Messi és Maradona együtt: a katasztrófafilm, amelynek elkésett a hepiendje

Miután argentin sorozatunk nyitányaként szétnéztünk minden idők legjobb válogatottjának terén, lássunk most egy olyan szupertehetséges csapatot, amely a „Minden idők legrosszabb Argentínája” versenybe szállhatna be, olyan szinten múlta alul a képességeit.

Argentína 1990 után évtizedekig nem került a vb-döntő közelébe, hiába alkották nemzeti együttesét jobbnál jobb játékosok, és hiába került a szakmai irányítás olyan kaliberű edzőkhöz, mint Alfio Basile, Marcelo Bielsa vagy José Pékerman. 2008-ban éppen Basile helyére kerestek új szövetségi kapitányt, a választás pedig Diego Maradonára esett. A Julio Grondona vezette helyi futballszövetséget kevésbé zavarta, hogy Maradona a megelőző tizenhárom évben valamiért egyik kispadot sem próbálta vagy próbálhatta ki, 1994-es doppingvétsége után két szezonban belekóstolt ugyan az edzősködésbe – sikerélmény nélkül.

Szövetségi kapitány akart lenni, hát legyen. Nézzük azért az akkori alternatívákat a posztra, akiket Maradona beelőzött a hírek szerint. Mindenek előtt Carlos Bianchit említsük, a futballtörténelem egyik legsikeresebb szakemberét, aki a klubcsapataival négyszer nyerte meg a Libertadores-kupát. Aztán Diego Simeonét, aki a következő évtizedben európai nagycsapattá alakította az Atlético Madridot (két BL-döntő, két győzelem az Európa-ligában, két európai Szuperkupa diadal, két spanyol bajnoki cím). Továbbá Sergio Batistát, aki abban az évben, vagyis 2008-ban aranyérmet nyert Pekingben a Lionel Messi és Ángel Di María fémjelezte olimpiai csapattal. Aztán Miguel Ángel Russót, aki az előző évben megnyerte a Boca Juniorsszal a Libertadores-kupát.

Bármilyen meghökkentőnek is tűnt ezek után Maradona kinevezése, még felkészült újságírók is cikkeztek arról, hogy olyan nagyságok nyomába léphet majd, mint Franz Beckenbauer, amennyiben a játékos-pályafutása után szövetségi kapitányként is világbajnoki címet nyer.

A vb-selejtezők már pontosan megmutatták, mennyi esély van erre. Bár az első három meccset kapott gól nélkül behúzta a gárda olyan extraklasszisainak köszönhetően, mint Juan Román Riquelme, Sergio Agüero és persze Messi, a negyediktől látványoson elfogyott a lendület, és a vereségek is hasonló ütemben következtek. A mélypont 3600 méteres magaslaton következett be, Bolíviában 6–1-es kiütésbe szaladt bele a Maradona-csapat, beállítva a negatív rekordot a válogatott történetében.

Diego Maradona meghökkentő döntéseket hozott kapitányként (Forrás: Planet Football)

Magyarázhatnánk a földrajzi viszonyokkal, de egyrészt a többi ellenfél lényegesen különb eredményekkel tért haza La Pazból, másrészt Bolívia végül az egész sorozatban a 9., vagyis utolsó előtti helyen kötött ki. A 18., utolsó fordulóban Argentína, Uruguay és Ecuador kényszerült véres küzdelemre a világbajnokságot érő 4., vagy legalább az interkontinentális pótselejtezőt érő 5. helyért, 2009. október 14-én este pedig Montevideóra és Santiago de Chilére figyelt a futballvilág. Félidőben a Chile–Ecuador és az Uruguay–Argentína is 0–0-ra állt, végül 1–0-val és 0–1-gyel fejeződött be, a Maradona, Messi-csapat repülhetett Dél-Afrikába.

A sordöntő utolsó percekbe azért nézzünk bele: hogyan kerülnek emberelőnybe Maradonáék Martín Cáceres szabálytalansága után, és hogyan váltják egy szép kombinációval gólra az ezért megítélt, Messi által elvégzett szabadrúgást – és persze hogyan ünneplik a megmenekülést.

A selejtezőkhöz képest a vb első négy meccse alapján meglepően stabilnak tűnt Argentína: hibátlan mérleggel megnyerte Dél-Korea, Görögország és Nigéria előtt a csoportját, a nyolcaddöntőben Carlos Tévez főszereplésével 3–1-re múlta felül az ebben a fázisban mindig kieső Mexikót. Menet közben ráadásul Gonzalo Higuaín jegyzett egy mesterhármast – a koreaiak ellen. A fenti nevek elárulják, Messin kívül is milyen szintű futballisták alkották akkor a válogatottat, amelyet csapatként az első nagy rivális beárazott a negyeddöntőben. Thomas Müllernek három perc sem kellett, hogy betaláljon, Németország pedig 4–0-ra kiütötte ősi ellenlábasát. A látottak alapján átjáróháznak bizonyult Maradonáék védelme.

Öt vb-szereplése között példátlan módon gól nélkül fejezte be a tornát, amelynek csattanójaként a döntő után a „Messi nélküli Barcelona” vitte haza a serleget. Spanyolország elöl főként a Xavi, Andrés Iniesta duó alkotó játékára és David Villa góljaira támaszkodva, hátul Real-sztárokkal kiegészített katalán védelemmel úgy lett aranyérmes, hogy az egyenes kieséses rendszert kapott gól nélkül lehozta. Ilyen szintű futballisták összerakásához is nyilvánvalóan kellett viszont egy olyan tudású edző, mint Vicente del Bosque.

A friss világbajnokokat néhány hónappal később, 2010 szeptemberében kiütötte Argentína, Lionel Messi káprázatos mozdulatának is köszönhetően. A kispadon ekkor már Sergio Batista ült:

Kiemelt fotó: NPR