„Túl messzire mentek” – The Marinovich Project

Bár elsőre nagyon távolinak tűnik egy sztárnak szánt sportoló problémája, akit szinte születésétől fogva arra nevelnek, hogy egyszer majd az NFL-ben legyen kiválóság, valójában teljesen hétköznapi dilemmáról van szó: mit viszünk magunkkal a szüleinktől, illetve megfordítva, mik azok az elvárások, amik velünk szemben fogalmazódnak meg, és hogy viszonyulunk ezekhez.

Rögtön eszünkbe juthat az eset kapcsán Richard Williams személye és a róla szóló, szintén remek film. Elsősorban azért érdemes megnézni azt a mozit is, mert a készítők remekül mutatták be, hogy ezekben az emberekben egyszerre van jelen egy gondoskodó szülő és egy zsarnok, aki csupán a saját céljait szeretné megvalósítani a gyermeke által.

Todd édesapja, Marv esete és személyisége azonban még ennél is bonyolultabb, hiszen benne még egy feltaláló is elveszett, ugyanis szépen induló, ám hamar kudarcba fulladt karrierje befejezése után különböző edzésmódszerekkel és táplálkozási metodikákkal kezdett foglalkozni, ezek pedig – a saját elmondása szerint – máig ismert építőelemei az NFL-csapatok felkészülésének.

Már középiskolás korában arról beszéltek, ő lesz a sportág következő nagy sztárja, hamar megkapta a Robo QB becenevet, ami többet mondott önmagánál. Nem csak az volt benne ebben a megnevezésben, hogy a teljesítménye egy időben nem emberi szintet képviselt, hanem az is, hogy ekkoriban semmilyen érzelmet nem lehetett megfigyelni az arcán. Tényleg olyan volt, mintha egy gép lett volna, akit erre a játékra teremtettek.

Ez az, ami nem sokkal később megváltozott, hiszen Marinovich egyetemre került, a USC kaliforniai levegője pedig egyrészről nagyon jó hatással volt rá, másrészről viszont veszélyt is jelentett a sztársportolóra. Illetve rögtön érdemes is ezt árnyalni, nem feltétlenül az új baráti társaság és a nagyobb szabadság okozta Marinovich problémáit, hanem az az ellentét, amely eddigi élete és az új környezet között feszült.

A szupertehetség megküzdött a kábítószerekkel és az alkohollal, ez pedig a pályán nyújtott teljesítményére is hatással volt.

Bár az első egyetemi esztendő még jól sikerült Marinovichnak, később sokasodtak a problémák, és úgy tűnt, innen nem is lesz visszaút.

Később az NFL-drafton a Los Angeles Raiders dobott még egy mentőövet az irányítónak, ám kérdés, hogy mennyire volt ez valódi lehetőség. John Dorsey és Andrew Stephan filmjében ugyanis többen azt fejtegetik, hogy a fiúnak épphogy környezetváltozásra lett volna szüksége, mert a kaliforniai szabadosságnak szerepe volt a karrierje félresiklásában. Marinovichnak aztán még az NFL-ben is voltak szép pillanatai, de az kijelenthető, hogy közel sem tudott megfelelni a felé támasztott elvárásoknak. Sőt, évek múltán még börtönben is ült, majd szabadulása után a művészet segített neki a vele történtek feldolgozásában.

Az ügy kapcsán természetesen mindannyiunkban ugyanaz a kérdés fogalmazódik meg: miért történt mindez? Egyszerű persze azt válaszolni, hogy nem lehet így nevelni egy gyereket, és valószínűleg így is van, de ennél közelebb jutunk az igazsághoz az előző cikkünkben is idézett pszichológus, Dr. Phil Stankovic mondatai által, aki szerint sokkal inkább a céltalanság lehetett Marinovich problémája. Egy ideig saját céljai nem voltak, majd amikor bekerült az NFL-be, már a szülei célját is teljesítette, egy húszas évei elején járó fiatalnak pedig nehéz feltennie azt a kérdést, hogy mit fog csinálni a következő 30-40 évben?

A The Marinovich Project című film remekül mutatja be az ügy legfontosabb részleteit, és tovább árnyalja azt a képet, ami az újságcikkek alapján alakulhatott ki bennünk. Megtekinteni pedig már csak azért is érdemes, mert máig rengeteg hasonló esettel találkozunk a sportvilágban.

Kiemelt fotó: mercurynews.com