Válogatott: nincs már zágrábi rémálom, van helyette 200 000-es jegyigénylés
Szédítő hullámvasúton közlekedett az elmúlt 15-20 évben a magyar futballválogatott. Beültünk az időgépbe, és visszautaztunk, hogy megvizsgáljuk, hogyan jutottunk a zágrábi, rigai, andorrai kínpadról a wolverhamptoni trónusra, és miért tudná ma megtölteni a csapat a régi Maracanát magyar szurkolókkal.
És akkor felriadtam a zágrábi pályaudvar hideg előcsarnokában. Hajnali négy körül járhatott, a vonatunkra még legalább két órát kellett várni. A horvát rendőrök két lehetőséget ajánlottak fel: bevisznek mindenkit a zágrábi kapitányságra vagy alhatunk az állomáson a vonatindulásig, a lábunkat viszont nem tehetjük ki onnan, nehogy elintézzenek a környéken lófráló Dinamo- és Hajduk-huligánok. Pár magyarnak ellátták a baját a főtéren, ők is velünk dideregtek a váróban, és a horvát kommandósok a vécére is elkísérték őket, nehogy bajuk essen.
A fejünkben még a pár órával korábbi események zakatoltak: Huszti Szabolcs könyöklése és a piros lap, Dado Prso és Ivan Klasnic bombája, majd Gyepes Gábor öngólja rémálomként villant be újra és újra, pedig nem álmodtuk. Új vb-selejtező, új remények, és újra teljes összeomlás 2004 szeptemberében. Pedig Lothar Matthäusszal egy hármast gurítottunk pár héttel korábban a skótoknak, Huszti lökete majdnem kidöntötte a kapufát, onnan zúdult a hálóba a labda. Előtte a németeket fricskáztuk Torghelle Sándor nehezen feledhető duplájával, onnantól ott lógott a Gut, besser, Lothar drapéria a válogatott meccsein. Zágrábban lélekben levették.
Hány és hány este metróztunk, autóztunk reménnyel telve a Népstadionba, Puskásba, az Üllői útra, a Szuszába vagy ültünk le a tévé elé, és álltunk fel lógó orral: 2003-ban Maris Verpakovskis nevét írtuk be fekete tintával a bánatnaplóba, és intettünk búcsút az Eb-pótselejtezőnek, 2006-ban a norvégok oktattak minket Újpesten, majd utazás Máltára – a szégyenért. Hány és hány korosztály nőtt fel kudarcokon, és ivódott bele a lelkébe: ez nekünk nem fog sikerülni.
Aztán jött a 2010-es évek eleje, sőt még 2009, amikor Erwin Koeman csapata Buzsáky Ákos góljával legyőzte a vb-re már kijutott dánokat. 2011-ben pedig emberemlékezet óta először vertünk meg tétmeccsen második kalapos csapatot: 16 évet kellett várni a bravúrra, a svédeket Rudolf Gergely kései találatával győztük le. Mintha valami készült volna.
Ekkor azonban történt valami: Szalai Ádám lehetőséget kapott az MLSZ-től, és Telkiben tartott egy sajtótájékoztatót. Tisztítótűzként ható beszédében évtizedes tabukat döntött meg. Elmondta, hogy nincs egyetlen toptehetségünk, európai élcsapatban rendszeresen szereplő játékosunk, és ami a legfőbb, egyetlen olyan edzőnk sem, aki európai élbajnokságban dolgozna. Ezekkel az adottságokkal pedig átverés a magyar futballszakma és a sportújságírók részéről, hogy időről időre vb- és Eb-kijutásról ábrándozik, hisz az alapok sincsenek rendben.
Dárdai-úton az Eb-re
Az ocsúdás után mellbevágó volt a Győrrel bajnokságot nyert Pintér Attila kinevezése, Dárdai Pálé pedig nincs rá jobb szó, üdítő. A Hertha BSC utánpótlásáért felelős szakembernek nem volt meg a kívánt edzői képesítése, se edzői tapasztalata felnőttcsapat kispadján, ahogy első sajtótájékoztatóján mondta, ő csupán németül gondolkodik. Csakhamar kiderült, hogy ez a szemlélet teljesen új úton indította el a magyar válogatottat. Egészen szokatlan nyitottsággal beszélt a nyilvánosság előtt válogatási elvekről, felkészülésről, taktikáról. Rendszeresen hangsúlyozta, milyen elképesztően fontos, hogy drukkerek akkor is hajtsák a csapatot, ha nem megy a játék, és hogy mennyire nagy szükség van a válogatott körüli pozitív légkörre.
A csapat életéről készített Magyar csapat – „…még 50 perc…” című dokumentumfilmben izgalmas volt végigkövetni, hogy a Berlinben csikócsapatot edző Dárdai milyen profizmussal teszi a dolgát a válogatott mellett, hogyan egyeztet a videóelemző a játékosokkal bizonyos helyzeteket a meccsek szünetében, és Dárdai hitelességével, felkészültségével hogyan inspirálja a futballistáit. Működésében megmutatkozott, mekkora jelentősége van annak, amiről másfél évvel korábban Szalai tabudöntögető sajtótájékoztatóján beszélt, vagyis hogy hogyan mennek a dolgok, amikor egy Nyugat-Európában edződött tréner vezényel.
A magyar csapat időnként szürke, már-már unalmas játékot mutatva elkezdett célfocit játszani. Öt mérkőzésen tíz pontot szerzett, és egyetlen gólt kapott. A kapitány néhány közösen eltöltött nap alatt stabilizálta a védekezést, a magyar válogatott pedig hosszú idő után újra nehezen legyőzhetővé vált.
A Hertha azonban visszahívta, így a válogatott az eredetileg sportigazgatónak hívott Bernd Storckkal jutott ki a bővített létszámmal rendezett Európa-bajnokságra. Már a kijutás is nagy szó volt, hát még a felejthetetlen Eb-szereplés, ahol a portugálokat is megelőzve nyertük meg a csoportunkat, és jutottunk a legjobb 16 közé. Magyarországon évtizedek óta nem tapasztalt futball-láz tört ki: ezrek keltek útra Franciaországba a meccseinkre, itthon pedig az osztrákok legyőzése után több tízezer ember tombolt az utcán vagy állította meg a körúti villamost, hogy a megállók tetején ünnepeljen. Rég nem látott rajongás övezte a nemzeti tizenegyet, divatos dologgá vált a válogatott szurkolójának lenni, olyan drukkereket szerzett magának a csapat, akiket korábban hidegen hagyott a foci.
Felejthetetlen ünneplés a belváros utcáin 2016 nyarán (Forrás: MTI/Balogh Zoltán)Tisztítótűz
Ám a hullámvasút elindult lefelé, kevesen gondolták volna az Eb-mámorban, hogy alig egy évvel később gyűlölettel telve fütyüli ki a válogatottat a tábor Andorrában az 1-0-s vereség után, Feröer ellen pedig a teljes Groupama Aréna kiált Auf Wiedersehent Bernd Storcknak. A belsős infók szerint a játékosok teljeskörű bizalmát sem élvezte már ekkor. A Georges Leekens hozta kilátástalanságra jobb szélsebesen fátylat borítani, kevesen fognak rá emlékezni, az utána jövőre viszont mindenki. 2018 nyarán megérkezett a fedélzetre a Budapest Honvéddal bajnokságot nyert Marco Rossi.
Szép lassan kiderült, hogy Rossi akkor is szigorúan ragaszkodik taktikai elgondolásaihoz, ha becsúsznak rosszabb eredmények, ehhez viszont feltétlen bizalomra volt szükség a szövetség részéről. Hogy mivel lehet ezt elérni? Bravúros sikerekkel, egy olyan sorozatban, ami mondhatjuk, tökéletesen kapóra jött az olasznak, a Nemzetek Ligájában. Amelynek van tétje, de meccseit a nagyobb csapatok rendszeresen keményebb felkészülési mérkőzésként értelmezik.
A C ligából nyögvenyelősen, helyenként biztató játékkal jutott fel a válogatott, a 2020-as Eb-selejtezőn pedig megverte hazai pályán a vb-ezüstérmes horvátokat és a 2016-os Eb-bronzérmes Walest. A három védő előtt rendre öt középpályással játszó, védekezésben 5-3-2-re vagy 5-4-1-re váltó magyarok megtanultak bizonyos meccseken kevés labdabirtoklással, kevés helyzetből is nagy eredményt elérni. A walesiek elleni hazai győzelemkor 3/1 volt, a kaput eltaláló lövés/gól mutató, ahogy a szerbekkel szembeni 1-0-s idegenbeli győzelemnél is immár a B ligában, az Eb-pótselejtezőn a bolgárok ellen négy lövésünkből három gólt szereztünk, a törökök elleni, feljutást jelentő 2-0-s győzelemkor 4/2 volt a mutató.
A walesi fordulat
Rossi a bravúros győzelmek, döntetlenek után a nyilvánosság előtt dicsérte a csapatot, ám fegyelmezetlen játék esetén kíméletlenül járt el. A Wales elleni 2-0-s vereséget követően így fogalmazott:
„Fel kell fognia mindenkinek Magyarországon, hogy képességbeli hiányosságok vannak, ezt ki kell jelenteni. Én is felelős vagyok, túl sokszor kaptunk ki. Ha kell, már ma este elmegyek, ugyanakkor szeretném megoldani a problémát.”
Az alapembernek számító Kádár Tamás már Észtország ellen is nagyokat hibázott 2018-ban, egy évre rá pedig a horvátok ellen betlizett, Rossi pedig – minden valószínűség szerint végleg – elköszönt tőle. De nem csak ő ment, hanem az érinthetetlennek tartott Dzsudzsák Balázs, Lovrencsics Gergő és Baráth Botond, Pátkai Máté pedig már csak csereként ülhetett le a kispadra, később már oda sem. (Lovrencsics később visszakerült a válogatottba.)
A Wales elleni kudarc sorsfordítóvá vált, Rossi elismerte, hogy meg kell változtatni a válogatási elveit, és csak a legjobb fizikai és mentális állapotban lévő játékosokat szabad behívnia. Így is tett. Egészen furcsa volt nézni a Nemzetek Ligája B divízióban játszó csapatot: miközben a találkozók többségében átadtuk a kezdeményezést az ellenfélnek, rengeteg futással, és önfeláldozó védekezéssel, és persze szerencsével hat meccsen mindössze 20 kaput eltaláló lövést engedtünk Szerbiának, Oroszországnak és Törökországnak. Izland ellen pedig a megszokotthoz képest homlokegyenest más felfogásban, nyomasztó labdabirtoklási fölénnyel győztünk, és jutottunk ki a részben hazai rendezésű Európa-bajnokságra.
Dzsudzsák nyomában új vezérek emelkedtek: Szalai Ádám előnyére változott, átragadt rá Rossi alázatos hozzáállása, Szoboszlai Dominik pedig nagy gólokat lőtt, az Izland ellenit sosem felejtjük.
A koronavírus-járvány utáni nyitás közepette a 2021-re csúszó Európa-bajnokságon lopta be magát igazán a csapat a szurkolók szívébe, hisz egy lyukas garast sem adott volna rá senki, hogy a német–francia–portugál hármasból bárki ellen pontot szerezhetünk. Kettőt is sikerült, a sérült Szoboszlai nélkül. Rossi erőteljes fizikai felkészítéssel, és mérhetetlen taktikai fegyelemmel elérte, hogy jórészt a magyar élvonalban edződő védőkkel (Botka Endre, Nego Loic, Fiola Attila) tompítsa a francia és német rohamokat. Végre arról beszélhettünk, hogy vannak szárnyvédőink, Fiola és Nego négy tüdővel sprintelt a két szélen, kapura veszélyesen játszottak, a fehérvári futballista gólt is lőtt a vb-győztes franciák ellen.
Marco Rossi elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar válogatott felzárkóztatásában (Forrás: Eurosport)A játékosok maguk is így érzik, Fiola és később Nagy Zsolt is sírva nyilatkozott a televízióban. Láthatóan ők is nehezen hiszik el, milyen teljesítményt csalt elő belőlük az olasz–magyar stáb, de a csúcsteljesítmény lassan automatizmussá vált.
Ám ez leginkább a nagy csapatok ellen igaz: hosszú távon talán az a legnagyobb kérdés a nemzeti csapat háza táján, mire leszünk képesek, ha egy gyengébbnek titulált ellenféllel szemben kell győznünk. Albániától oda-vissza 1-0-ra kapott ki a tavalyi vb-selejtezőben Magyarország meccsenként két kaput eltaláló lövéssel, a visszavágón 57 százalékos labdabirtoklás mellett. A válogatott látványosan jobban teljesít, amikor papíron jóval erősebb riválissal játszik – ez megmutatkozott a vb-selejtezőben az Anglia elleni idegenbeli 1-1-nél és a lengyelek 2-1-es legyőzésekor. Ezért volt tökéletes számára a Nemzetek Ligája A divíziója.
Csúcsra járatva
A horvátok legyőzése óta az Anglia elleni hazai 1-0 volt az első alkalom, hogy európai élválogatottat vertünk tétmeccsen. Az angoloknál hat játékos volt kezdő az Eb-döntős csapatból. A németek elleni hazai találkozón (1-1) Rossi teljesen átadta a területet az ellenfélnek (65-35 százalékos labdabirtoklási arány) Jonas Hofmann gólján kívül viszont nem találta el lövés Gulácsi Péter kapuját, ami félelmetes adat.
Wolverhamptonban már történelmet írt a csapat, Angliát még soha nem győztük le négy góllal idegenben. Ha addig fociláz volt itthon, ezután futballforradalom tört ki: az Olaszország elleni zárómeccsre mintegy 200 000-en igényeltek jegyet. Ennyien az 1950-es brazil–uruguayi vb-döntőn voltak a riói Maracana stadionban. 40-50 éve nem látott lelkesedés övezi a Rossi-csapatot, mely még egyszer megfricskázta a németeket a Nemzetek Ligájában (0-1) Szalai Ádám elképesztő sarkazós góljával.
Olaszország és Németország ellen közel 70 000 emberrel szurkoltam együtt, elképesztő volt a hangulat. A 2000-es évek elején Németország, Portugália, Olaszország ellen a magyar drukkerek nagy számban azért mentek ki a válogatott mérkőzésére, mert látni akarták a világhírű ellenfél játékosait. Ez maradt nekik, hisz tudták, úgysem nyerhetünk. Ma elenyésző kisebbségben vannak ezek a szurkolók, a döntő többség Rossi játékosaira kíváncsi. A nemzeti csapatot nagy tömegben kíséri el szurkolótábora idegenbe is, és a 10-15 évvel ezelőtti hagyománytól eltérően nem fütyüli ki, ha nem megy a játék. Ebből kifolyólag nincsenek könnyes magyarázkodások, mint Dzsudzsáké az andorrai Estadi Nacional játékoskijárójában 2017 júniusában, mez nélkül (a szurkolók levetették a dresszt az 1-0-s betli után). Ilyen jelenetekre Rossi alatt esély sincs. Nincs elátkozott zágrábi, rigai, vallettai, andorrai ébredés.
És nincsenek félreértések az öltözőben sem: aki nincs játékban, fizikailag, mentálisan nem képes 100 százalékra, már nem kerülhet be a keretbe. Aki pedig bekerül, mindenre felkészítik: ahogy pár hónapja Spandler Csaba lapunknak elmondta, a stáb az ellenfél utolsó cserejátékosáról is megmutatja, merre cselez, a pályán tehát nem érhetik meglepetések a taktikailag kész játékosokat, akik emiatt betartják Rossi útmutatását, egyetlen ellenféltől sem ijednek meg. Így helyettesíthette sikeresen akár Könyves Norbert Szalait vagy Kalmár Zsolt Szoboszlait. Ahogy Szalai a nyilvánosságra hozott öltözői beszédében üvöltötte: „és a padról, aki beáll, eldönti a mérkőzést.” Így tett Nego Izland ellen (egyenlített), Varga Kevin a törökök ellen, Gazdag Dániel a lengyelek ellen. A cserék ebben a csapatban akár kezdők is lehetnének.
Szalai Ádámék óriási sikereket arattak a Nemzetek Ligájában (Forrás: YouTube)A válogatott az Európa-bajnok, az Eb-ezüstérmes és a németek ellen is képes volt a higgadt, rövidpasszos labdakihozatalra. A mérkőzések egyes szakaszaiban teljesen átvette az irányítást a középpályán, és óriásit fejlődött a labdás és labda elleni játékban, a párharcokban. A Gulácsi–Orbán–Schäfer/Nagy–Szalai-tengely stabilistást ad, igaz, Szalai most kiesik.
Marco Rossi nem csak a szurkolók, az MLSZ bizalmát is élvezi, 2025-ig meghosszabbították a szerződését. Negyedik éve ő a szövetségi kapitány, egészen döbbenetes, de Sebes Gusztáv óta nem töltött ennyi időt a poszton senki. Csak Sebes, Mészöly Kálmán és Baróti Lajos ült több mérkőzésen kapitányként a kispadon, eredményességben pedig az olasz felülmúlja Mészölyt. Annak ellenére, hogy egy Eb- és egy vb-selejtező sorozatban is negyedik helyezett lett a csapatával, az új rendszernek és az új sorozatnak, a Nemzetek Ligájának hála szállítja a sikereket.
Eközben tehetséges fiatalok sorát építette be a kezdőbe. Schäfer és Szalai Attila 22 éves korára stabil kezdő lett a középpálya közepén és a baloldali védő posztján. Szoboszlai 18 éves kora óta irányítja a válogatottat, Kerkez Milos a németek elleni győzelem alkalmával rögtön a kezdő tizenegyben mutatkozott be – szintén 18 évesen. Vancsa Zalán 17, Schön Szabolcs 20, Bolla Bendegúz és Callum Styles 21 évesen mutatkozott be nála. Felkészül Baráth Péter (20) és Mocsi Attila (22).
A középcsapatok elleni nehézségekről már írtunk, a válogatottságtól visszavonuló Szalai helyettesítéséről még nem, új csapatkapitányt, vezért és centert kell találnia a Misternek. Tapasztalatból mondjuk, ezt is meg fogja oldani. Azt pedig már csak az MLSZ-nek kell orvosolnia, hogy a görögök elleni évzáró előtti szurkolói rohamkor ne omoljon össze a jegyvásárlási rendszer.
Tegyük a szívünkre a kezünket: legyen ez a legnagyobb probléma a magyar válogatott háza táján!
Kiemelt fotó: Carpathian Brigade/Facebook, Farkas Zsolt