Szezon eleji forma, hullámzó játék, berlini győzelem – elindult a német kézilabdaidény!
A Füchse Berlin a második félidőben szinte végig vezetve 32–30-ra verte az SC Magdeburgot a német kézilabda Szuperkupáért vívott mérkőzésen. A Magdeburg tradicionálisan gyengébben kezdi a szezont, így minden bizonnyal Bennett Wiegerték sem kongatják a vészharangokat, Jaron Siewert viszont kifejezetten elégedett lehet, mert úgy tűnik, időszakosan Mathias Gidsel nélkül is van élet.
„Ha Unót vagy Monopolyt játszanánk a Füchse ellen, akkor is nyerni akarnánk”
– fogalmazott a mérkőzést megelőzően Bennet Wiegert a Szuperkupa jelentőségével kapcsolatban. Németországban hagyományos módon indul az idény, ezúttal Düsseldorfban egy délután alatt a HB Ludwigsburg (az előző idényben még Bietigheim) verte simán, 32–24-re a Metzingent a női Szuperkupáért, a férfi találkozóval pedig hamarosan mélyebben foglalkozunk.
Ahol rendeznek Szuperkupát, ott rendre felmerül a kérdés, hogy mennyire fontosak ezek a mérkőzések, ám szinte mindig telt ház előtt rendezik őket, a szurkolók két izgalmas mérkőzést kapnak, és a csapatok is még félig a felkészülés részeként, de már éles körülmények között tesztelhetnek bizonyos játékelemeket. Ennek megfelelően most sem csúcskézilabdát láttunk, ám vannak a Füchse Berlin és a Magdeburg derbijének olyan aspektusai, amelyekről érdemes beszélni.
Matthias Gidsel is ember – egészen a végjátékig
Felvezető cikkünkben azt emeltük ki a Füchse Berlinnel kapcsolatban, hogy a fővárosi csapat játéka egészségtelen mértékben függ Mathias Gidseltől. Aki egyébként – a szombati mérkőzéstől eltekintve – nagy veszélyben lehet ebben a szezonban. Egy-egyező játékában folyamatosan ott van egy komolyabb sérülés veszélye, másrészt épp honfitársa, a nemrég visszavonult Mikkel Hansen példája bizonyítja, hogy néhány évig lehet emberfeletti mennyiségben és minőségben játszani, de idővel a sportoló teste és lelke jelezni fog.
Ezen a mérkőzésen végig izgalmas volt figyelni Gidsel játékát. A találkozó magyar közvetítésében is megemlítette Császár Gábor, hogy a dán klasszis a tizedik percben mindössze egy lövésnél tartott, ennek nyilván az is volt az oka, hogy a Magdeburg védekezésének fókuszában ő állt, az újonnan érkezett védőspecialista, Antonio Serradilla mozgékonyan zárta a területeket Gidsel előtt. A dán jobbátlövőnek nem volt különösebben erős találkozója, ám a végjátékban váratlanuk remek volt, az utolsó tíz percben a magdeburgi védelem megingásait rendre ő használta ki. A fontos pillanatokban tehát hátára tudta venni a csapatát, de az elmúlt hónapokban látott teljesítménye nyomán egyre egyértelműbb, hogy a Füchse nem játszhat hazárdjátékot a dánnal, mert a visszaesés jelei már most érezhetők.
Már csak azért sem, mert ezen a mérkőzésen kiderült, hogy ha Gidselt jól korlátozza az ellenfél védelme, mások is képesek befejezni az akciókat. Remek volt a Füchse fiatal irányítója, Nils Lichtlein, aki a következő években a német válogatottnál is nagyobb szerephez juthat, és külön érdemes beszélni Lasse Anderssonról, akinek a karrierje sok kanyar után Berlinben révbe érhet. A dán légiós óriási tehetségként került néhány éve a Barcelonába, de a katalán gigásznál nem tudott megragadni, Berlinben viszont sikerült megtalálni a helyét, és még inkább azt a környezetet, amiben jól érzi magát, ennek megfelelően egyértelműen ő volt a szombati találkozó legjobbja, a Gidsel-fókuszú magdeburgi védekezés miatt neki több helye volt.
Felborul a hierarchia?
Bennet Wiegert eddig az az edző volt, akinél csapaton belül nagyon tiszták voltak a szerepkörök. Nagyjából minden játékos tudta, hogy pontosan mit várnak tőle. Ennek előnye a kiszámíthatóság, hátránya viszont az, hogy néhányan akár hosszú hónapokon keresztül szinte teljesen játékon kívül vannak.
Most viszont nagyon úgy tűnik, hogy változás következhet ebben, bár egyelőre nyilván nem lehetünk biztosak abban, hogy ez csak erre a meccsre szólt-e, vagy esetleg Wiegert abban látja az előrelépés lehetőségét, hogy többet rotál ebben a szezonban. Ez később derül majd ki, azonban az biztos, hogy Albin Lagergren kezdőbe nevezése remek húzás volt, az Ómar Ingi Magnússon helyett játszó svéd remekül találta meg a helyeket a berlini védőfalban. Míg Magnússon általában nagy területen cselez kifelé, Lagergren kisebb zónában oldotta meg ezeket a szituációkat, s bizonyította, hogy lehet rá számítani komolyabb szerepkörben is.
Balátlövő poszton viszont lehetnek gondjai a Magdeburgnak Felix Claar felépüléséig, sem Michael Damgaard, sem Philip Weber nem tudott állandó gólveszélyt jelenti, ahogy az is látszik egyébként, hogy bár egyénileg remek védői vannak Wiegertnek, időbe telik, mire igazán összeér a védőfal. Talán ennek köszönhető az is, hogy a kapusteljesítmények között ugyancsak volt különbség, míg a magdeburgi kapusok kilenc védéssel zártak, Dejan Miloszavljev 11 hárítással segített csapatát, s főleg ziccerekben volt erősebb, mint a rivális hálóőrei.
Mi várható a közeljövőben?
Bármilyen furcsán is hangzik, egyik csapat sem jött ki rosszul ebből a mérkőzésből. A Magdeburg tavaly is gyengén kezdte a szezont, kikapott a Veszprémtől és a Barcelonától is az első hetekben, majd a szezon nagy részében veretlen marad, bajnokságot nyert. Abban az esetben sem kellene temetni a mostani Magdeburgot, ha esetleg a szezon elején jönne néhány gyenge mérkőzés, főként mert tényleg fontos sérültjei vannak Wiegert együttesének.
A Füchsének viszont fontos volt a pozitív visszajelzés, hiszen nehéz szezon várhat rá, és egy fiatal edzőnek mindig sokat számít, hogy a jó minőségű szakmai munka mellett trófeákat is fel tudjon mutatni.
Kiemelt kép: Kirchner-Media / TH
Szerző
