Újra virágzik a Viola – a Fiorentina feltámadása

Az ACF Fiorentina együttese annak idején két alkalommal, 1956-ban és 1969-ben nyert olasz bajnoki címet. Továbbá fennállása során összesen hat alkalommal hódította el az Olasz Kupát – az 1996-os és a 2001-es elsőségre a rutinosabb calcio-rajongók bizonyára még emlékeznek. Előbbi siker alkalmával a csapatot a 90-es évek egyik meghatározó gólvágója, Gabriel Batistuta fémjelezte, aki már az 1993-1994-es másodosztályú szezonban is ott volt, és feljutáshoz segítette az együttest.

A művészeti remekeiről világhírűvé lett Firenze labdarúgócsapata 2002-ben kiesett az élvonalból, csődbe ment, és visszasorolták egészen a harmadosztályig. A gárda onnan két év alatt két feljutást ünnepelve 2004-ben tért vissza ismét a Serie A-ba. Azóta többnyire az első osztályú tabella első felében szerepeltek, és az elmúlt szűk két évtizedben öt alkalommal is elcsípték a negyedik helyezést (2007-2008, 2008-2009, 2012-2013, 2013-2014, 2014-2015), amely egyszer Bajnokok Ligája-, több esetben pedig UEFA-kupa vagy Európa-liga-szereplést jelentett. Menet közben összejött egy újabb hazai kupadöntő, egy-egy alkalommal pedig az UEFA-kupában, ill. az Európa-ligában is bejutottak a legjobb négy közé.

Az ezt követő szezonok viszont igencsak sótlanul sikerültek a csapat számára. Egymás után két bajnoki nyolcadik helyezést követően a 2018-2019-es szezont mindössze a 16. helyen zárták Vincenzo Montella irányításával.

2019 nyarán az olasz-amerikai kettős állampolgárságú Rocco Commisso lett a Fiorentina többségi tulajdonosa, aki bár érezhetően motivált volt a sikerek elérésére, eleinte nem tudott jelentős változást eszközölni. Nehezen érthető módon a következő idényt is Montellával kezdték, majd beugróként Giuseppe Iachini vette át a stafétát, aki a tizedik helyre kormányozta be az együttest. Az elmúlt szezon közben a korábbi olasz szövetségi kapitány, Cesare Prandelli tett egy kísérletet az előrelépésre, de hamar visszaadta a lehetőséget Iachininek, akivel a 13. pozícióban zárták a bajnokságot.

A REMÉNYTELI IDÉNY

A Fiorentina gárdája a 2021-2022-es olasz bajnoki idény derekánál 10-2-7-es mérleggel a hetedik helyen áll. A „violák” azonos pontszámmal állnak az AS Romával, és megelőzik az elmúlt években rendre produktívabb Laziót. Egyúttal hat pont a hátrányuk az utolsó BL-helyet birtokló Atalantával szemben, és mindössze két egységgel vannak lemaradva az ötödik Juventustól. A jelenlegi helyezésüknél akár jobban is állhatnának, de az utolsó két fordulóban egyaránt döntetlent játszottak (a Sassuolo és a Hellas Verona ellen). A hét vereségből öt teljesen vállalható módon élcsapat ellen született, ám a regionális rivális Empoli és a szintén újonc Venezia elleni fiaskó egyaránt fájó lehet számukra. Ugyanakkor az AC Milan elleni 4-3-as győzelem komoly skalpnak számít, a vezetőedző számára pedig a Spezia 3-0-s legyőzése is presztízs értékkel bírt.

A nyáron Gennaro Gattusót nevezték ki a Fiorentina kispadjára, aki azonban néhány héttel a szerződtetése után lemondott – a nélkül, hogy egyetlen edzést is tartott volna. A csapat tényleges edzője Vincenzo Italiano lett, aki az előző szezonban kellemes meglepetést okozott az újonc Spezia biztos benntartásával. A 44 esztendős tréner korábban kizárólag alacsonyabb osztályokban edzősködött, a liguriai gárdát feljuttatta, majd első szezonjában irányította a Serie A-ban, a firenzei kispaddal pedig egyértelműen edzői pályafutása eddigi legnagyobb feladatát kapta. Ennek ellenére abszolút nem okozott csalódást, és a Speziával bemutatott bátor, intelligens focit játszatja aktuális csapatával is.

A CSAPAT ERŐSSÉGEI

Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy Dusan Vlahovics 2021-ben a topligák legjobb csatárai közé emelkedett. A még mindig csak 21 esztendős szerb gólfelelősnél több gólt az öt európai topbajnokság játékosai közül egyedül Robert Lewandowski szerzett. Ráadásul a bajnokságban 33 találatig jutott a 2021-es naptári esztendőben, mellyel beállította Cristiano Ronaldo tavalyi Serie A-s csúcsát. Napról napra jelennek meg vele kapcsolatban pletykák, hogy mikor melyik tehetősebb sztárcsapat akarja leigazolni, és a távozásra készülő támadó körül már százmilliós átigazolási díjjal dobálóznak. Vlahovics rendkívül gólérzékeny, a „violák” mezében alighanem a 2006-os világbajnok Luca Toni és a már említett Batistuta óta nem láttunk hasonló kvalitású támadót. Az aktuálisan futó idényben féltávnál 16 góljával vezeti a Serie A góllövőlistáját.

A kiegyensúlyozott szereplés másik kulcsa a korábbi második számú kapus, Pietro Terracciano beugróként való kiváló produkciója. A Pókember becenevet is kiérdemlő 31 éves hálóőr korábban a Serie A-ban csak cserekapus volt, Bartlomiej Dragowski október eleji kiesése óta viszont kirobbanthatatlan a gólvonal elől, és nem kizárt, hogy a lengyel felgyógyulása esetén is ő marad majd bent a kezdő csapatban.

A védelemben a válogatott balhátvéd Cristiano Biraghi mellett a Real Madridtól kölcsönvett Álvaro Odriozola és a szintén újonnan megszerzett argentin tehetség, Lucas Martínez Quarta egyaránt számottevő erősítést jelentett. Nikola Milenkovics iránt bár már nincs akkora nemzetközi érdeklődés, a szerb védő mindenképpen hasznos pontja a csapatnak.

A középpályán az AC Milanból létszámfelettiként tavaly nyáron távozó Giacomo Bonaventura és az Arsenal, valamint az Atlético Madrid által sem marasztalt Lucas Torreira lett a legfontosabb láncszem. Az egykor nagy reménységnek induló Riccardo Saponara alighanem évek óta idén játszik a legjobban, noha első sorban kiegészítő szerep hárul rá, fontos pillanatokban képes a csapat segítségére lenni. A ghánai Alfred Duncan és a marokkói Szofjan Amrabat ugyancsak biztos pont a középpályán, sallangmentes teljesítménnyel végzik az elhárítást, megalapozva a támadások építését. A Fior még azt is elbírta, hogy a chilei ütközőgép, Erick Pulgar és a tehetséges játékmester, Gaetano Castrovilli sérülésekből kifolyólag sokat hiányzott.

A támadószekcióban az említett Vlahovics klasszisa mellett a tapasztalt José Callejón és a nyáron igazolt Nicolás González tekinthető nélkülözhetetlennek. Mindketten átlagon felüli minőséget biztosítanak a Fiorentina akcióihoz, és rendíthetetlenül jeleskednek a helyzetek kialakításában, előkészítésekben. A tehetséges Riccardo Sottil bár beugróként kezdte, egyre többször képes főszereplővé válni és ugyancsak hasznos játékkal segíteni csapata boldogulását.

KILÁTÁSOK

A „violák” tavaszi virágzása leginkább Vlahovics jövőjén múlhat. Amennyiben a szerb gólzsák januárban búcsút int, kulcskérdés lesz a pótlása, mert rajta kívül nincs igazi befejező csatár jelenleg a keretben, és azért „hamis kilencesként” bevetett szélsőkkel hosszú távon nehéz eredményesnek lenni. Ha a mostani szellemiségben folytatja a gárda és Vlahovics marad, nem elképzelhetetlen a nemzetközi szereplés kiharcolása. Nyilván a BL-t érő helyezés még a szerb gólzsákkal együtt sem tűnik reálisnak, de az 5-6. hely egyáltalán nem földtől elrugaszkodott várakozás.

Ezzel együtt be kell látni, hogy a Fiorentina lehetőségei korlátozottak, hiszen amint kinevelnek vagy felfuttatnak egy kimagasló képességű játékost, csekély esélyük lehet a tehetősebb klubokkal szemben annak megtartására. Így pedig nagyon nehéz felkerülni érdemben a térképre, és legalább egy Atalanta-szintre eljutni, amely minden előrébb vágyó kisebb olasz csapat előtt példaként lebeghet.

A szerző az Azzurri nevű közösségi oldal szerkesztője, amennyiben az olasz labdarúgás aktív magyar nyelvű közösségéhez szeretnél tartozni, alább elérhető a felület közösségi média-profilja:

Azzurri