Az Atlético Madridnál visszatértek a régi problémák

Diego Simeone 2011 óta tartó irányítása alatt teljesen megszokottá vált, hogy az Atlético keretének alapját akár négy-öt esztendőn keresztül is egy szilárd mag biztosítja, ilyen volt annak idején Gabi, Raúl García, Tiago, Godín, Miranda, Juanfran és Filipe Luís, későbbi kiadásban pedig Antoine Griezmann, Saúl Níguez, Jan Oblak, José María Giménez, Sztefan Szavics, Thomas Partey, Yannick Ferreira Carrasco, Fernando Torres, vagy a mindkét időszakban stabil Koke.

2019 nyarán esett át a keret a legutóbbi vérfrissítésen, akkor az Atlético több mint 300 millió euróért értékesített játékosokat és összesen 250 millió euró ellenében vásárolt is. Ezek a játékosok egy átmeneti év után, Luis Suárezzel kiegészülve el tudták hódítani a bajnoki címet, a csapat jó teljesítménye azonban már akkor sem volt tartósnak mondható, azóta a helyzet pedig csak romlott.

Az ő hiányukban beugró Felipe Monteiro és Mario Hermoso egyéni produkciói pedig radikálisan romlottak az utóbbi másfél szezonban. A vészmegoldásokként érkezett Reinildo Mandava és a belsővédővé konvertált Axel Witsel ugyan hibátlanul látják el feladatukat, de még az ő bevetésükkel sem sikerült stabilizálni a védelmet. Emellett, bár a bal oldalon, a szárnyvédő poszton Ferreira Carrasco megtalálta a helyét és otthonosan mozog, addig a csapat ellenkező felén már jóval nagyobb problémák vannak. Kieran Trippier januári átigazolása óta a csapat egyedül a poszton kívül játszó Marcos Llorentére számíthatott itt, lévén az alkalmi jobbhátvéd Daniel Wass először fél szezonra kidőlt, majd a nyár végén hazaigazolt Dániába. A teljesértékű megoldásként szerződtetett argentin válogatott Nahuel Molina rendkívül prosperáló opciónak tűnt, de őt egyelőre nem tudták jól integrálni a csapatba.

A többi csapatrésznél is bőven található probléma: a középpályán bár bőven van minőségi és mélységi opció is, azonban az olyan játékosok, mint Rodrigo de Paul csalódást okoztak az ősszel. Emellett az Atlético rendkívül orrnehéz lett, legalábbis ami a keretösszetételt illeti, ugyanis Álvaro Morata, Griezmann, Ángel Correa, Joao Félix és Matheus Cunha révén öt kiváló támadóval rendelkeznek alapvetően két pozícióra, ezt a problémát pedig az sem oldja fel, hogy Griezmann jellemzően a középpályára visszavont dupla tízes egyikeként vagy előretolt nyolcasként játszik, valamint profilokban Correa, Matheus Cunha és Joao Félix is erősen fedik egymást, Morata személyisége pedig kevésbé alkalmas arra, hogy egyedüli centerként brillírozzon.

Több sebből vérzik az Atlético az idei szezonban (Forrás: Football Espana)

Elfogyott az elképzelés

Diego Simeonétól teljesen szokatlan húzásnak számított, mikor Nelson Vivas másodedző érkezése után a 2020–2021-es szezonra átváltott a háromvédős rendszerre. A terv bevált, a csapat remekül funkcionált, azonban az új szisztémának hamar kijöttek a gyermekbetegségei. Manapság az Atléticónak nincs alapvető játékszisztémája, folyamatosan váltakoznak a négy- és háromvédős rendszerek, a koncepciót pedig meccsről egyre nehezebb kibogozni. Az Atléticót korábban meghatározó fegyelmezett és kőkemény védelmi struktúra szinte köddé vált, a támadójáték eredményessége az ígéretes profilok ellenére egyáltalán nem indult javulásnak, összességében egy olyan csapatról beszélhetünk, amely keresi az identitását, de igazából semmiben sem talál önmagára.

A francia játékos ugyanis újra ereje teljében van, azonban ahogy korábbi, sikeres éveiben, úgy most is annak árán tud kiteljesedni, hogy az egész csapat játéka köré formálódik. A 31 éves klasszis újra mindenes szerepkört húzott magára, ami amellett, hogy a saját játékát látványosan feljavította, a csapat teljesítményét rendkívül sebezhetővé tette.

Amennyiben ugyanis őt, vagy a Simeone számára szintén pótolhatatlan Kokét kiveszi az ellenfél a játékból, az Atlético jellemzően csak keresi önmagát a pályán, a társak az akciókat nem tudják kidolgozni, a befejezések terén pedig a francia legjobb pillanataiban is komoly gondjaik akadnak.

Az említett negatívumok mellett pedig továbbra is sokéves problémát jelent a játékosok fizikai állapota, folyamatosan jönnek a sérülések, idén már Giménez, Szavics, Llorente vagy éppen Koke is hetekre kiestek, ez pedig látványosan meglátszott a csapat teljesítményén.

Diego Simeone elképzelései sem mindig működnek (Forrás: TOP Mercato)

Mi lehet a megoldás?

Arra, hogy az Atlético hogyan tudná magát kihúzni a saját maga által ásott gödörből, nem lehet egyszerű választ adni. Mindenképpen kritika illeti Simeone és a szakmai stáb munkáját, hiszen csapata láthatóan motiválatlan és a taktikai megvalósulás terén is úgy látszik jelenleg nem tud megoldást találni a jelen kor kihívásaira. Szintén figyelembe kell venni a játékosok egyéni teljesítményének sokszor jelentős romlását is: több olyan focista is van, aki nem tudja az elmúlt éveinek sztenderd teljesítményét megközelíteni, az idei szezonban mindenképp igaz lehet ez Ferreira Carrascóra, De Paulra, Saúl Níguezre, Correára, Thomas Lemarra vagy éppen Szavicsra.

A csapat jelenlegi helyzetének fő felelősei a klub- és a szakmai vezetés. Andrea Berta sportigazgató egyértelműen figyelmen kívül hagyta a keret hiányosságait a nyári átigazolási időszak során, Miguel Ángel Gil többségi tulajdonos magánvagyona pedig évről évre százmillió eurós tételekkel növekszik, ennek azonban töredékével sem hajlandó a klubot támogatni.

Egy biztos, az Atléticónál mind a pályán, mind a vezetési szemléletben gyökeres változásra van szükség, ha a csapat hosszú távon a harmadik spanyol erő akar maradni.

Kiemelt fotó: atleticodemadrid.com