A baszk akadémiai rendszer (is) repíti a spanyolokat az Eb-n

Andoni Zubizarreta, Joseba Etxeberria, Gaizka Mendieta, Xabi Alonso – napestig lehetne sorolni a baszk származású futballistákat, akik letették a névjegyüket a spanyol labdarúgó-válogatottban. A baszkok a nemzeti csapat szinte teljes időszakában ott voltak a keretben változó létszámban, ám az idei Európa-bajnokságon kivételesen nagy számban találjuk meg őket a spanyoloknál. A franciák elleni elődöntőben hét baszk származású futballista lépett pályára Unai Simón, Aymeric Laporte és a ghánai szülőktől származó, ám a Baszkföldön született és nevelkedett Nico Williams kezdőként, Daniel Vivian, Mikel Merino, Mikel Oyarzabal és Martín Zubimendi csereként. Rajtuk kívül a kapus Álex Remiro is baszk területről, Cascantéból származik, ő eddig nem kapott lehetőséget az Eb-n.

Baszkföld területileg mindössze Spanyolország 1,4 százalékát teszi ki, lakossága 2,2 millió fő, ez a teljes spanyol populáció 4,6 százaléka. A baszk származású futballisták tehát sokkal nagyobb mennyiségben játszanak a nemzeti csapatban, mint pusztán számarányosan ez indokolt volna. Jelenleg a keret több mint harmada baszk, hárman (Williams, Laporte, Simón) folyamatosan kezdők. Az Albánia elleni csoportmeccsen előállt az a helyzet, hogy a kezdőben a mezőnyjátékosok fele baszk volt (Laporte, Vivian, Merino, Oyarzabal, Zubimendi). A két hatos (Merino, Zubimendi) mellett játszott a bal szélen Oyarzabal, Vivian és Laporte pedig a belső védő párost alkotta.

Nem vesszük a bátorságot, hogy bármilyen következtetést vonjunk le ebből, ám maga a szövetségi kapitány, Luis de la Fuente is Baszkföld szülöttje, Haróból származik. A baszk labdarúgók természetesen igazolták az Európa-bajnokságon, hogy nem uram-bátyám alapon kerültek be a földijük, De la Fuente csapatába, hanem a tehetségük révén.

A baszk labdarúgók többsége két csapatban nevelkedett, a Real Sociedadban és az Athletic Bilbaóban. 

Kezdjük a bilbaóiakkal!

Aymeric Laporte Franciaországban, az aquitaniai Agenben született, a nagyszülei révén baszk származású. Ahogyan az aquitaniai és baszk gyökerű francia fiúk jelentős része, ő is rögbivel kezdett, errefelé messze ez a legnépszerűbb sportág. Aztán maradt a focinál. A szülővárosa csapatában nevelkedett, majd egy rövid bayonne-i kitérővel jött a Bilbao. 16 éves korától szerepelt az ottani ifjúsági csapatokban, majd a farmcsapat, a Basconia és az Atheltic B-csapata, azaz a Bilbao Athletic után már 18 évesen be is mutatkozott a felnőtt csapatnál – Bixente Lizarazu után ő volt a második francia származású baszk, aki pályára léphetett a Bilbaóban. 8 évet töltött el a csapatnál, mielőtt a Machester Cityhez igazolt volna.

Daniel Vivian Vitoria-Gasteiz szülöttjeként megfordult a város kisebb csapatainál, illetve futballozott a helyi kirakatcsapatnál, a Deportivo Alavésnél is. Aztán rá is a Basconiánál figyelt fel az Athletic Bilbao, majd a bilbaói felnőttekhez került, és 22 évesen (2021-ben) játszotta le az első LaLiga-mérkőzését. 8 éve futballozik Bilbaóban.

Unai Simón Vivianhoz hasonlóan Vitoria-Gasteizből származik. Alig volt 14 éves, amikor a Bilbao elvitte, és a fiókcsapatnál eltöltött két évet leszámítva azóta a klubnál játszik. Laporte-tal együtt futballozott az akadémián, Viviannal pedig 7 éve ismerik egymást, még a Bilbao B-csapatából.

Nico Williams afrikai bevándorló család sarja, ghánai szülei szinte kibírhatatlan utat tettek meg, hogy eljussanak Spanyolországba. Gyalogszerrel indultak észak felé a Szaharán keresztül, majd átmásztak a Marokkót Spanyolországtól elválasztó melillai határkerítésen, és eljutottak Baszkföldig. Nico Pamplonában született, a helyi CD-ben kezdett focizni, és ahogy az megszokott, neki is egyenesen az Osasunába vezetett az útja. Ám a pamplonaiak nem tudták megtartani, 11 éves volt, amikor lecsapott rá az Athletic Bilbao. Szülei bátran elengedték, hiszen a bátyja, Inaki ekkor már 19 éves volt, és a Basconiában futballozott. Tizenegyedik éve a Bilbao-család tagja, 18 évesen mutatkozott be az élvonalban. (A bátyját is hívták a spanyol felnőtt válogatottba, ám ő Ghánát választotta.)

Forrás: Athletic Club

Jöjjenek a Sociedad-család tagjai!

Mikel Merino pamplonai, és általános iskolás volt, amikor elhívta akadémiájára a városi nagycsapat, az Osasuna. Tizennyolc éves múlt, amikor bevetették a felnőttek között a másodosztályban. Miután megvette a játékjogát a Borussia Dortmund, rossz ívet vett a karrierje, alig játszott, és kölcsönszerződéssel Newcastle-be került. Ám ott sem kapott sok lehetőséget, így hazatért, hat éve a Real Sociedad középpályása.

Mikel Oyarzabal Unai Simón korosztályához tartozik (1997), de egy másik baszk városban, Eibarban cseperedett fel, itt kezdett futballozni. Őt is 14 évesen vitte el a Sociedad, a Canterán (az akadémia neve) mindent megtanult a Sociedad-stílusról, amelyről akkori csapattársa, a jelenlegi FTC-csatár, Kenan Kodro részletesen mesélt a Büntetőnek. Éveket játszottak együtt. 2015 óta a Real Sociedad játékosa, mostani csapatkapitánya.

Martín Zubimendi San Sebastianban született és a közelmúltban részletes cikkben bemutatott baszkföldi amatőr egyesületnél, az Antiguokónál kezdett el futballozni. 12 évesen került a Real Sociedad Canterára, és azóta egy kétéves antiguói kölcsönszerződést leszámítva a Sociedadban játszik a védekező középpályás. A két évvel idősebb Oyarzaballal 10 éve ismerik egymást az akadémiáról és vele, illetve Merinóval öt éve játszanak együtt a Sociedad első csapatában.

Álex Remiro kakukktojás, és nem csak azért, mert navarrai baszk, vagyis a hivatalos Baszkföld területén kívül született. Ő az egyetlen játékos a keretben, aki a Bilbaóból a Sociedadba igazolt. 14 évesen az Athleticnél kezdett védeni, végigjárta a ranglétrát (Basconia, Bilbao Athletic), ám a vezetők két éven át kölcsönadták, amit megunt, és 24 éves korában inkább úgy döntött, hogy a legnagyobb helyi riválishoz, a Real Sociadadhoz igazol. Azóta is ott véd. A 29. születésnapja előtt 2 nappal volt először válogatott, azóta csak egy felkészülési mérkőzésen védett (Kolumbia, 0–1).

Összegezve: Vivian 17, Unai Simón és Álex Remiro 14, Nico Williams 11 éves kora óta játszik az Athleticnél, Laporte pedig 16 és 24 éves kora között futballozott Bilbaóban. Zubimendi 12, Oyarzabal 14 éves kora óta van a Sociedadnál. Merino 20 éves koráig az Osasunában nevelkedett, 6 éve a Real Sociedad tagja.

Forrás: Footballfancast

A baszkföldi utánpótlásképzés egyik fontos pillére a lokálpatriotizmus, mely földrajzi alapon akár gúzsba is köthetné az egész nevelési filozófiát, mégsem teszi. Ahogy a felsorolt válogatott labdarúgók példája is mutatja, a két legnagyobb helyi klub, az Athletic Bilbao és a Real Sociedad klubfilozófiájának része, hogy a külföldi igazolások helyett szinte kizárólag a baszkföldi nevelésű játékosokra épít (nem a Baszk Autonóm Közösség területi határa számít, ez alapján Álex Remiro sem játszhatott volna az Athleticben). A Bilbaónál a baszkföldi kötődés a fontos (a helyi születés, vagy hogy a játékos családja költözzön Baszkföldre, és a futballista ott cseperedjen fel), a Sociedadnál sokáig még szűkebb volt a merítés, kizárólag Gipuzkoa tartományból válogatták a kicsiket. Ez a nyolcvanas években módosult, így jöhetett többek között a Canterára a 14 éves Antoine Griezmann is, aki német származású apa és portugál anya gyermeke.

Itt minden a nevelésen múlik

A Real Sociedad akadémiájának bázisán, a Zubietában Luki Iriarte a főnök, ő 1999 óta irányítja a központot. Az U19-es csapatnak 2013-ban Jon Mikel Arrieta Arrillaga volt az edzője, ő még Oyarzaballal és Zubimendivel is foglalkozott, majd 2019-ben a klub módszertani vezetője lett. Célszerű döntés volt, hiszen holisztikusan átlátja a teljes képzési rendszert.

San Sebastianban hosszú távon számolnak a játékosokkal, aki ide érkezik, nem kaphat két évnél rövidebb időre szerződést. Nemzetközi összehasonlításban is óriási mennyiségű energiát és pénzt fektetnek az akadémiai képzésbe, hiszen tudják, náluk minden a nevelésen múlik. Minden korosztály mellett 9-10 fős stáb dolgozik, elemzővel, pszichológussal. A másik erős láb a scouting: 85 partneregyesülettel működnek együtt, ahol rendületlenül figyelik a tehetségeket. Természetesen ennél kiterjedtebb körben is.

A Bilbaónál is egészen hasonló rendszer működik, erről Mikel González mesélt idén az indiai Sportstar magazinnak.

„Mi nagyjából 2,5 millióan vagyunk Baszkföldön. Hogy ebből mennyi a profi futballista? Igen, kicsi piacról válogatunk, szóval minden pénzt az akadémiánkra fordítunk. Sokat fektetünk az edzőinkbe és a játékos-megfigyelőinkbe”

 – mondta, a klub működési elvéről pedig így nyilatkozott:

„Ez számunkra egy lehetőség, hogy megmutassuk a világnak, ezzel az egyedi filozófiával is képesek vagyunk megküzdeni a legjobb spanyol csapatokkal és a világ többi részével. Nálunk 25 éve is ugyanaz volt a kérdés, hogyan tudjuk tartani így a lépést a világgal? Akkor azt gondoltuk, hogy képtelenség lesz a LaLigában maradni, annyit fektet a többi klub játékosvásárlásba. De hát igazából már 50 éve is ez volt a kérdés, mégis itt vagyunk.”

Az Athletic akadémiai bázisa a Bilbao melletti Lezamában van. Külön igazgatóságot működtetnek a grassroots képzés számára, még az első csapat mellett is ott van egy olyan edző, aki foglalkozik a legtehetségesebb iskolásokkal, fiatalokkal. Végigköveti a kiválasztást, és a fejlődésüket a nagy csapat kapujáig. A scouting hálózatuk még szélesebb, mint a Sociedadé, 160 baszkföldi partnerklubjuk van. Ezeket a kapcsolatokat nem az elmúlt években építették ki, hanem a klub alapítása óta eltelt 126 évben. Ez azért lényeges, mert a Sociedadnál a lokálpatrióta hozzáállásba belefér az, hogy a felnőtt csapatba külföldieket is igazoljanak, Bilbaóban viszont hallani sem akarnak erről.

Az eredményes játékos-megfigyelés nem érne sokat, ha a klubnak nem lenne egy jó működő képzési rendszere. González öt területet jelölt meg, ahol az Athletic háttérstábjának kiemelkedően kell teljesítenie, hogy áthidalja a földrajzilag szűk merítésből fakadó versenyhátrányt: orvosi, erőnléti, táplálkozási, sporttudományi és pszichológiai terület.

„Vegyünk például egy olyan eshetőséget, hogy középhátvédre van szüksége az első csapatnak. Nekünk ilyenkor nincs más lehetőségünk, mint találni valakit a B- és a C-csapatunkban, ez hat-hét jelöltet jelent. Ahhoz, hogy be lehessen építeni, nagyon gyorsan fejleszteni kell őket taktikai, fizikai és egyéb szempontból. Ha egyetlen százalékot javítanak a különböző területeken, nekünk az már előrelépés.”

A klubnál tehát felnevelik és a különleges közegnek köszönhetően megtartják a tehetségeiket, akik hűségesek a Bilbaóhoz. A spanyol válogatottal Eb-döntőt játszó bilbaóiak közül Dani Viviannak 2032-ig, Nico Williamsnek 2027-ig, Unai Simónnak 2029-ig szól a szerződése, pedig mindegyikőjük iránt van érdeklődő bőven.

A 2019 és 2021 között a Bilbaónál játszó FTC-csatár, Kenan Kodro megosztotta velünk mitől ilyen hűségesek arrafelé a labdarúgók.

„(..) a Bilbao csak Baszkföldön nevelkedett játékost igazol. Büszkék erre az egyedi vonásra, szeretik magukat, a baszkokat, de ezzel nincs semmi probléma. Az Athletic Bilbao szerintem ott van a három legjobb spanyol csapat között. Egészen különleges érzékenységgel kezeli a játékosait a klub, és kezelik a szurkolók is. A drukkerekkel nagyon szoros a játékosok kapcsolata, óriási erőt sugároznak a csapat felé. Akkor is melletted állnak, ha győz a csapat, és akkor is, ha gödörbe kerül. Bármelyik játékosnak javaslom, hogy próbálja ki ezt a közeget. A Sociedadban is szerettem játszani, de Bilbao még különlegesebb hely volt. Nincs még egy klub a világon, amelyik ilyen meleg szívvel, baráti módon fogadja a játékosokat.”

A baszk statisztikai hivatal korábbi előrejelzése szerint a baszkföldi népesség az elmúlt tíz évben öt százalékkal csökkent, s az is rossz hír, hogy az átlagéletkor két évvel magasabb, mint a spanyol átlag. Mindez azt vetíti előre, hogy a Bilbao és a Sociedad kizárólag egyre tökéletesebb kiválasztási és képzési rendszerrel biztosíthatja az utánpótlását, és a jövő válogatott játékosainak felnevelését. Nincs kétségünk afelől, hogy nem tartanak a kihívástól, és nem félnek megtartani az identitásukat. Erre a Bilbao alelnöke, Nerea Oritz nyomja rá a pecsétet.

„Nem látom, hogy eljöhetne olyan időszak, amikor feladjuk az értékközösségünket csak azért, hogy sikeresebbek legyünk. Én is a 45 ezer bilbaói klubtag egyike vagyok. Számomra a klub filozófiája a lényeg. Az egyediségünk garantálja a sikert.”

Kiemelt kép: Athletic Club