Újabb kelet-európai válogatottakkal lett teljes a nyári Eb mezőnye
A múlt héten kezdődött pótselejtezők után kedd este eljött az igazság pillanata: az utolsó három induló kiléte is ismertté vált a nyári, németországi labdarúgó Európa-bajnokságon. Nagy győzelmek és komoly kudarcok jellemezték a márciusi dupla fordulót, az alábbiakban ezekre tekintünk vissza.
Az első bálozó: Georgia
Az egyre markánsabban fejlődő georgiai (grúz) válogatottról már 2022-ben írtunk, hiszen már akkor körvonalazódott egy korábban elképzelhetetlennek tűnő siker lehetősége. Az alig 3,7 millió lakosú kaukázusi ország legjobbjai még sohasem jártak Európa- vagy világbajnokságon, ám hála az UEFA reformjainak és a létszámemelésnek, az egyik olyan válogatott lett, amely végre kiléphet a fényre.
Persze egy jó csapat nélkül ez semmit sem érne, ez pedig immár rendelkezésre áll. Hvicsa Kvarachelia személyében az ország futballtörténetének legnagyobb sztárja erősíti a válogatottat, aki máris Nápoly kincse a tavaly elnyert olasz bajnoki cím után, ám rajta kívül is akadnak ígéretes futballisták, mint például a Valencia CF kapuját közmegelégedésre őrző Giorgi Mamardasvili vagy a francia FC Metzben szereplő Georges Mikautadze. Ez egy fiatal és jó generáció, amely máris képes volt túlszárnyalni a nagy elődök, Kaha Kaladze, Sota Arveladze és Levan Kobiasvili eredményeit. Apropó, Kobiasvili, a helyi futballszövetség elnöke épp a 100-szoros válogatott, korábbi Schalke-védő.
Az Eb-selejtezők egyébként kimondottan felejthetően sikerültek, Spanyolországtól például egy hetest is benyeltek hazai környezetben, és a nyolc mérkőzésen szerzett nyolc pont is gyengébb mutató, mint amit elvárnánk egy Eb-szereplőtől, főleg, hogy Skócia és Norvégia is megelőzte őket a küzdelemben, és egyedül Ciprust tudták maguk mögé utasítani. Azonban a Nemzetek Ligájában remekül meneteltek, így esélyt kaptak a pótselejtezőre, amivel éltek is, miután hazai környezetben 2–0-ra legyőzték Luxemburgot, majd gól nélküli döntetlent követően tizenegyesekkel felülmúlták az esélyesebbnek tartott Görögországot is.
A FIFA világranglistáján legutóbb 78. helyen rangsorolt Georgia három korábbi magyarországi légióst is soraiban tudhatott a pótselejtezőkön. A Mezőkövesdről, Újpestről és Fehérvárról megismert Budu Zivzivadze inkább jól játszott Magyarországon, mint rosszul, ma már azonban a német másodosztályú Karlsruher SC alkalmazásában áll, de a Luxemburg ellen szerzett két góljával vélhetően örök időkre beírta magát a helyi futballtörténelembe. Görögország ellen ennyire már nem ment neki, de kisebb nemzeti hős így is, miként a Ferencvárossal négy magyar bajnokságot nyert Lasa Dvali is. Ő azon túl, hogy magabiztos védőmunkát mutatott, a görögök elleni tizenegyespárbajban higgadtan betalált, ezzel szintén tevékeny részese volt a bravúrnak. A harmadik szereplőre már nem biztos, hogy sokan emlékeznek: Giorgi Kvilitaia 2013-ban epizódszereplő volt a Győri ETO bajnoki címével zárult idényben. Azóta megfordult osztrák, belga és hazai kluboknál, jelenleg Dvali csapattársa a ciprusi APOEL Nicosiánál.
A kispadon az a francia Willy Sagnol dirigál, akinek ez csak a második jelentősebb edzői munkája, korábban két évig a Girondins Bordeaux-t irányította mérsékelt sikerrel, valamint főként a Bayern Münchennél volt asszisztens, illetve egy mérkőzésen beugró edző. Talán a Georgiával elért sikerek lendületet adnak karrierjének. A francia szakember és a georgiai válogatott kvalitásait kimondottan erős ellenfelekkel szemben mutathatja meg majd az Eb-n: sorrendben Törökország, Csehország majd Portugália lesznek az ellenfelek. Valószínűleg erre mondják, hogy a tisztes helytállás lehet a cél.
Ukrajna: rögös úton, de sorozatban negyedszer is
Az ukrán válogatott a háború miatt speciális körülmények között küzdött a selejtezősorozatban, egy közel sem egyszerű csoportban. Ellenfelei voltak a 2021-es Eb-döntő résztvevői, Anglia és Olaszország is, de mindkét sztárcsapattól pontot csent pályaválasztóként. A Szlovákiában, Lengyelországban, Csehországban és Németországban is „hazai pályára” találó együttes végül pótselejtezőre kényszerült, de a jelenlegi egyik legnagyobb ukrán futballsztár, Mihajlo Mudriknak köszönhetően előbb Bosznia-Hercegovina, majd Izland ellen is fordítani tudott, így sorozatban negyedszer mehet kontinensviadalra.
Szerhij Rebrov tanítványai bizakodásra okot adó csoportba kerültek az Eb-n: Szlovákia, Románia és Belgium mellé nyertek besorolást, így könnyen lehet, hogy egy, akár két ellenfelet is megelőznek a tornán.
Az idő egyébként nekik dolgozik, egy módfelett sikeres generáció a mostani, tele húszas éveiben járó, de már topligás tapasztalatot gyűjtött futballistákkal. Mudrik, Olekszandr Zincsenko (Arsenal), Andrij Lunyin (Real Madrid), Vitalij Mikolenko (Everton), Viktor Cihankov, Artem Dovbik (Girona) és a többiek könnyen lehet, hogy egy messzire vezető út elején járnak még, ráadásul az utánpótlás-válogatottak is szép eredményeket érnek el. Rebrov főnöke egyébként január óta Andrij Sevcsenko, aki korábban maga is volt szövetségi kapitány, immár a labdarúgó-szövetség elnökeként próbál az ukrán foci felemelkedéséért dolgozni.
Lengyelország: a nehezen megérkező
Nagyon sok minden történt a lengyel válogatottal az utóbbi másfél évben. A 2022-es katari világbajnokságon még nyolcaddöntős együttes a tavalyi év elején egy elismert szakembert ültetett le a kispadjára Fernando Santos személyében, aki több klubcíme mellett 2016-ban Európa-bajnok volt Portugáliával. A veterán szakember azonban finoman szólva sem találta az utat a lengyel néplélekhez és a Paulo Sousával egyszer már alaposan befürdött szurkolók nem is igazán fogadták el. Ehhez persze nagy segítség lett volna, ha győzelmeket arat Santos, ám ehelyett olyan arcpirító eredmények társultak a munkásságához, mint egy kijózanító vereség Csehországban (3–1) és két arcpirító fiaskó Moldova (3–2) és Albánia (2–0) vendégeként. Utóbbi, szeptemberi blama után meg is köszönték az együttműködést a lengyel focivezérek, hogy aztán ősszel már a kétszeres Lengyel Kupa-győztes, korábban az U21-es válogatottat irányító Michal Probierz kezébe adják az A-válogatottat, amely addigra meglehetősen távol került a németországi szerepléstől.
Az 51 éves szakember sem brillírozott, Lengyelország hirtelen nem táltosodott meg, de a hátralévő három selejtezőn öt pontot szerzett, miután Feröeren 2–0-s győzelemmel nyitott, majd döntetlent játszott otthon Moldovával és Csehországgal is, ami harmadik helyezést és pótselejtezőt ért.
Itt viszonylag szerencsés sorsolást kaptak a lengyelek, hiszen hazai környezetben minden idők egyik leghalványabb észt válogatottját kellett legyőzniük. Ez nem is okozott gondot, az 5–1-es győzelem talán még inkább a balti állam csapatára nézve hízelgő, egyáltalán nem adja vissza a két válogatott közötti különbséget. Mivel a másik ágon Wales szintén nagyon simán elintézte Finnországot (4–1), jöhetett a cardiffi sorsdöntő összecsapás. A 90, majd 120 percen keresztül góltalan mérkőzést valahogyan be kellett fejezni, így tizenegyespárbajra került sor, amit a kelet-európaiak bírtak jobban, egy lövést sem rontottak, így megváltották a jegyüket az Európa-bajnokságra.
Ahhoz képest azonban, hogy egyénileg sok jó játékost felvonultató csapat a lengyel, a válogatott eredményei elmaradnak a várakozástól. Robert Lewandowski egy Európa-szerte rettegett gólvágó, ám nyáron már 36 éves lesz, és még mindig nagyrészt az ő teljesítményén áll vagy bukik a nemzeti csapat sikere. A középpályán ott van a Napoli elvágyódó karmestere, Piotr Zielinski, a védelemben a Southampton keménykötésű védője Jan Bednarek, vagy az Arsenal égimeszelője, Jakub Kiwior és a kapuban a Juventus hálóőre, Wojciech Szczesny, a csapat mégsem működik úgy, ahogyan a szurkolók elvárják.
Az Európa-bajnokságon lehetne valami emlékezeteset alakítani, bár még a leginkább elvakult fanatikusok sem túl derűlátók: a bombaerős Franciaország mellett Hollandia és Ausztria vár Lewandowskiékra és ebben a pillanatban úgy tűnik, hogy mindhárom válogatott előrébb jár, mint a lengyelek. Persze most még csak március van és nyárig sok minden történhet, sérülések formajavulások és -ingadozások is befolyásolhatják az erőviszonyokat, ám könnyen lehet, hogy egy csúfos leszereplés egyes idősebb játékosok búcsúját jelentené a nemzeti csapattól.
Kiemelt kép: Euro 2024 X
Szerző
