Új bajnokot avattak női kosárlabdában: söpréssel nyert a DVTK

Miskolc mostanában különösen büszke lehet a sportéletére. A 2023–24-es idényben több csapata is a legmagasabb bajnoki osztályban szerepelt: a férfi labdarúgók, a női labdarúgók, a női röplabdázók, a férfi jégkorongozók, a női futsalosok, a férfi vízilabdázók és persze a női kosárlabdázók, akiknek a népszerűsége egy ideje már vetekszik a labdarúgókéval. Persze ez nem csoda, hiszen az utóbbi időben messze a legnagyobb büszkeséget ők hozták a híresen odaadó szurkolótáboruknak, például azzal, hogy a kontinens legjobb csapatai számára kiírt Euroligában a második idényükben nemcsak továbbjutottak csoportjukból, de még a végjátékba, a final fourba is kis híján bejutott. Erre a teljesítményre – na meg a diósgyőri csarnokban uralkodó fantasztikus hangulatra – még a nemzetközi szövetség, a FIBA szakemberei is felfigyeltek, ugyanis a csapat és környezete (infrastruktúra, szurkolói érdeklődés, szakmai munka) egyértelműen jó hírét viszi a szakágnak.

Magyarországon eközben várható volt, hogy trónfosztás lesz, és a 2015 óta minden bajnoki címet megnyerő Sopron anyagi problémái miatt csak megnehezíteni tudja a kihívók dolgát, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a Magyar Kupát így is megszerezték Gáspár Dávidék. Az aranyéremre két együttes aspirált teljes joggal, a SERCO UNI Győr, amely egy éve már eljutott a fináléba egy látványos támadójátékot vállaló csapattal, valamint a DVTK HUN-Therm, amely évek óta tartó építkezés eredményeként nagyon ügyesen összerakott csapattal gyönyörűen vette az előtte álló akadályokat. Az alapszakasz első két helyén is ők végeztek: a miskolciak szinte hibátlan mérleggel, csak az utolsó fordulóban – egy számukra tét nélküli mérkőzésen – maradtak alul Szekszárdon 81–78-ra, míg a Győr tizennyolc meccsből tizennégyet nyerve zárkózott fel a piros-fehérek mögé.

A diósgyőri szurkolók egyértelművé tették a célkitűzést (Forrás: DVTK Kosárlabda Facebook)

A rájátszásban a Diósgyőr vette könnyebben az akadályokat, a BEAC Újbudát, majd a Sopront is két győzelemmel búcsúztatta, de a Győr is hasonlóképp intézte el a Vasast. Viszont a szívós Szekszárd ellen harmadik meccsre kényszerült. Azonban a fináléra alaposan megsokasodtak Cziczás László vezetőedző gondjai, hiszen Destiny Slocum és Török Ágnes sérülés miatt dőlt ki a három legfontosabb mérkőzésre, Bridget Carletont a WNBA május 14-i rajtja miatt már edzőtáborba hívta észak-amerikai csapata, Kristine Anigwe ezek után sérültet jelentett, és az amerikai center elhivatottságáról sokat elmond, hogy a szokásokkal ellentétben nem utazott el csapatával a miskolci első mérkőzésre, miközben Török felkötött vállal, játékra láthatóan alkalmatlan állapotban is meccsszerelésben üldögélt a kispadon a többieket támogatva.

Ennek ellenére az a találkozó a munka ünnepén kifejezetten jól indult a teltházas DVTK Arénában, hiszen a vendégek kisebb rotációval is tartották a lépést az így már kimondottan esélyesnek számító hazaiakkal szemben, és valószínűleg főként energiatakarékossági okokból hárompontosokkal veszélyeztettek. Ahhoz képest, hogy gyakorlatilag légiósok nélkül álltak fel (Cyesha Goree jó ideje magyar válogatott már), három negyed után csak nyolcpontos hátrányban voltak, ám a végére kidomborodott az erőnlétben és talán a képességek terén is meglévő különbség, így végül 75–62-re a miskolciak nyertek, főleg a montenegrói Milica Jovanovics 22 pontjának köszönhetően.

Szombaton került sor a második ütközetre, ezúttal Győrben, ahol a hazaiak a Miskolcon látott teljesítményükre alapozva nagyon elszántak voltak, hogy akár el is kaphatják ellenfelüket. Hogy, hogy nem, erre a mérkőzésre Anigwe is meggyógyult, vele mindenképpen bővült és erősödött a keret, ennek ellenére a Diósgyőr hamar nyomatékosította győzelmi szándékait, és Euroliga-szintű kosárlabdát bemutatva már a mérkőzés elején állva hagyta vendéglátóját, és a félidőre hatalmas előnyre tett szert (26–47). A második félidőben is csak átmenetileg tudott közelebb kerülni Cziczás csapata, a piros-fehérek viszont nem veszítették el a fókuszt, és miután hat (!) játékosuk is tíz pont fölé jutott, arra is volt még lehetőségük, hogy néhány fiatal peremembernek játéklehetőséget adjanak.

Ha egy kicsit ennél is pontosabb a végjátékban a vendégcsapat, elérhette volna a száz pontot is a mérkőzésen, ami abszolút megsemmisítő lett volna, de a 97–62-es győzelmük így is történelmi, hiszen még soha nem fordult elő korábban magyar bajnoki döntőn, hogy az egyik csapat 35 pontos különbséggel nyerjen idegenben. Az egyik fél három győzelméig tartó párharc tehát 2–0-ra állt, és a győriek egyébként is kevés esélye szinte láthatatlanul apróra zsugorodott.

Vasárnap reggel már tudni lehetett, hogy a keddi lehetséges bajnokavatóra mind a 3400 jegyet eladták, és városszerte hatalmas volt a várakozás és a készülődés, ezért a találkozó előtt különböző családi programokat hirdetett a klub, így arcfestés, ügyességi játékok és a kabalafigura, Diós György várta egy-egy fotó erejéig a szurkolókat. A mérkőzés atmoszférája már-már szinte valamelyik forróbb szerb vagy görög csarnok hangulatát idézte, igazán jó reklámot csinálva ezzel a női kosárlabdának. A két csapat sok hibával kezdett, emiatt hullámzó volt a játék, a Győr az esélytelenek nyugalmával játszott, míg a házigazda csapat mintha megilletődött volna a lehetőségtől, hogy tényleg a csúcsra érhet.

A látvány ellenére a második mérkőzésen egy pillanatig sem tudott a Győr felülkerekedni (Forrás: MKOSZ)

Az első negyedet csak egy ponttal tudta nyerni a Diósgyőr, majd a második közepén gyors egymásutánban több triplát is elsüllyesztett válasz nélkül, ami markánsabbá tette a különbséget. A második félidőnek hétpontos hazai előnyről láttak neki a csapatok, de újra ideges és kapkodó lett a játék, ezért kevés pont született, ráadásul a Győr felzárkózott 49–45-re. A hajrában azonban ismét koncentráltabb lett a Diósgyőr játéka, és magabiztosan nyerte az utolsó játékrészt, így végül 66–56-ra nyerte a harmadik mérkőzést és vele együtt fennállása első bajnoki címét.

A finálé végén természetesen átadták az érmeket, a bajnoki serleget, folytak a pezsgők és a könnyek, és természetesen ahogyan az ilyenkor szokásos, Kányási Veronika csapatkapitány levágta a gyűrűről a hálót. A csarnok előtt tűzijáték köszöntötte a bajnokcsapatot, sőt Miskolc ikonikus jelképe, az Avas kilátó is piros-fehér színben díszelgett a diadal tiszteletére. Máskor általános letargia lett volna a városban, miután a futballisták a hétvégén megsemmisítő vereséget szenvedtek Újpesten, de erre már senki nem gondolt, mert a kosarasok az érettségizőket némiképp megelőzve már kedd este történelmet írtak.

A siker értékét növeli, hogy a csapatban minden játékosnak ez volt az első magyar bajnoki címe, és az immár női szövetségi kapitányként is dolgozó Völgyi Péter a 2010-es Zalaegerszeggel megnyert férfi bajnoki aranyérem után végül a nőkkel is felért a csúcsra. A DVTK egyébként is rendkívül sokat várt erre a sikerre, hiszen 1992-ben és 1996-ban a Pécs, 1993-ban a Tungsram, 2015-ben és 2019-ben pedig a Sopron múlta őket felül a bajnoki fináléban. Most azonban hatodik nekifutásra meglett az aranyérem.

Amellett, hogy tehetséges és jó játékosok alkotják a keretet, híresen erős csapatkohézió épült Miskolcon, és ez is gyakran meglátszott. Az egész idényben nem lehetett hallani hátráltató tényezőkről, csapategységet romboló tevékenységről, egyénieskedő akciókról, mindenki beállt a sorba, és tudása legjavát nyújtotta. Amikor a válogatott játékosok csalódottan hazatértek az elbukott olimpiai selejtezőről, a csapattársak kisebb ünnepséget rendeztek nekik az öltözőben, ami szintén segített abban, hogy túllépjenek a fájdalmas kudarcon.

Ezeknek azért van jelentősége, mert a DVTK nem tartozik a túlzottan gazdag csapatok közé, például esélyük sem volt megtartani az előző idényben látott Puerto Ricó-i klasszist, Arella Guirantest és az idei légiósait sem a legmagasabb polcról tudta leemelni a klub, bár az amerikai Kaila Charles és a francia Ana Tadic így is sokat tett hozzá a játékhoz. Azonban a csapat magja hosszú ideje együtt játszik, Kányási Veronikához, Aho Ninához, Milica Jovanovicshoz szépen illeszkedtek a fiatalok, a légiósok és az új igazolások is. Lelik Réka és Tenyér Zsófia teljes szezonban nyújtott játéka kimondottan biztató a magyar válogatott szempontjából is, és a fiatalok között is nagy reményünk lehet Toman Petrában vagy Fárbás Elizában, akiket Völgyi remekül ismer már az utánpótlás-válogatottakból. A csapatot természetesen szeretnék együtt tartani a vezetők, egyedül az ausztrál Darcee Garbin távozása tűnik biztosnak (ő éppen a most legyőzött Győrrel folytat előrehaladott tárgyalásokat), de nem titok az sem, hogy az előrlépéshez tovább kell fejleszteni a keretet. Hírlik, hogy Sopronban szeretnék visszaszerezni a trónt, és Győrben sem elégednének meg az ezüstéremmel, ezért nem biztos, hogy a Diósgyőr évekig tartó uralkodása innentől borítékolható. Viszont a pillanat most az övék, és legalább egy éven át ők lesznek a bajnokság címvédői.

Völgyi Péter bajnokcsapatot épített, így a szurkolók szeretete mellett pezsgőben is fürdőzhetett (Forrás: MKOSZ)

A csapat a magyar színtéren mindössze két mérkőzést veszített el, a Sopron elleni kupadöntőt, valamint a már említett szekszárdi alapszakaszmérkőzést, de hazai pályája olyannyira bevehetetlen erődnek bizonyult, hogy csak három – nem akármilyen – csapat tudott ott nyerni az egész idényben: a második számú európai klubsorozat későbbi aranyérmese a brit London Lions, valamint az Euroliga idei két döntőse, a francia Villeneuve-d’Asc Lille és a végső győztes török Fenerbahce Alagöz.

Ha van tehát megérdemelt siker, ez mindenképpen az.

Kiemelt kép: DVTK Kosárlabda Facebook