Pervis Estupinán, a Brighton és De Zerbi gyémántja

Pervis Estupinán tökéletes példája annak, miért lehet csodálni a Brighton működését, klubmodelljét, játékoskiválasztását. Egyfelől üzleti oldalról bizonyult remek biznisznek tavaly nyári megszerzése: azután ugyanis, hogy mintegy 60 millió fontért elengedték a Chelsea-be Marc Cucurellát – mai fejjel vajon ugyanolyan lelkesen menne oda a spanyol? –, megvette 15 millióért az ecuadori balbekket. És nem úgy néz ki, hogy a Villarrealtól szerződtetett védő rosszabb futballista lenne elődjénél, sőt.

Pedig a számára szokatlan Roberto De Zerbi-játékstílust kellett mihamarabb elsajátítania, labdabirtoklásnál az ellenfél térfelén vagy belépnie a hatos mellé, vagy a félterületben játszva a balszélsőhöz közel futballozni, persze van olyan összetett az olasz mester futballja, hogy olykor láthatjuk klasszikus felfutó balbekként, bár az oldalvonal melletti övezet leginkább a szélső Mitoma Kaoru felségterülete. Ő pedig a japánnal, valamint a támadósorból visszalépőkkel is remekül kombinál.

A legutóbbi forduló előtt a szélső védők közt Estupinán jegyezte a legtöbb progresszív passzt (azt nevezzük annak, amikor az ellenfél térfelén legalább tíz métert előrejut a labda, az egyikről a másikra áthaladva pedig minimum 15-öt), majdnem 14-et meccsenként, a Mikel Arteta újratervezésében labda nélkül jobbhátvédet játszó Thomas Partey-t, valamint Connor Robertset (Burnley) megelőzve. Ugyancsak első az ellenfél kapujától legfeljebb 20 méterre kapott labdák számát tekintve, ami azt mutatja, mennyire magasan kell játszania, és milyen sokszor behatolnia balbekként a rivális védekező zónájába. Az azért nem semmi, hogy a Manchester Cityben újra magasan játszó Kyle Walkert, valamint a szintén előretolt Ben Chilwellt (Chelsea) veri e tekintetben!

De hát ez Roberto De Zerbi offenzív játékfelfogásából fakad, amelyik a folyvást kezdeményező, első szándékból támadó futballban manifesztálódik. S amelyben lubickolnak a játékosok, Estupinán feltétlenül. Ahhoz persze, hogy ennyire éljen benne, remek fizikum szükségeltetik, mondhatni őserő, de hát neki az megvan, ezért sem jelent neki gondot magasan letámadni az ellenfelet, visszafutni 50 métereket, ha arra van szükség, közben nem megretteni a párharcoktól. Utóbbiakat tekintve az első ötben van a szélső hátvédek közt, akár a védekező, akár a támadó párharcokat vesszük. Előbbiből meccsenként hetet, utóbbiból ötöt vív meg, védőként az előbbiekben nyilván sikeresebb.

A Newcastle United eltakarításakor (nagyon sima 3–1) egyéni szezoncsúcsot jelentő 17 labdát szerzett, abból hetet az ellenfél térfelén; 84 százalékos passzpontosságával hozta az átlagát, bár az átadások számát tekintve ekkor jelentkezett messze a legkevesebbel (38-at passzolt, előtte a West Ham United ellen 73-at, persze a londoniak ellen sokkal nagyobb mezőnyfölényben játszott a Brighton, de hogy milyen a futball, azt a meccset 3–1-re elvesztette).

Estupinán dicsérete persze felveti a kérdést, ki lenne képes pótolni a keretből a remek adottságú balbekket? Minthogy vérbeli balhátvédje nincs még egy az Albionnak. A nyáron igazolt brazil Igor ballábasként kényszerből kihúzódhat a vonal mellé (de hát ő eredetileg belső védő), a számos sérülés után a formáját talán végleg visszanyerő Tariq Lamptey is átmehet a jobb oldalról a balra, no és ott van az all-round James Milner, akit hatalmas tapasztalata, vezéralkata mellett azért is igazolt le a nyáron De Zerbi, mert megannyi poszton bevethető. De idővel talán mégsem ártana a több fronton küzdő Brightonnak egy helyettes, hiszen az Európa-ligában az Ajax, az Olympique Marseille és az AEK Athén vár rájuk, s ha nem óhajtja félvállról venni a sorozatot, amelyik bizony szép szerepléssel, akár még egy trófeával is kecsegtetheti.

Estupinánnak az lenne karrierje második Európa-liga-győzelme. Az elsőt és egyetlent a Villarreallal nyerte meg 2021-ben, a sikerből kevéssé tudta azonban kivenni a részét, leginkább az őt a szezonban nyúzó ilyen-olyan sérülései miatt. A Red Bull Salzburg ellen a nyolcaddöntőbe jutásért még játszott, de az Arsenal elleni elődöntőben, illetve a Manchester United elleni fináléban a kispadon ült (Alfonso Pedraza játszott helyette). Hanem utolsó spanyolországi szezonjában alaposan hozzájárult a sárga mezesek BL-meneteléséhez, a nyolcaddöntő visszavágóján a Juventus ellen, a Bayern München elleni negyeddöntőben, valamint a Liverpoollal szembeni elődöntőben egyaránt kezdett. A Brighton előtt az Osasunában számított a kezdőcsapatból ugyancsak kirobbanthatatlannak, a pamplonaiaknál a Watford kölcsönjátékosaként szerepelt.

Az angol klub 2016-ban, 18 éves korában igazolta le az ecuadori LDU Quitóból – 13 éves kora óta nevelkedett a fővárosi egyletben. 17 évesen bemutatkozhatott a klub felnőtt együttesében, tehetsége a Watford megfigyelőit bűvölte el legelébb (konkrétan a klub dél-amerikai scoutját, Rafa Monfortot). Fiatal kora, valamint a Watford zavaros viszonyai – amelynek részeként az olasz tulaj Gino Pozzo előszeretettel váltogatta edzőit – nem kedveztek a fiatal játékosnak, aki bár négy évig tartozott a „darazsak” kaptárába, egyetlenegyszer sem lépett pályára sárga-feketében. Rendre kölcsönadták, előbb a Granadának, aztán az Almeríának, az RCD Mallorcának, majd az Osasunának. A középső két állomáshely a spanyol másodosztályt jelentette, az Osasunában viszont, a 2019–2020-as idényben az élvonalban játszott, ahogy azt már említettük, kezdőként. Ő pedig nagyszerű teljesítménnyel hálálta meg a bizalmat: egy gólja mellett hat gólpasszt jegyzett a LaLigában, valamint teremtett 44 lehetőséget a társainak (hogy a 162 beadásáról ne is beszéljünk). Azután sem tért azonban vissza Angliába.

„Ha 2020-ban az utolsó fordulóban nyerünk az Arsenal otthonában, és bentmaradunk, biztos vagyok benne, hogy a következő szezont nálunk tölti, és egészen máshogy alakul a közös történetünk. Az élet azonban nem kívánságműsor”

– emlékezett vissza az elválás körülményeire Filippo Giraldi, a Watford korábbi technikai igazgatója. Estupinán az élvonalban akart ugyanis futballozni, minthogy pedig a Villarreal balbekkje, Alberto Moreno megsérült, a spanyolok az átigazolási időszak hajrájában bejelentkeztek érte, és 16 millió euróért elvitték. Unai Emerynél rengeteget fejlődött taktikailag, a helyezkedését tekintve is. Komplett balhátvéddé vált, bár korábban a Granadában azt is megmutatta, nem csak szélső védőként lehet alkalmazni.

„A Valenciával játszottunk, vesztésre álltunk, amikor az egyik futballistánk megsérült” – idézte fel a 2016–2017-es szezonban történteket az andalúziai csapat akkori edzője, Lucas Alcaraz. – „Szóltam Pervisnek, hogy akkor most belső védőt kell játszani. Oké, nem gond, felelte lenyűgöző magabiztossággal. És ragyogóan játszott. Kiváló képességekkel megáldott fiatal volt akkor, elképesztő fizikummal, párharcerős, fejlődőképes labdarúgó, akinek könnyű volt javítani a játékát. A helyezkedésén feltétlenül kellett.”

Mindjárt az első találkozások után a dicséretét zengte De Zerbi, aki Graham Pottert váltva tavaly kezdett el vele foglalkozni Brightonban:

„Estupinán egy gyémánt, amelyet csiszolnunk kell, dolgozni vele, és akkor csillogni fog.”

A legjobb helyen van ahhoz, hogy fejlődjön, ezt a nézetet osztja a korábbi ecuadori szövetségi kapitány, a dél-amerikaiakat a katari világbajnokságon irányító Gustavo Alfaro:

„Karrierje tökéletes pontján igazolt Angliába. Kitűnő fizikai adottságai miatt képes a teljes bal oldalt bejátszani, megvan az indulósebessége is, ami a Premier League-ben elengedhetetlen. Fiatal kora ellenére nagyon határozott személyiség. Sok van még benne, együtt fejlődhet az ugyancsak ígéretes Brightonnal.”

Ahogy a klub, annak ecuadori balhátvédje is támadó szellemű, s nem csak a Premier League tekintetében, de az öt topliga többi balbekkjével szemben is kiváló adatokat produkál, főként a támadóharmadban és az ellenfél tizenhatosán belüli labdaérintéseit tekintve. Ez ugye a Brighton futballjából is fakad, amelyik képes a kapuja elé szegezni a riválist, s amelyikben remekel Estupinán.

Mit mondjunk, elég jól egymásra találtak.

Kiemelt kép: Gareth Fuller / Alamy