Mi lehet a Chelsea célja a Strasbourg-ral?

Az RC Strasbourg 2017-ben a Ligue 2 megnyerésével került vissza a francia élvonalba, és azóta őrzi az első osztályú tagságát. Hol a középmezőnyben, hol a mezőny alsó harmadában végzett az utóbbi években a táblázaton, a 2021-22-es szezon azonban kiugró volt, mert a hatodik helyen zártak. Ebben nagy szerepet játszott, hogy három csatár, Habib Diallo, Kevin Gameiro és Ludovic Ajorque is tíz gól fölé jutott, valamint Adrien Thomasson és Anthony Caci is kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Közülük Caci 2022 nyarán, Thomasson és Ajorque pedig 2023 januárjában távozott, és ez meg is látszott a csapat játékán, mert nem tudták pótolni őket megfelelő minőségben. A 2021 nyarán kinevezett Julien Stéphan vezetőedző maradt a csapatnál, de miután az eredmények nem jöttek, 2023 januárjában a kupakiesést és tíz nyeretlen mérkőzést követően elfogyott a belé vetett bizalom. Átmenetileg Mathieu Le Scornet vette át a csapatot, és a hat mérkőzésen szerzett hét ponttal semmiképpen nem okozott csalódást.

Február közepén aztán szerződtették a rutinos, korábban hat francia csapatnál is megforduló Frédérick Antonettit a szezon végéig. A 61 esztendős szakvezető is a háromvédős játékrendszert alkalmazta, azonban neki már nem állt a rendelkezésére Ajorque, ezért Habib Diallo volt sokszor az egyedüli csatár, akit két „félszélső”, azaz két tízes támogatott általában, a gyengébb csapatok ellen pedig Diallo mellett Gameiro is bekerült a kezdőbe, hogy erősebb legyen a jelenlétük az ellenfél kapuja előtt.

Ebben a legnagyobb szerepe Habib Diallónak volt, aki 20 gólt szerzett, és hatodik lett a góllövőlistán. A 28 éves csatár a legjobb szezonját zárta a Ligue 1-ben, nem lesz egyszerű megtartania őt a klubnak. Ám a Diallóhoz hasonlóan szintén szenegáli középpályás, a 18 éves Mouhamadou Habib Diarra és a 19 esztendős védő, Ismael Doukouré iránt is nagy lehet a kereslet a nyári átigazolási időszakban.

Habib Diallo (Forrás: Bettitude)

Amikor az élvonalbeli klub jóval kevesebbe került, mint egy futballista játékjoga

Nagy kérdés azonban, hogy milyen stratégiát követnek majd az új tulajdonosok. A korábbi tulajdonos, a 2012 óta az elnöki posztot betöltő Marc Keller marad ugyan a klub első embere, és az operatív irányítást is ő végzi a továbbiakban is, de a Chelsea-t is birtokló Todd Boehly vezette befektetési konzorcium az RC Strasbourg szinte minden részvényét megvásárolta 2023 júniusában 75 millió euróért. Ezt az összeget érdemes összevetni azzal, hogy januárban a Chelsea 127 millió euróért vásárolta meg Enzo Fernández játékjogát a Benficától. Elképesztő ennek az összegnek az 60 százalékáért vettek meg az amerikaiak egy francia élvonalbeli klubot.

Úgy gondolkodnak, hogy itt építik majd fel azokat a fiatal játékosaikat, akik a londoni együttesben még nem tudnak alapemberek lenni. A londoni óriásklub a januári átigazolási időszakban már arra törekedett, hogy minél több 20 év körüli játékost szerződtessen, akikben nagy lehetőséget látnak. És ezt a tendenciát a nyáron is folytatják, sorra szereznek meg a világ minden tájáról tehetséges játékosokat. A szezon során a Lyonnal, illetve a második ligás Sochaux-val és Bordeaux-val is tárgyaltak a felvásárlásról, de azért nem csaptak egymás kezébe végül a felek egyik esetben sem, mert ezek a klubok csak kisebbségi tulajdonosokat kerestek.

Franciaországban nem egyedi, hogy egy sztárklub „fiókegyütteseként” működik egy-egy egyesület, a RedBird Capital hasonlóképpen működteti az AC Milant és a Toulouse-t, utóbbi Francia Kupát nyert, ezáltal Európa-liga-induló lett, és stabil élvonalbeli csapattá vált. De említhetjük a Bill Foley érdekeltségébe tartozó Bournemouth és a Lorient hasonló jellegű kapcsolatát is, igaz, a francia klubban csak kisebbségi részvényes az amerikai üzletember január óta, ám a játékosok áramlása már el is indult. (A remek szezont produkáló Lorient egyik legjobbja, Dango Ouattara januárban költözött Angliába, most pedig arról szólnak a hírek, hogy a Bournemouth 16 millió euróért szerződteti a Lyon 24 éves középpályását, Romain Faivre-t, aki a tavaszt kölcsönben a Lorient-nál töltötte, és az angolok egyből vissza is adják egy évre kölcsönbe őt a francia „fiókcsapatnak”.)

(Forrás: GistReel)

De térjünk vissza a Strasbourg-hoz. Az eddigi nyilatkozatok szerint a minél jobb szereplés a cél az elzászi városban, de mi mást is kommunikálhatnának a szurkolók felé, én azonban azt gondolom, hogy sokkal nagyobb játékosmozgás lesz a két csapat között, mint ahogyan eddig a Milan és a Toulouse vonatkozásában történt mindez. Az egyik oka ennek az, hogy a Chelsea költségvetése és keretmélysége teljesen más nagyságrendű, mint a Milané.

A City-t követné a Chelsea

Ez a modell a Manchester City arab tulajdonosai által létrehozott City Group koncepcióra hajaz, amelyhez jelenleg 11 klub tartozik, az egyik az a francia Troyes, amely épp most esett ki a Ligue 1-ből, de van – többek között – spanyol, belga, olasz, brazil, amerikai és uruguay-i csapat is a portfóliójukban. Ha ilyen hátországot építene ki a Chelsea is, akkor azért abban igencsak előkelő helyet foglalhatna el a Strasbourg, és a tengeren túli országokból érkezhetnének nagy létszámban tehetséges játékosok hozzájuk, amiből értelemszerűen jól jöhetnének ki.

Ahhoz, hogy egy-egy futballista a Premier League-be szerződjön, komoly kritériumoknak kell megfelelnie, és az olyan játékosoknak, akik nem topbajnokságban játszanak és (még) nem válogatottak, nehéz ennek megfelelni. Idén januárban a 18 évesen az U20-as Copa América legjobbjának választott Andrey Santost például nem tudták regisztrálni a „kékek”, ezért fél évre vissza kellett küldeniük kölcsönbe Brazíliába, az ilyen esetekre is megoldást jelenthet egy Strasbourg-ban töltött idény egy-egy futballistának.

Antonetti szerződése 2023 június végéig szólt a francia együttesnél, az utódja pedig az a Patrick Vieira lett, akit – ellenfélként – Boehly és Keller is jól ismerhetett, és aki a vezetőedzői karrierjét a felnőttek között éppen a City Group egyik tagjánál, a New York City FC-nél kezdte. Innen került Nizzába, ahol közel két és fél, közel sem sikertelen idényt töltött el. Stabilan a felsőházban zárt az együttes mindkét teljes idényében, gyakorlatilag azt a teljesítményt hozták, amit az előző edzőkkel. A 2020-21-es idényben azonban rosszul kezdtek, és Vieirának távoznia kellett. A játékosként világ- és Európa-bajnok szakembernek 2021 nyaráig kellett várnia az újabb lehetőségre, és a megbízás ráadásul rögtön a Premier League-ből érkezett – a Crystal Palace-től, ahol Roy Hodgson utódja lett. A stabilan az alsóházban végző, ám a kieséstől mindig kellő távolságra lévő londoniaknál nehéz lett volna nagy célokat meghatározni, ugyanis az európai kupaindulást érő helyektől nagy lemaradásban vannak. A játékon azonban volt mit csiszolni, hiszen Hodgson idejében egy kivárásra, a másik csapat hibájára alapozó csapat volt a Palace, amely sokszor csak passzívan birtokolta a labdát és felívelgette azt. Fontos kiemelni, hogy Vieira segítője Osian Roberts lett, akinek fontos része volt asszisztensedzőként a wales-i válogatott legnagyobb sikerében, a 2016-os Európa-bajnokságon elért elődöntőig tartó menetelésben.

A Crystal Palace az irányításukkal az első idényben fokozatosan javuló játékot mutatva végül a 12. helyen zárt, helyezésben ugyan nem léptek előre jelentősen, de a zömében presszingre építő játékuk látványos volt, beépítették a csapatba az azóta topklubok által is megkörnyékezett Michael Olisét, a Chelsea-től kölcsönben lévő fiatalok pedig jó teljesítményt nyújtottak. Közülük Connor Gallagher letámadásai fantasztikusak voltak, erre pedig a többiek is tudtak kapcsolódni és egységes presszing jött létre, Armando Broja és Wilfried Zaha pedig szép számmal termelte a gólokat. A 4–3–3-as felállás is jól állt a csapatnak, Gallagher mellé kellett két labdabiztos, védekezni hátrafelé is jól tudó középpályás, ezzel sem volt probléma.

Vieira nem tudott alkalmazkodni a megváltozott helyzethez a Palace-nál

A 2022-23-as idényben sem sikerült rosszul az őszi időszak, de a világbajnokság után rettenetesen visszaesett a Palace, az xG-különbség alapján ebben az időszakban kiesők voltak. Egyre inkább kezdett kirajzolódni az, hogy a francia vezetőedző nem tud alkalmazkodni a keret képességeihez és a nyáron nem megfelelően pótolták a távozókat, más profilú labdarúgók érkeztek, miközben a rendszeren nem akart változtatni a szakmai stáb. A csapat két legkreatívabb játékosa, Eberechi Eze és Olise nem találta a helyét a csapatban, nem voltak előttük csatárok, akiket ki lehetett volna szolgálni, mert ha mindketten pályán voltak, akkor csak egy center volt a pályán, és ha az éppen Jordan Ayew volt, akkor teljesen veszélytelenné vált a támadójáték.

Gallagher távozásával a presszing is visszaesett, Zaha nem segített vissza, a PPDA mutatójuk az egyik legmagasabb lett a ligában.

A januári és februári sikertelensége a Palace-nak, amellett, hogy Vieira nem volt képes változásokat eszközölni, azért is következett be, mert ekkoriban szinte csak felsőházi ellenfelekkel találkoztak. Amikor jöttek volna a szerényebb képességű csapatok elleni derbik, akkor elküldték és Roy Hodgson tért vissza. A tabellán a 12. helyen álltak a távozásakor, de a tendencia nem jó irányba mutatott még akkor sem, ha az erősebb ellenfelekkel szemben küszködtek.

(Forrás: Daily Mail)

Innen kellene felállni Vieirának. Azt láthattuk, hogy Boehly türelmetlen volt az edzőivel az elmúlt évadban, de egy „fiókcsapattól” kevésbé várhatja el az eredményeket. Érdekesség, hogy Strasbourg-ban nem Roberts lesz Vieira segítője, hanem a West Ham asszisztens edzőjét csábították el, Phil Nevint. Ő aligha a proaktív futballt fogja oktatni Franciaországban, miután David Moyes mellett töltött el éveket. Márpedig fontos lenne, hogy ha koncepcióban gondolkozik a Chelsea, akkor a Strasbourg is hozzá hasonló játékfilozófiát alkalmazzon, ám ez egyelőre nem tűnik biztosítottnak.

Kiemelt fotó: Daily Express