Rengéshullámok Milton Keynesben: Newey 19 év után távozik a Red Bulltól

Ez pedig merőben új helyzetet teremt az osztrák istállónál, amely évek óta a professzionalizmus, a kiszámíthatóság és a megbízhatóság fellegvára volt. Az egész Red Bull-gépezet tökéletesen működött, az elmúlt szezonokban nagyítóval keresve is alig-alig fedezhettünk fel hibákat, mindenki Horneréket irigyelte, akik a 2005-ös bemutatkozás óta (Dietrich Mateschitz, a Red Bull energiaitalcég alapítója 2004-ben vette meg a Fordtól az addig Jaguar Racing néven futó csapatot) immár a második aranykorukat élik. A bikásokat a kezdetektől Horner irányítja, Adrian Newey 2006-ban csatlakozott az osztrákokhoz. 2010 és 2013 között Sebastian Vettel és a csapat sorozatban négy világbajnoki címet nyert, majd a Mercedes uralta hibrid éra végén Max Verstappen ült fel a sportág trónjára 2021-ben, és azóta is letaszíthatatlan onnan – nagy kérdés azonban, hogy meddig.

A Red Bull mostani dominanciájának természetesen sok összetevője van, a két legfontosabb tényező azonban minden kétséget kizáróan Newey és Verstappen zsenialitása. 2021-ben még a Mercedesé volt a legjobb autó, de az egyre versenyképesebb konstrukcióval a holland nemcsak kihívóvá lépett elő, hanem az utolsó futam utolsó körében a bajnokságot is meg tudta nyerni, amiben az ő képességeinek még nagyobb szerepe volt, mint az autónak magának. 2022-ben aztán a szabályváltozások átrendezték az erőviszonyokat, a Mercedes jelentősen visszaesett, a Red Bull pedig még erősebb lett. Verstappen könnyedén védte meg a világbajnoki címét, tavaly pedig az F1 történetének legnagyobb erődemonstrációját tartotta: 22 versenyből 19-et behúzott, két második és egy ötödik helyezés mellett. Ugyan az vitathatatlan, hogy a legjobb autóban ülve érte el ezt az elképesztő eredménysort, de a csapattársa teljesítménye alapján az is nyilvánvaló, hogy messze nem volt annyira kiemelkedő a Red Bull, mint amilyen sikeres volt vele a holland. Sergio Pérez két futamot nyert, és további hét alkalommal állhatott még fel a pódiumra, ami ugyan elég volt a világbajnoki második helyhez, de összességében feleannyi pont sem szerzett a mexikói, mint Verstappen (575–285).

Fotó: Getty Images

Baljós árnyak

Az idei év sokkal jobban hasonlít a 2022-esre, a Ferrari és a McLaren is közelebb került a címvédőhöz, és egy-egy győzelmet is arattak már az idény első negyedében, ráadásul a múlt héten Miamiban – igaz, részben egy biztonsági autós fázisnak is köszönhetően – Lando Norris úgy verte meg Verstappent, hogy körről-körre növelni tudta az előnyét a verseny utolsó harmadában, hasonlóra pedig 2021 óta nem volt példa!

Arról persze még nincsen szó (legalábbis az első hat GP tükrében), hogy ne Verstappen lenne a vb toronymagas esélyese, de az biztos, hogy a tavalyi rekordjait nem fogja tudni megközelíteni sem. A csapat körüli bizonytalanság sem szül jó vért, mert ilyen körülmények között sokkal nagyobb a valószínűsége az emberi hibának is, mint amikor minden klappol és menetrend szerint jönnek a győzelmek, mindenki magabiztos és mindenki flowban van. A tökéletest közelítő teljesítményhez ugyanis az is elengedhetetlen (volt), hogy a szerelők is sebészi precizitással és szélsebesen végezzék a munkájukat, hogy mindig a lehető legjobb stratégia mellett és a hirtelen megváltozó körülményekre is azonnali és hatékony reakciókkal előrukkolva döntsenek Hornerék. Márpedig minél erősebbek a riválisok, annál hangsúlyosabb a csapat ezen kvalitásainak a jelentősége, lásd Norris vasárnapi győzelmét.

Noha futamról futamra is sok minden változhat, az előjelek azért nem túl rózsásak. A McLaren fejlesztései azonnal az élre röpítették Norrist, Imolára pedig a Ferrari is egy új csomaggal készül. A Red Bull pedig a kiváló nyers tempója ellenére is mutat gyengeségeket. Egyrészt közel sem annyira jól vezethető, mint az elmúlt években (Verstappen rendszeresen panaszkodik alul- és túlkormányozottságra is), a példás gumikezelése pedig odalett, ebben mindkét rivális előtte jár, olykor még a Mercedes is.

A jelenlegi szabályrendszer 2025-ig szól, 2026-ban pedig megint jön a nagy újratervezés – de immár Adrian Newey nélkül, a csapat történetében először.

Már pusztán a változás ténye is vészjósló a Red Bullra nézve, az pedig, hogy nem az új előírásokhoz a leggyorsabban alkalmazkodni képes tervezőmérnök vezetésével készül majd el a 2026-os autó, különösen aggasztó lehet.

A radikális változások eleve mindig újraosztják a lapokat, ha megnézzük az elmúlt 20 évet, kivétel nélkül így történt. 2005-ben Michael Schumacher és a Ferrari ötéves uralkodása veszett oda, a németnek esélye sem volt a címvédésre. 2009-ben Jenson Button és a Brawn-Mercedes a semmiből lett világbajnok (a csapat jogelődje, a gyári Honda istálló egy évvel korábban 14 ponttal még csak kilencedik volt a konstruktőrök között), s a Red Bull is akkor nőtt fel a nagyok közé, picit több szerencsével már abban az évben bajnok lehetett volna Vettel. 2014-ben a Mercedes lett az új éra nagy nyertese, 2022-ben pedig újfent a Red Bull. Hogy két év múlva mi lesz, egyelőre beláthatatlan, de hogy Horner csapata visszaesik, az szinte biztosra vehető. Az persze nagyon nem mindegy, hogy Newey egy rivális csapathoz szerződik, vagy esetleg nyugdíjba megy, de utóbbi azért elég meglepő volna. Ami fontos, hogy a jövő évi autó tervezésében (elvileg) már nem vesz részt a brit, és akárhová is igazol, új konstrukciót legkorábban 2026-ra építhet másutt.

Adrian Newey jelentősége

Bár a királykategória fanatikusai pontosan tudják, hogy Newey a jelenkor legjobb autótervezője az F1-ben, ennél azonban jóval többről van szó. A 65 éves brit messze a legsikeresebb és legeredményesebb mérnök a Formula–1 egész történetében.

1988 óta dolgozik a királykategóriában, az első autóit a March (későbbi nevén Leyton House) csapatának tervezte, amelyek jóval versenyképesebbek lettek, mint amire számítani lehetett. Neweyt ugyan végül kirúgták, de tárt karokkal várta a Williams. 1991-től 1996-ig szolgálta a grove-i alakulatot, amely 1992 és 1997 között dominálta a világbajnokságot: öt konstruktőri és négy egyéni címet nyert Sir Frank Williams csapata – csak Michael Schumacher és a Benetton tudott beleköpni a levesükbe (a német 1994-ben és 1995-ben nyerte meg az első két bajnoki címét, utóbbi évben pedig a csapat is világbajnok lett).

1997-ben Newey a McLarenhez szerződött, de csak a következő évi autó fűződött a nevéhez, abban az évben még az általa tervezett FW19-essel lett világbajnok Jacques Villeneuve. Az újabb siker azonban szemernyit sem váratott magára: 1998-ban Mika Häkkinen nyerte meg a vébét, akárcsak egy esztendővel később. 2000-ben aztán a finn nagy küzdelemben alulmaradt Schumacher Ferrarijával szemben – de a wokingiaknál is letette a névjegyét a brit, korszakot pedig csak azért nem tudott teremteni, mert akkoriban azt Maranellóban írták.

Newey 2005-ben távozott a McLarentől, majd a Red Bullnál karrierjének leghosszabb és legeredményesebb időszakaszát töltötte. 35 éves pályafutása során eddig összesen 13 egyéni és 12 konstruktőr bajnoki címet nyertek az általa épített autók, ennél több trófea egyetlen másik személyhez sem köthető az F1 1950 óta íródó történetében.

Az Adrian Newey tervezte autók világbajnoki címei (Forrás: Wikipedia)

A Newey tervezte kasztnik különlegessége a varázslatos aerodinamika, az autóinak védjegye a kiváló mechanikus tapadás és az átlagon felüli leszorító erő. A brit mérnök a kanyarokban is sokkal könnyebben vezethető és nagyobb sebességre képes versenygépeket alkot, ennek köszönhetően adott esetben a gyengébb motorteljesítményt is képes kompenzálni a pilóta és a győzelemért harcolhat, ahogy számos esetben láthattuk Vettel és Verstappen esetében is a múltban, amikor a Red Bull erősebb autókat is képes volt legyőzni.

Egyre több a rés a pajzson

Bármilyen optimista is a Red Bull és bármennyire igyekszik a rend és a fegyelem látszatát kelteni, van baj. A Horner-ügy, a csapatfőnök körüli bizonytalanság nem lett kámforrá, a brit bizalmi indexe is nyilvánvalóan egyre alacsonyabb, a pótolhatatlan Newey távozása pedig akkora érvágás, amit a legdíszesebb közhelyekkel és a legdörzsöltebb kommunikációs stratégiával sem lehet pozitív dimenzióban láttatni.

Hogy pontosan miért is távozik a tervezőguru, arra aligha derül fény egyhamar. Horner botránya és a vele való (sokak szerint jelentősen megromlott) személyes kapcsolata egészen biztosan szerepet játszott ebben, de hogy pontosan mekkorát, azt felesleges találgatni.

Adrian Newey és Christian Horner (Fotó: Reuters)

A csapatfőnök persze határozottan tagadja, hogy Newey döntésének bármi köze volna hozzá – a belső feszültségek és a színfalak mögötti hatalmi harcok azonban nyilvánvalóan befolyással voltak rá. (A csapaton belüli fő törésvonal Salzburg – itt van a Red Bull központja – és a Forma–1-es bázis, Milton Keynes között húzódik, de a thai többségi tulajdonos, valamint a 49%-os osztrák kisebbségi részvényesek között sem felhőtlen a viszony.)

„Ez már alakult egy ideje. Lényegében tizenkét hónappal ezelőtt beszélgettünk arról, hogy Adrian talán hátra akar lépni. Tudom, hogy egy ideje már fontolgatja ezt, és készültünk is rá. És mi lenne megfelelőbb időpont rá, mint amikor ilyen formában vagyunk, mint az elmúlt két szezonban, és ilyen szinten teljesít a csapat? Adriannek csodálatos pályafutása volt. Az elmúlt harminc évben keményen dolgozott. Hat évig volt a Williamsnél, hetet a McLarennél, és majd húsz évig nálunk. Most beszéltem vele. Eljutott arra a pontra, hogy a csapat nagyszerű helyzetbe került, nagyon magas szinten áll, és ezt érzi a megfelelő pillanatnak ahhoz, hogy hátralépjen, adjon magának egy kis időt. Az RB17-esén továbbra is dolgozni fog, a pályaautón, amit ő tervez. Úgy érezte, ideje szünetet tartania”

– magyarázta a bizonyítványt Horner.

Arról, hogy lesznek-e további távozók, és megroggyan-e a Red Bull technikai részlege, ekképpen nyilatkozott:

„Egyáltalán nem. A meghatározó pilléreink a helyükön vannak a következő évekre. A technikai csapatunkban mindenkinek hosszú távú szerződése van. Egy ideje már készültünk erre a pillanatra. Tudtuk, hogy valamikor el fog jönni. Megvan a struktúránk. Adrian sokat tett hozzá, hogy olyan legyen a csomag, amilyen jelenleg. Megfelelő a felállás a staféta átvételéhez és ahhoz, hogy továbbra is a mostanihoz hasonlóan fantasztikus autókat gyártsunk.”

RB20 (Forrás: renderhub.com)

„Ez természetesen nagy veszteség a Red Bull Racingnek. Talán nem mindig vett részt a napi munkában, és nem foglalkozott minden részlettel, minden egyes csavarral, de ő volt az, aki a komplex tudásával az aerodinamika és a mechanikus tapadás szempontjából az egész autót átlátta. Emellett az elért sikereivel igazi legendává vált. Az elmúlt években fiatal mérnököket építettünk fel, vagyis nagyon jól állunk. De természetesen jönnek a 2026-os új szabályok, és amikor ilyesmi jön, akkor általában Adrian Newey az, aki elsőként érti meg ezeket...”

– fogalmazott eggyel árnyaltabban Helmut Marko, a Red Bull főtanácsadója.

„Tizennyolc év volt, egy elképesztő menet. Egy nagyon fiatal csapat volt a Red Bull az elején, a Jaguarból alakult és Christiannal együtt építettük. Amikor csatlakoztam, fogalmam sem volt, hogy hol kötünk majd ki. Elég komoly kockázatot vállaltam a pályafutásom szempontjából. Nagy megtiszteltetés volt, hogy együtt dolgozhattam a fiúkkal és lányokkal a gyárban és a versenycsapattal a pálya mellett. Mesés volt! De egyszerűen eljött az a pont, amikor úgy éreztem, ahogy Forrest Gump mondta: »Egy kicsit fáradt vagyok…«.

– nyilatkozta Adrian Newey Martin Brundle-nek, a Sky Sports riporterének Miamiban.

Azt megerősítette, hogy nem az elmúlt hetekben kezdett a távozáson gondolkodni, már a télen felmerült benne ennek a lehetősége és az elmúlt hónapok eseményeire is finom utalást tett. Elmondása szerint egyelőre csak pihenni akar és nincs konkrét terve, de mi mást mondhatott volna?

„Nagyon szerencsés helyzetben vagyok, hogy nem kell a megélhetésemért dolgoznom, mert élvezetből csinálom. Úgy éreztem, ez a megfelelő pillanat, hogy hátralépjek és tartsak egy szünetet. Elmegyek utazgatni egy kicsit. Csak élvezni akarom az életet. Aztán egy ponton talán – nem tudom, mikor – majd ott állok a zuhany alatt, és azt fogom mondani: rendben, ez lesz a következő kaland. De egyelőre nincs terv!”

A válás mindenesetre kifejezetten szívélyesre sikerült, és nemcsak a szavak szintjén, hiszen Newey szabadon távozhat 2025 első negyedévében, minden kötöttség nélkül. Vagyis, akár azonnal leszerződhet egy másik csapathoz, és elkezdhet dolgozni egy új, 2026-os autón. Ez a Red Bull szemszögéből értelemszerűen a létező legrosszabb forgatókönyv, ugyanakkor egy ilyen hosszú, és ennyire sikeres együttműködést követően nem lett volna túl elegáns kicsikarni, hogy Newey legalább egy év kényszerszabadságra menjen, tehát meghatározott ideig ne vállalhasson semmilyen szerepet az F1-ben.

A „válás” egyes részleteit egyébként maga Newey világította meg:

„Ami a személyes oldalt illeti, szeretnék köszönetet mondani a részvényeseknek, a néhai Dietrich Mateschitznek, Mark Mateschitznek és Chalerm Yoovidhyának, akik nemcsak üzlettársaim voltak, hanem barátaim is, a családjainkkal együtt. Szintén köszönet Oliver Mintzlaffnak a felügyeletért és Eddie Jordannak, közeli barátomnak és menedzseremnek!”

Ezzel egyfelől felfedte, hogy az érdekében Eddie Jordan (korábbi csapattulajdonos – a szerk.) járt közre, másfelől azt is elárulta, hogy a távozásáról szóló egyeztetést nem Horner, hanem a Red Bull GmbH ügyvezető igazgatója, Oliver Mintzlaff vezényelte le.

Christian Nimmervoll, a Motorsport-Total szakírója szerint

„a sajtóközlemény baráti szavai a megállapodás részét képezték. Newey nyilvánvalóan beleegyezett, hogy nem fogja elmondani a véleményét a Horner-ügyről, a válás utáni interjúkban sem. A Red Bull „osztrák oldala” úgy vélte, azok után, amilyen szolgálatot Newey tett, nem szabad megtorpedózniuk a pályafutása végén következő utolsó lépését – ezért engedték el neki a kényszerszabadságot. Ezt a nézőpontot mindenekelőtt Mintzlaff és Marko képviselte – szem előtt tartva Dietrich Mateschitz örökségét, aki valószínűleg ugyanezt tette volna.”

Noha az köztudott, hogy Neweyt zavarja a Formula–1 amerikanizálódása, a show-business irányába történő egyre radikálisabb eltolódás – de azért nem ábrándult még teljesen ki és aligha szeretne visszavonulni. A komplett F1 világ biztosra veszi, hogy jövőre a Ferrarihoz szerződik – és hát nehéz elképzelni, hogy máshogyan cselekedne, annál tán még a nyugdíjba vonulásának is nagyobb az esélye. Hiszen hova igazolhatna az F1 történetének legnagyobb tervező zsenije, ha nem a legpatinásabb csapathoz, megkoronázva a már eddig is fenomenális pályaívét? Figyelembe véve, hogy sohasem dolgozott kétszer ugyanott, na meg a jelen erőviszonyait, maximum az Aston Martin jöhetne még szóba, de azt szinte lehetetlen elképzelni, hogy Lawrence Strollnak írjon alá a brit.

Amennyiben Newey tényleg Maranellóban köt ki, akkor Frédéric Vasseurrel, Charles Leclerc-rel és Lewis Hamiltonnal (később esetleg Ollie Bearmannel) egy elég ütőképes csapatot alkothatnának, akár korszakos jelentőségűt is.

Ez a leosztás a tifosiknak áldás, mindenki másnak maga a rémálom (lenne) – de a Red Bullnál is marad azért egy ütőkártya, bizonyos Max Verstappen…

„Szerintem a sajtóban most rengeteg dolgot kombinálnak, mert nem tudják, hogy mik voltak a szerepek a csapatnál. Nem tagadom, szerettem volna, ha Newey marad, emberi és szakmai okok miatt is, ugyanakkor bízom az embereinkben, mert elképesztő munkát végeznek. A csapat nélküle is nagyon erős, amit az elmúlt években folyamatosan bizonyítunk is azzal, hogy mennyire versenyképes az autó. Kívülről nagyon drámainak tűnhet a változás, ami elé nézünk, belülről azonban nem az”

– fogalmazta meg gondolatait a címvédő Newey távozása kapcsán.

Természetesen most mindenki találgatja azt is, vajon meddig maradhat a Red Bullnál a holland, akinek egyébként 2028-ig szól a szerződése, amiben van egy záradék, amely személyesen Helmut Markóhoz köti: ha a főtanácsos tovább áll, ő is szabadon távozhat. Ezt maga Marko is megerősítette, és azt is hozzátette, hogy

„Max mindig ott fog versenyezni, ahol a legjobb autó várja. És pillanatnyilag ez a Red Bullé. Hogy meddig lesz így, azt majd meglátjuk.”

Ami biztos: a bikások jelene a fényes sikerek ellenére is zűrös és zavaros, a jövő pedig egyre bizonytalanabbnak látszik. A legújabb hírek szerint Jonathan Wheatley, a csapat sportigazgatója is távozni készül – ő szintén 2006 óta dolgozik a csapatnál. Mindenesetre Christian Horner addig nyugodtan alhat, amíg Verstappen alá versenyképes autót tud tenni. Ha azonban az ellenfelek a fejükre nőnek, egyetlen pillanat alatt kártyavárként omolhat össze mindaz, amit húsz év állhatatos munkájával felépítettek.

Kiemelt fotó: Sports Illustrated