Reggeli kávé Rudival – Modric és Ounahi a mérleg nyelve

Reggeli kávé Rudival – Modric és Ounahi a mérleg nyelve

2022. dec. 17.

Az utolsó két napjához érkezett a katari világbajnokság, ma délután 16 órától rendezik a Horvátország–Marokkó mérkőzést a bronzéremért, holnap pedig a Lionel Messi által vezetett Argentína száll harcba a Rimet-kupáért a címvédő Franciaország ellen, ugyancsak 16 órától.



Ami a mai meccset illeti, Zlatko Dalic csapata találkozott már a tornán afrikai ellenfelével, de az az összecsapás a gyorsan felejthető kilencven percek táborába navigálta magát. Ki jelentheti a különbséget a mai mérkőzésen?


Walid Regragui csapata nincs egyszerű helyzetben. Már a franciák elleni elődöntőben is megmutatkozott, hogy milyen előnyt jelent a hosszú kispad egy ilyen hétmérkőzéses sorozat alatt.


Amikor csak 12-13 játékos van egy keretben, akik top bajnokságokban játszanak és nincs igazán minőségi utánpótlás a sérülések vagy eltiltások esetén, akkor nincs esély megállítani az igazán nagy csapatokat.


Ráadásul abban a csapatrészben sérültek meg a legtöbben, amelyre az egész játékát építette Marokkó.


Nayef Aguerd már a Purtugália elleni negyeddöntőt is kihagyta, majd az elődöntő előtti bemelegítésnél derült ki, hogy mégsem fogja bírni a lába a terhelést. Ő a klubcsapatában, a West Ham Unitednél sem fürdött eddig a játékpercekben, az idei szezonban összesen 331 percet töltött a pályán, ebből a Premier League-ben 75-öt. Romain Saiss sem egészséges, a csapatkapitány minden bizonnyal ki is hagyja a mai találkozót. A két belső védő mellett a csapat legerősebb pontján, a szélső hátvédeknél sem túl rózsás a helyzet, ott Noussair Mazraoui játéka kérdéses. Kiben bízhat akkor a szép számú helyszínen tartózkodó marokkói szurkolósereg?




Aki megadhatja a különbséget, az Azzedine Ounahi. Az, hogy a 22 éves középpályás a világbajnokságon nyújtott teljesítményének köszönhetően a következő szezont is jelenlegi klubcsapatában, a francia első osztályú Angers-ban tölti, az körülbelül akkora meglepetés lenne, mint Marokkó feltűnése a lejobb négy között. A Loire menti régió településének csapata borzalmas szezont fut a bajnokságban, az eddig lejátszott húsz fordulóban mindössze kétszer sikerült nyerniük, két döntetlen szerepel még a kosárban, a többi találkozót elveszítették, és ezzel tökutolsók. Ounahi is a marokkó elitképzés, a VI. Mohammed futballakadémia terméke, onnan szerződött 2018-ban Strasbourg-ba.


Az Angers-nál amúgy is fő bevételi forrásként szerepel a játékosértékesítés, az idei szezonban a hatmilliós kiadás mellett 23 millió euró bevételt könyvelhettek el, ami azt jelenti, hogy nyitottak bármilyen megkeresésre. A casablancai születésű labdarúgónak pedig lesznek kérői, ebben biztosak lehetünk. 537 percet játszott eddig a tornán, csak a csoportmérkőzéseken cserélte le az edzője az utolsó tíz percekre. Azt, hogy hogyan tud a támadásokba bekapcsolódni, egyelőre nehéz volt megismerni, mert Marokkó a legritkább esetben tűnt fel ellenfelei térfelén. Ounahi ebből a kevésből is hatszor próbálkozott lövéssel, amelyből egy kaput is talált.


Passzhatékonysága (80%) az ő posztján és leginkább a marokkói válogatottban sikeresnek, kiemelkedőnek mondható.


A középpályás védekezésben, futómennyiségben viszont erőn felül teljesít: kilenc szerelési kísérletéből nyolc is sikeresnek bizonyult, az öt blokkja mellett kilencszer próbálták kicselezni, de csak kétszer sikerült. Ugyanakkor neki a 12 cseléből tíz is sikeresnek bizonyult.


Hihetetlen munkabírása, iramváltásai és folyamatos lüktetése Luis Enrique figyelmét is felkeltette.




Horvátország helyzete sem igazán ideális. A jelenlegi állás szerint a középpályás belső csodaháromszög oszlopos tagja, az Inter fáradhatatlan játékosa, Marcelo Brozovic nem tudja vállalni a játékot, de az oly sokak által ostromolt Josko Gvadriol és Josip Juranovic pályára lépése is kérdéses. Könnyen lehet, hogy a mérleg nyelve ezúttal is, mint oly sok éve megállás nélkül, még 37 évesen is Luka Modric lesz.


A 161-szeres válogatott labdarúgót egyszerűen nem lehet megállítani. Megindulásai, iramváltásai, tökéletes labdabiztonsága, valamint a játék ütemének kontrollálása, hol lassítása, hol gyorsítása még most is a világ legjobbjai között tartja. Mintha nem fogna rajta az idő. Az idei szezonban már 18 mérkőzésen lépett pályára a Real Madridban, öt gólt és két gólpasszt jegyzett. A tavalyi 45 meccses, mindent megnyert szezon után idén már feltávnál közel kétszer annyi gólnál jár, mint az elmúlt idényben.


2006-ban mutatkozott be a válogatottban, azóta szinte elképzelhetetlen az összeállítás nélküle. A világbajnokságon eddig 5 lövéssel próbálkozott, melyből háromszor a kapusnak is védenie kellett. Kilenc szerelése mellett nyolc labdavisszaszerzése is volt, 84 százalékos sikerességgel passzolt.


Horvátország eddig 11,5 helyzetet alakított ki átlagban mérkőzésenként, melyekből négy talált kaput, Marokkó próbálkozásainak az átlaga pedig a kilencet sem éri el, melyből 2,5 ért célba.


A kevés helyzet mellett míg Marokkó szinte tökéleteset nyújtott eddig védekezésben, addig Horvátország kapujára a legtöbb lövés zúdult, de Dominik Livakovicot nem véletlenül jelölték a torna legjobb kapusa díjára. Az elődöntőben minkét válogatott 61 százalékos labdabirtoklásra volt kárhoztatva, ami egyiküknek sem igazán tetszett, mégis úgy érzi az ember, hogy Horvátországnál van nagyobb biztonságban a labda.


A világbajnokság F-csoportjának nyitó találkozóján már találkozott egymással a két csapat, akkor 0–0 lett a végeredmény, minimális számú helyzettel, nagy horvát labdabirtoklással és kevés izgalommal. Marokkó helyzeteinek minőségét a 0,37-es xG-mutató, Dalic csapatáét a 0,52-es summázta. Ennél már csak jobb jöhet!


Kiemelt fotó: marsalqatar.qa

Szerző

Hrutka János

Hrutka János

Hrutka János

Ötéves koromtól szippantott be a labdarúgás, erre emlékszem. Onnantól a pihenés, tanulás, futball háromszöge töltötte ki mindennapjaimat, mígnem egy ’93-as napsütötte tavaszi napon a Fradi öltözőjében találtam magam. Számos felejthetetlen pillanat a határon innen és túl, a legnagyobb ajándékkal, a válogatott piros-fehér-zöld szerelésével öltöztetve vezetett az oldalvonalon kívüli élethez. A futball világát elhagyva újra kellett tanulni járni. Az egyre magabiztosabb lépések ismét szép helyekre vittek. Ha féltem is, a helyemet megálltam: adtam játékjogot, szerveztem rendezvényt, mondtam véleményt, írtam cikket, újságot, verset, mikor mi volt könnyebb. Ahogy József Attila írja: éltem – és ebbe más is belehalt már.