Oliver Bearman megvillant a Ferrarival – de vajon lesz még rá lehetősége?

Oliver „Ollie” Bearman 2005. május 8-án látta meg a napvilágot az angliai Chelmsfordban. Nyolcéves korától gokartozott, tízesztendősen már hazája nemzeti bajnokságának második legjobbja volt saját kategóriájában. 2017-ben nyert először versenyt, két évvel később pedig már bajnoki címeket ünnepelhetett, hogy aztán 2020-tól kezdve röpke három év alatt végigszáguldjon a Formula-kategóriákon. 2021-ben a Van Amersfoort Racing színeiben a német és az olasz Formula–4-es sorozatban is bajnok volt, és még az év őszén a Ferrari juniorakadémiájának tagja lett; 2022 óta pedig az olasz Prema Racing kötelékében versenyez. Két évvel ezelőtt az FIA Formula–3-as bajnokságának összetett harmadik helyén végzett, míg tavaly már a Formula–2-ben zárt hatodikként a végelszámolásnál.

Négy futamgyőzelmével és további két dobogós helyezéssel az F1 figyelmét is felkeltette: 2023 októberében először vezethette a legendás olasz istálló F1-es autóját a csapat fioranói tesztpályáján, majd a hónap végén a Mexikói Nagydíj egyik szabadedzésén a Haasba is beleülhetett.

Az ifjú brit mindössze három tizedre maradt el az amerikai csapat rutinos versenyzőjétől, Nico Hülkenbergtől. Egy hónappal később Abu-Dzabiban is lehetőséget kapott a tesztelésre, idén januárban pedig a Scuderia bejelentette, hogy a 2024-es szezonban a Ferrari tartalékversenyzője lesz (Antonio Giovinazzival és Robert Shwartzmannal egyetemben), majd nem sokkal később a szintén a Ferrari erőforrásait használó Haas is szerződtette tesztpilótának Pietro Fittipaldi mellé.

Az idei éve tehát roppant szerencsésen indult Bearmannek, arról viszont aligha álmodott, hogy már az idény második futamán bevetésre kerül, ráadásul a Ferrariban. Carlos Sainz vakbélgyulladása azonban váratlan lehetőséget teremtett a számára, amivel az ifjú angol remekül tudott élni.

(Forrás: Sky Sports)

A parádés debütálás

Bearman első F1-es versenyhétvégéjét nem sok kritika érheti, ő maga azonban már az időmérő után elégedetlen volt, hiszen egy hajszállal (0,034 másodperccel) lemaradt a Q3-ról, és csak a 11. helyről indulhatott. De ha azt nézzük, hogy a kvalifikáció napjának reggelén még F2-es versenyzőként ébredt (a csütörtöki időmérő győzteseként az első rajtkockából indult volna a pénteki futamon, ha nem lett volna váratlan jelenése a királykategóriában), és voltaképpen a kvalifikációt megelőző harmadik szabadedzés során ült először az SF-24-ben – ahol 22 kör adatott neki az ismerkedésre a Sainzra beállított autóval – akkor be kell látnunk, messze az elvárható szinten felül teljesített.

Az angol újonc a szombati versenyt is hiba nélkül abszolválta. A rajt után stabilan tartotta a pozícióját, majd a Lance Stroll balesetét követő biztonsági autós fázis közbeni kerékcserék után ugyan jó pár körre beragadt Hülkenberg mögött, de aztán csak megelőzte a németet, és végül a hetedik helyen intették le. A futam hajrájában az őt elnyújtott első etapjukat követően friss lágy gumikon üldözőbe vevő Lando Norris–Lewis Hamilton páros sem tudott mit kezdeni fiatal honfitársával, így a brit beugrása tényleg csak akkor szólhatott volna nagyobbat, ha dobogót érő helyen végez.

De Bearman így is minden idők harmadik legfiatalabb pontszerzője lett az F1-ben (Max Verstappen és Stroll után), és nem mellesleg a Ferrari dicsőséges történetének legfiatalabb versenyzője is egyben, Nigel Mansell (1989–1990) óta pedig az első brit, aki a tűzpiros autót élesben vezethette.

A verseny utáni rendkívül szimpatikus értékelésében a fiatal angol korát meghazudtolóan bölcs és analitikus volt, miközben önkritikát is gyakorolt és a humorát is megcsillogtatta.

„Teljesen kivagyok! Fizikális és mentális szempontból is nagyon nehéz verseny volt. Főleg a hajrában, amikor mögöttem volt a két fickó lágyon. Lényegében teljes gázzal kellett nyomnom. De igazán élveztem!"

– fogalmazott Bearman.

„A derekam és a nyakam is fáj. Az ülésen még lehetne finomítani, de nem volt idő erre az első versenyen. Nem volt a legkényelmesebb, de ez egy gyors futam volt, nem volt időm foglalkozni ezzel. Sőt, motiváló volt, hogy gyorsabban befejezzem” – tette hozzá mosolyogva az angol.

„Azt mondtam, nagyon lassú. Kihasználta a rutinját, hogy maga mögött tartson. Beletelt pár próbálkozásomba. Az F1-ben jóval nehezebb előzni, mint az F2-ben. Amikor egy másodpercre vagy a másiktól, az extra pontosságot igényel. De miután megelőztem, megmutattam a valós tempómat” – vélekedett a Hülkenberg elleni küzdelméről.

Norris és Hamilton felzárkózásakor azonban már könnyedén uralta a helyzetet. „Sikerült kezelni. Lendületesen közeledtek, de úgy éreztem, van még bennem tartalék arra az eshetőségre, ha szükségem lenne rá. Az utolsó körben futottam a leggyorsabb körömet. Nyomtam, hogy kiderüljön, mire vagyok képes. Igazán jó volt, és egyre magabiztos lettem, folyamatosan építkeztem a versenyen. Amikor a kemény keverékre váltottam, tudtam, hogy mit tud az autó alattam, és úgy éreztem, igazán nyomhatom. Fantasztikus verseny volt. Sokkoló volt, hogy mennyire nyomtuk, és mennyit gyorsulunk minden körben. A végén a lágyon lévők miatt nem lazíthattam, folyamatosan figyeltem a tükröt. Úgy éreztem, kicsit gyorsabb vagyok Alonsónál és Russellnél, de nem tudtam utolérni őket, mert nagy volt a különbség. Sajnos sok időt vesztettem Hülkenberg mögött. Ez az én hibám. Viszont megmutattam magam, ami fontos. Nehéz körülmények között, de mindent kihoztam a versenyből” – zárta gondolatait a debütáns.

Arra a kérdésre, szerinte kap-e még lehetőséget ezek után, rögtön visszakérdezett: „Szerinted? Tettem érte eleget?”

Kétség sem férhet hozzá, hogy igen, és öröm látni, hogy az alapvetően szerény és önkritikus ifjú titán azért az önbizalomnak sincs híján.

(Forrás: motorsport.com)

Bearmannek az F1-ben van a helye, de vajon látjuk még a Ferrariban? És mi lesz Sainzcal?

A Scuderiánál is maradéktalanul elégedettek voltak vele, Frédéric Vasseur csapatfőnök ódákat zengett róla.

„Hatalmas hétvége volt ez Ollie-tól! Elképesztően jól kezelte ezt a két napot. Szinte, mint egy veterán! Nem hibázott a rajtnál, a kerékcserénél, ami mind újdonság volt számára. Mindig higgadt maradt, precíz visszajelzésekkel a rádión, és fokozatosan egyre jobban bízott az autóban, így a végén még Landót és Lewist is maga mögött tartotta. A legnagyobb segítség számára az, hogy nem vonunk le semmilyen következtetést a mai napból. Könnyedén kell ezt kezelni. Kap még lehetőségeket a szezon során szabadedzéseken, tesztelheti az autót. A lényeg, hogy idén még marad az F2-ben, és ez is nagy kihívás. Azt sem szabad elfelejteni, hogy szerzett egy pole pozíciót, és mi tönkretettük az F2-es hétvégéjét! De ez nagy kihívás az F2-ben, és a szezonja első számú kihívása” – emlékeztetett Vasseur.

„Az első versenyen hetediknek lenni úgy, hogy csak egy harmadik szabadedzést teljesítettél, egyszerűen lenyűgöző. Rendkívül büszke lehet magára. Pénteken a garázsból néztem Ollie első három körét a harmadik szabadedzésen, és azt mondtam: Istenem, ez még csak a harmadik köre, és ő odateszi magát, nagyon közel megy a falakhoz, őrülten nyomja! Már az első pillanattól könnyedén kezelte az autót. Hihetetlen munkát végzett, büszke lehet rá. Esélyt kell kapnia az F1-ben, amilyen hamar csak lehet!” – mondta róla Charles Leclerc, a Ferrari első számú pilótája.

Vég nélkül idézhetnénk a száguldó cirkusz sztárjait, Verstappentől Alonsón át Hamiltonig mindenki odáig volt, meg vissza Bearman rátermettsége láttán.

Jó eséllyel egy-két éven belül a mezőny állandó tagja lehet brit, de hogy a Ferrariba visszaülhet-e, az már közel sem ennyire biztos.

Az olasz istálló jövő héten jelenti csak be, hogy az Ausztrál Nagydíjon visszatér-e Sainz (amennyiben nem, akkor nyilvánvalóan Bearman indulhat helyette megint), de ha abból indulunk ki, hogy a spanyol egy nappal a műtéti beavatkozást követően már a Ferrari boxából sasolta a szaúdi versenyt, joggal gondolhatjuk, hogy Melbourne-ben már ott lesz a rajtrácson is.

Tekintve, hogy Leclerc-nek hosszú távú szerződése van a Scuderiánál (az olasz La Gazzetta dello Sport értesülései szerint egészen 2029-ig kötelezte el magát a monacói), míg Sainz helyére 2025-től a hétszeres világbajnok Lewis Hamilton érkezik a maranellóiakhoz (az angol kontraktusa sem publikus, de a legvalószínűbb, hogy kettő vagy egy plusz egy évre szól), a Ferrarinál 2027-ig aligha kaphat sanszot. A Haasnál viszont Hülkenberg, vagy Kevin Magnussen ülését akár már jövőre is megörökölheti, és persze a többi istálló radarján is ott van már, simán adódhatnak további ajánlatai is.

Paradox módon a remekre sikeredett helyettesítéssel éppen Sainz dolgát nehezítette még tovább Bearman, hiszen a spanyolnak egyelőre nincs ülése a következő szezonra, viszont kiszolgáltatott helyzetében indirekt módon egy új riválist is „teremtett” neki a sors, nem véletlenül surrant vissza a kórházból az olaszok motorhome-jába jóval előbb, mint azt bármelyik orvos javallotta volna… Persze Sainznak nem az idei évben van félnivalója Bearmantől, viszont jövőre már könnyen elhappolhat előle egy olyan állást a brit, amire amúgy ő pályázhatott volna a legnagyobb eséllyel.

A 29 éves spanyolt az ág is húzza, hiszen azok után, hogy tavaly minden korábbinál versenyképesebbnek tűnt Leclerc-rel szemben és Szingapúrban szenzációs versenyzéssel nyerni is tudott (2023-ban ez volt az egyetlen futamgyőzelem, amit nem valamelyik Red Bull húzott be), végül mégis a monacói mögött végzett a világbajnokságon; idén februárban pedig derült égből csapott belé a Hamilton-transzfer sokkoló villámja. Alapból óriási stresszfaktor a Ferrari versenyzőjének lenni, pláne, ha az embernek egy egyértelműen erősebb csapattársa van, és mikor már úgy érezhette Sainz, hogy (jelentős fáziskéséssel) de kezd végre felnőni a feladathoz, akkor kiderült, ennyi volt, minden idők egyik legjobbját igazolják a helyére. 2024-ben így extra tehertételként nehezedett rá azon kényszer, hogy valahogy el is kéne adnia magát még az idén. A bahreini szezonnyitón szépen be is kezdett a spanyol, és Leclerc-t maga mögött tartva harmadikként zárt – majd jött a vakbélgyulladás, az ígéretes lendület íziben megtört, és Sainznak azzal kellett szembesülnie, hogy egy tini srác beugróként, kis túlzással egyetlen nap után képes arra a teljesítményre, amire ő sokéves tapasztalattal a háta mögött. Mondjuk, ha ez nem motiválja kellően, akkor semmi; s még van 22 futama bizonyítani.

Bearman pedig egyelőre az F2-ben harcolhat a dobogós helyekért, de nagyon valószínű, hogy jövőre már a királykategóriában láthatjuk hétről-hétre. A dzsiddai produkciója után azt bátran kijelenthetjük: hozzá fogható fiatal tehetség időtlen idők óta nem volt a Ferrari kötelékében, így jól tennék Maranellóban, ha megbecsülnék, röghöz kötnék, és legkésőbb Hamilton távozása után egyből lehetőséget adnának neki – nehogy egy másik topcsapat hírnevét kezdje öregbíteni!

Kiemelt fotó: lastwordonsports.com