„See you in Los Angeles” – 1984-ben épp a hírhedt MOB-döntés napján vívták ki női kosarasaink az olimpiai szereplés jogát

A vasárnapi spanyolok elleni 73–72-es soproni vereség mély sebet ejtett mindannyiunkon, akik átéltük, és beleéltük már magunkat abba, hogy negyven év után magyar kosarasokat látunk az olimpián. Az edzői stáb és a játékosok számára évekig, évtizedekig tarthat majd a feldolgozás, egy kirobbanó siker és/vagy egy jól megválasztott lelki segítség adhatja a gyógyulást.

A hidegháború közepén

Mindazokban, akik 1984-ben az ominózus politikai döntés nyomán maradtak le Los Angelesről, a XXI. századra sem múltak el a trauma nyomai, különösen úgy, hogy a pályafutásuk során már nem adatott meg nekik több olimpiai szereplés. Mai utódaikkal szemben a lelkükön könnyíthetett az, hogy önhibájukon kívül kellett lemondaniuk a semmihez sem hasonlítható sportélményről, vagyis nem kellett azon gyötörniük magukat, hogy mit kellett volna másképp tenniük. Az akkori csapat egy része pedig korábban már átélhette a nyári játékok légkörét, hiszen játszhatott az 1980-as moszkvai olimpián. Ugyanakkor 1984-ben minden valószínűség szerint olimpiai éremmel lettek szegényebbek a keleti blokkhoz tartozás miatt. Igaz, részben a hidegháborúnak is köszönhették néhányan, hogy Moszkvában már ott lehettek, miután akkor az amerikaiak bojkottálták a részvételt.

Ebben az időszakban a női tornán még fele annyi csapat vehetett részt, mint a férfiakén, a hat együttes előbb körmérkőzést vívott egymással, majd a legjobb kettő az aranyért, a középső kettő a bronzért folytathatta. Legjobbjaink két győzelemmel és három vereséggel a csoportkör negyedik helyén végeztek, a bronzcsatában 68–65-ra kaptak ki Jugoszláviától. Az egész torna pontkirálynője Kiss Lenke lett.

Fidel Castro szeme láttára

Moszkva mindmáig női válogatottunk egyetlen ötkarikás szereplése maradt, és szorosan hozzátartozik ahhoz, hogy megértsük, négy évvel később mit veszített a csapat. 1984 májusában a nő vonalon erősnek számító Kuba adott otthont az olimpiai selejtezőnek: házigazdaként és az előző olimpia ötödikjeként az olimpiai harmadik délszláv együtteshez hasonló eséllyel szállt harcba a játékokért. Közben a magyar válogatottból sérülés miatt hiányzott a kor egyik legjobb európai játékosa, Boksay Zsuzsa, de így is maradtak extraklasszisaink, többek között a center Németh Ágnes.

„Fidel Castro szeme láttára legyőztük a kubaiakat, majd a jugoszlávokat is” – emlékezett vissza a honlapunkon bemutatott 1984 – A kettétört olimpia című kötetben Killik László, az akkori szövetségi kapitány.

A selejtező mindent eldöntő utolsó meccsét, tizenkét nap alatt a tizediket május 16-án Jugoszlávia ellen vívták a magyarok, éppen akkor, amikor itthon a Népstadionban a Magyar Olimpiai Bizottság döntése végleg nemet mondott az ötkarikás szereplésre.

Zombik a Malév-gépen

„Amikor véget ért a torna, a kanadaiak búcsúzóul odaszóltak, hogy »See you in Los Angeles«, azaz viszlát Los Angelesben” – emlékezik vissza az 1984-ben történtekre Szöllősi Judit.

„Madridban átszálltunk a Malév-gépre. Ott kitették a magyar sajtótermékeket, s a Népsport címlapját megpillantva szembesültünk vele, hogy nem utazik a magyar különítmény – teszi hozzá Beloberk Éva, Gulyás László sportújságíró felesége. – Zombi fejeket láttam magam körül, azt hittük, ez egy vicc, egy különszám, amely nekünk készült. Leírhatatlan érzés lett úrrá rajtunk, egy darabig még reménykedtünk, hogy nem igaz, de aztán fel kellett fognunk, hogy ez a valóság, amivel szembe kell nézni. Nem is tudom, milyen szót használjak, olyan tragédia, amely soha nem dolgozható fel.”

A kosaras 1983 márciusában adott életet a kisfiának, fél évvel később már Európa-bajnoki bronzérmet nyert a csapattal a Budapest Sportcsarnokban. Az olimpiáért tért vissza korán a pályára.

„Rettenetes volt látni, hogy Los Angelesben végül azok a koreaiak lettek ezüstérmesek, akiket mi a selejtezőn legyőztünk”

– folytatja.

Beloberk Éva (Forrás: DIGI Sport YouTube)

Az olimpiai döntőben az amerikaiak 30 ponttal verték meg Dél-Koreát, a bronzért a kínaiak öttel Kanadát. A magyar kapitány reálisan értékelt, amikor arról beszélt, hogy – ha teljes lett volna a mezőny – az első két helyet előre kioszthatták volna az Egyesült Államoknak és a címvédő Szovjetuniónak. A bronzra viszont – Boksay Zsuzsát is bevetve – nagy eséllyel pályázhatott volna Magyarország, amely ereje teljében a játékokon visszavághatott volna Ausztráliának, Kanadának és Kínának a kubai vereségért.

Los Angeles a mai napig az egyetlen olimpiai helyszín maradt, amelyre női válogatottunk a selejtezőn kivívta a részvételt, Párizs lehetett volna a második. Így viszont ismét Los Angeles válhat a következővé, 2028-ban.

Kiemelt fotó: Arcanum Digitális Tudománytár