Serie A: többcsapatos versenyfutás a bajnoki címért

AC MILAN (1. HELY, 66 PONT)

A milánói piros-feketék már a tavalyi második helyezés alkalmával is megmutatták oroszlánkörmeiket, de a szezon hajrájában akkor még képtelenek voltak felvenni a kesztyűt a városi riválissal. Az AC Milan újra nekirugaszkodott, és egy még inkább több lábon álló, kiegyensúlyozott csapat benyomását keltve vezetik a bajnokságot 30 forduló elteltével. A veterán Zlatan Ibrahimovic a sérülései miatt már csak kiegészítő ember, ennek ellenére a sokadik virágzását élő Olivier Giroud-val és a szezon egyik nagy felfedezettjének számító Rafael Leaóval holtversenyben a csapat legeredményesebb játékosa nyolc találattal. A múlt nyáron igazolt Mike Maignan abszolút beváltotta és talán túl is szárnyalta az előzetes várakozásokat a kapuban, Theo Hernández és Sandro Tonali ugyancsak nélkülözhetetlen szereplővé vált. Stefano Pioli együttese masszívan teljesít, szezonbeli négy veresége közül az utolsót január 17-én szenvedte el a Spezia elleni hosszabbításos dráma során, amely optimális esetben fordítva is alakulhatott volna. Az utolsó időszakban többször is alaposan meg kellett szenvedniük, becsúsztak kisebb csapatok ellen pontvesztések, de a legutolsó három meccsüket 1–0-ra megnyerték, köztük a Napoli elleni rangadót.

A mostani szünet alatt lehetőségük van rápihenni a végső bajnoki hajrára (már amennyire a válogatott meccset játszóknak ez lehetséges), hogy újult erővel vessék bele magukat a legfontosabb mérkőzésekbe. A Milannak a saját kezében van a sorsa, de ahhoz, hogy ez így is maradjon, el kell kerülnie a hullámvölgyeket, és a hajrában lesznek még nehezebb ellenfeleik.

Attól függetlenül, hogy sikerül-e elhódítani 2011 óta először a scudettót vagy sem, a Rossoneri hosszú idő után visszatérhetett a nemzetközi porondra, a klub építkezése pedig világos és előremutató. A kirajzolódóban lévő változások jelen állás szerint joggal sejtetik azt, hogy a 2022-2023-as idényben egy még erősebb, érettebb csapatuk lesz.

A hátralévő mérkőzések: Bologna (otthon), Torino (idegenben), Genoa (o), Lazio (i), Fiorentina (o), Hellas Verona (i), Atalanta (o), Sassuolo (i)

SSC NAPOLI (2. HELY, 63 PONT)

Luciano Spalletti úgy tűnik, már az első évadjában képes lehet végig az első helyért harcolni a Napolival, erre előzetesen aligha számíthattunk. Ugyan a rutinos szakember nem dúskálhat a sztárjátékosokban, a rendelkezésére álló futballistákat megfelelően gyúrta csapattá, és mindvégig kiegyensúlyozottan teljesítenek az idény során. A csapat legeredményesebb játékosának számító Victor Osimhen és a karmester Fabián Ruíz Európa legfelkapottabb labdarúgói közé emelkedett. Lorenzo Insigne a helyieket sokkoló távozása ellenére a búcsúszezonjában is odateszi magát, Piotr Zielinski és az egyelőre bizonytalan sorsú Dries Mertens ugyancsak képes meccseket eldönteni. David Ospina végleg kiszorította Alex Meretet a kapuból, míg Kalidou Koulibaly sokadik éve tölti be az oszlop szerepét a hátsó alakzatban.

A legutolsó 11 fordulóban csak egyetlen vereséget szenvedtek el (a már említett, Milan elleni hazai fiaskó), miközben ikszeltek az Interrel és a Juventusszal, a közelmúltban pedig a Lazio és a Hellas Verona idegenbeli legyőzése egyaránt értékes siker volt.

Tavasszal lehetett volna egy reményteli nemzetközi menetelésük, de az Európa-ligában pechjükre az egyre inkább magára találó Barcelonát kapták, amely ellen kiestek, így viszont kizárólag a bajnokságra koncentrálhatnak, nyolc meccsük van hátra a teljes szezonból. (A másik három vetélytárssal szemben ők már az Olasz Kupában sem érdekeltek.) A következő három fordulóban a mezőny első feléhez tartozó ellenfelekkel játszanak, az idényt pedig a kiesés elkerülése ellen harcoló csapatokkal zárják.

Nápoly 32 éve vár a bajnoki címre, amelynek még ha nem is számítanak a legnagyobb esélyesének, mivel ott vannak a tűz közelében, meg lehet rá az esélyük. Ugyanakkor Insigne távozása és több kulcsember kérdőjeles folytatása kissé bizonytalan jövőképet fest, de egyelőre a bajnoki hajsza lehet a legfontosabb számukra.

A hátralévő mérkőzések: Atalanta (i), Fiorentina (o), AS Roma (o), Empoli (i), Sassuolo (o), Torino (i), Genoa (o), Spezia (i)

FC INTERNAZIONALE (3. HELY, 60 PONT)

A Serie A téli szünetében úgy tűnt, hogy az Inter jó úton halad a címvédés felé, és az edzőváltás – a nyáron Antonio Contét Simone Inzaghi váltotta –, illetve néhány gazdaságosabb igazolás után egységesebb csapatként haladhatnak a céljaik elérése felé. A nemzetközi porondon sikerült túlszárnyalni a korábbi eredményeket, hosszú idő után túlélték a csoportkört, majd a BL-nyolcaddöntőben emelt fővel búcsúztak a Liverpool ellen. Ugyanakkor a bajnokságban csak a harmadik helyet foglalják el a Milan, Napoli páros mögött, a városi vetélytárstól hat ponttal vannak lemaradva, egyel kevesebb mérkőzést játszva. Simone Inzaghi legénysége tavasszal a sorozatterhelésbe belefásult, és a BL-búcsú, illetve az Olasz Kupa-továbbjutás közben az utolsó hét bajnokijából csak egyet nyert meg, a sereghajtó Salernitana ellenit. Veszítettek a Milan elleni rangadón, ikszeltek a Napolival, kikaptak a Sassuolótól, nem bírtak a Genoával és a Torinóval sem. Az Inter játéka kiismerhetővé vált, és még a kisebb csapatok ellen is látványosan szenvednek. Több játékos is bizonyította rátermettségét, Alessandro Bastoni, Nicolo Barella vagy Marcelo Brozovic abszolút nélkülözhetetlen szereplő lett. Lautaro Martínez tavaszra teljesen eltűnt, és a veterán Edin Dzeko 12 találatával hiába emlékeztet a legjobb formájára, a helyzetkihasználás terén folytonos hiányoságokkal küzdenek.

Az április 3-i folytatásban a Juventus elleni Derby d’Italia még a megszokottnál is fontosabb lesz, hiszen az ottani nyertes bajnoki reményei életben maradhatnak, a vesztes pedig végleg lemaradhat – a két másik vetélytárs pedig a döntetlenben bízik. Ezen kívül még a Hellas Verona és az AS Roma elleni meccs tűnik keményebb feladatnak. A korábbról elhalasztott, Bologna elleni fellépésük időpontja egyelőre nem ismert.

Tavasszal megmutatkoztak az Inter kerete mélységének korlátjai, így bizonyára az idei bajnoki helyezéstől függetlenül a legfőbb cél minőségi kiegészítőemberek igazolása lehet majd a nyáron, akikben Inzaghi mester az eddiginél nagyobb mértékben bízhat.

A hátralévő mérkőzések: Juventus (i), Hellas Verona (o), Spezia (i), AS Roma (o), Udinese (i), Empoli (o), Cagliari (i), Sampdoria (o) + Bologna (i) meg nem határozott, későbbi időpontban.

JUVENTUS (4. HELY, 59 PONT)

A rekordbajnok Juventus a mérsékelt őszi szereplés után masszív tavaszt produkál a bajnokságban, hiszen az utolsó 16 fordulóban nem talált legyőzőre. A Villarreal elleni, nem várt BL-kiesés ugyan jócskán beárnyékolja a megítélésüket, a Serie A-ban 2021. november 27-e óta veretlenek úgy, hogy folyamatosan számtalan alapembert kell nélkülözniük. A legnagyobb érvágás Federico Chiesa januári térdszalag-szakadása volt, hiszen a váratlan húzásokra is képes alapember könnyen lehet, hogy még a következő idényre való felkészülést sem kezdheti meg időben. A veretlen széria alatt az AS Romát egy őrült mérkőzésen múlták felül 4–3 arányban, illetve döntetlent játszottak az AC Milan és a Napoli ellen. A Cristiano Ronaldo múlt nyári távozásával keletkezett űrt januárban Dusan Vlahovics megszerzésével igyekeztek befoltozni, a szerb gólvadász hamar bizonyította rátermettségét, s optimális esetben a következő évek meghatározó játékosa lehet az „Öreg Hölgynél”. A védelemben Matthijs de Ligt egyre inkább kezdi átvenni a karmesteri pálcát rutinosabb társaitól, miközben több létszámfeletti játékostól megszabadultak, és Paulo Dybala hosszú ideje kérdéses jövőjére is pont került, távozik.

Nyolc fordulóval a vége előtt hét pont a torinóiak lemaradása az AC Milan mögött, amellyel jelenleg aligha mondhatók közvetlen bajnokesélyesnek, de ha a Rossoneri elbizonytalanodik a hajrában, a Juventus pedig folytatja a jó sorozatát, még bármi megtörténhet.

A Juve az a csapat, amelyet küzdőszelleme révén soha nem lehet leírni. Ugyan ez ősszel még erősen kérdéses lehetett, úgy tűnik, a BL-indulás nem okozhat gondot és még egy ilyen átmeneti évadban is képesek lehetnek a végsőkig versenyben lenni a dobogóért, vagy akár az első helyért. Vlahovics érkezésével és Dybala távozásával kétségkívül átalakulóban van Massimiliano Allegri csapata. A januári igazolások már mindenképpen egy új, fényesnek tűnő jövőt vetíthetnek elő, ugyanakkor még a nyáron további hiányposztok szorulnak megoldásra.

A hátralévő mérkőzések: Inter (o), Cagliari (i), Bologna (o), Sassuolo (i), Venezia (o), Genoa (i), Lazio (o), Fiorentina (i)

AZ ÜLDÖZŐKRŐL

A Juventus mögött az AS Roma és az Atalanta nyolc-nyolc, a Lazio tíz ponttal van lemaradva, így eldőlni látszanak a Bajnokok Ligája-indulást érő helyezések is. A bergamóiak ugyan eggyel kevesebb mérkőzést játszottak, de így is nehéznek tűnik a helyzetük az elmúlt hetek, hónapok gyengélkedése okán. Gian Piero Gasperiniék az Európa-ligában bejutottak a legjobb nyolc közé, így akár onnan is megcélozhatják a BL elérését, viszont a bajnokságban több váratlan pontvesztés is becsúszott, például újra kikaptak a Romától, de főhajtásra kényszerültek a Cagliari és a Fiorentina ellen is. Duván Zapata távollétében gondjaik akadtak támadásban, és bizonyára az egykori meghatározó játékos, Josip Ilicic újabb kiesése sem segítette a boldogulásukat. A két római vetélytárs látszólag hasonló idényt fut, José Mourinho és Maurizio Sarri első éve egyaránt hagy kívánni valót maga után. Ugyanakkor a szünet előtti utolsó fordulóban a 3–0-val lesimázott derbi után a portugálnak lehet kellemesebb szájíze. A „farkasok” még versenyben vannak az Európa Konferencia-ligában, Tammy Abraham káprázatos szezont fut, és az őszhöz képest a tavasz sokkal ígéretesebben sikerült a csapat számára.

A Fiorentina csak két ponttal van a Lazio mögött, ugyanakkor Vlahovics téli eladása behatárolja a lehetőségeiket, de a befolyt összegből még tovább gyarapodhatnak. Krzysztof Piatek az egykori genovai önmagát idézi, a korábban több csapatnál parkoló pályára tett Lucas Torreira húzóember lett, tudatos építkezés zajlik, de így, hogy időről időre elviszik a csapat legjobbjait, nehezen juthatnak a középmezőny elejénél feljebb. Ősszel a Hellas Verona, tavasszal pedig a Sassuolo volt a Serie A azon rokonszenves kis csapata, amely látványos, gólerős támadófocival, időről időre nagyobb skalpok begyűjtésére is képes, miközben egymással versenyezhetnek a 9-10. helyért.

Az európai topligák közül az idei szezonban is a Serie A-ban a legszorosabb versenyfutás a mezőny elején, hiszen amíg Olaszországban hét ponton belül helyezkedik el az első négy helyezett, addig a Bundesligában 18, a Premier League-ben 16, a Ligue 1-ben 15, a LaLigában pedig 12 pont a különbség az első és a negyedik helyezett közt.

A szerző az Azzurri nevű közösségi oldal szerkesztője, amennyiben az olasz labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:

Azzurri