„Nem hagyjuk, hogy a komfortzónájukban maradjanak” – interjú a Vasas II vezetőedzőjével, László Andrással

– Első lépésként helyezzük el a Vasas rendszerében a második csapat szerepét, funkcióját tekintve.

– A második csapatnak több feladata van, de a mi munkánk lényege egyértelmű: a legtehetségesebb játékosok felnőtt futballba való integrálása. Emellett lehetőséget biztosítunk azoknak is, akik a felnőtt csapatban kevesebbet játszanak. Nem az eredmény, nem a megszerzett pontok száma az elsődleges. Fontos, hogy a csapat bennmaradjon az NB III-as bajnokságban, de a legfontosabb az, hogy minél több játékpercet adjunk a fiatal, tehetséges játékosoknak, és felkészítsük őket a felnőtt futball kihívásaira.

Véleményem szerint a legnagyobb különbség az ifjúsági bajnokság és a felnőtt futball között van, és erre az átmenetre az NB III-as bajnokság tökéletesen alkalmas.

– Mi az, amiben ez a különbség megnyilvánul?

– Gyorsaságban, gondolkodásban, anticipációban, a játékhelyzetek megoldásában, párharcokban – gyakorlatilag mindenben megmutatkozik. Az NB III-as felnőtt bajnokság tökéletes terep arra, hogy a fiatalok tanuljanak, és ezáltal később magasabb osztályban is meg tudják állni a helyüket. Ami szintén fontos: a lépcsőfokokat be kell tartani.

– Volt olyan játékos, akinek ezt a lépcsőfokot nem kellett betartania?

– Ez egyénenként változik. Nem szeretek játékosokat összehasonlítani vagy kiemelni, mert mindenkinek máshogy néz ki a tanulási folyamata: van, aki korábban, könnyebben veszi az utánpótlás és a felnőtt futball közti akadályokat, másnak több időre van szüksége.

Akik gyorsabban megugorják ezt a szintet, általában gyorsabban gondolkodnak, fizikailag is erősebbek, jobban elővételeznek, és magasabb a játékintelligenciájuk, ami közelebb áll a felnőtt futball követelményeihez.

– Van azonosság alapelvek tekintetében az első és a második csapat játéka között?

– Alapvetően a Vasas filozófiája a labdabirtokláson alapuló támadójátékra épül, arra, hogy minél hamarabb, már az ellenfél térfelén agresszívan labdát szerezzen, majd ebből következnek a gyors átmenetek – ezek az elvek korosztályokon átívelnek, és megjelennek az első és a második csapatnál is.

– Milyen edzői karaktert igényel a második csapat irányítása?

– A felnőtt futball inkább eredménycentrikus, míg a második csapatnál a fejlesztés kerül előtérbe. Szeretem fejleszteni a játékosokat és felkészíteni őket a felnőtt futballra. Ez egy szép, ugyanakkor nehéz és összetett feladat.

– Több mint 200 élvonalbeli mérkőzés és több mint 10 éves edzői pályafutás után miben látod a legnagyobb változást?

– Sebességben, dinamikában és a döntéshozatal gyorsaságában mindenképpen nagyot változott a játék, szinte nem is lehet összehasonlítani a korábbi futballt a mostanival. A játékhelyzetek megoldása sokkal gyorsabb gondolkodást igényel, ahogy a kapusok lábbal való játéka is jelentősen átalakult. Összességében felgyorsult minden, és a mi feladatunk az, hogy a játékosokat erre készítsük fel.

Nemcsak maga a játék, hanem az edzésgyakorlatok is teljesen átalakultak: a mai módszerek jóval modernebbek, a minél több labdaérintésre helyezik a fókuszt, komplexebbek a gyakorlatok, és sokkal több kognitív munkát igényelnek.

Továbbá sokkal több olyan eszköz áll rendelkezésre, amellyel modellezni tudjuk a mérkőzéseken előforduló játékhelyzeteket. Az erőnléti felkészítés terén is megjelentek a modernebb, robbanékonyságot fejlesztő módszerek és eszközök.

– És ami a játékosok személyiségét illeti? A Vasas II keretének átlagéletkora 20 év körül van, te pedig augusztusban leszel 50, ez 30 év korkülönbség…

– Nyilván másképp kell kommunikálni a fiatalokkal. A gyerekvédelmi képzéseken is felhívják a figyelmet arra, hogy értsük az ő nyelvüket, akár a szlenget is. Ez nem nehéz, a saját gyerekeim is segítenek ebben. De fontos: nálunk a kapcsolat a kölcsönös tiszteleten alapul.

Figyelünk rájuk, mert mindenkinek lehetnek nehézségei a családban vagy az iskolában, ami hatással van a teljesítményére vagy a hangulatára. Ezért sokat beszélgetünk a játékosokkal, és fontos, hogy bizalmi kapcsolat alakuljon ki edző és játékos között, miközben megmarad a három lépés távolság. Szerencsére nálunk jó mentalitású, szemléletű srácok futballoznak.

(Fotó: Vasas Kubala Akadémia)

– Mit jelent, hogy „jó mentalitású” játékos?

– A jó mentalitású játékos elsősorban nyerő típus: nem szeret veszíteni, sem edzésen, sem mérkőzésen. Ugyanakkor fontos, hogy tudjon veszíteni is – ha az ellenfél jobb, el kell fogadni, és gratulálni kell. Nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a játékosok nyerni akarjanak, a párharcokban ez a mentalitás döntő jelentőségű.

Kifejezetten szeretem azokat a játékosokat, akikben meg lehet bízni, akik akkor is elvégzik a feladatukat, amikor az ember hátat fordít. A kollégáimmal együtt ezt a szemléletet képviseljük, és az edzéseken is próbáljuk erősíteni: fontos, hogy meg akarják nyerni az egymás közti játékokat és párharcokat.

Arra törekszünk, hogy kész játékosok legyenek, amihez belső motiváció szükséges. Megadunk nekik minden támogatást, de a vágy bennük kell, hogy legyen, hogy minél magasabbra akarjanak jutni. Nem hagyjuk, hogy a komfortzónájukban maradjanak, és fontos, hogy meglegyen bennük a fejlődés iránti vágy.

– Mi az, amiben kérlelhetetlen vagy?

– Munka, fegyelem és alázat terén vagyok kérlelhetetlen. Szigorú szabályaink vannak: például a telefon használata az öltözőben, különösen mérkőzések előtt, nem megengedett. A késéseknél is következetesek vagyunk, ugyanakkor ha valaki önhibáján kívül kerül nehéz helyzetbe – például baleset miatt –, azt természetesen figyelembe vesszük.

– Volt olyan játékos, akinél kezdetben hiányzott az a belső motiváció, ami a magasabb szinthez kell, de később mégis előjött belőle? Ha igen, mi változott?

– Volt ilyen, de inkább nem mentalitásbeli hiányról volt szó. Inkább olyan helyzetekről, amikor valaki sérülés után tért vissza, és nem ment úgy a játék, mint korábban. Ilyenkor az a feladat, hogy támaszt adjunk neki, és segítsünk visszaépíteni az önbizalmát, hogy higgyen abban: ha beleteszi a munkát, el fog jutni arra a szintre, ahova szeretne. Van, akinek erre van szüksége.

Minden játékos más típusú segítséget igényel. Ha megvan a bizalmi kapcsolat az edző és a játékos között, akkor ezek a helyzetek jól kezelhetők. Fontos figyelni az öltöző „rezgéseit” is, ez egyben edzői és pedagógiai feladat.

– Melyek a legnagyobb kihívások, amelyekkel egy fiatal játékosnak meg kell küzdenie a felnőtt futballba való átmenet során, és hogyan tudjátok ezt szakmailag segíteni?

– A legnagyobb kihívás a játék gyorsasága. Sokkal kevesebb idő és tér áll rendelkezésre a felnőtt futballban – és ez már az NB III-as bajnokságban is így van. Ahogy belép hozzánk egy fiatal, azonnal azt tanítjuk, hogy „vedd el az időt és a területet az ellenfeled elől”.

Ezt edzésen lehet fejleszteni különböző területszűkítésekkel és szabálymódosításokkal, tehát tudatosan kialakított szituációkkal. Minél nagyobb a nyomás edzésen, annál jobban hozzászokik a játékos a meccshelyzetekhez. A cél az, hogy olyan feladatokat kapjanak, amelyek gyorsabb gondolkodásra kényszerítik őket, egyúttal fejlesztik az alkalmazkodóképességüket.

Ilyenkor látszik igazán a fejlődés, amikor valaki többet „forgatja a fejét”, többet szkennel, vagy épp a jó első labdaérintésével már eleve olyan helyzetbe hozza magát, hogy folytatni tudja a játékot, és ki tudja venni a labdát a nyomás alól.

(Fotó: vasasfc.hu)

– A csapatedzések mellett megjelenik az egyéni képzés is?

– Igen, specifikus, posztspecifikus és egyéni képzések is vannak. A posztspecifikus képzés már az utánpótlásban elkezdődik, mi ezt továbbvisszük a rendszerben.

– Dolgoztok mentáltrénerrel?

– Igen, és van, hogy én is kérem a segítségét. Volt olyan játékos, aki túl görcsös volt, nem tudta kezelni a nyomást, és ez a teljesítményére is kihatott: edzésen megvolt benne a tudás, de mérkőzésen nem tudta azt hozni, hamarabb elfáradt, mert mentálisan túlterhelte magát azzal, hogy nagyon bizonyítani akart.

– „A fiatalpercek nem puszta statisztikai érdekességek, hanem döntések lenyomatai. Azt mutatják meg, egy klub mit gondol magáról, az utánpótlásából érkező játékosokról – és mit mer felvállalni” – írta korábban honlapján a Vasassal foglalkozó egyik népszerű szurkolói blog, a Piros-kék Pulzus.

– Ha ez a gondolat arra utal, hogy a fiatal játékpercek nem puszta statisztikai adatok, hanem tudatos klubdöntések lenyomatai, akkor ez szerintem vissza is igazolódik.

A célunk az, hogy minél több játékpercet biztosítsunk a fiataloknak az NB III-as bajnokságban, és lehetőség szerint az NB II-es csapatban is. Ebben a tekintetben az NB III-as csapat valóban sok fiatal percet „termel”.

Nagyon fiatal kerettel dolgozunk: 2007–2008–2009-es játékosok is szerepet kapnak, sőt, a 2009-esek közül is vannak, akik már kezdőként lépnek pályára. Úgy gondolom, ez a jövő útja: minél több fiatal játékos beépítése és játéklehetőséghez juttatása.

– Van a mostani keretben olyan játékos, aki akár az NB I-ben is megállná a helyét?

– Ha nem is azonnal, de hosszabb távon biztosan van ilyen játékos. Ha építenek rá, akkor igen, így látom. Ez alapvetően döntés kérdése is lehet, de egy játékos pályafutását sok minden befolyásolja, ezt nem lehet előre kijelenteni, hiszen sérülések vagy más tényezők is közbeszólhatnak.

Vannak viszont tehetséges fiatal játékosok, akikben benne van az NB I-es potenciál. Ha mentálisan is rendben lesznek, akkor ez ki is tud teljesedni. Reményeink szerint igen, és persze az egészségük is kulcsfontosságú ebben.

– A Facebook-borítóképed egy Steven Gerrard-idézet: „A tehetség isteni áldás, de hihetetlen akarat és alázat nélkül mit sem ér.”

– Meg is érkeztünk. Ennek megértésére ösztönözzük a játékosokat. Mert ha valaki ezt megérti, sokra viheti.

Borítókép: vasasfc.hu