Soha ne mondd, hogy soha! Mivel győzhette meg Nagelsmann a visszatérő Kroost?
A Real Madrid középpályása, Toni Kroos a 2021-es Európa-bajnokságot követően vonult vissza a válogatottól, ám az elmúlt hónapokban egymást érték a visszatérését pedzegető írások, mígnem február 22-én a német futballsztár Instagram oldalán erősítette meg, hogy mindez igaz, újra vállalja a válogatottságot.
Toni Kroos személyében egy ötszörös Bajnokok Ligája-győztes, világbajnok labdarúgóról beszélhetünk, aki mellesleg minden kérdésben határozottan vállalja a véleményét, de most mégis visszakozott egy bő két és fél éve meghozott döntésével kapcsolatban, amit mellesleg korábban a klubcsapatára és a családjára való koncentrációval indokolt.
Otthon lenni és megfelelni a lehetetlennek
A játékos véleményének változása két alapvető tényezőre vezethető vissza. Az első maga a nemzet, amit képvisel, ugyanis amíg egy skót vagy egy magyar labdarúgó úgy nőtt fel, hogy ha egy-két világeseményen képviselheti a hazáját, akkor az az ő pályafutásának a csúcsa és a svájciaknál is kicsit nagyobb léptékben, de hasonló célokat tűzhettek ki gyerekként, addig Németországban két esemény vezethet eufóriához: az éremszerzés vagy egy hazai rendezésű torna. A 2014-ben világbajnoki aranyat nyert Kroos az utóbbit még nem tapasztalta meg, miután a 2006-os, nagy sikerű németországi világbajnokság idején még az U17-es válogatottban szerepelt.
A másik tényező a német nemzeti csapat megítélése, amely az említett 2006-os világbajnokság előtt volt utoljára annyira negatív, mint most. Akkor a meglepetésre megkaparintott bronzérem és az azzal járó hurráhangulat egy olyan pozitív légkört teremtett a válogatott körül, ami az állandó éremszerzések közepette a 2018-as világbajnokságig kitartott, azóta viszont 180 fokos fordulat következett be.
Ennek az egyik oka a (futball)társadalom hozzáállása a sportághoz. Az átlagos német szurkolónak nagyon erős a városi, regionális kötődése a kedvenc klubcsapatához, amely kapocs heti szinten átlagosan 700 000 nézőt vonz az első három osztály mérkőzéseire. Ezek a szurkolók jól érzik magukat a futballmeccseken és elfogadják, ha kedvenceik nem képesek felvenni a versenyt az ellenfelekkel, de a válogatottnál nem létezik kibúvó a rossz eredményre, így amikor néhány évente városukba látogat a nemzeti tizenegy, akkor könnyen füttykoncert vagy üres székek fogadják.
Kroos ezt felmérve egy olyan közhangulatban döntött a visszatérés mellett, melyből nehéz elképzelni, hogy rosszul jöjjön ki, mert amennyiben vele sem javul a csapat, akkor mindenki rendszerszintű problémákat taglal majd, ha azonban vele megtáltosodik a válogatott, abban az esetben tovább építheti a legendáját.
Az ember, akinek nincs szüksége a csapatkapitányi karszalagra
Kroos a modern labdarúgásra jellemző PR-buborékban, ahol minden hivatalos interjú többször átmegy az adott futballsztár vagy klub sajtóosztályán, egy ketyegő bombaként értelmezhető, ugyanis a legritkább esetben cizellálja a mondandóját. A Real Madrid játékosaként nemegyszer fogalmazott meg olyan állításokat, ami az egyesület vagy valamely csapattársa felé irányuló kritikaként (is) értelmezhető.
Például az Einfach mal Lupen névre hallgató, a testvérével, Felix Kroosszal futatott podcastjükben Jude Bellingham leigazolásáról nyilvánult meg úgy, hogy odaszúrt az általa már korábban is nyíltan kritizált Eden Hazard-nak, és azoknak, akik jó ötletnek tartották a belga játékos leigazolását: „103 millió eurós átigazolási díj? Más is volt, aki sok pénzért érkezett, és gyakorlatilag hagyta füstbe menni a karrierjét. Rengeteg pénzbe került, és szerintem mindenki azt mondaná utólag, hogy nem volt jó átigazolás.”
A játékvezetői döntésekbe is előszeretettel áll bele, ahogy tette a Sevilla FC elleni bajnokit követően, de az RB Leipzig–Real Madrid BL-odavágó után sem kertelt, amikor a lipcseiek elvett gólja került terítékre, hanem kijelentette, hogy véleménye szerint a játékvezető hibát követett el, amikor annulálta a német csapat gólját.
Ez a szabadszájúság vezethet ahhoz, hogy bár a kezdőből továbbra is kirobbanthatatlan és az öltözőben, ha szót kér, figyel rá mindenki, de soha nem gondoltak rá, mint csapatkapitány – kezdőként a teljes pályafutása során mindössze ötször viselte a csapatkapitányi karszalagot.
Nagelsmann szerint azonban éppen egy ilyen játékos szükségeltetik abba a keretbe, amiről a világbajnokságon készült felvételek alapján is kiderült, hogy hiányt szenved az igazán karakán játékosokban, akik merik vállalni a véleményüket. A kiszivárgó hírek szerint Kroos azonnal be is kerül abba a négyesbe (Ilkay Gündogan, Antonio Rüdiger és Manuel Neuer mellé), amit a magnak tekint a szövetségi kapitány. Az a kapitány, akinek a Bayern Münchennél végzett munkája napról napra jobb megvilágításba kerül, és azt a narratívát, amely szerint a legrutinosabb, legnagyobb klasszisokkal nem volt képes szót érteni, megcáfolná azzal, hogy reaktiválta a német labdarúgás történetének egyik legsikeresebb játékosát, aki egyfajta bizalmi embere és meghosszabbított keze lenne az öltözőben és a pályán is.
De mi a kapocs Kroos és egykori klubja remeklése között?
A feltett kérdésre reflektálva először Nagelsmann hozzáállását kell vizsgálni. A fiatal szakember kinevezésekor sokan attól féltek, hogy nem tud kibújni a bőréből és képtelen lesz a válogatott működéséből, az együtt töltött kevés időből adódó határokat felismerni. Ez a félelem az első összetartás alatt igazolódni látszott, hiszen rengeteg kockázatott vállaló, a pálya közepén gyorsan, vertikálisan építkező csapatot láttak az újságírók, ami a válogatottfutballal összeegyeztethetetlen, főleg ha csak négy összetartás van az Európa-bajnokságig.
A novemberi felkészülési találkozókra már egy merőben más elképzeléssel futott ki a német válogatott, amelyben a játékrendszert, az alapelveket, sőt még a csapaton belüli dinamikát is a remeklő Bayer Leverkusen ihlette. Ugyan voltak játékosok, akiknek jól állt a kiosztott szerepkör, amilyen a belső védőként szélre kimozgó vagy éppen a középpályára fellépegető Benjamin Henrichs volt, de Kai Havertz sem vallott szégyent bal oldali szárnyvédőként, viszont pont a legfontosabb személy, a tempót diktáló, a felmozgó játékosok helyére biztosítani visszalépő, Granit Xhaka szerepét ellátni képes játékos hiányzott. A német együttes így egy labdával tanácstalan, máskor pedig túl korán, túl nagy kockázatot vállaló, ezért könnyen megkontrázható csapatnak tűnt.
Kroos és Xhaka mutatói a jelenlegi szezonban (Forrás: scoutingstats.ai)
Ki lehetne alkalmasabb Nagelsmann csapatában Xhaka szerepére, mint Toni Kroos, aki a Real Madridnál a Leverkusen svájci kiválóságához hasonló mértékben határozza meg a csapat tempóját, központi eleme a labdajáratásnak, labdakihozataloknak és nyújt biztonságot egy sokszor fejnehéznek tűnő együttesben.
A Bayer Leverkusennél a hatosok nem csupán vertikálisan változtatják a pozíciójukat, visszalépve középhátvédnek vagy mozognak fel a tízesek magasságába, hanem rendszeresen cserélnek oldalt is egymással. Ez a Real Madridnál karrierje jelentős részét a bal oldali félterületben töltő Kroosnak ugyan újdonság lehet, ám kétlábas játékosként még jobban is állhat neki a szerepkör ezen része, mint Xhakának.
Összegzés
A legtöbbször rendkívül jól informált, rengeteg belső információval rendelkező német sajtó is csak találgat, hogy pontosan mi hangozhatott el Nagelsmann és Kroos között, mivel győzhette meg a szövetségi kapitány a játékost.
Mindenesetre bármennyire passzolna az ötszörös Bajnokok Ligája-győztes az elmúlt összetartáson próbálgatott elképzelésekbe, a sikernek ez csak egy alkotóeleme. A többi összetevőből, ami a Bayer Leverkusen menetelésének megágyazott, mint egy fél csapatnyi új játékos, türelmes, nyugodt légkör és rengeteg gyakorlásba ölt idő, ezekben mind hiányt szenved a válogatott.
Kiemelt fotó: ESPN
Szerző
