Tíz százalékot esett az élvonalban a fiatalpercek aránya az előző szezonhoz képest

Az OTP Bank Liga 2023–2024-es idénye volt sorozatban a második, amikor az MLSZ az újragondolt fiatalszabály jelenleg is hatályban lévő konstrukciójával próbálta ösztönözni az első osztályú klubokat a lehető legtöbb tehetség foglalkoztatására. A szabály értelmében a központi támogatások elnyeréséhez a csapatoknak legalább a szezon felében (1485 perc) a pályán kellett tartaniuk egy 2003-as, vagy annál később született magyar állampolgárságú játékost. Ezt a kritériumot a 12 klub közül tíznek sikerült teljesítenie, csak a Fehérvár és a Ferencváros szalasztotta el a lehetőséget.





Az FTC ősszel 810 percet gyűjtött, ami ugyanilyen ütemben folytatódva azt jelentette volna, hogy a szezon végére átlépi az előírt határt. Azonban Lisztes Krisztián tavasszal jóval kevesebb lehetőséget kapott, elsősorban sérülései miatt, így az FTC elmaradt a kívánt értéktől.

Ellenben a többi csapattal, akik a Puskás Akadémia kivételével minimum megtartották a növekedés ütemét, de több helyen még fokozták is azt. Debrecenben például csak tavasszal megközelítőleg 3000 perc jutott elsősorban Vajda Botondnak és Baranyai Nimródnak. De Diósgyőrött is sok lehetőséget kaptak a fiatalok, igaz ehhez szükség volt egy edzőváltásra is.





Az MTK-nál és Kisvárdán konzisztensen ősszel és tavasszal is nagyjából azonos játéklehetőséget biztosítottak az ifjúságnak, így náluk már nehézkes lett volna fokozni a növekedést.





Annak ellenére, hogy tíz klub komolyan vette az 1485 perc megugrását és összességében is 29 050 percet futballozhattak a fiatalok (nem sokkal marad el a tavalyi 32 312 perctől) a következő diagram súlyos problémákra mutat rá.





Mindösszesen négy olyan 21 éves vagy annál fiatalabb játékos volt az NB I-ben, aki legalább a szezon felén a pályán volt, és még ők sem sokkal haladták meg ezt a határt. Ez azt jelenti, hogy a fiatalok játékpercei rendkívüli módon megoszlanak egymás között, így a legtöbben messze nem töltenek elegendő időt a gyepen. Ez pedig visszaveti a fejlődésüket. A klubok rotálják a fiatalokat, emiatt stabil kezdővé csak nagyon kevesen tudnak válni. Ráadásul ezen négy játékos közül Kovács Mátyás (MTK Budapest) a játékideje 75 százalékát még ősszel játszotta, míg Pécsi Ármin (Puskás Akadémia) egy erős tavasszal fel tudta magát küzdeni a harmadik helyre úgy, hogy ő pedig ősszel nem kapott lehetőséget. Baranyai Nimród esetében ugyanez volt megfigyelhető.





A szabály visszavezetése úgy tűnik arra összességében alkalmas, hogy növelje a fiatalok játékidejét. Így valóban több lehetőséghez jutnak, ami mindenképpen előnyös. De az effektivitás továbbra is hiányzik.

Attól, mert összességében nőttek a fiatalok percei, még nem tudtak meghatározó játékosokká előlépni. A főbb értékek gyakran becsapósak. Valaki ősszel sokat játszott, de tavasszal szinte alig láttuk a pályán. Vannak csapatok, ahol sok játékos egyénenként kevés játékpercéből tevődik össze a célérték. 

Egyik folyamat sem eredményez igazán piacképes futballistákat.

A megoldás viszont talán nem a további módosításban keresendő, mert bár le lehetne korlátozni a szabályt arra, hogy egy vagy maximum kettő játékossal kell összegyűjteni az 1485 játékpercet, de ez igazságtalan lenne, mert egy esetleges sérülés miatt hátrányt szenvedhetne egyik csapat, illetve kevésbé bátran próbálgatnák az edzők a fiatalokat, amivel viszont potenciálisan elvennék a lehetőségét annak, hogy egy nagyobb tehetség megmutathassa magát. Nem a szabályok farigcsálása a megoldás, hanem a több és jobb minőségű játékosok nevelése, majd azok megfelelő játékrendszerbe történő beillesztése. Persze ehhez masszív szaktudásra is szükség van, és inkább erre kellene forrásokat biztosítani.

Kiemelt fotó: mtkbudapest.hu