Történelmi tett! A négyből két újonc is feljutott a német harmadosztályból

Nagyon sokat kellett várni arra, hogy a tehetősebb, ám nem professzionális szinten szereplő klubok unszolására a Német Labdarúgó-szövetség (DFB) elindítsa a profi harmadosztályú bajnokságot, végül 2008-ban elindult az országos szintű, egy csoportos 3. Liga. Noha az indulás környékén és a kezdetekben rengeteg vita volt, legfőképp azért, mert a klubok egy része nem tudta vállalni a szereplést a magas utazási költségek miatt, ám a szövetség a tévés jogdíjakból befolyó bevételekkel való ügyes gazdálkodással megoldotta, hogy ne legyenek ilyen jellegű problémák.

Mára pedig már igazán megszilárdult a működése ennek a bajnokságnak, és a feljutásért harcoló csapatok küzdelme évről évre élményszámba megy, olykor mesébe illő történeteknek lehetünk tanúi. A korábbi 15 kiírás során mindössze ötször fordult elő, hogy valamelyik újonc odaérjen a dobogóra, és automatikusan vagy a rájátszást követően osztályt lépjen felfelé. Nem véletlen, hogy ez nem sűrűn fordul elő, hiszen mégiscsak az amatőr, illetve inkább félprofi szintű tartományi ligából indulva kell megugrani a 3. Liga profi szintjét.

Hat évvel az indulás után, 2014-ben ünnepelhetett az első újonc feljutást, ez a csapat az RB Leipzig volt. A lipcseiek történetét aligha kell bemutatni bárkinek, hiszen azóta az élvonalnak is meghatározó szereplője, amely a Bajnokok Ligája elődöntőjéig is eljutott. A 2013-2014-es idényben Alexander Zorniger által irányított szász együttes a második helyen végzett a mára szintén élvonalbeli szereplő 1. FC Heidenheim mögött, ezzel automatikusan a másodosztályba került. (Innen egyébként a második idényben szerzett szintén második helyezéssel került fel az élvonalba.)

A következő újonc feljutója a 3. Ligának a Würzburger Kickers volt a 2015-2016-os szezonban, ők a Dynamo Dresden és a Erzgebirge Aue mögött lett bronzérmes, hogy aztán az osztályozó során az MSV Duisburg csapatát legyőzve jusson fel a másodosztályba – többek között Nagy Dániel góljának is köszönhetően. A bajoroké nem mondható épp sikersztorinak, mert azonnal kiestek a 2. Bundesligából, majd egy újabb feljutást követően visszacsúsztak a negyedik vonalig, ahonnét idén még kikecmereghetnek egy rájátszáson keresztül. Láthatjuk, ők nem álltak készen az újabb szintlépésre, hiszen sem a gazdasági helyzetük, sem a keretük minősége alapján nem volt több bennük, mint egy jó harmadik ligás csapat.

A következő idényben (2016-2017) az SSV Jahn Regensburg csinálta meg ugyanezt, ők a már említett duisburgiak, és az idén élvonalba jutó Holstein Kiel mögött lettek harmadikok, majd ezt követően az osztályozón az 1860 München ellen vívták ki a feljutást. A szintén bajor alakulat olyan lendületet vett, hogy a másodosztályban is kis híján a feljutásért harcolhatott – végül ötödik lett –, ám innen csak lefelé volt út, olyannyira, hogy ezt a szezont ismét a 3. Ligában töltötték. Jön az első bajnok és az egyetlen kakukktojás, ugyanis a 2019-2020-as idény végén az FC Bayern München második csapata minden harmadosztályú riválist maga mögé utasított, ám Sebastian Hoeness tanítványai a tartalékcsapatokra vonatkozó korlátozás miatt mehettek egy szinttel feljebb.

Nem úgy az előző idényben az SV Elversberg, mely ugyancsak elhódította az aranyérmet a Regionalliga után a 3. Ligában is, és feljebb is léphetett. Horst Steffen legénysége a nemrég lezárult másodosztályú szezonban stabil középcsapatként végzett, egy pillanatig sem forgott veszélyben a tagságuk megőrzése.

A magunk mögött hagyott idényben a harmadosztályban ugyanezt a teljesítményt újoncként az SSV Ulm 1846 vitte véghez, mely már a szezon elejétől kezdve ott volt a legjobbak közt, aztán a tavaszi nagy menetelése az első helyre röpítette a baden-württembergi csapatot, amely nem is engedte már ki a kezéből a trófeát. Az igazán nagy meglepetést azonban nem Thomas Wörle csapata okozta, hanem a Preussen Münster, ugyanis a vesztfáliaiakról még a szezon háromnegyedénél sem mondta volna meg senki sem, hogy végül második helyezettként automatikus feljutók lesznek.

Ez azt jelenti, hogy míg korábban négy csapatnak sikerült a feljutás újoncként, idén tavasszal ezt egy idényen belül – a négy frissen feljutó közül – kettő is megcsinálta, sosem látott történelmi tettet végrehajtva ezzel.

Sok szempontból egészen hihetetlen a Münster története, melynek legfontosabb szereplője az a Sascha Hildmann, aki már 2020 tavaszán is a kispadon ült. Már vele búcsúzott egy évtizednyi profi futball után az együttes a harmadosztálytól. Azonban nem menesztették a kiesést követően (sportigazgatót viszont cseréltek, Peter Niemeyer foglalta el ezt a posztot) és a következő két idényben sem, amikor nem tudta visszajuttatni a gárdát a Regionalligából. Előbb bronzérmet szerzett a Borussia Dortmund II és a Rot-Weiss Essen mögött, majd az esseniekkel azonos pontszámmal, ám rosszabb gólkülönbség miatt csak az ezüstérem jött össze. Ekkortájt nagyon sokszor írt arról a helyi sajtó, hogy érthetetlen a klub ragaszkodása a szakemberhez, a vezetőségben végbement jelentős változások, átszervezések ellenére az ő állása nem forgott veszélyben. Végül a harmadik próbálkozásra sikerült kiharcolnia a feljutást, és hogy mennyire jó ötlet volt kitartani Hildmann mellett, azt épp az bizonyítja a legjobban, hogy a 3. Liga küzdelmeit is sikerrel vették, azaz 1991 után visszatérhetnek a másodosztályba.

Mára Hildmann lett az, aki a legtöbb meccsen a kispadon ült a csapat vezetőedzőjeként, és megelőzte a vesztfáliaiaknál legenda státuszban lévő Richard Schneidert, aki a klub történetének egyetlen Bundesliga-szezonjában is irányított.

Hildmann olyan látványos támadójátékot épített fel a Münsternél, amely miatt már szezon közben is volt megkeresése magasabb osztályból. Azért, hogy ezt elérje, az 52 éves edzőnek fel kellett bontania a negyedosztályban stabilan működő háromvédős hadrendjét, mert nem tudott elég hatékony lenni a támadójáték ebben a felállásban. Így a téli szünetben teljesen átálltak a négyvédős felállásra, majd a szélsőjáték jelentős feljavulásával az eredményesség útjára léptek. Végül az övék lett a legtöbb szerzett gól a harmadosztályban, két olyan csatár hathatós közreműködésével, akik a negyedosztályból való feljutás után érkeztek. Ez azt jelenti, hogy Hildmann rövid idő alatt át rájuk tudta „szabni” a taktikát, így Joel Grodowski és Malik Batmaz 17-17 találattal zárta a szezont. Ezzel ők jegyezték a csapat góljainak a felét – és megosztott második helyen végeztek a bajnoki góllövőlistán.

Hozzá kell tenni, a 3. Liga nem volt ismeretlen terep a vezetőedző számára, ugyanis a Sonnenhof Grossaspach és az 1. FC Kaiserslautern csapatát is irányította már ebben az osztályban, ám a 2. Bundesliga számára és a keret nagy része számára is új terep lesz. Kérdés, hogy miként tudnak teljesíteni ezen a szinten. Ám egy olyan együttes esetében, mely az előző idényben még a negyedik vonalban szerepelt, valamint egy olyan szurkolótábor életében, amely az amatőr riválisok kis stadionjaihoz szokott, aligha kérdés, hogy minden percét élményként fogják megélni a következő szezonnak. S hogy az miként alakul majd számukra? Hogy ezt tisztán lássuk, arra még várni kell egy fél évet legalább, ám az biztos, egy különleges csapattal és egy izgalmas projekttel gazdagodik a másodosztály, amelyre érdemes lesz odafigyelni.