„Svájc csak ránk koncentrál, és feltétlenül nyerni akar” – interjú Vanczák Vilmossal

– Azt nyilatkoztad korábban, abban biztos vagy, hogy a Svájc elleni mérkőzés sem lesz könnyebb, mint a németek elleni. Miért nem?

– Mert egyénileg nagyon jó játékosok alkotják Svájc válogatottját. Ugyanakkor mi csapatként erősebbek vagyunk. Svájc legjobbjai nagy bajnokságokban szerepelnek, sokan topcsapatban, az egyéni képességeket tekintve jobbak. Sokáig az is a javukra vált, hogy nem tekintettek rájuk az ellenfelek futballnemzetként, hogy egy kis ország, le lehet győzni. Ehhez képest azonban minőségi csapat, remek utánpótlással, amelyből előszeretettel válogatnak a nagyobb nemzetek. Abból pedig, hogy futballistáik már nagyon fiatal korukban elkerülnek külföldre, például Németországba vagy Olaszországba, a válogatott profitál.

– De azt is megengeded, hogy jelenleg egy szint Németország és Svájc?

– A német válogatott azért erősebb, de egy-egy meccsre, ha jó napot fog ki, Svájc is fel tud nőni hozzá, képes azon a szinten futballozni.

– Mi az, ami kulcskérdés lehet Svájc ellen? Mi dönthet?

– A helyzetkihasználás. Az lesz szerintem a legfontosabb, hogy az adódó lehetőségeinket kihasználjuk. Svájc szeret támadni, labdát birtokolni, a leglényegesebb az lehet majd, hogyan visszük végig a kontráinkat. Mert kontraesélyek lesznek, és ha azokból gólt szereznénk a meccs elején, jó eséllyel meg is nyerhetnénk a mérkőzést.

– Ők azért a magyarok elleni három ponttal kalkulálnak, nemde?

– Ezt tekintik a legfontosabb meccsnek. Ahogy olvasom a híreket, adódtak problémáik az edzőpályák talajával, ami miatt bosszankodtak, a fókuszt azonban nem térítette el: rendkívül komolyan veszik az első meccset, mindent kiadnak majd magukból, feltétlenül meg akarják nyerni.

Már csak azért is, mert tudják jól, mi vagyunk a riválisaik a második helyért zajló harcban, és ha lehet is meglepetés, azzal azért ők is tisztában vannak, hogy Németország a csoport favoritja.

– Ezek szerint továbbra is figyelemmel kíséred a svájci médiumokat, meg talán beszélgetsz is helyiekkel. Már nem legyintenek az országban a mieink kapcsán? Eljutottunk oda, hogy nem tekintenek bennünket könnyű ellenfélnek?

– Veszélyes riválisként tekintenek ránk. Tudják, hogy vannak topjátékosaink, Szoboszlai Dominik vagy Sallai Roland, akik magas szinten futballoznak, és ott vannak ugye fehéren-feketén az eredményeink, a győzelmeink, ez is azt mondatja velük, jó csapat a magyar, jó a csapatjátéka. Szóval biztosan nagyon komolyan vesznek minket.

– Kérdés, nekünk ez most jó vagy rossz?

– No igen, korábban ki tudtuk használni, hogy a nagyok valamelyest lenéztek minket, olyankor lazábban védekezik a vetélytárs, a szabad területeket mi meg ki tudtuk használni. Az lesz nekik a fontos, hogy le tudják védekezni a kontráinkat.

– Ahogy említetted, ezt a meccset nagyon meg akarja nyerni Svájc, nyilván azért is, mert nem mindegy, milyen a rajt. De jelenthet ez nekünk előnyt? Hogy emiatt kockázatosabban futballozik?

– Olyannyira fontos nekik ez a meccs, hogy egyelőre nem is hajlandók másról, mondjuk a németek elleni presztízsrangadóról beszélni. Egyedül ránk koncentrálnak, minden mást kizárnak. De remélem, hogy emiatt rizikósabban futballoznak, elviszi őket a hév, és mielőbb le akarják zárni az összecsapást.

Labdaszerzés után, átmenetekből nagyon erős a magyar válogatott, talán ki tudjuk majd használni ezt az erényünket. Aztán persze az is lehet, hogy a mérkőzés eleje tapogatózó lesz, felméri mindkét együttes a vetélytársat, és lehet, a második félidő, a meccs hajrája dönt majd, szóval abban az etapban is, mindvégig nagyon kell majd koncentrálni.

– Murat Yakin mennyire szokta a rizikót felvállalni?

– Szeret támadni, és vannak váratlan húzásai, de elsősorban a játékosokat variálja, taktikailag pedig aközött, hogy három- vagy négyvédős rendszerben rakja-e fel csapatát. A húzásai, ahogy az már csak lenni szokott, olykor bejönnek, máskor nem, de ezen a tornán feltétlenül eredményt kell elérnie. Inogott alatta a kispad, úgy tűnt, leváltják, mégis megerősítették a posztján. De ha nem sikerül Svájcnak ez a torna, elküldik.

– Valóban vegyes a megítélése. Mi szól mellette?

– A neve, hogy annyira karakteres személyiség, karakán, képes hatni a csapatra, erős egyéniség. Képes maga mellé állítani a játékosait. Azt mondjuk kritikaként megkapta már, hogy miután nem beszél franciául, a németajkú játékosokat részesíti előnyben, ez lehet csapaton belül konfliktusforrás. De ott van ezzel szemben az említett kisugárzása, a nagyszerű játékosmúlt, és az eredményei sem olyan rosszak. Neki is fontos, hogy csapatot gyúrjon, egységet kovácsoljon, de azért ő nagyon épít az egyéni képességekre. Inkább talán arra.

– Ebben rejlik tehát Svájc ereje? Az egyéniségekben?

– Sok a remek képességű futballista, akik tudnak váratlan megoldásokkal jelentkezni. Ebben jók, az együtt dolgozásban kevésbé. De éppen ezért az ellenfeleknek is nehezebb felkészülni belőlük.

– Ugyanakkor tehát a kontrákkal verhetők?

– A kontráinkban feltétlenül bízhatunk. Az fontos, hogy a csapatvédekezésünk rendben legyen, blokkban védekezzünk, aztán a megnyíló területeket igyekezzünk kihasználni.

– Az ideivel együtt az utóbbi hat Eb-ből ötön részt vett Svájc, és az utóbbi öt világbajnokság egyikéről sem hiányzott. Ez a fajta világversenyen szerzett rutin lehet az előnye?

– Igen. Tapasztalt játékosai vannak, többen karrierjük utolsó lehetőségét látják ebben a tornában. Amellett, hogy ki akarják élvezni, eredményre törnek.

– Az állandó részvétellel, hogy tudják, ők a tágabb értelemben vett elitbe tartoznak, az önbizalmuk is rendben van?

– A selejtezőkben azért nem emelkedtek ki, az biztos nem növelte. De közben tudatosult bennük, ha nem megfelelően állnak hozzá a meccsekhez, ha nem kezdik azokat maximális erőbedobással, bajban lehetnek. Tanultak belőle.

– Az ellenünk kifutó csapat nagyjából összeállt, de vannak azért kérdőjelek. A hátsó trió három helyére például négyen pályáznak.

– Fabian Schär és Manuel Akanji helye biztosnak tűnik, a torinói Ricardo Rodriguez és a Borussia Mönchengladbachban játszó Nico Elvedi közül én az utóbbit mondom harmadiknak. Két Premier League-játékos van ebben a sorban, erősek, Akanji gyors is, de futásban a másik két védőt meg lehet verni.

– Szárnyvédőként a mainzi Silvan Widmer és a bolognai Dan Ndoye szerepelt leginkább a felkészülési meccseken, a belső középpálya ugyancsak fixnek tűnik.

– Ez a legerősebb csapatrészük. Granit Xhaka és Remo Freuler egyaránt nagy munkabírású játékos, remekül mozgatják a csapatot, bár Xhaka megítélése vegyes. A válogatottban nem nagyon tudta azt nyújtani, amit klubjában, tőle mindig többet várnának címeres mezben.

– A három támadó helyre is pályáznak néhányan, kérdés, a 123-szoros Xherdan Shaqiri befér-e.

– Szerintem csak csere lesz, de hatalmas tapasztalattal bír, sok nagycsapatban megfordult, ő aztán képes váratlant húzni. Ruben Vargas lehet az egyik szélső, kreatív futballista. A Burnley-ben játszó Zeki Amdouni lehet a középcsatár, és ez is a koncepcióváltást mutatja: már nem a nagy, erős csatárt akarják előre, mint volt Haris Seferovic, hanem a mozgékonyabb, technikás játékosokat.

– Kilenc évet húztál le Svájcban, a kötődésed nyilvánvaló. Ha nem a mieink játszanak, nekik drukkolsz?

– Igen. Követem a svájci futballt, ma is közel áll a szívemhez. A magyar válogatott természetesen az első, de Svájcot is figyelemmel kísérem.

– A meccs eredményét meg mered tippelni?

– 1–0-s magyar győzelmet várok.

A képek forrása: puskasakademia.hu