Edzőkeringő a Bundesligában
Egy egészen intenzív, már-már komikus vezetőedzői jövés-menésnek lehetett tanúja az előző szezonban a Bundesliga közönsége. Ennek az lett a vége, hogy a 18 klub közül kilencnél nem azzal a szakvezetővel kezdik az új szezont, amelyikkel az előzőt befejezték. Elsősorban a tabella első felében végzett csapatoknál volt nagy a mozgolódás, A tavalyi első hat helyezett mindegyikénél váltás történt. Az augusztus 13-i szezonrajt előtt érdemes átnézni ennek a jövés-menésnek a krónikáját.
Dortmundból indult a dominó
Ha az egész eseménysorozat kezdetét keressük, akkor 2020 novemberéig kell visszaugrani az időben. Ekkor menesztették Lucien Favre-t a Borussia Dortmundnál. A svájci két és fél éven keresztül sikertelenül próbálta megdönteni a Bayern München hegemóniáját és egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a játékosaiból sem tudja kihozni a maximumot.
Erling Haaland kiesésével a Dortmund mélyrepülésbe kezdett és végül a VfB Stuttgart elleni megalázó, hazai 5-1 vereség jelentette a svájci tréner búcsúját.
Helyére ideiglenesen az addigi másodedző Edin Terzic lett kinevezve a szezon végéig. Ugyan eleinte a vezetőség nyitva hagyta annak a lehetőségét, hogy jó teljesítmény esetén véglegesíthetik posztján, a helyzet gyorsan nyilvánvalóvá vált. A szezon felénél a Dortmund Bajnokok Ligája-indulása is komolyan kétségessé vált, miután egymás után két sorsdöntő összecsapást bukott el a Borussia Mönchengladbach és a Bayer Leverkusen ellen.
Hans-Joachim Watkzkéék nem is vesztegették sokat az időt és már februárban bejelentették, hogy kivel fogja megkezdeni a csapat a nyári felkészülést. Marco Rose lett a befutó a mönchengladbachi szurkolók nem kis bosszúságára. Már a február 6-án az 1. FC Kölnnel szemben kilátástalan játékkal elbukott észak-rajnai derbi után is komoly nemtetszésüknek adtak hangot a gladbachi szimpatizánsok és sok helyen árulónak bélyegezték a trénert, aki nyáron még ünnepelt hősnek számított a Bajnokok Ligája-szereplés kiharcolásával. Annak már komoly hagyománya van, hogy a BVB Mönchengladbachból csábít el kulcsembereket. A játékosok közül többek között korábban Heiko Herrlich és Marco Reus járt be hasonló utat, éppen ezért volt különösen fájdalmas Rose távozása a helyieknek.
A bejelentés, mint később kiderült pokolian rossz időpontban történt.
A nemzetközi megmérettetések miatti szezon eleji bukdácsolásból éppen felocsúdni látszó Gladbach hatalmas mélyrepülésbe kezdett.
Úgy tűnt, hogy Rose teljesen elvesztette az öltözőt és az sem tűnt elképzelhetetlennek, hogy már a szezon vége előtt elbocsájtják. Ugyan ez végül nem következett be az európai kupaindulásnak búcsút mondhattak Max Eberlék, akiknek eközben új edzőt kellett keresniük. Rengeteg név felmerült, többek között a Salzburgot látványos játékkal dirigáló Jesse Marsch, akinek végül – mint arról alább szó lesz, máshová vezetett az útja – de híresztelték a Werder Bremennel eleinte sikeres, viszont utána a poklok poklát megjáró Florian Kohfeldt érkezését is.
Ezek után március végén érkezett bombaként a hír, hogy a Real Madrid és a Bayern München korábbi középpályása, a Real Sociedad utánpótlásánál dolgozó Xabi Alonso lehet a befutó. Erre sokan felkapták a fejüket, hiszen egy felnőtt szinten edzőként teljesen tapasztalatlan emberről volt szó. A hír végül kacsának bizonyult, miután Alonso kisvártatva meghosszabbította szerződését jelenlegi klubjánál. Áprilisban viszont már egy hivatalos bejelentésre került sor.
Kisebb meglepetésre az Eintracht Frankfurttal addig tavasszal rohamtempóban a dobogóért menetelő Adi Hütter lett a befutó, ezzel pedig tovább folytatódott a székfoglaló.
Ezúttal Frankfurtban voltak lépéskényszerben, ahol a helyzetet tovább nehezítette, hogy Hütter bejelentése után a csapat kritikán aluli hajrát produkált, ami a BL-indulásba került. Ráadásul komolyabb átalakulásoknak is elébe nézett a klub, miután Fredi Bobic sportigazgató nyári távozása is ismert tény volt már egy ideje és a szenzációs szezont futó, André Silva vezette támadósor is szétszéledni látszott. Itt a bejelentés a szezon vége után következett.
Alighanem jól választottak Frankfurtban, amikor a VfL Wolfsburgot a Bajnokok Ligájáig gardírozó, korábban Ausztriában a LASK Linzet a másodosztályból nemzetközi kupaporondig vezető Oliver Glasnerre bízták a csapatot.
Az osztrák edzőnek visszafordíthatatlanul megromlott a viszonya Wolfsburgban a nehéz természetű sportigazgatóval, Jörg Schmadtkéval.
A sikeredzője nélkül maradó VfL Wolfsburg Hollandiából hozta az utódot a játékosként kőkemény belépőiről ismert Mark van Bommel személyében, akinek egyáltalán nem ismeretlen a Bundesliga légköre. 2006 és 2011 között ugyanis a Bayern München játékosa volt, amellyel nyert Bundesligát és Német Kupát, illetve 2010-ben BL-döntőig jutott a Louis van Gaal vezette csapat kapitányaként. Edzőként eddig felnőtt szinten csak egy megbízatása volt, viszont a PSV Eindhovennél töltött másfél év nem volt túl sikeres. Az elvárások alatti szereplés miatt 2019 decemberében menesztették.
A müncheni szál
Az edzőkeringő második fejezete Münchenből indult áprilisban, miután az első szezonjában edzőként mindent megnyerő Hans-Dieter Flick és a sokat támadott sportigazgató, Hasan Salihamidzic viszonya végérvényesen megromlani látszott. A két fél között már bő egy éve ellentétek voltak tapasztalhatóak az igazolásokkal kapcsolatos nézeteltérések miatt – erről bővebben egy körkérdés keretében már kifejtették véleményüket szerzőink. Miután 2020 nyarán a Salihamidzic által kezdeményezett „pánikigazolások” Bouna Sarr-ral az élen egyáltalán nem váltak be – kivéve Eric Maxim Choupo-Moting – és Jérome Boateng szerződése sem lett meghosszabbítva Flicknél végleg betelt a pohár. Egy Wolfsburg elleni győzelem után nyilvánosan is kifejezte távozási szándékát. A bajorok szurkolóit mindez sokként érhette, viszont eközben a klubon belül ez már egy hosszú idő óta érő válás volt. Sokan durván megfenyegették Salihamidzicet. A sportigazgatót, sőt sokszor a családját érő méltatlan fenyegetések ellen maga Flick is felszólalt.
Flick bejelentése után már nyílt titoknak számított, hogy a sikeredző útja a német szövetségi kapitányi posztra vezet, ahol 2006 és 2014 között már Joachim Löw elsőszámú segítőjeként dolgozott, így tevékeny részt vállalt a 2014-es világbajnoki sikerből.
Löw márciusban jelentette be, hogy a nyári Európa-bajnokság után befejezi 15 éves regnálását, miután vele az utóbbi időben a német válogatott nem tudott sikeresen átlendülni a vb-siker utáni generációváltáson. A jövőben tehát Flicken a sor, hogy a Nationalelfet visszavezesse a világ élvonalába, akár már a 2022-es katari világbajokságra. Elnézve a Bayernnél aratott sikereit a német közvélemény bizakodóan néz az új éra elé.
Eközben Münchenben a még mindig csak 34 éves Julian Nagelsmann lett kinevezve.
A fiatal edzőt Németország-szerte nagyra tartják hoffenheimi szerepvállalása óta, ahol 2016-ban már 28 évesen élvonalbeli edző lett belőle, majd a csapatot miután megmentette a kieséstől, egészen a Bajnokok Ligája csoportköréig vezette. 2019-ben az RB Leipzighez vezetett az útja, ahol egy jóval összetettebb, kombinatívabb játékot tudott meghonosítani a nagyon direkt, erős letámadással párosuló felfogás után. Nagyrészt ennek volt köszönhető az is, hogy a gólvágó Timo Werner tavaly nyári távozását is ki tudták heverni, és sokáig versenyben voltak a Bayernnel a bajnoki címért. Érdekes lesz megfigyelni, hogy miután megkapta élete lehetőségét Münchenben, hogyan tud finomítani sokszor extravagáns elképzelésein a fiatal edző.
Lipcsében házon belül oldották meg Nagelsmann pótlását.
A Red Bull iskola hű képviselője, a Salzburggal Ausztriát letaroló és a Bajnokok Ligájában is feltűnést keltő Jesse Marsch lett az utód.
Akik még váltottak
A Bayer Leverkusennél márciusban köszönték meg Peter Bosz munkáját, miután egy jó ősz után totális mélyrepülésbe kezdtek a gyógyszergyáriak, 17 mérkőzésből tíz vereséggel a tavaszi szezonban. Bosz leverkuseni szerepvállalásáról bővebben is írtam közvetlenül menesztése után, amiben kifejtettem a bukása okait is.
A holland helyére a német szövetségtől kérték kölcsön Hannes Wolfot, aki az U18-as válogatott mellett vállalta el a tisztséget a szezon végéig. Vele végül a hatodik helyen kötött ki a Leverkusen.
Végleges megoldásként a Young Boysszal svájci rekordokat döntögető, svájci–spanyol kettős állampolgár Gerardo Seoane lett kinevezve.
A tréner 2018 januárjában vette át szülővárosa csapatát, az FC Luzernt, amelyet a kiesés szorításából egészen a svájci liga harmadik helyéig kormányzott, ezzel felkeltve a Young Boys vezetőinek a figyelmét. Bernben a 32 év után bajnoki címet nyerő, az akkor Frankfurtba távozó Adi Hüttert váltotta.
Seoane nem ijedt meg ettől az örökségtől és zsinórban háromszor is megvédte a bajnoki címet úgy, hogy közben rekordokat döntött. Többek között a svájci bajnokság történetének legkorábban bebiztosított, illetve legnagyobb különbséggel megnyert bajnoki címe és legjobb gólkülönbsége fűződik az ő csapatához. Ha mindez nem lenne elég az európai áttörés is sikerült neki. Az előző Európa-liga kiírásban először a csoportkört abszolválta sikerrel a Young Boys, majd a legjobb 32 között a Leverkusent búcsúztatta 6-3-as összesítéssel, ezzel végérvényesen felhívta magára figyelmet későbbi munkaadói részéről is.
Eközben a tabella alsó felében, Kölnben történt új edzői kinevezés. A patinás klubnál eléggé zaklatott idényen vannak túl, miután Markus Gisdollal sokáig megállíthatatlanul sodródtak a kiesés felé. A megmeneküléshez a szezon végére ideiglenesen beugró Friedhelm Funkel kellett, akivel az utolsó fordulóban drámai körülmények között sikerült a megmenekülés, majd a Holstein Kiel elleni osztályozó is sikerrel lett abszolválva.
Kölnben a nem olyan rég az SC Paderbornnal az élvonalban egy évre már megfordult Steffen Baumgarttal igyekeznek stabil Bundesliga-középcsapatot alkotni.
Összegzés
Az új szezont már csak azért is érdemes lesz követni, mert az élcsapatok mindegyikénél új szelek fújnak edzői fronton. Már-már egy székfoglalóhoz hasonlított az egész jövés-menés, amit Rose indított be februári bejelentésével. Németországban a Trainerkarussel (edzői körhinta) találó kifejezéssel emlegették ezt a mozgolódást. Az pedig már egy egészen tragikomikus történet, ahogy a csapatok reagáltak az edzőváltásokra.
A Borussia Mönchengladbach, az Eintracht Frankfurt és az RB Leipzig is mélyrepülésbe kezdett, amint ismertté vált, hogy a szezon végén elveszti aktuális edzőjét. Ebből látszik miért nem érdemes már menet közben bejelenteni a jövőbeli átigazolásokat. Ebből a szempontból például Olaszországban okosabban jártak el, ahol nagyrészt az idény vége után, a kezdődő nyári holtszezonra időzítették a bejelentéseket. Markus Babbel – korábbi Európa-bajnok védő – ennek megfelelően és magához hűen csípős kritikát fogalmazott meg a szerinte nem őszinte edzők irányába: Hütterrel az élen szinte mindenkit megtalált, aki munkahelyet váltott.
„Nekem hiányzik az őszinteség. Ehhez jönnek még ezek a diplomatikus megszólalások, amikkel senki sem tud mit kezdeni. Mint futballszurkoló becsapva érzem magam, többé már nem tudom elhinni azt, amit mondanak. Kezdjük Hütterrel. Ül a tévéstúdióban és azt mondja, hogy marad Frankfurtban. Öt héttel később távozik, mert a szituáció olyan markánsan megváltozott. Milyen szituáció? Hogy a csapatmenedzser és a sportigazgató megy, már egy ideje tudjuk. Nem, számomra ezek csak hazug és álszent frázisok. Itt egy elismert topedzőről beszélünk, nem pedig egy fiatal zöldfülűről, aki új a szakmában” – vélekedett Babbel.
Kétségtelenül elgondolkodtató és tanulságos Babbel megszólalása, ami megint csak arra világít rá, hogy amíg nincs valami hivatalosan kijelentve a sajtóban azt nem feltétlenül szabad elhinni.
Szerző
