„Nálunk mindenki együtt lélegzik a futballal, a futballért él” – interjú Hasse Larssonnal, a Mjällby sportigazgatójával
Hogyan nyerhet pont- és győzelmi rekorddal egy 1500 fős falu csapata egy közepes erősségű európai bajnokságban, amely tíz évvel korábban még a kiesés ellen küzdött a negyedik vonalban? Az aktuális svéd bajnok Mjällby AIF egykori csapatkapitánya, jelenlegi sportigazgatója, a 64 éves Hans „Hasse” Larsson felelt a kérdéseinkre, aki helyi születésű, és ingyen vállalta a munkát a legnagyobb bajban. Mesélt klubkultúráról, Mjällby-stílusról, a hétmillió eurós büdzséről és arról, miért a dán másodosztályban és Gambiában kutatnak új játékosok után. Azt is megkérdeztük tőle, klubja miért a saját weboldalán feladott álláshirdetésben keres másodedzőt.
– 2018 és 2020 között a Mjällby AIF megnyerte a svéd harmadosztályt, a következő évben aranyérmes lett a másodosztályban, majd ötödik helyen végzett az első vonalban. Tavaly pedig bajnok lett, pedig nem állnak mögötte krőzus üzletemberek, és a Mjällby melletti faluban, az 1500 fős Hällevikben játssza a meccseit. Milyen klubmodellre van szükség ahhoz, hogy ezt utána lehessen csinálni?
– Hú, ez hosszú történet, kezdem az elején. Itt születtem Mjällbyben, szinte az egész életemet ennél a klubnál töltöttem. Most itt lakom a stadiontól 300 méterre. Csak a Mjällbyben játszottam, aztán néhány évet leszámítva itt voltam edző is. Aztán 2016-ban az elnökünk, Magnus Emeus szólt, hogy vissza kéne jönnöm, mert a csapat lezuhant a negyedosztályba. Borzasztó nehéz helyzetben voltunk, a klubnak 400 000 korona banki adóssága volt. Nem tudott fizetni, de elkezdtem dolgozni sportigazgatóként – mellette megmaradt a civil munkám is.
– Hogyan látott neki a feladatnak?
– Tényleg nagyon nehéz időszak volt. A játékosoknak az étkezését sem tudtuk kifizetni a meccsek után, alig tudtunk futballistákat idehozni. Az első évben majdnem kiestünk az ötödik ligába, de elkezdtünk kőkeményen dolgozni, faragni az adósságból, majd igazolni tudunk néhány jobb játékost. Szereztünk a futball világán kívülről néhány támogatót, és lépésről lépésre el tudtunk kezdeni építkezni. 2018-ban szerződtettük edzőnek Milos Milojevicset, akivel az első évben feljutottunk a harmadosztályba, majd a Superettanba 2019-ben. Őt később elcsábította az élvonalbeli Hammarby. Magnus Emeus minden koronára vigyázott, feszesen tartotta a költségeket, és egyre jobb anyagi helyzetbe kerültünk, így egyre jobb játékosokat tudtunk igazolni. 2020-ban már Marcus Lantzcal a kispadon ötödikek lettünk az Allsvenskanban. Nekünk talán előny volt, hogy a koronavírus-járvány miatt nem voltak nézők a lelátón, a fiatal játékosainkra ez nem helyezett plusz nyomást. 2020-tól sikeresen hozzászoktunk, hogy az első ligában játszunk.
– Egy magyar csapat, az ETO FC sportigazgatója nemrég azt mondta nekem: először a klubkultúrát kell kialakítani, aztán jöhet a futballfilozófia, amelyből következhet a stílus, s ehhez lehet igazítani a játékosnevelést és az átigazolási politikát. Vegyük sorra őket, hogyan festett önöknél a folyamat?
– Amikor elkezdtük felépíteni a klubkultúrát, tudtuk, hogy a hozzánk csatlakozóknak el kell fogadniuk bizonyos alapvetéseket. Azoknak a játékosoknak, akik ide igazolnak, meg kell érteniük, hogy itt rettentő keményen kell dolgozni, az átlagos nálunk nem elég. Nálunk mindenki együtt lélegzik a futballal, a futballért él, ez hozzátartozik a klubidentitáshoz. Ezt itt talán könnyebb is elfogadtatni, mert ez egy kis városka, nem lehet sok mindent csinálni. Az idősebb játékosaink nagyon sokat segítenek a fiatal érkezőknek, hogy beilleszkedjenek ebbe a környezetbe. A magas szintű munkamorál talán a legfontosabb kulturális kód nálunk.
– Milyen futballfilozófia passzolt ehhez a kultúrához?
– 2019 óta kerestük azt az edzőt, aki meg tudja testesíteni a Mjällby-filozófiát. Ennek egyik pillére a 3–5–2-es alakzat, amely persze rugalmasan változtatható. A másik pillérünk a stabil védekezés, amelyből építkezve lehet támadást szervezni. Nálunk a védekezés az első, minden más utána jön.
– És ebből a filozófiából milyen stílusjegyek következnek?
– A stabil védekezésre alapuló stílusunk sikeres volt, hátul masszívak voltunk, ám szerettük volna, ha a támadásainkban több potenciál van. Ennek érdekében szerződtettük másodedzőnek a norvég Karl Marius Aksumot. Jó döntést hoztunk. (Aksum az elitfutballban tapasztalható vizuális percepcióból, a szkennelés, vagyis pásztázás jelentőségéről írta a szakdolgozatát az oslói egyetemen – a szerk.)
– Mi volt a változás?
– A vezetőedzőnk, Anders Torstensson szabad kezet adott neki a támadójátékunk fejlesztésében, aminek hamar látszott az eredménye. A hosszú labdák helyett elkezdtük több passzal kihozni a labdát – a kapusunk aktív bevonásával. Ám ezzel nem lassítani akartuk a játékot, az ellenfél vonalait minél gyorsabban átjátszva akartunk eljutni az ellenfél kapuja elé. A pozíciós játékrendszert alkalmazzuk, ám a posztok és zónák között azért van némi átjárás.
– A Mjällby akkor sem fogja feladni a futballstílusát, ha esetleg kiderül, hogy ez a játék a Bajnokok Ligájában nem lesz elég jó?
– Jó kérdés. Még sohasem szerepeltünk a nemzetközi kupában, úgyhogy új helyzet lesz. Remélem, hogy a vezetőedzőnk meg fogja próbálni abban a stílusban játszatni a csapatot, mint eddig. Persze ha mondjuk az Arsenal ellen kell idegenben játszanunk, akkor nem lesz erre esélyünk. Az edzőnk fogja meghozni a döntést.
– Írtunk önről korábban, a portrénkba bekerült, hogy naponta több meccset is megnéz felvételről, és személyesen jár meccsekre megfigyelni a potenciális futballistákat? Most is így csinálja?
– Igen. Egyetlenegy scoutom van, de ahogy sok klub, mi is egy árnyékcsapattal dolgozunk, amely feltérképez egy-egy kiszemelt játékost az átigazolás előtt. Én old school típusú ember vagyok, nem konyítok túl sokat a számítógéphez, a szememnek hiszek. A scoutom természetesen ért hozzá, és persze az adatokhoz.
– Az hírlik önről, hogy a Mjällby bázisán nincs is irodája, és ahogy ön is utalt rá, a laptopot sem sokszor veszi elő. Ez is igaz?
– Így igaz, de mobilom legalább van. Általában bekéredzkedek egy kollégám irodájába, ha szükség van rá. Az interjúnk miatt például a sajtófőnökünk, James adta át a helyét az irodájában.
– Pénzt spórol a klubnak…
– Ez az én klubom, úgyhogy sosem árt, ha spórolok neki. (nevet)
– Hogyan néz ki a scouting koncepciójuk? Playbook alapján igazolják a játékosokat, amelyben részletesen rögzítik, melyik pozícióban milyen adottságokra, sebességre, milyen fizikai jellemzőkre van szükség?
– Persze, posztokra lebontva megvannak az elvárásaink a játékosokkal szemben, ezek alapján igazolunk. Minden posztra van két-három játékosunk, az említett árnyékcsapatunk nézi és elemzi őket. A scoutunk olyan szinten elhivatott, mint én, 24 órán keresztül figyeli a kiszemelteket. Jól működik a rendszerünk, felkészültek vagyunk. Muszáj magas szinten, eredményesen figyelnünk a játékosokat. Akiket felfedezünk, később jó áron értékesítenünk kell, hogy legyen bevételünk. Ebből tudjuk biztosítani a túlélést. A szélsőnket, Herman Johanssont például decemberben vette meg az FC Dallas egymillió euróért. A helyére a dán másodosztályban találtunk egy olyan játékost, aki teljesíti azt a sebességbeli elvárást, amire Herman képes volt.
– A svéd klubok egy része lokálisan is keres játékost, illetve egész Skandináviát vizsgálják ebből a szempontból. A Mjällbynek mi az elsődleges terepe?
– Mi is figyeljük a hazai ligákat, ám Svédországban számunkra túl magas a játékosok ára. Emiatt Skandináviában a dán és a norvég másodosztályt figyeljük kiemelten, és persze Afrikát. Leginkább Gambiát.
– Van ott kapcsolatuk klubokhoz, akadémiához?
– Néhány gambiai klubhoz, akadémiához, igen. Ghánából és Nigériából is hoztunk már játékost, de Gambiában egyelőre olcsóbban találunk futballistát, és az ottani grundokon nagyszerű technikai képességre tesznek szert a játékosok. A balszélsőnk, Abdoulie Manneh is onnan érkezett.
– Arvid Franzen, a klub jelenlegi vezető játékosmegfigyelője 2025-ig tényleg postásként dolgozott főállásban, és mellette volt a Mjällbynél scout?
– Igen. Idén januártól tudtuk teljes állásban felvenni. Ő a scoutunk, mellette napi 10-15 játékosról kapunk riportot játékosügynököktől.
– Hogyan látja, azok után, hogy az elmúlt években az Allsvenskanban játszik a Mjällby, 2023-ban kupadöntőbe jutott és tavaly bajnokságot nyert, a környékbeli gyerekek már inkább ezt a klubot célozzák meg mondjuk a Malmö, a Karlskrona vagy más nagyobb dél-svédországi csapatok helyett?
– Azt gondolom, hogy igen. Nekünk ugyanis egyre jobb és jobb az akadémiánk, illetve nálunk reális esély van arra, hogy egy fiatal záros határidőn belül bemutatkozzon az első csapatban. A beszélgetésünk előtti napon hét akadémistánk tréningezett a felnőttekkel. A Malmőnél arra, hogy egy fiatal eljusson az első csapatig, az esély nagyjából egy a 100-hoz vagy a 200-hoz. Emiatt egyre több gyerek jelentkezik nálunk. Az U15-től kezdve minden korosztályunk az első osztályban játszik, tényleg egyre jobbak vagyunk, sok ügyes játékosunk van.
– Az akadémián dolgozó edzőket is a környékről válogatják?
– Első körben a volt játékosaink közül válogatunk, a másodikban pedig zömmel azok közül, akik olyan kluboknál dolgoznak, amelyekkel jó kapcsolatot ápolunk.
– Miért nyilvánosan, a weboldalukon feladott hirdetésben keresnek másodedzőt? Nálunk ez ismeretlen gyakorlat.
– Más svéd klubnál sem láttam még ilyet. 2024-ben kezdtük el, a másodedzői állásra 200 pályázat érkezett, így találtunk rá Karl Marius Aksumra. Idén Karl előrelépett, vezetőedző lett, a helyére kellett találnunk asszisztenst, s erre a pályázatra már 500-an jelentkeztek. A hirdetés a weboldalon elég jó módszer számunkra, mert ennyi jelentkező közül könnyebb a mi profilunkba illő szakembert találni. A vezetőedzővel találtuk ki, hogy így keressünk másodedzőt.
– Formabontó megoldás.
– Igen, örülünk, hogy ebben is megkülönböztetjük magunkat másoktól.
– Adatelemzőt alkalmaz a Mjällby?
– Nincs külön emberünk erre a munkára, az akadémiánk vezetője és több edző a stábból foglalkozik az adatok elemzésével.
– Ki a Mjällby AIF tulajdonosa?
– Úgy működünk, ahogyan a klubok többsége Svédországban: a klubtagok a többségi tulajdonosok. A bajnoki cím megnyerésével nagyjából 50 százalékkal nőhetett a tagjaink száma. De még így is kis klub vagyunk.
– Nagyon alacsony büdzséről olvastam, elárulja, hogy mennyiből működnek?
– Úgy hétmillió euróból, ami nem túl sok. A Malmőé nagyjából ennek a tízszerese. De úgy sejtem, az önök leggazdagabb klubjai talán még ennél is nagyobb összegből gazdálkodnak.
– A magyar fociban jóval több pénz mozog, igen. Ön idevalósi, az akadémia igazgatója a közeli Karlskronában született, és a stábtagok közül mások is helyiek. Mekkora jelentősége van ennek a csapat életében?
– Az akadémiai vezetőnk is helyi, csak Karlskronában született. Nagy jelentősége van. Első körben mindig helyben próbáljuk meg pótolni a távozó kollégáinkat, hiszen így sokkal erősebb a kötődésük a klubhoz, fontosabb nekik a munka.
– Úgy tartják, hogy a Mjällbynek nem volt kiemelkedő képességű játékosa a 2025-ös idényben, de minden tagja minden meccsen átlagon felüli teljesítményt nyújtott. Az is segített, hogy a többi bajnokesélyes gyengén teljesített. Ezek a fő érvek a bajnoki cím mellett?
– Nem érzem, hogy az esélyesek gyengébb teljesítményét tartják a sikerünk egyik titkának, hiszen mi a jó csapatvédekezésünknek hála, egyetlen mérkőzésen szenvedtünk csak vereséget. Ez nagy szó. Persze, szerencsénk is volt. A csapatszellem iszonyatosan sokat számított a teljesítményünkben. Voltak olyan meccseink, amelyeken hiába játszottunk emberhátrányban, összekapaszkodtunk, és győztünk. Csapatként mi játszottunk a legjobban, ez a fő oka a győzelmünknek. Emellett volt egy fantasztikus kapusunk, Noel Törnqvist, akit megvett tőlünk a Serie A-s Como. Vele a kapuban 18 gólt kaptunk 30 mérkőzésen, ilyen kevés góllal nem lehet elveszíteni a bajnokságot. Ám mégis a csodás csapatszellemet emelném ki leginkább. Van egy irányelvünk a klubnál, minden évben egyre jobbak akarunk lenni. Nem csak a pályán, azon kívül is. Ennek szellemében dolgozunk. Még nem végeztünk.
– A madarak azt csicseregték, hogy az összetartó mjällbyi csapat péntekenként együtt eszi a népszerű svéd felvágottat, a korvot, igaz ez?
– Most elég hideg van ehhez, de ha jó idő van, akkor igen, összegyűlünk, és grillezünk a csapattal minden héten. A játékosok elég közel laknak egymáshoz, szívesen töltenek együtt időt a stáb társaságában. A családtagokat is hozza magával mindenki.
– A senki által nem várt bajnoki cím magával hozta az érdeklődést? A riválisok, esetleg alsóbb osztályú csapatok jönnek, és megkérdezik, hogyan lehet ezt önök után csinálni?
– Persze, sok-sok klub jelentkezett nálunk, kérdezett, érdeklődött az Allsvenskanból, alacsonyabb osztályból és külföldről is. Vannak dolgok, amiket megtartunk magunknak, de nyitott klub vagyunk, ami tudást megoszthatunk, azt meg is osztjuk.
– Olvasni lehetett róla, hogy többféle egészségügyi problémája volt. Javult a helyzet? (Larsson többfajta rákos megbetegedéssel is küzdött – a szerk.)
– Jól érzem magam, nincs semmi problémám. Padelezek, teniszezek, szóval minden rendben van.
Borítókép: Bildbyran
Ha első kézből szeretnél értesülni a legfrissebb futballhírekről, látogass el a Goal.com Magyarország weboldalára, ahol rengeteg exkluzív tartalom vár rád!
Szerző
