Annyira észak-angliai, hogy már majdnem skót – Berwick Rangers FC

1. rész: Az adómentes olasz exklávé és az AP Campionese története

2. rész: Wales és Anglia közös erejével – The New Saints FC

3. rész: A francia-katalán barátság jegyében – UE Bossost

Anglia legészakibb megyéje, Northumberland a római Britannia provincia valamikori északi határán fekszik, ahol az egykori várak és Hadrianus fala áll. Berwick-upon-Tweed az ország legészakibb városa, a Tweed folyó torkolatánál, a keleti parton található, mindössze négy kilométerre a skót határtól. A mintegy 12 ezer lakosú kisváros igazi különlegesség az Északi-tenger partján, ugyanis Edinburgh-től 90 kilométerre délkeletre, Newcastle upon Tyne-től 105 kilométerre északra található és 50 kilométerre nem található más város, csak párszáz lakosú kis falvak.

A kisvároshoz kapcsolódik egy lenyűgöző történet, még a 19. század közepéről. Amikor Viktória királynő 1853-ban aláírta a krími háborút eszkaláló, Oroszország elleni hadüzenetet, állítólag „Nagy-Britannia, Írország, Berwick-upon-Tweed és az összes brit gyarmat királynőjeként” emlegette magát. Amikor három év múlva a párizsi békeszerződés véget vetett ennek a konfliktusnak, a dokumentumban szó sem esett a kis városról, és ez azt jelenthetné, hogy Berwick azóta is háborúban áll az Orosz Birodalommal. Noha a történetről aztán később kiderült, hogy nincs valóságalapja, maga a tény, hogy ezt több mint 100 évig így vélték, tökéletesen megmutatja a kisváros viszonylagos elszigeteltségét Angliában.

A Berwick Rangers Football Clubot 1881-ben alapították, bár hivatalos feljegyzéseket csak három évvel későbbre datálva találtak arról a mérkőzésről, amelyről első összecsapásként emlékeznek meg. Ez a dunbari malomban dolgozó munkások és a newcastle-i vasúti hivatalnokok csapata között zajlott le. Az első években még más northumberlandi klubok ellen játszottak mérkőzéseket, majd 1905-ben csatlakoztak a Skót Labdarúgó-szövetséghez, miután délről nehezen találtak ellenfelet az utazás relatíve magas időigényei és költségei miatt.

A szomszédos ország labdarúgó-piramisában az első éveiket Border League-ben, majd a helyét átvevő East of Scotland League-ben töltötték. A klub többször is próbálkozott, hogy csatlakozzon a North Northumberland League-hez, de rendre elutasították őket, majd idővel beletörődtek a dologba, hogy csak Skóciában futballozhatnak. Csak 1951-ben vették fel őket a skót labdarúgó-bajnokság harmadosztályába, ahol ekkor többnyire az élvonalbeli egyesületek tartalékcsapatai szerepeltek.

Három évvel később a jelenleg is használatban lévő Shielfield Park állandó „lakói” lettek. Bár nem tevőlegesen, de a létesítmény kialakításához a Rangers FC kap is jelentősen hozzájárult, hiszen a Berwick a Skót Kupa 1953-54-es szezonjában bemutatott bravúros menetelése végén az Ibroxban játszhatott negyeddöntőt, és bár 4–0-ra kikapott a kiscsapat, a bevételből ők is részesültek, így meg tudták venni a Bradford City otthonának számító Valley Parade régi főlelátóját. A klub tisztségviselői és a szurkolók maguk bontották le, szállították és szerelték össze a szerkezetet, amely hosszú évtizedeken át ellátta a feladatát Berwickben.

A glasgow-i gigász a következő évek során továbbra is kulcsfontosságú szerepet játszott az észak-angol kiscsapat történetében. Az 1960-as évek elején a Rangers akkori elnöke, John Wilson a skót ligarendszer átalakítását javasolta. Ez a lépés a Berwick skóciai státuszának a végét jelentette volna, és első körben úgy tűnt, hogy végig is fut a számukra kedvezőtlen folyamat, ám végül – a Celtic FC támogatásával és a szűkös pénzügyi lehetőségeikre való hivatkozással beadott – fellebbezésüket elfogadták és haladékot nyertek.

Az ügybe végül maga Wilson is belebukott és már nem ő volt a rekordbajnok első embere, amikor 1963 októberében ismét összefutottak, ezúttal a ligakupa elődöntőjében (3–1 a glasgow-i Rangersnek). Néhány év múlva aztán következett a kis klub történetének egyik legnagyobb sikere, amikor 1967. január 28-án ismét találkozott Dávid és Góliát. Noha rivalizálásról nem beszélhettünk, de tény, Berwick környékén nem örvendett nagy népszerűségnek a glasgow-i gigász, amely a 32-es főtábla első körében a Shielfield Parkba volt hivatalos, és rekordszámú közönség, 13 365 néző előtt 1–0-ra kikapott az észak-angliai kiscsapattól.

Sammy Reid győztes gólt lő a Berwick színeiben a glasgow-i Rangers FC ellen (Fotó: Daily Record)

A northumberlandiek ekkortájt a harmadik vonalban szerepeltek és egészen 1979-ig ez nem is változott, ekkor a klub megszerezte története első bajnoki címét. A következő idényben a negyeddöntőig jutottak a Skót Kupában, ami a mindenkori legjobb eredményük ebben a sorozatban, majd kiestek a másodosztályból. Hosszú évtizedek teltek el ismét a League One-ban, majd a League Two következett, ahová kiesés nélkül csúsztak vissza az 1998-as átalakítás során, mert a csoportjuk második felében végeztek csak. Ezt az időszakot nagyon nehezen élte túl a klub, el kellett adniuk a Shielfield Parkot is, miközben négy éven belül kétszer is a csőd szélére kerültek.

Már a 21. századot írtuk, amikor ismét összeállt egy feljutásra esélyes keret. A 2005-06-os idényben még elbukták a rájátszás fináléját, ám egy évvel később már nem volt, aki az útjukat állta volna és ezúttal a negyedosztály bajnoki címét hódították el. A pénzügyi helyzetük azonban ekkortájt sem volt éppen stabil, többen távoztak is a csapatból, ennek pedig kiesés lett a vége. A következő években tartották magukat a negyedik vonal középmezőnyében, 2013-ban még a rájátszásban is érdekeltek voltak, majd 2015-ben egy újabb negyeddöntős szereplést hoztak össze a kupában.

Azonban Berwickben is érződött az a világméretű tendencia, hogy egyre nagyobb kiadásokkal lehet csak fenntartani egy futballcsapatot, és 2019-ben, még a koronavírus-járvány előtt utol is érte őket a „végzet”, és búcsúztak az országos szinttől. Kiestek az ötödik vonalba és máig a Lowland League-ben játsszák a meccseiket. Bár a szövetség már nem „piszkálja” őket kívülállóságuk okán, azért a helyzetük továbbra is képlékeny, elég csak a skót függetlenségi népszavazásra gondolni, amikor 2014-ben Skóciának az Egyesült Királyságból való kiválásáról voksoltak a helyiek. Az igen szavazatok túlsúlya a csapat sorsát is más pályára állította volna, de mivel 55%-ban nemmel szavaztak a skótok, így továbbra is fennáll az a helyzet, hogy a Berwick Rangers az egyetlen angol csapat a skóciai labdarúgás berkein belül.

Kiemelt kép: Berwick Rangers FC