Ecuador visszatér a világbajnokságra

Ecuador Dél-Amerika legszegényebb országai közé tartozik, amelyet számtalan függetlenségi háború, később pedig az olajárcsökkenés miatti gazdasági válság sújtotta. Ebből adódóan is 2000 óta az ország fizetőeszköze az amerikai dollár, a kontinens országai közül egyedüliként.

Az egyenlítői ország válogatottja soha nem nyert érmet a dél-amerikai kontinensbajnokságon, a három vb-szereplése közül pedig csak egyszer, 2006-ban jutott tovább a csoportból. Az elmúlt években azonban jelentős a fejlődés: Ecuador 2019-ben harmadik lett az U20-as világbajnokságon, és egymást követően második és első volt a dél-amerikai ifjúsági bajnokságban.

Idén pedig az ezekre a sikeres korosztályos válogatottakra épülő felnőttcsapat harcolta ki a világbajnokságon való részvétel jogát.

Stabilan a nagyok mögött

A dél-amerikai vb-selejtezősorozat megkezdése előtt 2020 nyarán a korábban főként argentin klubcsapatoknál dolgozó Gustavo Alfaro vette át a válogatott irányítását. Az 59 esztendős rutinos szakember a Boca Juniorstól való menesztése után keresett, és talált magának új kihívást az ecuadori válogatottnál.

Ugyan szoros vereséggel indították a kvalifikációt Argentína vendégeként, az azt követő három mérkőzést megnyerték. 2020 őszén padlóra küldték Uruguayt (4-0-ra is vezettek már, 4-2 lett a végeredmény), majd értékes sikert arattak Bolívia ellen a magaslaton, odahaza pedig 6-1-re ütötték ki az ezt követően kapitányt váltó Kolumbiát. Egy viszonylag hosszabb szünet után a múlt nyári Copa América előtt folytatódhatott a selejtező, amikor viszont a brazilok elleni, vállalható idegenbeli fiaskó mellett hazai környezetben Perutól is vereséget szenvedtek, de így is tartották vb-helyüket.

A kontinensbajnokság nem sikerült a terv szerint, Alfaro csapata nyeretlenül zárta a tornát. A három döntetlennel és egy vereséggel való továbbjutást követően a negyeddöntőben a későbbi győztes Argentína vetett véget a Copa-szereplésnek.

Ennek ellenére a tornán több fiatal játékos is kiválóan teljesített, melyet követően néhányuk nyáron európai szerződést kapott, ahol tovább folytatódhatott reményteli fejlődésük.

A vb-selejtező múlt szeptemberi folytatásában három meccsen négy pontot szerzett a válogatott: Paraguayt két kései góllal sikerült felülmúlni, ám nem bírt odahaza Chilével, Uruguay pedig visszavágott a korábbi zakóért. A brazil–argentin–uruguayi hármas mögött viszont az ecuadoriak még mindig biztosan tartották a negyedik pozíciót, amely automatikus vb-szereplést garantált. Októberben Bolívia hazai legyőzése után veszítettek Venezuelában, és gól nélküli döntetlent értek el Kolumbia vendégeként. A novemberben aratott két, kulcsfontosságú sikernek és ezzel párhuzamosan Uruguay mélyrepülésének köszönhetően sikerült felkapaszkodniuk a még biztosabb harmadik helyre.

Január végén Brazília ellen 1-1-es döntetlent értek el Quitóban, majd sokáig vezettek Peru otthonában, végül azonban velük is megosztoztak a pontokon, pedig egy ottani győzelemmel már február elsején biztosíthatták volna a vb-részvételt. A március végi folytatásban a Paraguay elleni fiaskó ellenére kijutottak a világbajnokságra a többi eredmény szerencsés alakulásának köszönhetően, így az utolsó, argentinok elleni hazai meccsnek már nem volt tétje, s végül 1-1-re végeztek az Albiceleste ellen Guayaquilben.

A selejtező utolsó négy fordulójában nyeretlenek maradtak, ami azt mutatja, hogy a fiatalos csapat a vb-kijutás abszolválásának terhét nehezen viselte. A nagy izgalomban ráadásul súlyos hibák is becsúsztak, mint például Piero Hincapié öngólja Paraguay ellen, a fiatal védő nem értette meg magát a rutinos Hernán Galíndez kapussal.

Ennek ellenére Ecuador révbe ért, és végül a dél-amerikai selejtezőzóna negyedik helyéről jutott ki a kétes megítélésű katari világbajnokságra.

Fiatal játékosokra épít a válogatott

A válogatottban négy kapus szerepelt a sorozatban, közülük a legtöbbet a két, dél-amerikai kontinensen védő rutinos hálóőr töltötte a pályán. A tíz találkozón kesztyűt húzó Alexander Domínguez a januári, brazilok elleni kiállítás után nem kapott lehetőséget, Galíndez hat összecsapáson védett. Bármelyikük is szerepeljen, a fiatal mezőnyjátékosokból álló csapat mögött azért nem árt, ha egy tapasztalt kapus irányít, mindketten ilyenek.

Alfaro a hátsó alakzatban előszeretettel vetett be fiatalokat, akik rendszerint megbízható teljesítményt produkálva éltek a bizalommal. A tíznél több selejtezőn pályára lépő játékosok közül a múlt nyáron a Villarrealba szerződő balhátvéd, Pervis Estupinán és a belga Genkben profiskodó jobbhátvéd, Angelo Preciado egyaránt 24 esztendős; a Bayer Leverkusenben pallérozódó Hincapié januárban ünnepelte 20. születésnapját; és a Mexikóban szereplő Félix Torres is csak 25 éves. A védelemben a tapasztalatot a Sao Paulo FC-ben légióskodó Robert Arboleda és az MLS-játékos Xavier Arreaga (Seattle Sounders) biztosítja.

A középpályán bár időről időre egy-egy idősebb játékos is szóhoz jutott, túlnyomórészt ugyancsak a fiatalok vállaltak főszerepet. A Brighton & Hove Albionban szereplő Moisés Caicedo 20 éves kora ellenére rendszeres játéklehetőséget kap a válogatottban, két gólt is szerzett. Tizenöt fellépésénél csak az MLS után a Bundesligát is megismerő Carlos Gruezo (FC Augsburg) játszott többet középpályásként. A másik két MLS-légiós, Alan Franco (Charlotte FC) és Jhegson Méndez (Orlando City) ugyancsak fontos szereplője a nemzeti csapatnak, és szintén fényes jövő állhat még előttük.

A 35 találatával a válogatott gólrekorderének számító Enner Valencia (Fenerbahce) nagyszerűen vette fel a vezetőszerepet. A Premier League-tapasztalattal is rendelkező 32 esztendős játékos követendő példa a tehetségek előtt, rendkívül fontos a jelenléte a csapatban, az ország legismertebb aktív futballistája. A négy gólig jutó Valenciával szemben Ecuador legeredményesebb játékosa a kölcsönben a D.C. Unitedhez kerülő Michael Estrada lett hat találatával, míg a Sporting CP-től kölcsönben a spanyol másodosztályban szereplő 21 éves Gonzalo Plata (Real Valladolid) ugyancsak eredményes volt háromszor. A Tricolor selejtezőben született góljainak csaknem a felét ez a három játékos jegyezte.

Az esélytelenek nyugalmával a fejlődésért

A világbajnokság sorsolása után eldőlt, hogy Ecuador a negyedik kalapból sem került nehéz csoportba. Az A csoportban ugyanis a házigazda Katar mellett Hollandia és az idei Afrika-kupa-győztes Szenegál lesz az ellenfele. Nyilván az Oranje kiemelkedik ebből a négyesből, de láttuk már, hogy a holland válogatott alaposan megszenvedett vagy akár botlott is papíron gyengébb ellenfelekkel szemben. Ráadásul a katari hőségben, magas páratartalomban nem lesz könnyű dolguk három kontinensen kívüli ellenféllel szemben, akik bizonyosan mindannyian könnyebben alkalmazkodnak az extrém körülményekhez. A Tricolor ugyancsak előnyt kovácsolhat a külső tényezőkből, és amíg a rendezőt és a kontinensbajnokot sokkal inkább nyomhatja az esélyesség terhe (a favorit hollandokról nem is beszélve), addig az ecuadoriak felszabadultan futballozhatnak, amiből akár egy most még abszolút nem várt jó eredmény is kisülhet.

Nem lehet különösebb elvárás a rendkívül fiatal átlagéletkorral bíró ecuadori válogatott felé ezen a tornán.

Valószínűleg a 2024-es hazai rendezésű Copa Américán, illetve a 2026-os észak-amerikai vb-n szeretnének igazán nagyot alkotni, a mostani seregszemle pedig egyfajta felkészülés, rutinszerzés lesz a későbbi nagy feladatokhoz.

A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője, további érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:

Futballtangó