Mélyről indulva építi fel az edzői karrierjét Michele Pazienza
Manapság nagyon sok egykori olasz élvonalbeli labdarúgó kapja meg edzőként is a bizonyítási lehetőséget azonnal az első vagy a másodosztályban. Ezzel szemben Michele Pazienza a Serie C-ben kezdte meg az útját trénerként, majd a nem épp meggyőző első lépések után még vissza is kellett ugrania egyet. A Serie D-ben aztán sikert is aratott, most pedig a harmadosztályt szeretné meghódítani újdonsült csapatával.
null
Michele Pazienza a pugliai San Severo városában született, majd a helyi ifjúsági csapatban nevelkedett, amit a nagybátyja, Luigi Cassone irányított és edzett. Innen került át 1999-ben a környék nevesebb együtteséhez, a Foggiához, amely épp lejtmenetben volt a csapat aranykorát jelentő, 1991 és 1994 közötti időszak után. (A klub ebben a periódusban két alkalommal is a 9. helyen végzett a Serie A-ban a cseh vezetőedző, Zdenek Zeman vezetésével.) Pazienza 2000-ben mutatkozott be a profik között, együtt futballozott az akkor a negyedosztályban (Serie C2) küzdő csapatban a jelenleg a Premier League-ben szereplő Brightont irányító Roberto De Zerbivel, és a 2002-2003-as szezonban mindketten hozzájárultak ahhoz, hogy a Foggia egy szinttel feljebb, a Serie C1-ben folytassa a szereplését.
A nagyreményű védekező középpályásra ekkor lecsapott az akkortájt európai szereplésért harcoló Udinese. Luciano Spalletti együttesében két idényt töltött, majd Firenzébe került, előbb kölcsönjátékosként, majd végleg. 2008 januárjában szerződtette őt az SSC Napoli, ahol három és fél év alatt karrierje legtöbb meccsét játszotta, ám szerződése lejártával a Juventus ajánlatára bólintott rá. Ezzel nem véste be magát a „déliek” szívébe, ami egyfajta átokként is emlegethető akár az ő esetében, mert a torinói kalandja pocsékra sikeredett. Fél év után kölcsönbe került Udinébe, majd 2012 nyarán Bolognába tette át a székhelyét. Két idényt követően tett egy lépést visszafelé és előbb a LR Vicenza, majd az AC Reggiana színeiben is próbálkozott, de mindkét helyen elég gyorsan megszabadultak tőle, mert a harmincas éveibe lépve már igencsak „nehéz esetnek” számított (annak ellenére, hogy a vezetékneve azt jelenti: türelem). 2016 szeptemberében aláírt a Serie D-ben szereplő Manfredoniához, ahol egy szezont még lehúzott, majd az idény végén visszavonult a futballtól.
Ahogy szögre akasztotta a stoplist, máris várta egy állás a pisai utánpótlásban, ahol vezetőedző lett. A megbízatása azonban nem tartott sokáig, mert 2017 októberében ő vette át Carmine Gautieri helyét az akkor még AC Pisa néven futó klub első csapatánál. A „Nerazzurri” a másodosztályból búcsúzott 2017 nyarán és az azonnali visszajutás volt a célkitűzés. Sportszakmai szempontból Gautieri munkájába sem nagyon lehetett belekötni, mert bár való igaz, hogy „csak” 16 pontjuk volt kilenc forduló után, de a három kapott gól jól jelezte, milyen elveket képviselt a vezetőedző. Ez volt az, ami nem felelt meg a klubnál, így jött Pazienza, hogy eredményesebb és látványosabb futballt valósítson meg az együttessel.
Nyolc veretlen mérkőzéssel indított, de miután csak a találkozók felét nyerte meg a csapat, és az AS Livorno – a pisai veresége ellenére – ötpontos előnyben volt a Serie C, azaz a harmadosztály A jelű csoportjában, az első vereség után máris törékenynek tűnt a bizalom a korábbi középpályás felé. Az US Arezzo ellen elbukott összecsapást követően jött egy hetes veretlen széria, de miután ez alatt sem tudtak előrébb lépni (a harmadik helyen álltak, négy ponttal voltak lemaradva a Livornótól, a második veresége után kis túlzással Pazienza fejét követelték a szurkolók. Ezután érezhetően megtört valami az öltözőben, mert a csapat elfelejtett gólt szerezni. A végzet a Carrarese Calcio elleni toszkánai derbin elszenvedett vereség után érte utol a vezetőedzőt, a vezetőség megadta a szurkolóknak azt, amire vágytak, menesztették az akkor 35 éves trénert a pisai kispadról.
A ferde torony városában eltöltött időszak után egy kis pihenő következett, a következő munka csak 2018 novemberében találta meg, amikor elfogadta a szintén harmadik ligás, mély gödörben lévő Siracusa Calcio ajánlatát. A szicíliai kaland mindössze hét mérkőzés erejéig tartott hősünk számára, ezek közül egy mérkőzést nyertek meg. Ha külső szemmel nézzük, úgy tűnik, túlságosan korán menesztették. Ugyanis a 14. helyen vette át a csapatot, és épp kezdett volna elérni valami változást, hogy legalább a csapat védekezése rendben legyen, előre is mozdultak a 12. pozícióba, amikor kirúgták. A történet egészéhez tartozik, hogy az utódjával az együttes visszacsúszott a 16. pozícióba, és kiesett. Kétségtelen, az rosszul mutatott, hogy egy pontot sem átlagolt az ott töltött időszaka alatt, ám az is tény, ennek ellenére látszott némi fejlődés a csapat játékában.
Ahhoz képest, hogy korábban ódzkodott attól, hogy a negyedosztályban dolgozzon, 2020 nyarán mégis igent mondott az SS Audace Cerignola által kínált vezetőedzői pozícióra. Ebben nagy szerepet játszott az is, hogy mindössze 60 kilométerre került a szülővárosától, és a koronavírus-járvány idején a családjával a szülei közelében akart lenni, hogy segíteni tudjanak nekik mindenben. Noha a kezdet ezúttal a korábbiaknál is nehézkesebb volt, a bizalom itt nem halványult el irányába, pedig a klub sorozatban negyedik Serie D-s idénye során elért hetedik hely a leggyengébb volt mind közül. Azonban a 2021-22-es szezonban már minden puzzle-darabka a helyére került, és Pazienza a vezetőedzői karrierje első sikerét érte el azzal, hogy a pugliai kiscsapatot bajnoki címre vezette a H-csoportban.
Az ünneplés sem maradt el, ugyanis a cerignolaiak 85 esztendő után tértek vissza a harmadik vonalba. Csakhogy a történetnek itt még nem volt vége, mert Pazienza nagyratörőbb álmokat kergetett és szeretett volna a korábbi kudarcai színterén, a Serie C-ben is villantani valamit. Noha nem mentek a dolgok a lehető leggördülékenyebben a 2022-2023-as szezon kezdetén, igaz, egy újoncnál ez nem is lehetett reális elvárás, viszont a csapat ennek ellenére folyamatosan rájátszást érő helyen tanyázott. Ötödikként vonultak a téli szünetre, és ezt a helyezést sikerült is megőrizni a szezon végéig, így várt rájuk a folytatás. A Juve Stabia és az SSMonopoli legyőzése nem jelentett akadályt, aztán amikor az oda-visszavágós párharc első mérkőzésén 4–1-re legyőzték a helyi rivális Calcio Foggia csapatát, akkor azt hihették a szurkolók, hogy a mennyben vannak, ám a visszavágó 3–0 lett, így a harmadik körben búcsúztak.
Az elbukott rájátszás után Pazienza a távozás mellett döntött, így közös megegyezéssel szerződést bontottak a felek. A pugliai szakember úgy gondolkodott, hogy érdemes kivárnia, mert felépített valamit, és ha nem is azonnal, de jön majd egy olyan ajánlat, amire lecsaphat. A három idény a sárga-kékek kispadján szép volt, de velük nem tűnt reálisnak az előrelépés, így logikusnak tűnt az, hogy vár egy jobb lehetőségekkel bíró együttes megkeresésére. És sokáig nem is kellett pihennie, mert az US Avellino két forduló után menesztette Massimo Rastellit, Pazienza pedig megkapta a várt lehetőséget.
A Biancoverdi most egy kisebbfajta pokoljárás után próbál visszakapaszkodni a másodosztály szintjére, ahonnét 2018 nyarán kizárták. Akkor egészen a negyedik vonalig kerültek vissza, onnan elsőre feljutottak, ám immár az ötödik idényüket töltik a Serie C-ben. Noha a 2020-2021-es évadban ezüstérmesek lettek – a hátrányuk 22 pont volt a bajnok Ternana mögött(!) –, és akkor egészen a rájátszás elődöntőjéig meneteltek, az előző kiírásban viszont már a kiesés elleni küzdelemben voltak érintettek. A jelenlegi rajt is ezt az irányt kezdte el kijelölni a két vereséggel, aztán jött Pazienza és mindent megváltoztatott.
Mondhatjuk, hogy rárúgta az ajtót a harmadosztályra, mert a pocsékul rajtoló campaniaiak kispadján már nyolc győzelemnél tart. Tizenegy mérkőzésen 20 gólt lőtt a csapata és mindössze négyet kapott. 13 bajnoki után egy pont a hátrányuk a ligát vezető, és eddig csak 12 meccset lejátszó Juve Stabia mögött. Ez épp olyan mérleg, amely alapján a szurkolók elkezdhetnek bizakodni a feljutásban. A biztos védelem továbbra is megvan a Pazienza-csapatok egyfajta védjegyeként, viszont ezúttal a támadószekció is tud hozni egy jó szintet, és ez nem csak a csapat, hanem a 41 éves tréner jövőjét illetően is reményt keltő változás. Messze még a szezon vége, a Serie C-ből csak a három regionális csoport bajnoka jut fel közvetlenül a második vonalba, a rájátszás pedig egy hazárdjáték, amelyen keresztül nagyon nehéz kivívni a kvalifikációt, így azt alighanem a zöld-fehérek is szeretnék elkerülni.
Kiemelt kép: Getty Images