Új év, új hős – Jannik Sinner káprázatos melbourne-i diadalával alighanem új időszámítás vette kezdetét a férfi teniszben

Jannik Sinner melbourne-i győzelme számos egyéb okból is rendkívül különleges. Egyrészt élete első major döntőjét rögtön meg tudta nyerni, másrészt 2014 óta ő az első Australian Open-bajnok, aki nem a Federer, Nadal, Djokovics hármasból kerül ki (és 2005 óta ez volt az első AO-finálé, amelyben a három korszakos zseni egyike sem szerepelt). Az egész tornán roppant magabiztosan teniszező olasz a fináléig vezető útján mindössze egyetlen játszmát veszített: a címvédő Novak Djokovics elleni elődöntőben, azt is csak rövidítés után.

Ifjúsági síbajnokból világklasszis teniszező

Sinner festői környezetben, az észak-olaszországi Sextenben (Sesto) cseperedett fel, a Dolomitok és a Karni-Alpok közötti völgyben fekvő, télisport- és hegymászóközpontnak számító faluban. Szülei egy helyi síház éttermében dolgoztak, az apja séf volt, az édesanyja pincérnő. Bár a kis Jannik hároméves korától kezdve teniszezett, az első sikereit a havon aratta: nyolcévesen országos bajnok volt óriás-műlesiklásban, 12 évesen pedig a második helyig jutott. Jannik tíz éven át párhuzamosan űzte a két sportágat, és sokáig a síelés volt a fókuszában, olyannyira, hogy hét- és nyolcesztendős kora között a tenisszel fel is hagyott, apja unszolására kezdte aztán újra. Végül 13 évesen mégis a tenisz mellett tette le a voksát, elsősorban azért, hogy közvetlenül küzdhessen meg a riválisaival.

14 évesen ki is repült az idillikus családi fészekből, és Riccardo Piatti akadémiájára ment, a liguriai Bordigherába. Egyik edzője, Luka Cvjetkovics fogadta be, az ő családjával lakott, miközben mindent a tenisznek rendelt alá. Ennek ellenére a junior-karrierjében nem alkotott maradandót, a legrangosabb versenyeken sosem játszott, így a legjobb junior világranglista-helyezése mindössze a 133. volt. 2018-ban állt profinak, azt az évet az 551. helyen zárta.

2019-ben aztán jókora lendületet vett a pályafutása: az év elején Bergamóban megnyerte első Challenger-tornáját, 17 és fél évesen. Később, éppen a(z azóta megszűnt) Hungarian Openen aratta az első főtáblás győzelmét ATP-versenyen (Valkusz Máté ellen), az ősz elején pedig összejött az első Grand Slam-részvétel is – a US Open selejtezőjének sikerei után azonban Stan Wawrinka már túl nagy falatnak bizonyult a legjobb 64 közé jutásért. Később a European Openen egészen az elődöntőig menetelt, és begyűjtötte addigi legnagyobb skalpját is, hiszen útközben kiejtette az első helyen kiemelt, világranglista-13. Gaël Monfils-t. A java azonban még hátra volt: az év végén, szabadkártyával indulva és a legalacsonyabban rangsorolt játékosként nyerte meg a milánói Next Gen ATP Finalst (vagyis a 21 éven aluliak világbajnokságát). Az év végére egészen a 78. helyig liftezett a világranglistán, Rafa Nadal 2003-as előretörése óta a legfiatalabb játékosként jutott ilyen magaslatig.

(Forrás: head.com)

2020-ban Ausztráliában az első győztes meccse is megszületett major tornán, a Roland Garroson pedig már negyeddöntős volt, ahol a párizsi rekordbajnok, végső győztes Nadal állította meg. Év végén Szófiában első ízben triumfált ATP-tornán, majd 2021 elején a Great Ocean Road Openen rögtön összejött a második trófea is. Abban az évben további három 250-es versenyt nyert, és Miamiban életében először 1000-es döntőt is játszhatott, ott azonban alulmaradt Hubert Hurkacz ellenében. Az esztendő végén már az előkelő 10. helyen állt a világranglistán.

A 2022-es évben a Roland Garros kivételével valamennyi GS-en a legjobb nyolc közé jutott (Párizsban is majdnem, ott a negyedik a fordulóban búcsúzott). Tehát nem csupán papíron lett top 10-es játékos, 20 éves korára azt is elmondhatta magáról, hogy az összes major tornán járt már a legjobb nyolc között, és minden borításon megállta a helyét, mi több versenyképes tudott lenni. Nem véletlenül, hiszen Sinner agresszív alapvonaljátékát a hatalmas ütőereje és a kőkemény első szervái mellett a tenyeresével egyenértékű kétkezes fonákja emeli átlag felettivé. Az utóbbi időben pedig már a hálónál is egyre magabiztosabb az olasz, és a röpték, a nyesések, illetve az ejtések tekintetében is javuló tendenciát mutat, és egészen biztosan lesz még ő jobb is a mostanában látottaknál, hiszen a technikája folyamatosan fejlődik, a repertoárja egyre szélesedik. Ebben nyilvánvalóan szerepe van annak is, hogy Sinner 2022 elején megvált Piattitól és Simone Vagnozzival kezdett dolgozni, majd júliusban csatlakozott az edzői stábjához Darren Cahill is, aki Lleyton Hewittot, Andre Agassit és Simone Halepet is GS-győzelemre, majd a világelsőségig vezette.

Ami a Grand Slameket illeti, egyedül Wimbledonban villantott Sinner, méghozzá elég nagyot, egészen az elődöntőig jutott, ott azonban Novak Djokovics három szettben elintézte. A novemberi világbajnokság csoportkörében aztán revansot vett az olasz, és életében először legyőzte a szerbet, a döntőben viszont megint a világelső nyert. Nem úgy a Davis Kupán, ahol a végső győztes Olaszország éppen Szerbián kerekedett felül az elődöntőben: Spanyolországban Sinner egyesben és párosban is vereséget mért Djokovicsra.

A világranglistán egészen a negyedik helyig kapaszkodott fel a töretlenül fejlődő olasz, ráadásul teljesen megérdemelten, hiszen ahhoz a tavalyi év végére kétség sem férhetett, hogy Novak Djokovics, Carlos Alcaraz és Danyiil Medvegyev kivételével már mindenki másnál jobb a mezőnyben.

(Forrás: tennis.com)

Az első Grand Slam-győzelem gyorsabban jött, mint bárki gondolta volna

A múlt héten Melbourne-ben aztán újabb szintet lépett az olasz. Ellentmondást nem tűrően masírozott be a legjobb négy közé, ahol megint Djokóval került szembe. S bár a szerb is magabiztosan jutott el az elődöntőig, magához képest nem játszott igazán jól. Lehetett is félnivalója Djokovicsnak, elsősorban azért, mert a legutóbbi két találkozójukon ő húzta a rövidebbet, ráadásul 14 évvel fiatalabb riválisa jelentősen jobb formában és kipihentebben is érkezett a Rod Laver Arénába. A nagy küzdelem azonban elmaradt, a világelső pocsékul kezdett, és 75 perc után már 0–2-re állt. A harmadik játszmában aztán összeszedte magát, és rövidítésben behúzta a szettet, de hiába, újra visszaesett a játéka, Sinner pedig lezárta a mérkőzést, és végül 1:6, 2:6, 7:6 (8–6) 3:6-tal ejtette ki a címvédőt. Ez volt a tízszeres ausztrál bajnok első elődöntős veresége a tornán, és ez volt Djokovics pályafutásának első olyan GS-mérkőzése, ahol még bréklabdáig sem jutott! 32 nyerő ütése mellett 54 ki nem kényszerített hibát vétett, egyértelműen élete (egyik) leggyengébb Grand Slam-meccsét játszotta. Persze ez mit sem von le Sinner dicsőségéből, aki egyáltalán nem ingott meg, a szépítés után sem, és egy történelmi győzelemmel lépett a GS-győzelem küszöbére.

A döntőnek már annak ellenére is egyértelmű esélyese volt, hogy a Medvegyev elleni mérlege 3–6 volt az idei AO előtt. A három győzelme azonban éppen az előző három mérkőzésükön született, az orosz lábában pedig majd hat órával több játék volt, Medvegyev egyedül a Felix Auger-Aliassime elleni harmadik fordulós csatáját tudta játszmaveszteség nélkül lehozni. Három ízben ötszettes mérkőzésbe bonyolódott, a Hurkacz elleni négyórás negyeddöntőt követően az Alexander Zverevvel szembeni elődöntőjét 0–2-ről hozta vissza, 4 óra 22 perc játékidő után!

Ennek ellenére a harmadik kiemelt orosz kezdett jobban, olyannyira, hogy övé lett az első két játszma. Az a stratégiája, hogy rövidre zárja a labdameneteket és ne keveredjen az ellenfél számára kedvezőbb, hosszú adok-kapokba, láthatóan meglepte és meg is zavarta a nyurga, vörös hajú olaszt. Precízen adogatott, gyors és agresszív teniszt mutatott, dominálta az ellenfelét a 27 éves orosz. A harmadik szettre azonban kezdett elfogyni, Sinner átvette az irányítást, és egyre csak szívta el ellenfele erejét. A jóval frissebb olasz szép lassan átvette az uralmat a mérkőzésük felett, és zseniális tenisszel – és ami talán még fontosabb, higgadtan és taktikusan játszva – fordított, és élete legnagyobb győzelmét aratta. Ez mindössze a második olyan mérkőzése volt Sinnernek, amikor 0–2-ről vissza tudott kapaszkodni, és ő lett a második játékos, aki kétszettes hátrányból tudta megnyerni az AO döntőjét (Rafa Nadal két évvel ezelőtt szintúgy Medvegyev ellen hajtotta végre ezt a bravúrt); az orosz viszont egyedülálló a tekintetben, hogy kétszer is kétjátszmás előnyt adott le a döntőben.

„Gratulálok Danyiilnak és a csapatának, fantasztikus tornát és döntőt játszottak. Sok finálét vívtunk már egymással, szédületes volt a teljesítménye most is. Jobb itt lenni, mint mínusz 20 fokban otthon! Óriási torna volt ez nekem, köszönöm mindenkinek, aki különlegessé tette. A csapatomnak is köszönöm, hogy napról napra jobbá tudtak tenni engem! Őrületes két hét lett ebből, mintha hazai pályán játszottam volna. A szüleimnek is köszönöm, hogy minden kívánságomat teljesítették, és nem helyeztek rám semmilyen nyomást. Azt a szabadságot kívánom minden gyereknek, hogy így nőhessen fel!” – mondta Sinner a mérkőzés után.

„Nagyon büszke vagyok. Nagyon kemény mérkőzés volt. Danyiil jól kezdett, alaposan megmozgatott a pályán. Nem tudtam megvalósítani a játéktervemet, de a harmadik szettben kerestem az apró esélyeket, amelyeket ki is használtam. Nem volt könnyű. Azt mondtam magamban, hogy nem fogok várni, megpróbálom én megcsinálni és megnyerni. Fizikálisan én is fáradt voltam, ezért igyekeztem Danyiilt minél inkább megmozgatni. A döntőben extra motivációja van az embernek. Kétszettes hátrányban voltam, az én fejemben is megfordult, hogy minél hosszabb lesz a meccs, annál több esélyem lesz fordítani. Fontos, hogy ezt elhittem. Nagyon sok érzelem van most bennem. Le kell ülnöm és feldolgoznom ezeket, mert hihetetlen érzés”

– tette hozzá az újdonsült bajnok.

„Gratulálok Janniknak! Most is megmutatta, milyen munkát végzett a csapatával, megérdemelten emelheti fel a trófeát. Köszönöm a saját csapatomnak is, hogy mindig mögöttem álltok, és mindenkinek, aki támogatott! Sajnos most nem sikerült nyernem, de a következő alkalommal igyekszem a családomért is győzni. Összességében fantasztikus két hetem volt. Fáj, hogy a döntőben veszítettem, de jobb a fináléban játszani, mint korábban veszíteni. Talán még keményebben kell dolgoznom a következő alkalommal, hogy én nyerhessek. Kicsit elfáradtam fizikailag, minden eddigi mérkőzésen. Az ellenfeleimnek ezt eddig nem sikerült kihasználniuk, vagy ők is elfáradtak. Jannik annyira nem fáradt el. Küzdöttem, futottam. Ha holnap nem érzem a lábaimat, az sem számít, ma mindent beleadtam az utolsó pontig. Az öt szett kemény a testnek. A legrosszabbul a Hubert Hurkacz elleni meccs után éreztem magam és az Alexander Zverev-mérkőzés másnapján. A szombati edzésen az járt a fejemben, hogy a francba fogok játszani a döntőben, hogyan fogok mozogni. Nagyon keményen dolgoztunk, különösen a fizioterapeutámmal, óriási munkát végzett, így minden alkalommal, amikor pályára léptem, újra készen álltam. A meccs alatt mindig ugyanaz volt a történet, két szett után leesett az energiaszintem. Szóval nevezzük az én hibámnak, mert könnyebb mérkőzéseket kellett volna nyernem” – nyilatkozta önkritikusan Medvegyev, aki a hatodik GS-fináléjából az ötödiket bukta el, úgy, hogy most először nem Djokovics vagy Nadal volt az ellenfele.

Darren Cahill roppant szerényen, és az oroszt is méltatva nyilatkozott, miután a negyedik versenyzője is major tornát nyert.

„Simone személyében a legjobb edző van mellettem, akivel valaha is dolgoztam. Hihetetlen munkát végez. Amikor a játékosod olyan nagyszerű eredményt ér el, mint a mai napon Jannik, az az egész csapatnak csodálatos érzés. Ez a mostani annyiban más, hogy nagyon közel állnak egymáshoz a csapattagok. Az olasz srácok összetartóak. Keményen melóznak, de közben jól szórakoznak, élvezik egymás társaságát. Senki sem áll a másik felett, meghallgatjuk egymás véleményét, Jannikot is beleértve. Igyekszünk ezeket feldolgozni, és aztán kitalálni, mi a legjobb neki” – fogalmazott az ausztrál tréner.

„Danyiil megjárta a poklot ezen a versenyen, brutális fizikai munkát végzett. Nem gondoltam volna, hogy le fogja győzni Zverevet, mégis képes volt behúzni valahogyan azt a meccset. Volt pár mérkőzés, amikor sarokba szorították, de ő hajtott tovább, az utolsó labdamenetig harcolt. El sem tudom képzelni, hogy érzi most magát fizikálisan. Valószínűleg mindene fáj. Szóval nem csak azért érdemel dicséretet, ahogyan ma játszott, hanem a mentalitása miatt is. Ezért Grand Slam-bajnok, ezért volt annyi lehetősége GS-győzelemre, és ezért lesz még sok lehetősége rá. Pokoli jó játékos, pokoli jó versenyző. Ahogyan Jannik is mondta, minden egyes Danyiil elleni meccsből tanulunk, mert páratlan a játékintelligenciája” – tette hozzá Cahill.

(Forrás: Fox Sports)

Egy új korszak hajnala

Az legkésőbb a tavalyi ATP Finals óta egyértelmű volt, hogy Jannik Sinner GS-győztes lesz, a kérdés csak az volt, mikor – ő viszont ezt a dilemmát a lehető legrövidebbre zárta.

Félreértés ne essék, nem írjuk le a világelsőt, nem állítjuk, hogy nem nyer több major tornát, és még azt sem zárjuk ki, hogy 2024-ben is ő lehet összeségében a legeredményesebb teniszező, utóbbi valószínűsége azonban jóval kisebbnek tűnik most, mint a 2023-as US Open-diadala után. Ahogy előző értekezésemben is megfogalmaztam, Djokovics hiába tesz meg mindent az egészsége és a kondíciója lehető legmagasabb szinten tartásáért, az időt ő sem tudja megállítani, és eljön majd az a pillanat, amikor a mindent elsöprő elszántsága már nem lesz elég. Az igaz, hogy most elsősorban nem erőnléti problémái voltak, hanem egyszerűen csak (meglepően) rosszul játszott (és meghűléssel is küszködött), de ez őt aligha vigasztalja. És bár földöntúli, amit tavaly 36 évesen művelt, neki és a rajongóinak is szembe kell néznie az idő vasfogával. Nála idősebben csak Ken Rosewall és Roger Federer nyert Grand Slamet, és amennyiben Nole idén megnyerné a Garrost vagy Wimbledont, akkor a svájcit meg is előzné, egy esetleges New York-i sikerrel pedig minden idők legidősebb GS-bajnoka lenne. De, ami a koránál is jobban aggaszthatja fanatikus híveit, hogy a Sinner elleni zakót elég ambivalens módon kezelte, és kétértelműen nyilatkozott.

„Most egy kicsit forrófejű vagyok még, a meccs hatása alatt vagyok. Nehéz ilyenkor megalapozottan reflektálni a történtekre. Nagy reményeim vannak még erre a szezonra. Nem gondolom, hogy ez lenne a vég kezdete… Csak remélem, hogy lesz esélyem visszatérni, és legalább még egy alkalommal átélhetem ezeket az érzéseket. Úgy döntöttem, ezt az egész évet a Grand Slameknek és az olimpiának szentelem. Meglátjuk, változik-e valami. Az életemnek és a karrieremnek a mostani fázisában inkább előfordulhatnak meglepő döntések, mint húsz évvel ezelőtt” – fogalmazott a 24-szeres GS-bajnok a kiesése után.

Ezzel márpedig implicit módon a visszavonulását is belebegtette, amire korábban ilyen közvetlenül még sosem volt példa. Persze nincs ebben semmi meglepő, Djoko azt már régen világossá tette, addig játszik, amíg trófeákat tud nyerni.

Ettől függetlenül idén még biztosan lesz lehetősége tovább írni a rekordjait, de az ellenfelei egyre jobban megnehezítik majd a dolgát. Igaz, ők egyelőre csupán maréknyian vannak. Sinner és Medvegyev mellett Alcaraz az, akitől valóban joggal tarthat – bár a spanyol Wimbledon óta elég jelentős hullámvölgyben van. A világranglista első négy helyezettjén kívül (Djokovics, Alcaraz, Medvegyev, Sinner) egyébként kizárólag az Andy Murray (49.), Stan Wawrinka (56.), Dominic Thiem (90.) hármas nyert eddig Grand Slamet a top 100-ból, de egyikük sem zavar már sok vizet. A fenti négyesen túlmenően leginkább Sascha Zverevben van potenciál, aki kétségkívül sokat fejlődött, mentálisan is, viszont a Medvegyev elleni veresége azt is demonstrálta, hogy még mindig nem elég erős fejben. Rafa Nadal ugyan (papíron) még aktív, de amilyen ígéretesen indult a brisbane-i visszatérése, olyan fájdalmasan korán ért véget – már a negyeddöntőben; Melbourne-ben pedig rajthoz sem tudott állni. Ha szerencséje lesz, még mehet egy búcsúkűrt Párizsban, imádott közönsége előtt, de, hogy hét mérkőzést kibírjon a teste, és mindez a döntőig tartson, arról vélhetően már ő sem álmodik.

A top 4 tehát jelenleg fényévekkel a mezőny előtt jár, közvetlen üldözőik (Andrej Rubljov, Zverev, Holger Rune, Hurkacz, Taylor Fritz, Sztefanosz Cicipasz, Alex De Minaur és Casper Ruud) is csak a hátukat nézik – már elég régóta.

(Forrás: Tennis365)

Hiszen egyelőre Djokovics még a színen van, de a 20 éves Alcaraz és a 22 éves Sinner képében már dübörög az utánpótlás: ők ketten akár évtizedes távlatban is a sportágat meghatározó, kultikus egyéniségek lehetnek. S akik a hármas versenyfutás feltétlen hívei, azok bízhatnak benne, hogy Medvegyev még sokáig versenyképes marad. Azoknak pedig, akik esetleg arra gondolnak, az orosz ma holnap már a 28-at tölti, és némiképp kilóg a sorból, ajánljuk szíves figyelmébe Novak Djokovics tavaly áprilisi jóslatát:

„Ott van Carlos Alcaraz. Csodálatos dolog a tenisznek, hogy van egy olyan bajnoka, mint ő. És ráadásul még annyira fiatal. Annyira üdítő, hogy kialakulóban van egy újabb nagy rivalizálás közte és Jannik Sinner között. Elképesztő meccseket játszottak Indian Wellsben és Miamiban is. Biztos vagyok benne, hogy ők ketten és Holger Rune (20 éves – a szerk.) lesznek az új generáció vezéregyéniségei. Talán az új Nagy Hármas.”

Akárhogy is lesz, a tenisz Djokovicsék visszavonulása után sem marad csillagok nélkül, annyi szent.

Kiemelt fotó: Evening Standard