Szenvedő „rókák” – vajon meddig tart a vezetőség türelme Rodgers irányába?
A Leicester City azzal, hogy a 2015-16-os idényben megnyerte a Premier League-et, minden idők egyik – ha nem a – legnagyobb bravúrját vitte véghez. A bajnoki címet követő idényekben rendre a középmezőnyben végeztek a „rókák” és bár Brendan Rodgers érkezésével úgy tűnt, hogy akár hosszú távon is stabilizálni tudják majd a helyüket a Big 6 mögött, a most zajló kiírásban mutatott teljesítmény nem töltheti el nyugalommal a csapat szurkolóit. Cikkünkben annak járunk utána, hogy az északír edző kinevezése óta milyen irányba halad a klub, és hogy van-e értelme továbbra is bizalmat szavazni neki, vagy inkább racionálisabb döntés lenne ismét tiszta vizet önteni a pohárba.
Claude Puel menesztését követően abszolút érthető volt, hogy 2019. februárjában miért éppen Brendan Rodgersre esett a Leicester City vezetőinek választása. A Swansea Cityvel a Premier League-be való feljutás is dicséretre méltó tett, az már csak hab a tortán, hogy a 2011-12-es évadban a 11. helyen zárt a walesi együttes az első osztályban. Nem csak az eredmények, de a kifejezetten proaktív szemlélet és a közönségszórakoztató játék is hozzájárult ahhoz, hogy 2012. júniusától már a Liverpoolt irányítsa.
A Mersey-parti kaland után Skóciában szerzett értékes tapasztalatot, és a Celtickel bezsebelt két bajnoki cím után a Leicester City ismét megadta neki a sanszot, hogy a Premier League-ben bizonyíthassa rátermettségét. Mivel a 2018-19-es kiírás alkalmával pusztán 10 mérkőzésen irányította a csapatot (5 győzelem, 2 döntetlen, 3 vereség a mérlege), így ebből messzemenő következtetéseket talán nem érdemes levonni, az azt követő három szezon viszont alkalmas mintát szolgáltathat számunkra a teljesítményének minél átfogóbb értékeléséhez.
Aggasztó tendencia
A 2019-es nyári átigazolási időszakban egyszerűen nem lehetett nemet mondani a Manchester United ajánlatára, a „vörös ördögök” ugyanis nem kevesebb, mint 87 millió eurót ajánlottak Harry Maguire-ért. Ezt a busás összeget egyből vissza is forgatta a Leicester: Youri Tielemans a Monacótól (45 millió euró), Ayoze Pérez a Newcastle-től (33,4 millió), Dennis Praet a Sampdoriától (19,2 millió), míg James Justin a Lutontól (6,7 millió) érkezett.
A keret felfrissítése olyannyira jól sült el, hogy 62 szerzett ponttal alig maradtak le a Bajnokok Ligája indulást érő helyek egyikéről, hiszen a Manchester United és a Chelsea egyaránt 66 egységgel végzett előttük. Jamie Vardy másodvirágzását élve 23 találattal zárta a bajnokságot, és a „rókák” 67 rúgott góljánál csak a City, Liverpool, Chelsea trió szerzett többet. A 61,6-es xG a 4., a 44,5-ös xGA a 6., míg a 17,1-es xGD az 5. helyet jelentette a vonatkozó rangsorban, ami alapján megállapítható, hogy nem érdemtelenül csípték meg az Európa-ligában való szereplésre feljogosító pozíciót (ezzel megelőzve egyébként a Tottenhamet és az Arsenalt is).
Akárcsak Maguire esetében, úgy Ben Chilwellnél is egy olyan csapat jelezte vásárlási szándékát, amelyik nem szűkölködik a pénzben. A Chelsea részéről az angol válogatott balhátvédért felkínált 50,2 millió euró 2020 nyarán ismét lehetőséget adott a keret fiatalítására. Az érte kapott pénzből érkezett egyrészt Wesley Fofana (35 millió; Saint-Étienne), másrészt pedig Timothy Castagne (20,9 millió; Atalanta).
A támadójáték vonatkozásában megfigyelhető, hogy valamennyivel kevesebb helyzetet sikerült kialakítani, és még szembetűnőbb a csökkenés, ha ezek minőségét is figyelembe vesszük. Az 56,0-s xG-re rúgott 68 gól felettébb impozáns, ebben főként James Maddisonnak (4,4-es xG, 8 gól), és Kelechi Iheanachónak (7,8-as xG, 12 gól) voltak elévülhetetlen érdemei. A védekezés megszervezése viszont finoman szólva hagyott némi kívánnivalót maga után, miután az egy idénnyel korábbihoz képest 9 góllal többször kapituláltak.
Ha azt nézzük, hogy két egymást követő évadban is az 5. helyen zártak a „rókák”, ráadásul úgy, hogy alig pár ponttal csúsztak le a BL-indulás lehetőségéről, akkor nem is lehetett vita tárgya, hogy Rodgers kiváló munkát végez és bőven kihozza a keretből azt, ami benne van. A 2020-21-es osztrák ligában 28 találkozón 27-szer beköszönő Patson Daka (Salzburg) 30 millió euróért cserébe kiváló igazolásnak tűnt, de a nem kis meglepetésre francia bajnoki címet szerző Lille-ből elcsábított Boubakary Soumaré (20 millió) érkezése szintén reménykedésre adhatott okot 2021 nyarán.
Jannick Vestergaard (17,6 millió) és Ryan Bertrand (ingyen) a Southamptontól köszönt el annak érdekében, hogy a Leicester mezét magára öltse, a bizonyítási vágytól fűtött Ademola Lookman pedig kölcsönszerződéssel került a „rókákhoz”. Az új játékosok megszerzése ráadásul úgy valósulhatott meg, hogy a bevételi oldalon mindössze 4 millió eurót sikerült összehozni (Rachid Ghezzal 3 millió euróért a Besiktashoz, míg Dennis Praet 1 millió eurós kölcsöndíjért cserébe a Torinóhoz került).
Mivel Vardy (+5,5-tel) és Maddison (+3,8) is alaposan felülrúgta a várható góljainak számát, így csapatszinten 50,8-as xG-re 62(!) találatot jegyeztek. A +3-as gólkülönbség bár a 8. volt a rangsorban, a –10,1-es xGD a 12., a 42,3-as várható pontszám pedig mindössze a 15. helyet jelentette, vagyis mindezek tükrében a 8. hely még valószínűleg rájuk nézve hízelgő. A saját kapujuk előtti teljesítmény viszont olyannyira gyengére sikeredett, hogy arra kis túlzással szavak sincsenek.
A Leicester City a Premier League egyedüli nyeretlen csapata (Forrás: Football365)Amennyiben azt mondjuk a Leicester mögöttünk hagyott szezonjára, hogy nem sikerült valami fényesen, akkor a most zajló kiírás eddig eltelt részére ez hatványozottan igaz. Annyi bizonyos, hogy a nemrég véget ért átigazolási időszak aligha titulálható sikeresnek, melynek több vetülete is van. Fofanáért egy vagyont fizetett a Chelsea, a londoni „kékek” 80,4 millió eurót utaltak a francia védőért. Kvázi helyette érkezett a belga Wout Faes (Reims), aki 17 millió euró ellenében írt alá.
Szintén fontos változás, hogy 11 évnyi példaértékű szolgálat után az Nice-hez távozott a „rókák” legendás dán kapusa, Kasper Schmeichel, akinek a hiányát jócskán megérzik, hiszen Danny Ward egyelőre nem tűnik minőségi pótlásnak. A mostanáig lejátszott 7 mérkőzésen pusztán 1 döntetlent sikerült összehozni (a nyitókörben a Brentford elleni meccs 2–2-re végződött) a 6 vereség mellett... A 10 szerzett találat még úgy ahogy rendben is van, a 22 (!) kapott gól viszont egészen kriminális ezen a szinten. Azt azért tegyük hozzá, hogy az ellenfelek gyakorlatilag minden adandó lehetőséget kihasználtak, hiszen a 10,8-as xG-t eszméletlenül felülteljesítették – ez az arány hosszú távon azért aligha fog megmaradni.
Pénzügyi realitás, idősödő keret
Ahogy azt a Tottenham anyagi helyzetét ecsetelő cikkünkben is bemutattuk, a csapatok sportszakmai teljesítménye legnagyobb mértékben a klub bevételével, a játékosok értékével és a bérkerettel mozog együtt. Mivel a 2021-22-es idényre vonatkozóan vannak adatok az előző három kategóriában, így ezek alapján tekintjük át a klubok gazdasági erősorrendjét. A Transfermarkt adatai alapján a Leicester City összesített keretértéke ekkor 527 millió euró volt (a mostani kiírásban 454 millió), ami a Premier League mezőnyében a 7. helyet jelentette – előttük az Arsenal állt 613 millió euróval, utánuk pedig az Aston Villa következett a sorban 488 millió euróval.
Az egy játékosra vetített átlagos piaci érték 13,2 millió euró volt a megelőző évadban, ami szintén a 7. a vonatkozó listán. A legfrissebb Deloitte Football Money League riport alapján a szóban forgó idényben 255,5 millió eurós bevételt realizált a klub, ami a Big 6 után a legtöbb, így megelőzve a „kalapácsosokat” (221,5 millió), a Wolverhamptont (219,2 millió) és az Evertont (218,1 millió). Szintén az előző kiírást tekintve azt láthatjuk, hogy a Capology szerint 91 millió eurós bérkerettel operáltak a „rókák”, aminél 7 együttes gazdálkodhatott nagyobb büdzséből.
A 2019-20-as szezonban a keret átlagéletkora 25,9 év volt (a 7. legidősebb), ez a 2022-23-as idényre 27,2 évre nőtt (az 5. legidősebb). A Premier League-serleget elhódító csapat gerincéből gyakorlatilag már senki sem maradt. A napnál is világosabb, hogy Vardy már bőven túl van a legtermékenyebb évein (Daka és Iheanacho közel sem termeli olyan egyenletesen a gólokat, mint az akkor a zenitjén lévő, most már veterán angol csatár), a legpiacképesebb játékosokat (Maguire, Chilwell, Fofana) pedig bár jó pénzért sikerült értékesíteni, a helyükre nem érkezett megfelelő minőségű utód.
Az elemzésben megvilágítottak alapján nem okozna talán akkora meglepetést, ha hamarosan megköszönnék Rodgers munkáját, és egy új edzővel egy teljesen új projektbe kezdenének a „rókák”. Aztán persze ki tudja, a 2015-16-os bajnoki címre se fogadtak volna túl sokan, szóval miért ne kormányozhatná ismét a megfelelő irányba a Leicester hajóját az északír szakember?
Kiemelt fotó: unstore.com.np
Szerző
