Mike McDaniel csodálatos, Brandon Staley kevésbé
Az NFL nyitó fordulójának egyik legszórakoztatóbb meccsét játszotta le a Los Angeles Chargers és a Miami Dolphins, amelynek a végén megérdemelt floridai győzelem született. A különbséget egyértelműen az edzők jelentették, Mike McDanielék ugyanis leiskolázták Brandon Staley stábját, ennek fényében pedig inkább a Chargersre nézve hízelgő a 36–34-es végeredmény. Nézzük, mit tanultunk az NFL első játékhetén.
A két csapat egymás elleni meccsei mindig igazán különlegesek, hiszen a 2020-as drafton egymás után választhattak, és mindkét helyre irányító érkezett. Emiatt ezek a találkozók a médiában rendre úgy vannak tálalva, mintha ezeken dőlne el, ki hozott jobb döntést 2020 tavaszán, pedig az előző két összecsapásukon sokkal nagyobb szerepe volt az edzői stáboknak, mint az irányítóknak. A tavalyi szezonban ugyanis Brandon Staley kiváló játéktervvel húzta ki a Dolphins méregfogát, ezúttal viszont csúnyán alulmaradt Mike McDaniellel szemben, aki nemcsak visszavágott a legutóbbi vereségért, de valósággal megsemmisítette a Chargers védelmét.
Üres elkapók mindenhol
A legutóbbi meccsükön Staley leginkább azzal tudta limitálni a Dolphins támadójátékát, hogy az elkapóikkal szemben keményen léptek fel a line of scrimmage környékén. Ezáltal a playek időzítése szétesett, ráadásul így nem tudták úgy megfutni az útvonalaikat, ahogy kellett volna. Az ilyen helyzeteket a kreatív támadószakemberek, mint amilyen McDaniel is, azzal szokták orvosolni, hogy motiont alkalmaznak, azaz a játék elindítása előtt az egyik elkapó elmozog az eredeti pozíciójából, általában a pálya egyik oldaláról a másikra. Ez több szempontból is előnyös a támadók számára, ugyanis egyrészt segít felismerni, hogy emberfogást, vagy zónavédekezést alkalmaz a védelem (ha a defensive back követi az elkapót, akkor valószínű, hogy embert fognak, ha nem, akkor jó esély van a zónázásra), másrészt pedig lendületből indulhat a játékos a snap pillanatában, ezért sokkal nehezebb vele ütközni a line of scrimmage-en. Ezzel próbálkozott a Dolphins is a két csapat legutóbbi meccsén, de a Chargersnek erre is volt válasza, ilyenkor ugyanis az egyik safety besegített a cornerbacknek, így Tua Tagovailoa arra kényszerült, hogy szűk ablakokba passzoljon a pálya szélére, amit a gyenge karja miatt kevés sikerrel tett meg.
A két csapat mostani meccse után azonban nyugodtan kijelenthetjük, hogy McDaniel tanult a legutóbbi alkalomból. A Dolphins ugyanis továbbra is használt motiont, ezúttal viszont csavartak egyet a dolgon, és Tyreek Hillt nem a támadófal mögött mozgatták át a pálya egyik oldaláról a másikra, hanem ugyanazon az oldalon maradt, ahova eredetileg felállt. Ebből adódóan megmaradtak a motionnel járó előnyök, a Chargers védelmének pedig a folyamat rövidsége miatt nem volt ideje reagálni rá.
Ezt a koncepciót összesen hét alkalommal vetették be a meccs során, ami nem kimondottan sok, mégis kulcsfontosságú húzás volt, hiszen rendre nagy játékokat sikerült megvalósítaniuk belőle, 16,7 yardot átlagoltak azokban a playekben, amikor bevetették a rövid motiont. Hill azonban nemcsak ilyenkor volt megállíthatatlan, végül 11 elkapással, 215 yarddal és 2 touchdownnal zárt, és a meccsnyerő pontszerzés is az ő nevéhez fűződik.
Bár nyilvánvaló tény, hogy a Miami támadásainak legfontosabb szereplője Hill volt, és a meccsterv is egyértelműen arra épült, hogy őt hozzák a lehető legjobb szituációba, nem szabad megfeledkeznünk Tagovailoáról sem. Gyakran vádolják őt azzal, hogy csak egy rendszerirányító, és McDaniel nélkül lényegesen gyengébben teljesítene, és ugyan ebben van némi igazság, azt nem lehet elvitatni, hogy amikor igazán kellett, fantasztikus játékkal rukkolt elő. A Hillnek dobott győztes TD-passza ugyan egy tökéletesen helyezett dobás volt egy fontos szituációban, mégsem az volt a legszebb megmozdulása. A meccsnyerő támadás egyik korábbi játékánál ugyanis olyat mutatott, amit eddigi NFL-pályafutása alatt még egyszer sem láttunk tőle. Kiválóan lépett el a nyomás elől, majd mozgásból egy tökéletes, 45 yardos passzal találta meg Hillt.
Ezen kívül Tagovailoának nem sokszor kellett szorosan őrzött elkapó felé dobnia, mert McDaniel elképesztő könnyedséggel oldotta meg, hogy folyamatosan üresen legyenek. Ennek az eredménye az, hogy a játékok kevesebb, mint egyötöde volt tökéletesen levédekezett a Chargers részéről, ennél jobb mutatót pedig csak a Patriots tudott összehozni az első játékhéten. Ezek után pedig egyáltalán nem meglepő, hogy a Dolphins az első hét után toronymagasan vezeti a ligát a több, mint 20 yardos játékokban, és mindössze egyszer puntolt a meccs folyamán.
A Chargers megint cserben hagyta Herbertet
A Chargers játsszon akár San Diegóban, akár Los Angelesben, hosszú évek óta sportot űz abból, hogy tönkretegye a franchise irányítójának karrierjét. Phillip Rivers pályafutása is csalódást keltőre sikeredett, mert bár több, mint egy évtizeden át volt az NFL legjobb irányítói között, még csak Super Bowlig sem tudott eljutni, nagyrészt az őt körülvevő inkompetenciának köszönhetően. Justin Herbert karrierje viszont még bosszantóbb, hiszen hiába tehetségesebb elődjénél, ő még kevesebb segítséget kap a csapatától.
Herbert ugyan az előző két év ámokfutása után végre megszabadult Joe Lombarditól, akinek a helyére az a Kellen Moore érkezett, aki egy időben az egész liga egyik legnagyobb támadózsenijének tűnt, de úgy néz ki, a Chargers alapfilozófiája vele sem változott sokat. Az persze mindenképp pozitívum, hogy úgy tűnik, végre sikerült feltámasztaniuk a futójátékot, ugyanakkor a korábbi problémák továbbra sem tűntek el a támadósorból. Ilyen például a csapat passzjátéka, ahol ugyan némi előrelépés van, mert Herbert tényleg többet dobhat mélyre, mint Lombardi alatt, de a 7,5 yardos átlagos passzmélység még mindig borzasztóan kevés egy ennyire erős és pontos karral megáldott irányítótól.
Forrás: NFL Next Gen StatsHerbertet így használni nagyjából olyan pazarlás, mintha valaki azért tartana egy méregdrága sportautót, hogy azzal intézze a heti egy nagybevásárlást. Persze, lehet ilyet csinálni, nem tiltja semmi, és megoldja a feladatot, de erre bőven elég lenne egy jó állapotú használt autó, vagy jelen esetben egy game manager irányító. Egyedül az adhat okot a bizakodásra, hogy Moore kezei között Dak Prescott ennél rendre magasabb átlagos passzmélységgel dolgozott, így nem kizárt, hogy ez a meccsterv kimondottan a Dolphinsnak szólt, ám az előző évek fényében nem árt némi szkepticizmussal tekinteni a Chargers támadójátékára.
Ráadásul Los Angelesben a védelem háza táján sincs minden rendben, és egyre inkább úgy tűnik, hogy Brandon Staley mégsem akkora mágus, mint amekkorának a Ramsnél tűnt. Néha vannak zseniális ötletei, mint a már említett tavalyi Dolphins elleni meccsen, de egyre többször bizonyítja, hogy nem tud alkalmazkodni az ellenfélhez, ha az eredeti elképzelései nem működnek. Ezt már az előző szezonban is láttuk, amikor a Wild Card körben elképesztő leolvadást mutattak be a Jacksonville Jaguars ellen, ahogy azt is, hogy a negyedik kísérleteknél is teljesen össze-vissza döntéseket hoz. Ezúttal inkább az alkalmazkodás hiánya volt szembeötlő, ugyanis semmilyen reakciója nem volt arra, hogy a Dolphins izolálja Hillt, és egy az egy elleni párharcokat alakít ki a Chargers lassabb cornerbackjeivel szemben. Pedig tavaly pont azzal sikerült őt limitálniuk, hogy elkerülték az ilyen szituációkat. Ehhez képest ezúttal több, mint kétszer annyi olyan útvonala volt Hillnek, amin egyedül védekeztek rajta, mint tavaly. Különösen feltűnő volt ez, amikor Hill azzal a J.C. Jacksonnal került szembe, aki eleve egy magasabb, nehezebb és lassabb játékos, ráadásul még most épült fel egy súlyos sérülésből. Ezek után a párharc eredményét nem nehéz megtippelni.
Staley ráadásul a meccs után elmondta, hogy az összes játékosuk gyengén teljesített coverage-ban, és Jackson neve külön említésre is került. És ugyan az való igaz, hogy Jackson játéka feltűnően rossz volt, ebben nem kis szerepe volt annak, hogy nehéz helyzetbe hozta őt a saját edzője.
A Chargers védelmének problémái egyébként már egészen korán, a meccs első játékában előjöttek, amikor sikerült úgy felállniuk, hogy Khalil Mack került szembe Hill-lel, és hiába kért segítséget, senki nem vette át tőle. Ez pedig rávilágít Staley másik komoly kritikájára, hogy túl bonyolult a védelmi sémája, és lehet, érdemes lenne egyszerűsíteni rajta.
Össszegzés
A Dolphins az első forduló toronymagasan legjobb támadójátékát nyújtva múlta felül a Chargerst a kiváló meccstervnek köszönhetően. Nagyon úgy tűnik tehát, hogy Mike McDaniel a tavalyi egyébként is kimagasló teljesítményéhez képest is szintet tudott lépni 2023-ra, ezt fenntartva pedig az AFC egyik legjobb csapatává léphetnek előre. Ezzel szemben Brandon Staleynek alaposan változtatnia kell, mert amióta kinevezték vezetőedzőnek, a Chargers engedte a legtöbb pontot az ellenfeleknek, és idén már az a kifogás sem áll a rendelkezésére, hogy a saját képére kell alakítania a keretet, így egy újabb sikertelen szezon könnyen a menesztéséhez vezethet.
Kiemelt fotó: Getty Images