Xavi Simons, az egykori gyereksztár, aki felnőtt a híréhez

Xavi Simonsnak már 14 évesen egymillió követője volt az Instagramon, miközben a sportág egyik, hanem legismertebb ügynökének, Mino Raiolának tartozott az ügyfélkörébe. A hatalmas, állandóan növekvő rajongótábor azonban még egy tapasztalatlan fiú útkeresését követhette. A fiatal holland az akkortájt a La Masia-növendékeit a sztárigazolások miatt háttérbe szorító FC Barcelonát elhagyva került a szintén világszínvonalú akadémiával rendelkező, ám az ottani tehetségeket nem sok lehetőséggel kecsegtető Paris Saint-Germainhez. Azt az üvegplafont sem sikerült áttörnie, de hazájában megtalálta a számítását, a PSV Eindhovenben remek teljesítményt nyújtott, így egy év alatt kinőve a holland bajnokságot a Bundesligába szerződhetett.

Amennyire elhibázottnak tűntek a döntései a pályafutása elején, ami a klubcseréket illeti, annyira észszerű és logikus volt a PSV-hez igazolása, majd az RB Leipzig választása. Az eindhoveni és a lipcsei csapat is – státusza és stílusa következtében – a legtöbb bajnokin kénytelen labdával dominánsan fellépni, szeretnek gyors támadásokat vezetni – a legerősebb európai futballbajnokságokban a PSV-nél csupán a AC Milannak és az RB Leipzignek volt több lerohanása a 2022–2023-as idényben.

A kimagasló eindhoveni teljesítmény, a holland válogatottban való bemutatkozása és a hasonló stílusú futball ellenére is sokan kétkedve fogadták a Bundesligában, hiszen mindössze egy végigjátszott szezon állt mögötte, amelyet pont abban az Eredivisie-ben teljesített, ahonnan érkezve sok labdarúgó könnyűnek találtatott a topligákban. Az már az első mérkőzéseken kiderült, hogy Simons esetében ettől nem kell tartani.

Változatos pozíció labdabirtoklásban

Simonsról már az utánpótlásban kiderült, hogy a pálya különböző pontjain bevethető és az eindhoveni idénye is erre világított rá, amikor is a két szélen, támadóként, csatár mögött és a pálya tengelyében is számításba vette Ruud van Nistelrooy. Ez a sokoldalúsága Lipcsében is megmutatkozott az idő múlásával.

Az RB Leipzig nyomás alatt négy védővel hozná ki a labdát, viszont a félpálya környékén, amikor már az ellenfelet sikerült visszakényszeríteni a saját térfelére, akkor a szélső védőket feljebb engedik és az egyik hatos lép vissza harmadik középhátvédnek. Ebben a formációban Simons hajlamos volt mélyen helyezkedni, míg a szélső védő, David Raum magasan mozgott. A holland így veszélytelen pozícióban vette fel labdákat, nyomás nélkül, majd gyorsíthatott rá az ellenfélre, vagy oszthatott ki passzokat a támadóharmadban.

Lássuk erre néhány jelenetet. A bal felső képen nincs nyomás Simonson, így azonnal indítja a védők mögé befutó Lois Opendát. A jobb felső szituációban megint későn érnek oda a védők, számos opciója van, végül befelé tör és kioszt egy gólpasszt a társának. A következő jelenetben nagyon mélyen kap labdát, Benjamin Sesko rövid, Openda hosszú passzra kéri, végül egyedül indul el befelé. A negyedik jelenetben Simons teljesen egyedül kapja a labdát, szabadon viheti az ellenfél kapuja felé.

Mindez hatásos tudott lenni, de több hátulütője is volt: egyfelől ezzel a szervezésben olyan mélyen vett részt, hogy a támadóharmadba gyakran nem ért oda, másrészt olyan távol volt az ellenfél kapujától, hogy a rá kilépő játékosok anélkül szabálytalankodhattak ellene, hogy az veszélyes szabadrúgással vagy sárga lappal járt volna.

Nézzük ezeket is kivágott jelenetekben: Simons éppen mozog befelé Amadou Haidara mellé hatosnak, ami Xaver Schlager visszamozgásai okán üresedett meg. Az alsó képeken a gyenge letámadás következtében már a saját térfelén behúzódik felvenni a labdát, megint Schlager helyén.

Marco Rose edző már az ősszel is próbálkozott azzal, hogy Simons a pálya közepén bukkan fel a labdajáratásoknál. Előfordult, hogy a holland a bal oldali középhátvéd helyén jelent meg, vagy éppen ő lépett be a védelembe visszamozgó hatos helyére. Ezek a próbálkozások korábban nem jártak eredménnyel, de idén Rose újra elővette ezt az elképzelést, annyi módosítással, hogy ezúttal már nem statikusan várta ott a játékszert Simons, hanem lendületből érkezett. Így nehezebben levédekezhetővé vált a mozgása, az ellenfél is jobban meggondolta, hogy szabálytalankodjon-e vele.

Sokoldalú fegyver a tizenhatos környékén

A feljebb említett első pár lépésben megmutatkozó dinamika és az egyre többször a centrális területeken felvett labdák miatt az amúgy is cselezésre hajlamos Simons a nyolc legtöbb cselkísérlettel végződő mérkőzését egyaránt idén játszotta. Ez természetesen egy kétélű fegyver, mert a pálya közepén labdát veszítve az ellenfél jobb pozícióból indíthat kontrát, ám a kockázat kifizetődő, ugyanis átjutva a riválisokon még veszélyesebb pozíciókban bukkanhat fel.

Itt több lehetőség áll előtte: a támadóharmadban is kamatoztathatja a cselezőkészségét, a kiváló rúgótechnikáját, vagy éppen összjátékot kezdeményezhet az ellentétes irányú mozgást végző csatárkettős valamelyikével, esetleg csapata másik támadó középpályásával.

Felül egy harmadik emberes kombináció, amiben a visszalépő Sesko pörgeti be a labdát a védelem mögé befutó Simonsnak, aki ugyanezt a mozgást végző Opendát szolgálja ki. Az alsó képkockákon egy olyan jelenet látható, amikor szabadon vehette fel a labdát, de nem választotta a felfutó Raumot vagy a vele kisjátékot kezdeményező Opendát, hanem egyedül oldotta meg a szituációt.

A rúgótechnikára visszatérve, azt már a rövid, eddigi pályafutása alatt megmutatta, hogy kiemelkedő része a játékának. A hollandiai szezonjához képest rosszabb minőségű helyzetekbe kerül (0,15; 0,09 NPxG/lövés) és átlagosan több mint három és fél méterrel távolabbról próbálkozik (17,3 méter; 20,9), ami következtében ritkábban talál be. Hollandiában minden ötödik próbálkozása után a hálóban landolt a labda, míg Németországban minden tizedik kísérletére jut egy gól. Emiatt messze elmarad találatokban a PSV-s szezonjától, a rossz kiinduló helyzet ellenére a várható gólmutatóját így is hozza (hét gól 6,8-as xG-re).

A lövéssel kapcsolatos gyengébb alapozószámok és a kevesebb gól mögött részben az előkészítések előtérbe kerülése áll, hiszen kevesebb érintése van a tizenhatoson belül, de többször passzolja be oda a labdát. Ebből adódik, hogy az előző szezon várható gólpasszmutatója alapján négy meccsenként kellett volna gazdagodnia egy assziszttal, a mostani idényben pedig három találkozónként.

A látszat néha csal

Marco Rose az ízig-vérig Red Bull-edző a cég kirakatprojektjének élén. Ez alapján gondolhatnánk, hogy a lipcseieknél agresszívabb, hatékonyabb letámadása egy csapatnak sincs a ligában, és ha ennek van gyenge pontja, akkor az a sztárstátuszban tetszelgő, minden összecsapáson valamely védővel szájkaratézó, egy-egy szabálytalanság után magát hosszasan ápoltató Simons.

Forrás: FotMob

Ennél nagyobbat nem is lehetne tévedni, miután az RB Leipzig a presszing intenzitása alapján a tabella első harmadába éppen csak befér, a magasan szerzett labdák szempontjából pedig a középmezőnybe sorolható. Eközben Simons már Eindhovenben is közel egy labdaszerzést átlagolt a támadóharmadban 90 percenként, és Németországban sem adja lejjebb, sőt ebben és a középső harmadban megkaparintott labdákban is a legjobb mutatót hozza a klub támadószellemű labdarúgói közül.

Hogyan tovább?

A holland légiós idén nyáron már jelentős topligás tapasztalattal térhet vissza Párizsba, ahol minden bizonnyal Kylian Mbappé távozása miatt is véget ér egy korszak, és egy teljesen új alapokra helyezett PSG-t láthatunk, amiben Simonsnak fontos szerep juthat. Ennek volt egy jele a lipcsei kölcsönszerződése is, miután a PSG a hatmillió eurós visszavásárlás után azonnal jelentős haszonnal adhatott volna túl rajta, de azokat az ajánlatokat egytől egyig visszadobta, amelyben a másik fél ragaszkodott a vételi opcióhoz.

A következő szezont, szezonokat nyugodtan töltheti a francia fővárosban, mert a pár évvel ezelőtti Mbappénál sulykolt mondatok nála is megállják a helyüket, avagy ideje bőven van arra, hogy ennek a projektnek az (egyik) arca legyen, és hogy bármikor dobbantson egy másik topcsapathoz.