Vajon Eberl távozása az utolsó szög a Gladbach koporsójába?

A most futó Bundesliga-szezonnak úgy vágott neki a Borussia Mönchengladbach, hogy szeretne az európai kupaporondot jelentő helyeken végezni, de persze az elsődleges cél a Bajnokok Ligájába való visszatérés volt. A nyár folyamán távozott Marco Rose vezetőedző, akinek a helyére Adi Hütter jött, ami bár éles váltásnak volt nevezhető, de a rutinos szakembertől – a múltja alapján – joggal várták, hogy sikeres legyen. Az előző idény második felében a csapat teljesen széthullott és bár bizonyítani ezt sohasem fogjuk tudni, de akkora datálható a káosz kezdete, amikor Rose bejelentette a távozását. Ezt kellett volna rendbe tennie a Frankfurtból elcsábított edzőnek, ám húsz forduló után egyértelműen állíthatjuk, hogy nem sikerült.

A klub anyagi helyzete a pocsék jelzővel illethető, a Gladbach is azon csapatok egyike, amelyet rendkívüli mértékben érintett a koronavírus okozta stadionbezárás és a vele járó meccsnapi bevételek kiesése. 2020 márciusa óta a Gladbach 54 000 férőhelyes stadionja, a Borussia-Park mindössze NÉGY alkalommal tudott teljes befogadóképességen üzemelni. Ez 33 meccset jelent csekély vagy semmilyen meccsnapi bevétellel, ami két év alatt több mint 65 millió eurós kiesést eredményezett a klub kasszájában. Azt a fajta üzleti modellt, amelyet a „csikók” követnek, nem lehet fenntartani ilyen mértékű bevételkiesés mellett. Míg más egyesületek globális márkával (Bayern München, Borussia Dortmund), erős vállalati támogatással (VFB Stuttgart, VFL Wolfsburg, Bayer Leverkusen) vagy mély zsebbel rendelkező tulajdonosokkal, támogatókkal rendelkeznek (TSG Hoffenheim, RB Leipzig, FC Augsburg, Hertha BSC), addig a Gladbach a bevételek és a kiadások egyensúlyban tartásával próbál előrelépni, de ha az egyik elveszik, akkor az a másikat is magával rántja.

E mellé a legrosszabbkor jött a gyengébb teljesítmény a futballpályán, és e miatt persze a játékosok eladásából sem tudtak jelentős bevételt generálni, valamint azt sem szabad elfelejteni, hogy a jelenlegi szezonra vonatkozó felülvizsgált televíziós megállapodás szerint a Bundesliga klubjai 18 millió euróval kevesebbet kapnak, mint az előző idényben. Ez az együttes negatív hullám pedig egyre mélyebbre juttatja a klubot. Az elmúlt másfél évben a Gladbach minimalizálta a kiadásait, méghozzá olyan mértéken, mint a topligákban nagyon kevesen, főleg a korábban a Bajnokok Ligájában szereplő csapatokhoz mérten.

LEMOND A SIKERKOVÁCS

Max Eberl gladbachi kalandja még az előző évszázadban, egész pontosan 1999. januárjában kezdődött, amikor az Greuther Fürth csapatától szerződtették a jobbhátvédet. A korábbi német utánpótlás-válogatott játékos a Bochummal kétszer is megnyerte a német másodosztályt és a Gladbachhoz is a Bundesliga 2.-be érkezett. Második szezonjában fontos tagja volt a feljutást kivívó csapatnak, majd egészen a 2003-04-es szezon végéig állt játékosként a klub szolgálatában, valamint még egy idényen keresztül hivatalosan a keret tagja volt, de pályára már nem lépett. A rendkívül intelligensnek tartott játékos nem tervezte, hogy edzősködik a pályafutása végeztével, aztán végül az utolsó idényében rendszeresen vállalta, hogy a második csapatnál segédkezik, és a klub is elkezdett hosszú távon gondolkodni vele. Ezt mutatta, hogy 2005-ben az akadémia igazgatójának nevezték ki. Ezt a pozíciót egészen 2008 októberéig töltötte be, amikor kinevezték sportigazgatónak Christian Ziege helyére.

Az ő szakmai irányvonalai indították el a klubot azon az úton, amelynek az alacsony költségvetés mellett elért eredményesség lett a védjegye. A kezdeti évek sikeresen kiharcolt bennmaradása után a Lucien Favre éra már bronzérmet és nemzetközi szerepléseket is hozott, majd egy-egy kisiklás mellett stabilan számolni kellett velük az európai kupahelyekért vívott harcban. Eberl remek munkáját mindenhol elismerték és talán az jelzi, mennyire is volt nagyszerű a teljesítménye az előző évtizedben, hogy a Bayern München is nagy erőket mozgósított azért, hogy „hazacsábítsa” az egykoron ott nevelkedett bajor szakembert.

Viszont az elmúlt években már az ő döntései is igencsak megkérdőjeleződtek és rossz irányba terelték a klubot. A koronavírussal fémjelzett két évben abban reménykedve, hogy a mostani keret képes lesz önerőből kimászni a gödörből, nem adott el senkit sem, ami az évtized második felében történtek után jelentősen visszavetette a bevételeket. Persze ebbe a gyengébb teljesítmény is belejátszott, mert nem is volt igazi kereslet a játékosok iránt. Utólag persze már bátran kijelenthető, hogy szükség lett volna bizonyos mértékű „vérfrissítésre” a keretben.

Most a téli átigazolási ablakban a Denis Zakaria játékjogának eladásából befolyt összeg az első tétel, ami beírható a bevételek között. Bár a svájci nagyon nyomott áron távozik, de még így is tulajdonképpen plusz bevételt jelent, mert a nyáron ingyen hagyta volna el a klubot, ahogy teszi majd azt Matthias Ginter, aki ugyancsak meghatározó tagja a keretnek. A játékosok öregszenek, a csapat teljesítménye pedig abszolút nem közelíti meg azokat a magasztos célokat, amikhez az elmúlt időszakban hozzászokhattak a szurkolóik.

NAGYON CSÚNYA JÖVŐKÉP

Nem is kell túlzottan a jövőbe néznünk, hiszen a tabellán elfoglalt helyezés és a vonal alatt lévőkkel szembeni előny tudatában már a jelen is elég rosszul fest. Nem túlzás azzal a kijelentéssel élni, hogy ebben a szezonban bizony a kiesés elleni küzdelemben érdekeltek a „csikók”. Ha sikerül is kivívni a bennmaradást, akkor már majdhogynem pozitív szezonnak írható be az idei, hiszen jelenleg csak egyetlen örömre okot adó eseményt jegyezhettek fel a közelmúltban, az pedig a nagyon tartalékos Bayern München legyőzése volt az új év első bajnokiján.

Miközben Zakaria és Ginter távozása egyértelműen a legnagyobb horderejű esemény lesz 2022-ben, de még mindig képlékeny a sorsa a klubot legrégebb óta szolgáló Patrick Hermann-nak, valamint arról sem szabad megfeledkezni, hogy egy tucat játékos szerződése jár le 2023-ban. Köztük van a német válogatott Jonas Hofmann, a csapatkapitányok, Lars Stindl és Yann Sommer, a klub egyik legnagyobb értékének számító Marcus Thuram, a tizenegyes-felelős Rami Bensebaini, a nemrég még a Bajnokok Ligájában villogó Alessane Plea, valamint a svájci válogatott támadó, Breel Embolo is. Bárki is veszi át a távozó Eberl helyét, nagyon rövid időn belül kell megannyi sorsdöntő döntést meghoznia, az eladásokat, a hosszabbításokat és az esetleges pótlásokat illetően, mert a keret igen jelentős átalakulás elé néz a következő időszakban, és ez könnyen sodorhatja még mélyebbre a csapatot.

A tanulság pedig? Ahogy a sportigazgató elhagyta a hosszú éveken át képviselt elveit, onnantól elindult a klub a lejtőn lefelé. Mihelyst nem adta el a legjobbjait és a szintlépés reményében megpróbálta a határait feszegetni, rögtön abba a folyóba csúsztak bele, amelyben a masszív túlköltekezők is fuldokoltak a közelmúltban, és nem lenne meglepetés, ha a folytatás is úgy nézne ki, mint a Werder Bremen, a Hamburger SV vagy épp a Schalke 04 esetében.

Képek forrása: Breaking The Lines