Mozdony, vudubaba, kitömött sirály és trinidadi koktélrecept – szürreális tárgyak, amiket futballmúzeumok őriznek
Amikor belépünk egy futballmúzeumba, általában csillogó trófeákra, sárban ázott mezekre és a legnagyobb legendák dedikált cipőire számítunk. A vitrinek mélyén azonban olykor olyan tárgyak lapulnak, amelyek első ránézésre teljesen abszurdnak vagy oda nem illőnek tűnnek, mégis a sportág legszürreálisabb, legviccesebb vagy éppen legfontosabb pillanatainak emlékét őrzik. Vajon hogyan kerül egy kitömött sirály, egy vudubaba, egy trópusi koktél receptje, egy kutya nyakörve vagy éppen egy életnagyságú gőzmozdony a futball szentélyeibe? Az alábbiakban a világ futballmúzeumainak legbizarrabb és legkülönlegesebb kincseit gyűjtöttük össze.
A kitömött sirály (Feyenoord és Sparta múzeuma)
1970. november 15-én a Sparta Rotterdam és a Feyenoord összecsapásán Eddy Treijtel kirúgás közben eltalált egy sirályt, amely éppen a pálya fölött repült. A madár azonnal lezuhant, majd a Sparta játékosa, Hans Eijkenbroek a szárnyánál fogva az oldalvonalon túlra lökte, a meccs pedig ment tovább. A történet azonban itt nem ért véget: a madarat valaki hazavitte, kitömette, és később visszakerült a múzeumba. Csakhogy melyik múzeumba?
Itt kezdődik a bonyodalom, mivel mindkét klubnál úgy tartják, hogy náluk van az eredeti példány. Treijtel szerint az ominózus madár a Feyenoord múzeumában van, míg a Sparta szerint egy klubalkalmazott vitte haza, majd évekkel később a családja a klubnak adományozta. A vita odáig fajult, hogy egy természettudományi vizsgálatot is tartottak az ügyben: eszerint a Feyenoordnál kiállított példány olyan sirályfajhoz tartozik, amely leginkább tavasszal fordul elő azon a környéken, nem novemberben.
A híres csont (Corinthians Memorial)
1918. május 13-án a brazil Corinthians játékosai a megszokott módon ebédeltek a Rua Boa Vistán, Sao Paulo belvárosában, mielőtt pályára léptek volna a rivális Palestra Itália ellen a Campeonato Paulista egyik mérkőzésén.
Az utcán eközben az ellenfél szurkolói gyülekeztek, majd elkezdték hangosan provokálni a bent ülő játékosokat. A bekiabálás hamar eszkalálódott: valaki egy marhacsontot dobott az étterem felé, amely betörte az üveget. A csontra egy üzenet írtak: A Corinthians csirkeleves lesz – vagyis könnyű ellenfél, amelyet gond nélkül „megfőznek”.
A csontot nem dobták ki, sőt a meccs után valaki átírta a feliratot rajta: „Ez a csont túl kemény volt a leveshez, nem főtt meg”. A meccs 3–3 lett, a tárgy pedig azóta a Corinthians múzeumában van kiállítva.
Vudubíró (FIFA Múzeum)
A zürichi FIFA Múzeumban kiállított bocio első ránézésre egy furcsa, nehezen beazonosítható tárgy: egy emberalakú, láncokkal és lakatokkal lezárt figura.
A bocio egy nyugat-afrikai, főként Beninhez köthető rituális tárgy, amelyet a helyi hiedelmek szerint futballmérkőzések befolyásolására használtak. A célja az volt, hogy a játékvezető vitás helyzetekben ne az ellenfél javára döntsön. Ezt a darabot az 1950-es évekből származtatják, és egy Hounkpatin nevű varázslóhoz kötik.
A trinidadi koktél receptje (Manchester United múzeuma)
A Manchester United 1985-ben, mindössze öt nappal az FA-kupa megnyerése után a karibi térségbe utazott egy turnéra. Bár a pályán nem remekeltek (egy unalmas meccsen kikaptak a Southamptontól), az FA-kupa-döntő gólszerzője, Norman Whiteside akkora hatást gyakorolt a Trinidad Hilton bártenderére, Paul Jonesra, hogy az egy saját italt nevezett el róla.
Ez a bizonyos ital a Norman Whiteside Goal Punch (Norman Whiteside Gól Puncs) nevet kapta. Az eredeti receptkártya szerint az ital az alábbi, meglehetősen erős összetevőkből állt: 1 uncia fehér rum, 1 uncia vodka, 1/4 uncia Cointreau, 1/8 uncia fehér mentalikőr, 1/2 uncia Coco Lopez (kókusztejszín), 1/8 uncia limelé.
A koktél eredeti receptje, valamint az a jellegzetes, kókuszdió alakú agyagbögre, amelyben az italt felszolgálták, 2019 óta megtekinthető a Manchester United múzeumában.
Egy jegyzetlap, amely új szabályt szült (FIFA Múzeum)
Az 1966-os angliai világbajnokság Anglia–Argentína negyeddöntője nemcsak az eredmény, hanem a futballtörténelem egyik leghíresebb botránya miatt is emlékezetes maradt. A német játékvezető, Rudolf Kreitlein a 35. percben kiállította az argentin csapatkapitányt, Antonio Rattínt. A probléma csak az volt, hogy nem beszéltek közös nyelvet: Rattín perceken át a pályán vitatkozott hevesen a játékvezetővel és tolmácsot követelt. Kreitlein viszont egyáltalán nem tudta egyértelmű, nonverbális jellel a tudtára adni a játékosnak, hogy el kell hagynia a pályát. A káosz során a bírónak nem volt más vizuális eszköze, csak egy egyszerű jegyzetfüzet.
Ez az eredeti, Kreitlein által használt jegyzetfüzet ma a zürichi FIFA Múzeum állandó kiállításának része, közvetlenül a világbajnoki trófea mellett. A mérkőzés botránya – és a nyelvi akadályok okozta bábeli zűrzavar – az esetet a pálya mellől figyelő angol játékvezetőt, Kenneth Astont mélyen elgondolkodtatta. A negyeddöntő után hazafelé tartva megállt autójával egy közlekedési lámpánál, és ekkor jött a megvilágosodás: a futballban is egy egyetemes, minden nyelven és kultúrában azonnal érthető szimbólumokra van szükség. Így születtek meg a sárga és piros lapok, amelyeket a következő, 1970-es mexikói világbajnokságon alkalmaztak először a gyakorlatban.
Van Daele összetört szemüvege (Feyenoord múzeum)
1970. szeptember 9-én a rotterdami De Kuip stadionban a Feyenoord az argentin Estudiantes ellen játszott az Interkontinentális-kupa döntőjének visszavágóján. A 63. percben a csereként beálló holland játékos, Joop van Daele megszerezte a győztes gólt csapatának. A találat önmagában is történelmi jelentőségű volt – hiszen ezzel a Feyenoord lett az első holland klub, amely elhódította a világkupát –, ám ami utána következett, az a futball egyik legszürreálisabb jeleneteként vonult be a köztudatba.
Van Daele ugyanis egy fémkeretes, katonai szolgálata idején kapott szemüvegben lépett pályára. Alig 20 másodperccel a középkezdés után a hírhedten brutális Estudiantes frusztrált játékosai lerántották a szemüveget a gólszerző arcáról, majd szándékosan összetaposták, mondván: szemüvegben tilos focizni.
Az orrnyeregnél kettétört, majd a kispadnál leukoplaszttal összeragasztott keretet a klub megőrizte, és a történet hatalmas popkulturális jelenséggé vált Hollandiában. Az ikonikus, törött szemüveg ma is a Feyenoord múzeumának egyik legféltettebb kincse, ráadásul pont a fentebb már említett kitömött sirály vitrinje mellett pihen.
Az életnagyságú mozdony (River Plate múzeuma)
A River Plate stadionja, a Monumental mellett található múzeum földszintjének végén egy hatalmas gőzmozdony fogadja a látogatókat. A robusztus jármű a csapat 1940-es évekbeli legendás, megállíthatatlan támadósorát szimbolizálja, amelynek tagjai Juan Carlos Munoz, José Manuel Moreno, Adolfo Pedernera, Ángel Labruna és Félix Loustau voltak. A lehengerlő és korszakalkotó játékuk miatt ragadt rájuk a La Máquina (Gép) elnevezés, de „piros-fehér Beatlesként” is emlegetették. Az öt játékos mindössze 22 mérkőzésen játszott együtt 1942 és 1946 között, hatásuk a futballra mégis örök érvényű maradt, taktikai forradalmuk pedig évtizedekkel később még Josep Guardiolát is megihlette. A katalán mester maga hivatkozott Pedernerára, mint a modern „hamis 9-es” előfutárára, amikor Lionel Messire szabta ezt a szerepkört az FC Barcelonában.
A kiállítótérben látható szerelvényt Carlos Sollini mérnök építette, méghozzá egy rendkívül látványos koncepció alapján: a vagon szó szerint áttöri a múzeum egyik belső falát, és síneken halad előre. Az öt legendás csatár falfestménye által őrzött installáció egy vizuális metaforaként is értelmezhető: pontosan úgy gázol át a falon és a futball korábbi sztereotípiáin, mint ahogyan a River Plate egykori csatársora gázolt át az ellenfeleken.
Pickles, a kupamentő kutya nyakörve (National Football Museum, Manchester)
1966. március 20-án, alig négy hónappal az angliai világbajnokság kezdete előtt a londoni Westminster Central Hallból fényes nappal ellopták a világbajnoki trófeát. A rablók később 15 000 fontos váltságdíjat követeltek érte, a torna hitelessége és a házigazda Anglia presztízse pedig komoly veszélybe került.
A rendőrség hiába nyomozott, végül egy „civil” négylábú oldotta meg a helyzetet. Pontosan egy héttel a rablás után egy David Corbett nevű férfi éppen a kutyáját, Picklest sétáltatta Dél-Londonban, amikor a négyéves fekete-fehér collie-keverék hevesen szimatolni kezdett egy bokor melletti, újságpapírba tekert csomagnál. A papír alatt az eltűnt, sértetlen aranytrófea lapult. Pickles azonnal nemzeti hős lett: a júliusi döntő után ő volt az egyetlen kutya, akit meghívtak az angol válogatott hivatalos győzelmi bankettjére, az év végén pedig megválasztották az Év kutyájának is.
A nemzeti hős sorsa azonban tragikusan, és egy megmentőhöz méltatlanul banális módon ért véget alig egy évvel a dicsőséges tette után. „Nagyszerű kutya volt, a macskákat ki nem állhatta, és végül ez lett a veszte” – emlékezett vissza később a gazdája. Pickles ugyanis egy macska heves üldözése közben fennakadt egy fán, a nyakörve belegabalyodott egy ágba, és a kutyus sajnálatos módon megfulladt.
A sors fintora, hogy éppen az a tárgy okozta a vesztét, amely ma a sporttörténet része: a hős négylábú ezüstözött, szurkolói érmékkel teli nyakörvét és kitüntetését ma a manchesteri National Football Museum állandó kiállításán őrzik.
Relikviák, amelyeknek múzeumban lenne a helyük, de nincsenek ott…
A futballtörténelem legikonikusabb tárgyai közül néhány sosem jutott el a múzeumi vitrinekig – vagy azért, mert magángyűjtőkhöz került, vagy azért, mert a természet közbeszólt.
A gyűlölet szimbóluma: Luis Figo disznófeje
2002. november 23-án, az FC Barcelona–Real Madrid mérkőzésen a dühös hazai szurkolók egy levágott malacfejet dobtak a szögletet elvégezni készülő Luis Figo elé, aki a gránátvörös-kékektől igazolt az ősi riválishoz. A döbbenetes jelenet bejárta a világot, a disznófej pedig a futballtörténelem egyik leghírhedtebb tárgyává vált.
Sok szurkoló a mai napig meg van győződve róla, hogy a bizarr relikviát valahol egy vitrinben őrzik. A valóság azonban az, hogy az eredeti fej sosem került múzeumba: mivel szerves anyagról volt szó, egyszerűen megsemmisült (a legendák szerint egy német újságnál egy ideig alkoholban próbálták tartósítani, de végül elrohadt). A futballmúzeumokban ma már legfeljebb csak fotókkal vagy műanyag replikákkal emlékeznek meg erről a sötét, de felejthetetlen pillanatról.
A világ legértékesebb szalvétája
Létezik egy tárgy, amely minden szempontból ebben az összeállításban lenne a helye, de mégsem szerepel egyik múzeum kiállítási tárgyai között sem. Ez egyszerű papírszalvéta, amelyre 2000. december 14-én a modern futballtörténelem egyik legfontosabb szerződését írták. Ezen a napon Carles Rexach, az FC Barcelona akkori technikai igazgatója megelégelte a klubvezetés hezitálását, és a barcelonai Pompeia Teniszklub éttermében egy szalvétára jegyezte fel, hogy a Barca leigazolja a 13 éves Lionel Messit.
A kék golyóstollal írt szöveg ma már sporttörténelem: „Barcelonában, 2000. december 14-én, Minguella és Horacio urak jelenlétében Carles Rexach, az FC Barcelona technikai igazgatója ezúton kötelezettséget vállal – saját felelősségére és néhány ellenvélemény dacára is –, hogy szerződteti Lionel Messit, amennyiben tartjuk magunkat a megbeszélt összegekhez.”
Bár a dokumentumot évtizedekig egy széfben őrizte Horacio Gaggioli, Messi korábbi ügynöke, a relikvia sorsa végül nem a Camp Nou múzeumában teljesedett be. Gaggioli korábban felajánlotta a szalvétát a klubnak, ám a felek nem tudtak megegyezni, így a tárgyat 2024 májusában a Bonhams aukciósház elárverezte. A licitálás során a felbecsülhetetlen értékű papírdarab végül 762 400 fontért kelt el.
Borítókép: AI
Szerző
B. Tóth Balázs
B. Tóth Balázs
Kapcsolódó cikkek
Nemzeti hősként ünnepeltek egy kiskutyát az 1966-os világbajnokságon
Pickles találta meg a győztesnek szánt Rimet-kupát, amelyet érthetetlen módon raboltak el a mai napig is ismeretlen tettesek. Az eb nem sokáig élvezhette a rivaldafényt, hőstette után egy évvel tragikus módon elhunyt.
„Szemüvegben nem szabad focizni” – Joop van Daele szürreális története
1970-ben egy szemüveges cserejátékos gólt szerzett, amellyel a Feyenoord megnyerte az Interkontinentális-kupát – majd néhány másodperccel később az ellenfél egyik játékosa letépte és összetörte a szemüvegét a pályán, mondván, szemüvegben tilos focizni. Következzen a mérkőzés főszereplője, Joop van Daele története.