Ronaldóval a Juventus kivégezte a legjobb sportvezetőjét – A Calcio titkai, 2. évad

Velencének 1998-ban harminc év után lett újra első osztályú csapata, ebben pedig nagy érdemei voltak az 1995 óta ott dolgozó ügyvezető igazgatónak, Giuseppe Marottának, aki az elmondása szerint óriási élményként élte meg, ahogyan a Canal Grandén végigvihették a Serie B bajnoki serlegét. Erről A Calcio titkai című sorozat második évadában beszél a Sport1 Televízió stábjának a világ talán legjobb sportigazgatója, akinek a nevéhez az Atalantánál pontrekordok fűződnek, a Sampdoriánál pedig – miután szabad kezet kapott a tulajdonostól – BL-szereplést érő negyedik hely, majd szintén az ő közreműködésével jöttek a Juventus legutóbbi BL-döntői (2015 és 2017).

A kedden bemutatott film szerint a tulajdonos Agnelli-család felismerte, milyen fontos, hogy Marotta önálló döntéseket hozhasson. A sikerekhez az exkluzív interjú és a szakértői vélemények szerint az okosan megválasztott kollégák, az egész klubra kiterjedő közös célok is kellettek, akárcsak az 1957-es születésű sportvezető napjainkban is tartó tanulási képessége. Marottát időközben vezérigazgatóvá nevezték ki, és ő jelzi is, hogy a vállalatirányítás egy külön szakma, ám ehhez alkalmazkodott.

A Juve-időszakban a legnagyobb fogásnak Paul Pogbát tartja, akit ingyen hoztak el a Manchester Unitedtől, majd három és fél év múlva 115 millió euróért visszaadták.

2018-ban azonban jött a törés Marotta és a klub közötti kapcsolatban: ekkor érkezett Cristiano Ronaldo a Real Madridból.

„Agnelli addig egy ékszerdobozt faragott a Juventusból, mert kellő intelligenciával megbízott Marottában. Egy idő után azonban azt hitte, képes mindent egyedül irányítani, és jött a »negyvenesek politikája«: a vele egykorú, negyvenes vezetőket helyezte előtérbe, miközben a szerinte túl régi vágású Marottát elküldte. A Ronaldo-transzfer nem volt fenntartható, és senki más a világon nem lépte volna meg”

– vélekedik Fabio Ravezzani, a Telelombardia igazgatója.

Marotta nem akarta a Ronaldo-transzfert, az Inter viszont akarta Marottát. A Juve azóta sem találja magát, az Inter viszont három éven belül bajnoki címet ünnepelt, idén pedig újra BL-döntőt játszott.

Zseniális döntéseinek sorozatát honlapunk korábban részletesen bemutatta, míg A Calcio titkait megnézve ahhoz is közelebb jutunk, miért éppen ez a klub jutott az idei BL-döntőbe, szinte egész Európát meglepve. A játékoskerete a kornak és a rutinnak köszönhetően ugyanis alkalmasabbá vált a kupameccsek párharcaira, mint egy bajnoki sorozatra.

Az Internazionale történelmének magyar vonatkozásai is megelevenednek: így az egykori újpesti gólzsák, Nyers István káprázatos milánói évei (1948–1954, 182 meccs, 133 gól), benne a Milan elleni mesterhármasával. Aztán Weisz Árpád edzői tevékenysége a két háború közötti Ambrosiana Internél (1926–1931 és 1932–1933); az ő alkotása az első olasz szakkönyv, vele lett a futball játékból tudomány Itáliában. Az ő újítására korábban már mi is rámutattunk az oldalunkon (A calcio öröksége az egyetemes futball számára).

A Marotta-interjúban egy-egy esetben ugyan azt érezhetjük, fontosabb kérdés is előkerülhetett volna, de Kéri András Dániel a végén korrektül elmeséli, e beszélgetéseknél előre megállapodnak, mely témákat lehet érinteni.

(A Calcio titkai második évadának 2. részét pénteken 16 órától ismétli a Sport 1. A 3. rész pénteken 20 órától látható, a sorozat az AMC Mikrón is követhető.)