Thijmen Blokzijl, egy újabb holland belső védő, aki nagyon magasra juthat

A holland labdarúgás kezd kikecmeregni az előző évtized végén megélt válságos időszakából, amikor is az Oranje lemaradt a 2016-os Európa-bajnokságról, majd a 2018-as világbajnokságról is. A jövő azonban csak akkor lehet még fényesebb, ha az erősségeiknek számító posztokon tartják a színvonalat, a többi szerepkörre pedig még jobb játékosokat tudnak kinevelni. A védelem, elsősorban annak a közepe az egyik fő erőssége hosszú évek óta a narancsmezes nemzeti csapatnak. Ez nem is meglepő, hiszen a Premier League élcsapataiban több holland bekk is szerepel (Virgil van Dijk, Nathan Aké és Sven Botman már régebb óta futballozik az angol élvonalban, Micky van de Ven és Jurriën Timber pedig a nyáron érkezett), illetve a bajor rekordbajnoknál is találunk egy Matthijs de Ligtet. Azonban ők sem lesznek örökké a válogatottban, így aztán kell az utánpótlás, és könnyen lehet, hogy Thijmen Blokzijl lesz a méltó utód, aki már tinédzser éveiben megkezdte a kiváló szereplését a nevelőegyesületében.

Hősünk 2005. február 25-én született Groningen városában, hogy az itteni kisebb, ám az utánpótlásképzésben hatalmas feladatokat ellátó együttesekben kezdje meg útját a sportág irányába. Ötévesen csatlakozott a Velocitas 1897-hez, majd öt év után egy idényt a Be Quick 1887-ben is játszott. Nem sokkal múlt tízéves, amikor átkerült az FC Groningenbe, ahonnét egyenes volt az útja a profi labdarúgás felé. Az akadémiára kerülése óta a korosztálya egyik legjobbja volt a zöld-fehéreknél, többször is csapatkapitány volt, majd egyre többször a nála idősebbek között kapott lehetőséget. 2022-ben megkapta a „Best Western Strijder” címet, amelyet olyan játékosnak ítélnek oda, aki a képzés minden alapvető értékét képviseli.

Blokzijl az előző idényben robbant be a köztudatba, ami azért is volt nagy szó, mert a csapata borzasztóan teljesített az élvonalban. Az ősszel még „csak” az U21-es együttesben szerepelt – 17 esztendősen –, de Frank Wormuth elbocsátása után Dennis van der Ree elvitte a spanyolországi, téli edzőtáborba. Ott aztán teljesen lenyűgözte a szakmai stábot, és olyan pozitív benyomást keltett, hogy rögtön az első tavaszi bajnokin debütált az Excelsior Rotterdam elleni idegenbeli meccsen. Néhány nappal később az Euroborgban a hazai szurkolók előtt is sor került a bemutatkozására, az SV Spakenburg elleni kupamérkőzésen.

Az ifjú védő 13 egymást követő mérkőzésen játszott, mielőtt bokasérülést szenvedett. A visszatérése után kétszer beszállt még csereként, és bár még nincs nagy mintánk a teljesítményéről felnőtt szinten – nagyjából 1200 játékperc –, de a tehetségéből már így is sok mindent megvillantott. Az fbref.com statisztikái alapján Blokzijl meccsenként átlagosan 256 métert cipeli a labdát, ebből 152 métert előre törve, és mindkét mutatójával a védők legjobb nyolc százalékába tartozik. Ezen kívül 90 percenként átlagosan 0,99 progresszív labdavezetéssel jut be a támadóharmadba, amivel ismét a védők legjobb nyolc százalékában van. Egyetlen megiramodása során sem szerelték le, ami javarészt annak köszönhető, hogy mesterien tudja maga előtt, középen tartani a labdát, és nem enged túl sok esélyt arra, hogy elvegyék azt. Ez igazán nagyszerű teljesítmény egy olyan játékostól, akinek ez volt az első idénye a felnőttek között.

A passzjátéka túl sok kockázatot rejt magában, és ez erősen lehúzta a mutatóit. Mind hatékonyságban, mind a progresszivitás terén van hová fejlődnie, mert vagy nem volt elég pontos, vagy a társakkal nem értette meg magát tökéletesen. A védekezés tekintetében egyelőre inkább előrefelé szeret és tud jó döntéseket hozni, a megelőző szerelések és a passzok lefülelése is jól megy neki, viszont miután csak nemrég nyúlt meg, a koordinációnál vannak még hiányosságai. Ebből is adódik részben, hogy a levegőben vívott párharcokban még sokszor alulmarad, és az erős fizikumot igénylő összecsapásokban, párharcokban is alacsony a sikerességi rátája. Viszont ha van ideje megállni és felvenni a pozíciót, akkor a sebessége révén kiválóan teljesít egy az egyben, illetve mind középen a lövéseket, mind a szélek felé húzódva a beadásokat vagy bepasszokat is egészen jó hatékonysággal képes blokkolni.

Ami a testfelépítését illeti, dolgozik magán, és ez idén nyáron igen látványosra is sikerült. A helyi sajtóhírek szerint három kilóval nehezebben érkezett meg a szezonkezdetre. És természetesen nem pocakot, hanem színtiszta izmot szedett magára, és ez mindenképp az előnyére válhat, akárcsak az a tény, hogy a kiesést követően egy alacsonyabb szintű mezőnyben, gyengébb ellenfelekkel szemben fejlődhet tovább. Ám ez egyben jelentős elvárásokkal is jár a fiatal hátvéd felé, mert Dick Lukkien vezetőedző már elmondta a klub honlapjának adott nyilatkozatában, hogy szeretné, ha Blokzijl kiemelkedne a csapatból az edzéseken és a meccseken egyaránt.

Kétségtelenül van még hova fejlődnie, több tekintetben is, de aligha lehet elvárni egy 18 esztendős belső védőtől, hogy azonnal megváltsa a világot. Idő és türelem kell ehhez, meg nagyon sok munka, és akkor valóban ő lehet a következő olyan holland belső védő, akire a legnagyobb klubok vadásznak majd. Minden adott hozzá, hogy ezt megvalósítsa, és akkor valóban utolérheti az elődként és példaképként is előtte lévő Virgil van Dijkot.

Kiemelt kép: FC Groningen