A Borussia jolly jokere és egyik legnagyobb szurkolója távozik Dortmundból

A brit-orosz szülőpárostól Dortmundban született, immár 34 éves Marco Reusszal a helyi Borussia nem szeretne szerződést hosszabbítani, a játékos 2012 után elhagyja kedvenc csapatát. Azt a klubot, ahol hétéves korától tíz éven át futballozott, majd ahová 23 évesen visszatért. Írtunk arról, hogy milyen iszonyatosan peches futballista, rajta kívül nem sok olyan labdarúgó van, aki igazán kiemelkedő válogatottban legalább 40 meccsen játszott, de nincs egyetlen bajnoki címe vagy nagy tornán szerzett érme sem.

Reus (egyelőre) ilyen és 12 éve kitartott szíve csücske, a Borussia Dortmund mellett.

A sérülései miatt megcsonkított karrierjéről, a lojalitásáról sok-sok újságcikket lehetett már olvasni, arról kevesebbet, hogy a középpályás nem csak a szerződések aláírásakor mutatta meg, mennyire hűséges a klubjaihoz (élvonalbeli futballistaként a Dortmund mellett a másik Borussia, a Mönchengladbach keretéhez tartozott három évig), hanem akkor is, amikor az edzői a legkülönbözőbb posztokon vetették be az elmúlt 15 évben.

Első élvonalbeli idényében, a Bundesliga 2009-2010-es kiírásában támadó középpályásként kapott helyet a Gladbachban. Vezetőedzője, Michael Frontzeck jól döntött, a futballista 8 találattal házi gólkirály lett, e mellett 4 asszisztot is kiosztott.

Frontzeck is hamar rájött, hogy Reus játékintelligenciája igen magas, sokoldalú futballista, így a hatos posztot leszámítva bátran be lehet vetni a középpálya bármelyik részén. Sőt még akár előrébb is. A 2010-2011-es szezonban 8 gólt és 4 gólpasszt szerzett jobbszélsőként és a bal szélen is megfordult, ott mindössze három meccsen szerepelt, a mérleg: 2 gól és 3 gólpassz. A mérkőzései egyharmadában hamis kilencesként küldte pályára őt a vezetőedző, 2 gólt jegyzett és adott ugyanennyi gólpasszt.

A következő szezonban árnyékékként és a jobb szélen számítottak rá, a mérlege álomszerű: 32 mérkőzésen 30 kanadai pont. Jürgen Klopp pedig lecsapott rá, Reus visszatérhetett a szülővárosába, álmai helyszínére, a Westfalenstadionként indult Signal Iduna Parkba.

Klopp rá építette a 2012-2013 szezon álomcsapatát, amely végül minden sorozatban ezüstérmet szerzett (bajnokság, kupa, Bajnokok Ligája). Reus a 4–2–3–1-es felállásban nélkülözhetetlen volt a pálya tengelyében (is) – övé volt a legtöbb meccs (32) a keretből ebben az idényben. Edzője összesen négy poszton forgatta őt, legtöbbször a bal szélről indulva számolt vele, 19 meccsen pedig támadó középpályásként és jobbszélsőként. A helyzet Klopp két utolsó szezonjában sem változott, legfeljebb az, hogy a legstabilabb, legeredményesebb játékot a bal szélen lehetett látni tőle. (A 2013-2014-es szezonbeli 30/30-as mérkőzés/kanadai pont mutatója lenyűgöző.)

Reust az említett játékintelligencia mellett a csodás elővételezési képessége, a magas technikai tudása és a taktikai rugalmassága tette alkalmassá arra, hogy a középpálya szinte minden pontján bevethető legyen, s akár csatárként is, amihez teljesen más adottságokra, képességekre van szükség.

Amikor Jürgen Klopp Liverpoolba költözött 2015-ben, Thomas Tuchel vette át a helyét, aki leült Reusszal, és megbeszélte vele, hogy lesznek olyan mérkőzések, amelyeken az eddigieknél is támadóbb szellemben küldi majd pályára. Leginkább akkor, amikor Pierre-Emerick Aubameyang nem tud játszani. Öt olyan mérkőzés is akadt a szezonban, ahol Marco Reus addig nem látott szerepkörben, középcsatárként tűnt fel, és nem vallott szégyent: öt gólt lőtt és adott egy gólpasszt is, emlékezetes az Odds BK elleni Európa-liga-selejtezőn szerzett mesterhármasa. Csapata egyszer sem kapott ki, amikor Tuchel – a középpályára sűrűn visszalépő – ékként küldte pályára, ez megmutatja a tréner taktikai rugalmasságát, edzői tudását és persze Reus alkalmazkodóképességét.

A következő idényben a szeméremcsont-gyulladása nem tette lehetővé, hogy sok időt töltsön a pályán. Ám ez volt az első idénye a karrierjében, hogy ugyanannyi mérkőzést játszott középcsatárként, mint támadó középpályásként, sőt az eredeti posztján, balszélsőként is csak egy meccsel játszott többet (8), mint támadóként. Emlékezetes a Legia Warszawa elleni szürreális Bajnokok Ligája-meccs (8–4), ahol Reus középcsatárként két gólt lőtt a három gólpassza mellett. (Nikolics Nemanja is betalált ezen az összecsapáson.) A német futballista azon kapta magát, hogy Tuchel befejező csatárt faragott belőle: a szezonbeli hét góljából hatot akkor lőtt, amikor támadóként volt a pályán.

Sérülések és a karszalag

Az új dortmundi vezetőedző, Peter Bosz egy térdszalag-szakadás miatt egyszer sem számolhatott Reusszal, Peter Stöger pedig jobbára a középpályán és a jobb szélen vetette be. Az egyszezonos visszaesésből hamar kilábalt a Borussia Lucien Favre-ral, Reus pedig támadó középpályásként tökéletesen működött együtt a csatársorban csillogó Paco Alcácerrel és persze Jadon Sanchóval. Több kanadai pontot gyűjtött (17+11), mint ahány mérkőzésen játszott (27). Reus Favre-nál lett a csapat első számú kapitánya.

Miután Sanchóé lett a jobb szél, Reusnak az első Covid-hullám idején szinte kizárólag középen volt dolga. Ám Favre-t a következő idény felénél a megrögzött Dortmund-szurkoló, a korábbi másodedző, Edin Terzic váltotta, aki újra aktívan játszatta őt jobb- és balszélsőként is. Hosszú idő után ez volt az első év, amikor hősünk nem érte el az idénybeli tíz gólt és tíz gólpasszt. 31 éves volt ekkor.

A Terzic helyére Mönchengladbachból érkező Marco Rose már teljes mértékben Erling Haalandra és Donyell Malenre alapozta a csatárláncot, Reus mögöttük szerepelt és brutális ütemben osztogatta a gólpasszokat (16) – főleg a norvég futballistának. Egyedül Thomas Müller gyűjtött nála is többet (18) a 2021-2022-es idényben.

A tavalyi szezonban Reusnak önmagához képest visszaesett a teljesítménye, igaz, hosszú időt ki kellett hagynia bokaszalag-sérülés miatt. Volt, hogy Julian Brandt került a támadó középpályás pozícióba, máskor Terzic felállást módosított (4–2–3–1 helyett 4–3–3) és Jude Bellinghamnek, illetve Salih Özcannak vagy Raphael Guerreirónak közösen kellett pótolnia Reust. Karim Adeyemi teljesen átvette a jobbszárnyat, Reusnak itt már nem volt dolga, a bajnokság hajrájában viszont Terzic többször is a bal oldalra vezényelte középről.

A jelenlegi idényt stabil kezdőként indította a futballista, zömmel középről, időnként a jobb szélről támadta a kaput. Ám Terzic egyre sűrűbben hagyta a kispadon, a 32 bajnokinak nagyjából a felén csere volt, ennél is rosszabb volt az arány a BL-mérkőzéseken. A négyvédős alakzatban Julian Brandt kezdi átvenni a helyét, illetve Terzic Brandt, Marcel Sabitzer és Emre Can között osztotta szét Reus feladatait a 4–1–4–1-es vagy a 4–3–3-as felállás során. Ne feledkezzünk meg Sanchóról sem, aki mióta a télen megérkezett kölcsönbe a Manchester Unitedtől, nagyszerűen játszik azokon a posztokon, ahol korábban nem volt kérdéses Reus helye.

Reus Edin Terzic második dortmundi edzői időszaka alatt lassan eltűnt a jobb oldalról és már a bal szélen is ritkábban tűnik fel. Ahogy Brandt előtérbe került támadó középpályásként, Sancho pedig szélsőként – vagy középen –, úgy vált egyre biztosabbá, hogy kiszorul a kezdőcsapatból.

Ezzel párhuzamosan Terziccsel is voltak súrlódásai, főleg azok után, hogy Reus panaszkodni kezdett a helyzete miatt Joachim Watzkénál, a Dortmund ügyvezetőjénél. A kapitányi karszalagot a szezon elején Emre Can kapta meg – Reus döntött úgy, hogy már nem vállalja a feladatot.

Ha maradt volna, a Terzic-rendszerben lassan, de biztosan az a sors várt volna rá, mint Luka Modricra (egy másik poszton) a Real Madridban. Ami biztos: BL-döntővel kezdte a karrierjét a sárga-feketéknél, és azzal fejezi be. Május elején bejelentette, hogy 12 év után távozik Dortmundból. Annak ellenére, hogy egy tavalyi videós interjúban elmondta, innen szeretne visszavonulni, hiszen ez a klub az otthona, az élete, már gyerekként is lengette a zászlót a stadionban.

Az Arsenal korábbi játékosa, Samir Nasri a Canal+ csatornán a PSG elleni győztes BL-elődöntő után közölte, Marco Reus az MLS-be tart. Hamarosan okosabbak leszünk.

Kiemelt kép: Alamy Stock Photo