Beppe Marotta, a virtuóz

Pedig a sikerre és a csúcsra sokat kellett várnia Marottának, rengeteget kellett tanulnia, és fejlődnie, hogy elérjen oda, ahol most van. Már 1978-ban szülővárosa csapatának, a Varesének a játékosmegfigyelője lett, hogy aztán egy évvel később már klubigazgatóként dolgozzon, a pozíciót egészen 1986-ig töltötte be. Ahogy ott, úgy a következő állomáshelyein is jellemzően másod- és harmadosztályú klubok munkáját segítette, majd 1995-ben a nemrég elhunyt Maurizio Zamparini hívására a Veneziához került.

Itt sikerült először a „csoda”, 1997-ben a velencei klub 30 esztendő után újra feljutott a Serie A-ba, ráadásul az első idényében a bravúros 11. helyen zárt az akkor még bombaerős – és 18 csapatos – olasz bajnokságban. A következő évben már nem kerülhette el a sorsát a Venezia, újfent alámerült a másodosztályba, Marotta azonban felkeltette az Atalanta érdeklődését. Bergamóban őt nevezték ki vezérigazgatónak, két éven át dolgozott ott, mindkétszer a Serie A stabil középmezőnyében végzett a korábban az első- és másodosztály között gyakorta liftező csapat. 2002 nyarán azonban a Sampdoriához távozott, sokak szerint ennél meglepőbb dolgot aligha tehetett volna.

2002-ben a Sampdoria egy romhalmaz volt. 1991 bajnoka harmadik Serie B-s szezonján volt túl, ahol a tizedik helyen zárt, esélye sem volt a feljutásra. Riccardo Garrone ekkor szállt be a klubba, és Marotta személyében aligha találhatott jobb sportszakembert: rögtön az első szezonban visszajutottak az élvonalba, és Marotta az első nyarán megtalálta a csapat későbbi vezérét, Angelo Palombót. Az akkor mindössze 20 esztendős középpályás ingyen érkezett a Fiorentinától, 2017-ig maradt a genovai klub játékosa, 22-szeres olasz válogatott lett belőle, és a Sampdoria örök kapitánya.

A Serie A-ba visszatérő Samp rögtön egy nyolcadik hellyel indított, amit egy ötödik követett, ekkoriban kezdett el együtt dolgozni azzal a Fabio Paraticivel, akivel később a Juventusnál számos sikert értek el. A klub edzője ekkor még Walter Novellino volt, aki 2002-től egészen 2007-ig irányította a csapatot. Őt Walter Mazzarri váltotta a kispadon, Marotta pedig ezzel ismét zseniális húzást követett el. 2009-ben az Olasz Kupa döntőjéig jutott a Sampdoria, ahol csak tizenegyesekkel maradt alul a Lazióval szemben, miközben Marotta olyan játékosokat szerzett meg gyakorlatilag fillérekért, mint Fabio Quagliarella, Christian Maggio, Reto Ziegler, Hugo Campagnaro, Giampaolo Pazzini, vagy éppen Antonio Cassano, akinek a genovai klub adott második esélyt, a rosszul sikerült madridi kalandja után.

2010 májusában ő lett a Juventus sportigazgatója, ami legalább annyira nagy kihívás volt, mint majdnem egyévtizeddel korábban a Sampdoria. A 2009–2010-es szezonban csak a hetedik helyen végzett az olasz rekordbajnok, kizárása óta még nem nyert bajnokságot, a szurkolók türelme fogytán volt, az elvárások pedig hatalmasra nőttek. Amíg a Blucerchiatinél egyből eredményes volt Marotta munkája, addig a torinoi kaland finoman szólva sem indult jól. Luigi Delneri kinevezése totális tévedés volt, ahogy a Jorge Martínezre kiadott 12 millió euró is. Ellenben Leonardo Bonucci és Fabio Quagliarella ekkor érkezett a klubhoz, Alessandro Matri és Andrea Barzagli (utóbbi 300 ezer euróért) pedig a téli átigazolási időszakban csatlakozott, miközben sikerült megszabadulni egy sor sokat kereső, ám a pályán vajmi keveset mutató játékostól is. Azonban az első szezon még így is pocsékra sikeredett, a csapat ezúttal is csak a hetedik helyen végzett, immáron zsinórban másodjára. Az áttörést 2011 nyara hozta meg a Juventus és Marotta számára.

Giuseppe Marotta "fillérekből" épített nagyszerű csapatot a Juventustól (Forrás: Juventus.com)

Ekkor nevezték ki edzőnek a klub korábbi játékosát, Antonio Contét. A mercato alatt nem tétlenkedett a klubvezetés, Matrit és Quagliarellát véglegesítették, 12,5 millió euróért megszerezték Arturo Vidalt, tízmillió euróért Stephan Lichtsteinert, hét és félért érkezett Simone Pepe, az AC Milantól kiebrudalt Andrea Pirlo pedig ingyen csatlakozott a torinóiakhoz. Utóbbi szerződtetése talán Marotta karrierjének egyik legzseniálisabb húzása volt – pedig zseniális igazolásokból akadt jó néhány. Összességében 101 millió eurót költöttek el, 20 millió eurónyi eladás mellett, azonban ennyiből egy bajnokcsapat alapjait tették le, a Juve veretlenül hódította el a scudettót, amit további nyolc siker követett, és két Bajnokok Ligája-döntő. Amíg a Juventus a calciopoli után semmilyen eredményt nem ért el, és gyakorlatilag jelentéktelenné vált Európában, addig Marotta érkezését követően ismét Olaszország első számú csapata lett, ez pedig elsősorban a sportigazgató érdeme volt. Conte távozását követően is a csúcson maradt a csapat, Massimiliano Allegrivel még erősebb lett a Juventus, pláne a Bajnokok Ligájában.

Marotta végül 2018 októberében, a Cristiano Ronaldo leigazolását követő ősszel távozott Torinóból. A hírek szerint komoly belső feszültséget okozott ez a transzfer, Marotta egyáltalán nem támogatta a portugál világsztár szerződtetését. A Juventus azóta egyértelmű lejtmenetbe került, a Bajnokok Ligájában egyszer sem tudott érdemben villantani, és a hazai dominanciája is véget ért: kilenc, egymás után behúzott bajnoki cím után egyelőre két ínséges év áll mögöttük, sem idén, sem a tavalyi szezonban nem volt esélyük beleszólni a scudettóért folyó harcba. Nem csoda, hiszen 2019, 2020 és 2021 nyarán és telén is többnyire szörnyű igazolásokat ütöttek nyélbe Torinóban, de legalább drágán tették mindezt.

Marotta természetesen nem sokáig maradt munkanélküli, 2018 decemberében szerződtette őt az Inter, ahol azóta is dolgozik. Az Inter 2010-ben triplázott, hogy utána egy Olasz Kupát leszámítva semmit se nyerjen, és bravúrnak számítson az, ha egyáltalán a Bajnokok Ligájában indulhat. Hogy milyen szakmai munka folyt Milánó kék-fekete csapatánál Marotta előtt? Olyan, ahol jó ötletnek tűnt Joao Márióért 40, Gabriel Barbosáért 29,5, Geoffrey Kondogbiáért 36, vagy épp Hernanesért 18 millió eurót kiadni.

2019 nyarán már Marotta irányíthatta a klub átigazolásait, a kispadra ismét kinevezte Contét, érkezett Romelu Lukaku, Nicolo Barella, Matteo Politano, Stefano Sensi, Diego Godín, télen csatlakozott a kerethez Christian Eriksen, Ashley Young és Victor Moses, a szezon végén pedig mindössze egyetlen ponttal maradtak le a korábban legyőzhetetlennek hitt Juventustól. 2020 nyarán a keret finomhangolása is megtörtént, Achraf Hakimi ugyan 43 millió euróért érkezett, de az árát abszolút megérte, míg Alexis Sanches és Arturo Vidal ingyen, Matteo Darmian pedig kölcsönben csatlakozott a Nerazzurihoz. A szezonban gyakorlatilag egy pillanatig sem volt kérdés, hogy bajnok lesz az Inter, végül a második helyen végző AC Milanra 12 pontot vert rá.

Az Interből is bajnokcsapatot csinált (Forrás: Reuters)

Marotta zsenialitása azonban 2020 nyarán mutatkozott meg igazán. Az Inter nehéz anyagi helyzetbe került, a klubot birtokló kínai tulajdonosnak pénz kellett, Conte távozott, a helyére az egyik legígéretesebb olasz edző, Simone Inzaghi érkezett, Marotta pedig úgy adott el 203,5 millió euróért játékosokat, hogy a csapat alig lett gyengébb. Távozott Lukaku, Hakimi és Politano is, azonban ingyen szerezte meg Hakan Calhanoglut, fillérekért érkezett az AS Roma korábbi tapasztalt támadója, Edin Dzeko, Joaquín Correát kölcsönvette a Laziótól, Denzel Dumfries pedig mindössze 13,7 millió euróért lett Inter-játékos. Télen ráadásul Robin Gosens is csatlakozott az Atalantától, őt kölcsönvették és csak 2023 nyarán fognak érte fizetni 15 millió eurót. Az egymás utáni második scudetto nüánszokon múlott, úgy, hogy közben sikerült rendezni a klub anyagi helyzetét.

A sportigazgató pedig idén nyáron is elemében van. Romelu Lukakut sikerült újra megszereznie, nyolcmillió euróért vették őt kölcsön a Chelsea-től, egyetlen évvel azt követően, hogy 113 millió euróért eladták, zseniális húzás az egyik – bohócsipka a másik oldalon. Ingyen érkezett az Ajax korábbi kapusa, André Onana, szintén ingyen a Roma középpályása, Henrik Mkhitarjan, miközben két Serie A-szinten ígéretes fiatal játékost kölcsönvettek, Raoul Bellanovát a Cagliaritól, Kristjan Asllanit az Empolitól. A sor pedig könnyen lehet, hogy Bremerrel és Paulo Dybalával fog folytatódni, utóbbi szintén ingyen csatlakozhat a milánóiakhoz.

Marotta immáron a negyedik sikercsapatát építi, hiszen amit a Veneziánál és a Sampdoriánál véghezvitt egyértelműen sikernek számít lokális szinten, a Juventust ő virágoztatta fel újból, ahogy az Internél is már látszik a keze munkája, még úgyis, hogy az elmúlt évben kedvezőtlen gazdasági helyzetben lévő klubot kellett irányítania. Aligha lepődnénk meg azon, ha Marottával az Inter lenne a Serie A következő korszakos sikercsapata!

Kiemelt fotó: CGTN