Szicíliai futballszentély a Monte Pellegrino árnyékában

Palermo stadionja első látásra könnyen megkülönböztethető bármelyik másik európai létesítménytől, hiszen a Renzo Barbera esztétikája egészen különleges. A rózsaszín-fekete klubszínek már önmagában egyedülállók, és a stadionban is ez a színvilág dominál. A stadion északi vége felett magasodik a Monte Pellegrino hatalmas mészkősziklája. Esti meccseken, a reflektorok fényében a hegyfal sötét sziluettje olyan hátteret ad a játéknak, amely egyetlen másik stadionhoz sem hasonlítható.

A fasizmustól a világbajnokságig

A stadion története 1931-ben kezdődött, amikor a szicíliai város akkori vezetése úgy döntött, hogy a régi, szűkös pályát egy monumentálisabb építménnyel váltja fel. Giovan Battista Santangelo tervei alapján alig egy év alatt felhúzták az építményt, amelyet 1932. január 24-én adtak át. Eredetileg Stadio Littorio néven ismerték, az olasz fasizmus jelképként használt római vesszőnyalábra (fascio littorio) utalva. Az első mérkőzésen a Palermo 5–1-re győzte le az Atalantát, mintegy megágyazva a stadion gólgazdag jövőjének.

Akkoriban a játékteret futópálya vette körül és csak a hosszanti oldalakon fekvő lelátók álltak, egyik kapu mögött sem volt nézőtér. 1936-ban a stadiont Stadio Michele Marronéra nevezték át, a spanyol polgárháborúban elesett helyi labdarúgó tiszteletére. 1945-ben, a második világháború végén a nevét ismét megváltoztatták Stadio La Favoritára, a szomszédságában elterülő hatalmas királyi park után. A név évtizedekig összeforrt a klubbal, és a helyiek közül sokan a mai napig így emlegetik. 

1948-ban a futópályát eltávolították, és mindkét kapu mögé lelátókat építettek. A stadion ezután lényegében változatlan maradt 1984-ig, amikor egy második nagyobb átépítésre került sor. Mindez a második szint felépítését jelentette, mellyel 50 000 férőhelyesre növelték a stadiont.

Az 1990-es világbajnokságot megelőző átépítés (Forrás: calcioengland.com)

A létesítmény harmadik, és eddigi utolsó nagyobb felújítására közvetlenül az 1990-es olaszországi világbajnokság előtt került sor. Az átépítést követően a stadion teljes kapacitását a jelenlegi 37 619 főre csökkentették. A munkálatok során egy tragikus baleset történt, amelyben öt építőmunkás életét vesztette.

Az 1990-es világbajnokságon itt játszották az F csoport több mérkőzését, többek között a holland és az ír válogatott két-két összecsapását.

A névadó emléke és az aranykor

2002 szeptemberében a stadiont hivatalosan Stadio Comunale Renzo Barbera névre keresztelték át, így tisztelegve a csapat legsikeresebb és legnépszerűbb elnöke előtt, aki abban az évben hunyt el.

Renzo Barbera klubelnöktől meglepő módon, éppen nem a díszpáholyban ül (Forrás: palermo.repubblica.it)

Barbera nem csupán egy sportvezető volt, hanem a palermói büszkeség megtestesítője; az 1970-es évekbeli regnálása alatt a Rosanero másodosztályú csapatként kétszer is bejutott a Coppa Italia döntőjébe, bebizonyítva, hogy a szicíliai szív képes felvenni a versenyt az északi óriásokkal.

A stadion falai között azonban a 2000-es évek közepén jött el az igazi aranykor. Amikor a szicíliai együttes több mint 30 év után, a 2004–2005-ös szezonban újra feljutott a Serie A-ba, a város valóságos futball-lázban égett: már a szezon kezdete előtt az összes bérletet elkapkodták. Abban az időszakban a Barbera igazi sztárgyárrá vált. A teljesség igénye nélkül olyan későbbi világklasszisok futottak ki akkoriban a pályára, mint a világbajnok Luca Toni, az uruguayi gólvágó Edinson Cavani, Javier Pastore, Paulo Dybala, Fabio Grosso vagy éppen Fabrizio Miccoli. 

Bár a kezdeti, 30 000 eladott bérletet később nem sikerült megismételni, a Palermo abban az évtizedben meghatározó tagja volt a Serie A-nak. A Renzo Barbera lelátói előtt a csapat nemcsak az UEFA-kupában mutathatta meg magát, hanem rendszeresen kényszerítette térdre a Juventust, az AC Milant és az Intert is, beírva magát az olasz futball elitjébe.

Az Azzurri déli erődítménye

Bár Palermo messze esik az észak-olaszországi futballközpontoktól, a válogatott mindig is otthon érezte magát a Barberában. A szicíliai közönség fanatizmusa miatt a nemzeti csapat számára ez a stadion az egyik „legforróbb” helyszín. Ráadásul az Azzurri évtizedekig veretlen volt a szicíliai létesítményben. Az olasz válogatott 16 mérkőzésből 13-at megnyert itt, és egy döntetlen mellett csupán kétszer kapott ki. 40 gólt szerzett és csak kilencet kapott ebben az egyedi ékszerdobozban.

2018-ban az olaszok itt ütötték ki Örményországot 9–1-re egy Eb-selejtezőn, viszont 2022 márciusában itt szenvedtek drámai vereséget Észak-Macedóniától a vb-pótselejtezőn, mellyel lemaradtak a katari világbajnokságról.

Egy emlékezetes koreográfia a sok közül (Forrás: Palermo FC)

A Stadio Renzo Barbera tehát nem csupán egy sportlétesítmény, hanem Palermo dobogó szíve. A stadionban megannyi emlékezetes meccset játszottak, és aki egyszer belép a kapuin és meglátja az elé táruló csodálatos panorámát, az biztos átérzi, miért olyan különleges élmény ebben itt pályára lépni.

Borítókép: Palermo FC