Európában kudarcot vallott, Dél-Amerikában megállíthatatlan a brazil gólgép
Évek óta a dél-amerikai labdarúgás megbízható gólgyárosaként tartják számon, ám Európában hiába próbálkozott, Gabriel „Gabigol” Barbosa képtelen volt megvetni a lábát. A most 26 éves brazil támadó kiegyensúlyozott teljesítményt nyújt a Flamengóban, és a saját kontinensén posztja állócsillaga. Egyelőre nem tudjuk, hogy végleg bezárult-e előtte az európai labdarúgás ajtaja.
2016-ban az Inter hatalmas reményekkel igazolta le Gabriel Barbosát, a brazil labdarúgás nagy reménységét. Az akkor alig 20 éves támadó azonban nem találta a helyét az új környezetben, hamar lemorzsolódott és visszatért Dél-Amerikába. A brazil válogatottba is bekerülő Gabigol azóta is markáns góllövő formában teljesít a saját kontinensén, és 26 évesen talán még mindig nem késő, hogy újabb próbát tegyen Európában.
Pelé csapatában nevelkedett
A tehetséges brazil támadó 1996-ban Sao Paulóban született és nyolcéves korától kezdve a legendás Pelé egykori csapatában, a környékbeli Santos FC-ben pallérozódott. Mivel már kiskorától hatalmas tehetségnek tartották, jóval a profik közti debütálása előtt ódákat zengtek róla, sokan a következő időszak legnagyobb brazil sztárjátékosát látták benne. A Santos a 16. születésnapja után kötött vele profi szerződést, melyben 50 millió eurós kivásárlási árat rögzítettek a külföldi klubok számára.
Barbosa 2013-ban mutatkozott be az első osztályban, első gólját a felnőttek közt egy Gremio elleni kupamérkőzésen szerezte. A 2014-es állami bajnokságban hét találattal gólkirálynak bizonyult, menet közben megszerezte a Santos történetének 12 000. gólját, csapata pedig az előkelő második helyen zárt. Az országos bajnokságban és a hazai kupasorozatban is gyakran eredményesnek bizonyult, így a legelső teljes idényében 56 mérkőzésen 21 gólt szerzett a Santos első csapatában.
Robinho távozása után a 2015-ös idényben a Santos első számú középcsatára lett, az időközben gólerős játéka révén Gabigol becenévvel ihletett támadó pedig újabb 21 találatig meg sem állt a naptári esztendőben. Ezalatt újabb öt évvel meghosszabbították a szerződését.
2016-ban hét góllal segítette újabb állami bajnoki címhez a Santost, majd nyárig 29 mérkőzésen 12-szer volt eredményes, amikor az európai nyomásnak engedve, elhagyta nevelőcsapatát az akkor már a brazil válogatottban is bemutatkozott reménység. Barbosa a centenáriumi Copa América előtt debütált a Selecaóban és a kontinenstornán is részt vett, a Haiti elleni mérkőzésen eredményes is volt. Ugyancsak 2016-ban tagja volt a hazai rendezésű, riói olimpián diadalmaskodott korosztályos válogatottnak.
A csúfos európai kitérő
Az Inter 2016 nyarán a hírek szerint mintegy 29,5 millió eurót fizetett Barbosa játékjogáért, akivel ötéves szerződést kötött. A Nerazzurri hatalmas reményekkel igazolta le az akkor 20 éves támadót, sokan túlzás nélkül a következő Ronaldót látták benne, klubváltása után rögtön a rivaldafénybe került. Gabigolnak az edzéseken kívül különböző társadalmi eseményeken is meg kellett jelennie, sztárként kezelték őt, noha Európában semmit nem bizonyított.
Akkoriban az Inter sem a legszebb időszakát élte, Frank de Boer irányításával kifejezetten gyengén kezdte az idényt, majd a később az AC Milannal bajnoki címet szerzett Stefano Pioli stabilizálta valamelyest a helyzetet, de a brazil tehetség számára nem jutott több lehetőség. A következő idényre a Benficához adták kölcsön. Az olaszok abban bíztak, hogy a portugál nyelvterület otthonos lehet a játékos számára, azonban a szezon derekáig öt tétmeccsen csupán 165 percet játszott, így már januárban visszakéredzkedett Brazíliába.
„A rossz tapasztalataim megerősítettek abban, hogy mit kell máshogy csinálnom a jövőben. Úgy gondolom, hogy minden tőlem telhetőt megtettem, hogy beilleszkedjek: hajtottam az edzéseken, odafigyeltem a táplálkozásomra, tanultam a nyelvet, mégis nagyon kevés alkalmam adódott a bizonyításra. Rossz érzéssel tölt el, hogy ilyen hamar el kellett jönnöm, minden nagyon gyorsan történt” – jegyezte meg később az európai kalandjáról.
Sokan igazságtalan módon, gusztustalanul kikezdték őt a rosszul sikerült időszakban, pedig csupán 20 éves volt, és akkor játszott először hazájától távol egy teljes más kontinensen. A váltás nem ment egyik napról a másikra és ahhoz képest, hogy mekkora reményekkel érkezett, kevés lehetőséget kapott. Talán a dél-amerikai viszonyokhoz képest sokkal inkább korlátok közé szorították, képtelen volt megmutatni a valós tudását.
Visszatérés, új otthonra találás
A 2018-as naptári esztendőre visszatért nevelőcsapatához, a Santosban pedig gyakorlatilag ugyanott folytatta, ahol azelőtt abbahagyta. Az európai kitérő után ismét meglelte a góllövőcipőjét: az országos bajnokságban az addigi legeredményesebb időszakát futotta 18 góljával, a Copa do Brasilban harmadszor lett gólkirály, mindent egybevetve 53 találkozón 27-szer volt eredményes.
Ezt követően Brazília legnépszerűbb klubcsapata, a riói Flamengo jelentette be a kölcsönszerződését. Jorge Jesus támadószellemű csapatában Gabigol újra régi fényében tündökölhetett, előretolt ékként megállíthatatlan formában játszott, Brazíliában és egész Dél-Amerikában nem bírtak vele.
A Flamengo az állami és az országos bajnoki cím mellett a Libertadores-kupát is elhódította, miután a River Plate elleni limai döntőt Barbosa egymaga két találattal fordította meg a mérkőzés hajrájában (a dél-amerikai szuperkupának számító Recopát szintén megnyerték, csak a Brazil Kupáról maradtak le).
Ezt követően Barbosa a kölcsön után végleges szerződést írt alá a Flamengóhoz, az Inter ezzel lemondott az egykori nagy reménységről.
A támadó azóta is folyamatosan magas szinten teljesít a dél-amerikai kontinensen. Barbosa az elmúlt három naptári esztendő mindegyikében legalább 27 gólt szerzett. 2021-ben Tite brazil válogatottjának állandó kiegészítő játékosa volt, de a tavalyi világbajnokságra helyette a kombinatív játékban jobban használható klubtársa, Pedro mehetett.
Bár klubjának az elmúlt években voltak kisebb-nagyobb hullámvölgyei, Gabigol mindvégig hű maradt becenevéhez és szemmel láthatóan nagyon élvezte a játékot. A 2019-es sikert követően címvédőként már a nyolcaddöntőben búcsúztak a Libertadores-kupában, míg 2021-ben hosszabbításban vesztették el a finálét a Sao Pauló-i gigász Palmeirasszal szemben. A tavalyi felvonásban azonban már senki nem állíthatta meg őket, újból a Flamengo hódította el a Dél-Amerika legjobb klubcsapatának járó trófeát. A Libertadores-kupa előző kiírását a Flamengo veretlenül nyerte meg, a csoportkörben jegyzett öt győzelem és egyetlen döntetlen után az egyenes kieséses szakaszban mind a hét meccsét megnyerte. Az Athletico Parananse elleni döntőben – ki más, mint –Gabigol szerezte a mindent eldöntő találatot. (A sorozatot hat találattal zárta, az említett Pedro 12 góllal bizonyult a legeredményesebbnek.)
Tavaly nyáron a hírek szerint a Newcastle United és a West Ham United érdeklődött iránta, azonban Barbosa újabb európai kalandja egyelőre várat magára. Mára ugyan nem számít fiatal tehetségnek, de 26 évesen még bármikor kontinenst válthat.
Egyelőre belátta, hogy számára a legjobb, ha marad a jól megszokott környezetben, ahol a legjobban tud érvényesülni, de valószínűleg nem mondott végleg búcsút az európai futballnak – nyilvánvalóan még egyszer bizonyítani szeretne a kellemetlen milánói fiaskó után. Alighanem lesznek még ajánlatai a folytatásban, csak rajta múlik, hogy mikor ragadja meg az alkalmat, és az is, hogy második nekifutásra meggyőzőbb tud-e lenni Európában.
A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője, további érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:
Szerző
