Válogatott: nincs már zágrábi rémálom, van helyette 200 000-es jegyigénylés

Válogatott: nincs már zágrábi rémálom, van helyette 200 000-es jegyigénylés

2022. szept. 28.

Szédítő hullámvasúton közlekedett az elmúlt 15-20 évben a magyar futballválogatott. Beültünk az időgépbe, és visszautaztunk, hogy megvizsgáljuk, hogyan jutottunk a zágrábi, rigai, andorrai kínpadról a wolverhamptoni trónusra, és miért tudná ma megtölteni a csapat a régi Maracanát magyar szurkolókkal.


És akkor felriadtam a zágrábi pályaudvar hideg előcsarnokában. Hajnali négy körül járhatott, a vonatunkra még legalább két órát kellett várni. A horvát rendőrök két lehetőséget ajánlottak fel: bevisznek mindenkit a zágrábi kapitányságra vagy alhatunk az állomáson a vonatindulásig, a lábunkat viszont nem tehetjük ki onnan, nehogy elintézzenek a környéken lófráló Dinamo- és Hajduk-huligánok. Pár magyarnak ellátták a baját a főtéren, ők is velünk dideregtek a váróban, és a horvát kommandósok a vécére is elkísérték őket, nehogy bajuk essen.


A fejünkben még a pár órával korábbi események zakatoltak: Huszti Szabolcs könyöklése és a piros lap, Dado Prso és Ivan Klasnic bombája, majd Gyepes Gábor öngólja rémálomként villant be újra és újra, pedig nem álmodtuk. Új vb-selejtező, új remények, és újra teljes összeomlás 2004 szeptemberében. Pedig Lothar Matthäusszal egy hármast gurítottunk pár héttel korábban a skótoknak, Huszti lökete majdnem kidöntötte a kapufát, onnan zúdult a hálóba a labda. Előtte a németeket fricskáztuk Torghelle Sándor nehezen feledhető duplájával, onnantól ott lógott a Gut, besser, Lothar drapéria a válogatott meccsein. Zágrábban lélekben levették.


Hány és hány este metróztunk, autóztunk reménnyel telve a Népstadionba, Puskásba, az Üllői útra, a Szuszába vagy ültünk le a tévé elé, és álltunk fel lógó orral: 2003-ban Maris Verpakovskis nevét írtuk be fekete tintával a bánatnaplóba, és intettünk búcsút az Eb-pótselejtezőnek, 2006-ban a norvégok oktattak minket Újpesten, majd utazás Máltára – a szégyenért. Hány és hány korosztály nőtt fel kudarcokon, és ivódott bele a lelkébe: ez nekünk nem fog sikerülni.


Aztán jött a 2010-es évek eleje, sőt még 2009, amikor Erwin Koeman csapata Buzsáky Ákos góljával legyőzte a vb-re már kijutott dánokat. 2011-ben pedig emberemlékezet óta először vertünk meg tétmeccsen második kalapos csapatot: 16 évet kellett várni a bravúrra, a svédeket Rudolf Gergely kései találatával győztük le. Mintha valami készült volna.


Úgy tűnt, Egervári Sándor a mennybe megy, hisz egyre jobb ellenfeleket gyűrt le a nemzeti csapat, a cseheket és a törököket is megvertük, ám megint jött a pokoljárás, és a teljes kiábrándulás, miután Bukarestben egy hármast, Amszterdamban pedig nyolc gólt szedtünk be, és ezredszer is elbúcsúztunk a vb-pótselejtezős álmoktól.


Ekkor azonban történt valami: Szalai Ádám lehetőséget kapott az MLSZ-től, és Telkiben tartott egy sajtótájékoztatót. Tisztítótűzként ható beszédében évtizedes tabukat döntött meg. Elmondta, hogy nincs egyetlen toptehetségünk, európai élcsapatban rendszeresen szereplő játékosunk, és ami a legfőbb, egyetlen olyan edzőnk sem, aki európai élbajnokságban dolgozna. Ezekkel az adottságokkal pedig átverés a magyar futballszakma és a sportújságírók részéről, hogy időről időre vb- és Eb-kijutásról ábrándozik, hisz az alapok sincsenek rendben.




Dárdai-úton az Eb-re

Az ocsúdás után mellbevágó volt a Győrrel bajnokságot nyert Pintér Attila kinevezése, Dárdai Pálé pedig nincs rá jobb szó, üdítő. A Hertha BSC utánpótlásáért felelős szakembernek nem volt meg a kívánt edzői képesítése, se edzői tapasztalata felnőttcsapat kispadján, ahogy első sajtótájékoztatóján mondta, ő csupán németül gondolkodik. Csakhamar kiderült, hogy ez a szemlélet teljesen új úton indította el a magyar válogatottat. Egészen szokatlan nyitottsággal beszélt a nyilvánosság előtt válogatási elvekről, felkészülésről, taktikáról. Rendszeresen hangsúlyozta, milyen elképesztően fontos, hogy drukkerek akkor is hajtsák a csapatot, ha nem megy a játék, és hogy mennyire nagy szükség van a válogatott körüli pozitív légkörre.


A csapat életéről készített Magyar csapat – „…még 50 perc…” című dokumentumfilmben izgalmas volt végigkövetni, hogy a Berlinben csikócsapatot edző Dárdai milyen profizmussal teszi a dolgát a válogatott mellett, hogyan egyeztet a videóelemző a játékosokkal bizonyos helyzeteket a meccsek szünetében, és Dárdai hitelességével, felkészültségével hogyan inspirálja a futballistáit. Működésében megmutatkozott, mekkora jelentősége van annak, amiről másfél évvel korábban Szalai tabudöntögető sajtótájékoztatóján beszélt, vagyis hogy hogyan mennek a dolgok, amikor egy Nyugat-Európában edződött tréner vezényel.


A magyar csapat időnként szürke, már-már unalmas játékot mutatva elkezdett célfocit játszani. Öt mérkőzésen tíz pontot szerzett, és egyetlen gólt kapott. A kapitány néhány közösen eltöltött nap alatt stabilizálta a védekezést, a magyar válogatott pedig hosszú idő után újra nehezen legyőzhetővé vált.


A szurkolók és a csapat, illetve a szurkolók és Dárdai között szoros kötődés alakult ki. A labdarúgók és a közönség is elkezdett bízni benne, mert bármit jósolt a meccsek előtt, az bekövetkezett.


A Hertha azonban visszahívta, így a válogatott az eredetileg sportigazgatónak hívott Bernd Storckkal jutott ki a bővített létszámmal rendezett Európa-bajnokságra. Már a kijutás is nagy szó volt, hát még a felejthetetlen Eb-szereplés, ahol a portugálokat is megelőzve nyertük meg a csoportunkat, és jutottunk a legjobb 16 közé. Magyarországon évtizedek óta nem tapasztalt futball-láz tört ki: ezrek keltek útra Franciaországba a meccseinkre, itthon pedig az osztrákok legyőzése után több tízezer ember tombolt az utcán vagy állította meg a körúti villamost, hogy a megállók tetején ünnepeljen. Rég nem látott rajongás övezte a nemzeti tizenegyet, divatos dologgá vált a válogatott szurkolójának lenni, olyan drukkereket szerzett magának a csapat, akiket korábban hidegen hagyott a foci.


auto_altFelejthetetlen ünneplés a belváros utcáin 2016 nyarán (Forrás: MTI/Balogh Zoltán)



Tisztítótűz

Ám a hullámvasút elindult lefelé, kevesen gondolták volna az Eb-mámorban, hogy alig egy évvel később gyűlölettel telve fütyüli ki a válogatottat a tábor Andorrában az 1-0-s vereség után, Feröer ellen pedig a teljes Groupama Aréna kiált Auf Wiedersehent Bernd Storcknak. A belsős infók szerint a játékosok teljeskörű bizalmát sem élvezte már ekkor. A Georges Leekens hozta kilátástalanságra jobb szélsebesen fátylat borítani, kevesen fognak rá emlékezni, az utána jövőre viszont mindenki. 2018 nyarán megérkezett a fedélzetre a Budapest Honvéddal bajnokságot nyert Marco Rossi.


Más kapitányoktól nem látott alázattal látott neki a munkának, megannyiszor hangsúlyozva, micsoda megtiszteltetésnek tartja, hogy a magyar válogatottat vezetheti. Ez volt mindennek az alapja, annak is, hogy a szurkolók ma rajongásig szeretik Rossit, és válogatott találkozókon rendszeresen éltetik.


Szép lassan kiderült, hogy Rossi akkor is szigorúan ragaszkodik taktikai elgondolásaihoz, ha becsúsznak rosszabb eredmények, ehhez viszont feltétlen bizalomra volt szükség a szövetség részéről. Hogy mivel lehet ezt elérni? Bravúros sikerekkel, egy olyan sorozatban, ami mondhatjuk, tökéletesen kapóra jött az olasznak, a Nemzetek Ligájában. Amelynek van tétje, de meccseit a nagyobb csapatok rendszeresen keményebb felkészülési mérkőzésként értelmezik.


A C ligából nyögvenyelősen, helyenként biztató játékkal jutott fel a válogatott, a 2020-as Eb-selejtezőn pedig megverte hazai pályán a vb-ezüstérmes horvátokat és a 2016-os Eb-bronzérmes Walest. A három védő előtt rendre öt középpályással játszó, védekezésben 5-3-2-re vagy 5-4-1-re váltó magyarok megtanultak bizonyos meccseken kevés labdabirtoklással, kevés helyzetből is nagy eredményt elérni. A walesiek elleni hazai győzelemkor 3/1 volt, a kaput eltaláló lövés/gól mutató, ahogy a szerbekkel szembeni 1-0-s idegenbeli győzelemnél is immár a B ligában, az Eb-pótselejtezőn a bolgárok ellen négy lövésünkből három gólt szereztünk, a törökök elleni, feljutást jelentő 2-0-s győzelemkor 4/2 volt a mutató.


A walesi fordulat

Rossi a bravúros győzelmek, döntetlenek után a nyilvánosság előtt dicsérte a csapatot, ám fegyelmezetlen játék esetén kíméletlenül járt el. A Wales elleni 2-0-s vereséget követően így fogalmazott:


„Fel kell fognia mindenkinek Magyarországon, hogy képességbeli hiányosságok vannak, ezt ki kell jelenteni. Én is felelős vagyok, túl sokszor kaptunk ki. Ha kell, már ma este elmegyek, ugyanakkor szeretném megoldani a problémát.”


Az alapembernek számító Kádár Tamás már Észtország ellen is nagyokat hibázott 2018-ban, egy évre rá pedig a horvátok ellen betlizett, Rossi pedig – minden valószínűség szerint végleg – elköszönt tőle. De nem csak ő ment, hanem az érinthetetlennek tartott Dzsudzsák Balázs, Lovrencsics Gergő és Baráth Botond, Pátkai Máté pedig már csak csereként ülhetett le a kispadra, később már oda sem. (Lovrencsics később visszakerült a válogatottba.)


A Wales elleni kudarc sorsfordítóvá vált, Rossi elismerte, hogy meg kell változtatni a válogatási elveit, és csak a legjobb fizikai és mentális állapotban lévő játékosokat szabad behívnia. Így is tett. Egészen furcsa volt nézni a Nemzetek Ligája B divízióban játszó csapatot: miközben a találkozók többségében átadtuk a kezdeményezést az ellenfélnek, rengeteg futással, és önfeláldozó védekezéssel, és persze szerencsével hat meccsen mindössze 20 kaput eltaláló lövést engedtünk Szerbiának, Oroszországnak és Törökországnak. Izland ellen pedig a megszokotthoz képest homlokegyenest más felfogásban, nyomasztó labdabirtoklási fölénnyel győztünk, és jutottunk ki a részben hazai rendezésű Európa-bajnokságra.


Dzsudzsák nyomában új vezérek emelkedtek: Szalai Ádám előnyére változott, átragadt rá Rossi alázatos hozzáállása, Szoboszlai Dominik pedig nagy gólokat lőtt, az Izland ellenit sosem felejtjük.


A koronavírus-járvány utáni nyitás közepette a 2021-re csúszó Európa-bajnokságon lopta be magát igazán a csapat a szurkolók szívébe, hisz egy lyukas garast sem adott volna rá senki, hogy a német–francia–portugál hármasból bárki ellen pontot szerezhetünk. Kettőt is sikerült, a sérült Szoboszlai nélkül. Rossi erőteljes fizikai felkészítéssel, és mérhetetlen taktikai fegyelemmel elérte, hogy jórészt a magyar élvonalban edződő védőkkel (Botka Endre, Nego Loic, Fiola Attila) tompítsa a francia és német rohamokat. Végre arról beszélhettünk, hogy vannak szárnyvédőink, Fiola és Nego négy tüdővel sprintelt a két szélen, kapura veszélyesen játszottak, a fehérvári futballista gólt is lőtt a vb-győztes franciák ellen.


auto_altMarco Rossi elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar válogatott felzárkóztatásában (Forrás: Eurosport)



Néhány perccel a müncheni mérkőzés lefújása előtt Magyarország továbbjutásra állt a halálcsoportban: sokak számára ekkor vált véglegesen világossá, hogy Rossi és stábja számára nincs lehetetlen küldetés.


A játékosok maguk is így érzik, Fiola és később Nagy Zsolt is sírva nyilatkozott a televízióban. Láthatóan ők is nehezen hiszik el, milyen teljesítményt csalt elő belőlük az olasz–magyar stáb, de a csúcsteljesítmény lassan automatizmussá vált.


Ám ez leginkább a nagy csapatok ellen igaz: hosszú távon talán az a legnagyobb kérdés a nemzeti csapat háza táján, mire leszünk képesek, ha egy gyengébbnek titulált ellenféllel szemben kell győznünk. Albániától oda-vissza 1-0-ra kapott ki a tavalyi vb-selejtezőben Magyarország meccsenként két kaput eltaláló lövéssel, a visszavágón 57 százalékos labdabirtoklás mellett. A válogatott látványosan jobban teljesít, amikor papíron jóval erősebb riválissal játszik – ez megmutatkozott a vb-selejtezőben az Anglia elleni idegenbeli 1-1-nél és a lengyelek 2-1-es legyőzésekor. Ezért volt tökéletes számára a Nemzetek Ligája A divíziója.


Csúcsra járatva

A horvátok legyőzése óta az Anglia elleni hazai 1-0 volt az első alkalom, hogy európai élválogatottat vertünk tétmeccsen. Az angoloknál hat játékos volt kezdő az Eb-döntős csapatból. A németek elleni hazai találkozón (1-1) Rossi teljesen átadta a területet az ellenfélnek (65-35 százalékos labdabirtoklási arány) Jonas Hofmann gólján kívül viszont nem találta el lövés Gulácsi Péter kapuját, ami félelmetes adat.


Wolverhamptonban már történelmet írt a csapat, Angliát még soha nem győztük le négy góllal idegenben. Ha addig fociláz volt itthon, ezután futballforradalom tört ki: az Olaszország elleni zárómeccsre mintegy 200 000-en igényeltek jegyet. Ennyien az 1950-es brazil–uruguayi vb-döntőn voltak a riói Maracana stadionban. 40-50 éve nem látott lelkesedés övezi a Rossi-csapatot, mely még egyszer megfricskázta a németeket a Nemzetek Ligájában (0-1) Szalai Ádám elképesztő sarkazós góljával.


Olaszország és Németország ellen közel 70 000 emberrel szurkoltam együtt, elképesztő volt a hangulat. A 2000-es évek elején Németország, Portugália, Olaszország ellen a magyar drukkerek nagy számban azért mentek ki a válogatott mérkőzésére, mert látni akarták a világhírű ellenfél játékosait. Ez maradt nekik, hisz tudták, úgysem nyerhetünk. Ma elenyésző kisebbségben vannak ezek a szurkolók, a döntő többség Rossi játékosaira kíváncsi. A nemzeti csapatot nagy tömegben kíséri el szurkolótábora idegenbe is, és a 10-15 évvel ezelőtti hagyománytól eltérően nem fütyüli ki, ha nem megy a játék. Ebből kifolyólag nincsenek könnyes magyarázkodások, mint Dzsudzsáké az andorrai Estadi Nacional játékoskijárójában 2017 júniusában, mez nélkül (a szurkolók levetették a dresszt az 1-0-s betli után). Ilyen jelenetekre Rossi alatt esély sincs. Nincs elátkozott zágrábi, rigai, vallettai, andorrai ébredés.


Van helyette 200 000-es jegyigénylés, visszatapsolt csapat egy olaszok elleni 0-2 után, a szurkolók között éneklő, söröző Szalai, Szoboszlai, Schäfer András, és folyamatos, megalkuvást nem tűrő szurkolás, ami hatalmas előnyt jelent hazai pályán. A lelátón a legújabb kiadású mezeket látni minden ötödik emberen, amire 10-15 éve szintén nem volt példa: a drukkerek büszkék rá, hogy ugyanazt a meggypiros dresszt viselhetik, mint a csapat tagjai.  


És nincsenek félreértések az öltözőben sem: aki nincs játékban, fizikailag, mentálisan nem képes 100 százalékra, már nem kerülhet be a keretbe. Aki pedig bekerül, mindenre felkészítik: ahogy pár hónapja Spandler Csaba lapunknak elmondta, a stáb az ellenfél utolsó cserejátékosáról is megmutatja, merre cselez, a pályán tehát nem érhetik meglepetések a taktikailag kész játékosokat, akik emiatt betartják Rossi útmutatását, egyetlen ellenféltől sem ijednek meg. Így helyettesíthette sikeresen akár Könyves Norbert Szalait vagy Kalmár Zsolt Szoboszlait. Ahogy Szalai a nyilvánosságra hozott öltözői beszédében üvöltötte: „és a padról, aki beáll, eldönti a mérkőzést.” Így tett Nego Izland ellen (egyenlített), Varga Kevin a törökök ellen, Gazdag Dániel a lengyelek ellen. A cserék ebben a csapatban akár kezdők is lehetnének.


auto_altSzalai Ádámék óriási sikereket arattak a Nemzetek Ligájában (Forrás: YouTube)



A válogatott az Európa-bajnok, az Eb-ezüstérmes és a németek ellen is képes volt a higgadt, rövidpasszos labdakihozatalra. A mérkőzések egyes szakaszaiban teljesen átvette az irányítást a középpályán, és óriásit fejlődött a labdás és labda elleni játékban, a párharcokban. A Gulácsi–Orbán–Schäfer/Nagy–Szalai-tengely stabilistást ad, igaz, Szalai most kiesik.


Marco Rossi nem csak a szurkolók, az MLSZ bizalmát is élvezi, 2025-ig meghosszabbították a szerződését. Negyedik éve ő a szövetségi kapitány, egészen döbbenetes, de Sebes Gusztáv óta nem töltött ennyi időt a poszton senki. Csak Sebes, Mészöly Kálmán és Baróti Lajos ült több mérkőzésen kapitányként a kispadon, eredményességben pedig az olasz felülmúlja Mészölyt. Annak ellenére, hogy egy Eb- és egy vb-selejtező sorozatban is negyedik helyezett lett a csapatával, az új rendszernek és az új sorozatnak, a Nemzetek Ligájának hála szállítja a sikereket.


Eközben tehetséges fiatalok sorát építette be a kezdőbe. Schäfer és Szalai Attila 22 éves korára stabil kezdő lett a középpálya közepén és a baloldali védő posztján. Szoboszlai 18 éves kora óta irányítja a válogatottat, Kerkez Milos a németek elleni győzelem alkalmával rögtön a kezdő tizenegyben mutatkozott be – szintén 18 évesen. Vancsa Zalán 17, Schön Szabolcs 20, Bolla Bendegúz és Callum Styles 21 évesen mutatkozott be nála. Felkészül Baráth Péter (20) és Mocsi Attila (22).


A középcsapatok elleni nehézségekről már írtunk, a válogatottságtól visszavonuló Szalai helyettesítéséről még nem, új csapatkapitányt, vezért és centert kell találnia a Misternek. Tapasztalatból mondjuk, ezt is meg fogja oldani. Azt pedig már csak az MLSZ-nek kell orvosolnia, hogy a görögök elleni évzáró előtti szurkolói rohamkor ne omoljon össze a jegyvásárlási rendszer.


Tegyük a szívünkre a kezünket: legyen ez a legnagyobb probléma a magyar válogatott háza táján!



Kiemelt fotó: Carpathian Brigade/Facebook, Farkas Zsolt


Szerző

Gabay Balázs

Gabay Balázs

Gabay Balázs

A Büntető.com szerzője.