támadójátékkal továbbra is gondok voltak. A Juventus nem volt képes idejében lezárni a találkozókat, mert rendkívül kevés gólt lőtt. Allegri a télen régi-új szerepkört adott Paulo Dybala számára a 4-2-3-1-es hadrendben, de a folyamatos sérüléshullám és a nem kiegyensúlyozott teljesítmények miatt ez a hadrend sem vált dogmává. A szakvezető folyamatosan kereste a javuláshoz vezető eszközöket, és úgy látom, januárig nem volt meggyőződve arról, hogy egyhamar megtalálná azokat. Időközben pedig egyfajta, nem várt merevség és statikus, sótlan játék jellemezte a futballját.

Tetézte a gondokat Dybala gyakori formaingadozása és sérülések miatti távolléte, valamint a támadásokba a lendületet adó Chiesa súlyos sérülése november végén.

A következő mérföldkövet a csapat tartásának kialakulásában a januári Roma elleni fordítás (3–1-ről 3–4), és az Inter elleni Szuperkupa-döntő jelentette. A tartalékos Juventus 120 percen át a tradícióit megelevenítő futballal állt helyt az Interrel való versenyben, és végül veszített. A közönség egy része – a szokásos módon – ezúttal is Allegri fejét követelte, a szakvezetőnek igaza volt.

Ha felvállalt volna egy nyíltabb játékot, valószínűleg a Juventus hamarabb elbukja a párharcot, miközben a mérkőzés alakulása és a mutatott teljesítmény valójában hittel és önbizalommal vértezte fel együttesét, amely rendkívül hasznos a folytatásra nézve.

Januárban Dusan Vlahovics és Denis Zakaria érkezése pedig a legjobb pillanatban segíti ki a Juvét, új lendületet és játékkedvet adva az addig a pillanatig nehézkesen harmonizált futballhoz.

A még mindig rengeteg korláttal és hiányossággal küszködő együttesre jellemző eredménycentrikus futball, a mélyen tartott védelmi vonalak, Vlahovics elszigetelése és általában a játék minőségét illető jogos kritikák természetesen javításra szorulnak. A második részben hamarosan ezekkel a szempontokkal folytatjuk az elemzést, kivessézük majd a Szuperkupa-döntő óta eltelt időszakot, közte a Villarreal elleni BL-párharc tanulságaival, a védekezés és a támadásvezetés során tapasztalt taktikai sajátosságokkal.

 

 

Juventus nyeri a Bajnokok Ligáját?

24,00 – Igen

Ezt a fogadási lehetőséget a Sportfogadás/Labdarúgás/Nemzetközi klubcsapatok/Bajnokok Ligája/Végső fogadások útvonalon keresztül találhatod meg.


Kattints ide és fogadj az olasz foci piacaira az Unibeten! Ha ezen a linken keresztül regisztrálsz, most 100%-os befizetési bónuszt és 10 ezer Ft ingyenes fogadást is kapsz!


 

Hogy tetszett a cikk?

Ajánlás
Kultúra

Hibabejelentő

Ez a weboldal is sütiket használ!X

A kényelmes böngészés érdekében sütiket használunk a tartalom és a közösségi funkciók biztosításához, a weboldal forgalmunk elemzéséhez és reklámozás céljából. A weboldalon megtekintheted az Adatkezelési tájékoztatónkat és a sütik használatának részletes leírását. A sütikkel kapcsolatos beállításaidat a későbbiekben bármikor módosíthatod a láblécben található Süti kezelési beállítások feliratra kattintva.