„Jobb bajnokságba kerültem, mint az NB I” – interjú Nikolics Nemanjával

– Tavaly nyáron igazoltál a frissen a másodosztályba jutott török Pendiksporba. Kilenc meccset játszottál, zömmel csereként, és 2022 novembere óta nem kerültél be a keretbe. Mi befolyásolta ezt leginkább, más profilú csatárokat játszatott az edző? Esetleg a teljesítményed nem volt megfelelő? 

– Nem szeretek a múltról beszélni, el kell fogadni mindent úgy, ahogy történik, szerintem felesleges visszafelé tekintgetni. Ugyanakkor, ha megnézzük a számokat, hogy összesen 250-260 percet játszottam, akkor kijön: nagyjából három teljes meccsen voltam pályán. Vagyis három meccsen nem tudtam gólt szerezni, ez azért nem akkora tragédia.

A Legia Varsóban, a Videotonban vagy a Chicagóban olyan is volt, hogy kilenc meccsen nem rúgtam gólt, mégis kaptam bizalmat, kezdő voltam, és végig a gólkirályi címért harcoltam.

Valahogy mindig felálltam a padlóról, és idővel újra eredményes tudtam lenni.

Nem volt ideális, hogy későn érkeztem Törökországba, az erőnléti edzőmmel egyedül kellett végig csinálnom a felkészülési időszakot, nem pedig a csapattal közösen. A fizikai eredmények alapján jó állapotban voltam, és az érkezésem után két nappal már meccset is játszottam. Lehet, hogy kicsit hirtelen jött a mérkőzés, természetesen nem mondhattam, hogy még várjunk vele.

– A szerkezet, a játékfelfogás illeszkedett hozzád? Akár meg is fordíthatjuk a kérdést: te illeszkedtél ebbe a csapatba?

– Támadófutballt kedvelő csapatot kerestem, ezzel nem volt probléma. Viszont azt vettem észre, hogy a Pendikspornak más típusú csatárra volt szüksége, mint amilyen én vagyok. Ezt el is mondta a török edzőnk, akivel egyébként nagyon jó, őszinte viszonyban voltam. Sokat beszélgettünk, megindokolta a döntéseit.

Decemberre úgy éreztem, hogy nem illünk össze a csapattal, és őszinte egyeztetés után békésen, közös megegyezéssel felbontottuk a szerződésemet. Ők más stílusú csatárt, én más stílusú csapatot kerestem.

Nem fél évre terveztem Isztambulban, de így alakult. Eddig három országban játszottam, és voltam gólkirály, szerintem egy rosszabbul sikerült fél év miatt nincs mit szégyenkeznem.

Forrás: Pendikspor Facebook

– A hírekben azt lehetett olvasni, hogy Spanyolországból, Szerbiából is érdeklődtek irántad. Miért az AEK Larnaca ajánlatát fogadtad el?

– Tavaly nyáron nagyon sok ajánlatom volt, úgy éreztem, hogy megéri egyet hátra lépni, és a török másodosztályba igazolni, hogy aztán feljussunk, és az első osztályban játszhassak. Viszont a kialakult helyzetben nem akartam a kispadon csücsülni, felvenni a fizetést, és kivárni, hogy a három hónapos nyári átigazolási időszakban jöjjenek a kedvezőbb lehetőségek. Télen mindig rizikósabb csapatot váltani, hiszen csak egy hónapos az átigazolási időszak, és kevesebben keresnek játékost, sok helyen kész csapatba kell integrálódni. Mégis vállaltam a kockázatot. Az, hogy a Larnaca elhívott, nagy előrelépés, hiszen hónapokig nem játszhattam, aztán pedig egyedül edzettem. Fontosnak érzem, hogy az ember egy ilyen rossz fél év után se essen össze, meg kell próbálni ilyenkor újítani. Lőttem mintegy 300 gólt a karrierem során, ötször voltam gólkirály, nagyképűség nélkül mondhatom, hogy most már csak magamnak kell bizonyítanom.

– Mi vonzott leginkább Ciprusra?

– Az AEK Larnaca jelenleg négy ponttal vezeti a bajnokságot, és bejutott a Konferencia-liga rájátszásába is, az ukrán Dnipro a következő ellenfél. Megtisztelő, hogy 35 évesen engem akartak.

Jobb bajnokságba kerültem, mint a török másodosztály vagy a magyar NB I.

Örülök, hogy itt vagyok, és segíthetek a csapatnak.

– A családod marad Székesfehérváron, egyedül költözöl?

– Sajnos egyedül. Isztambulban is egyedül voltam. A három gyermekünk velünk tartott Magyarországról Lengyelországba; amikor a Legiába igazoltam, óvodát, iskolát kellett találni, kialakultak baráti kapcsolatok. Mire megszokták a körülményeket, a Chicago Fire-hez igazoltam, és lejátszódott ugyanez a folyamat. Mire ott is megszokták a helyzetet, hazajöttünk Magyarországra. Most már nem akartuk őket egyik országból a másikba ráncigálni. A fiam a Vidiben focizik, Fehérváron van a baráti társasága, jobb ez így. 

– A Larnaca ugyanabban a 4-2-3-1-es felállásban játszik, mint a Pendikspor, ez baljós jel számodra, vagy lényegtelen részlet?

– Olvastam a Büntetőn az erről megjelent cikket. Jó cikk volt, de nem a felállás alapján döntöm el, hogy melyik csapathoz igazolok. A Vidiben játszottam 4-2-3-1-ben, 4-3-3-ban, a Legiában és a Chicagóban 4-4-2-ben, különböző alakzatokban lettem gólkirály. Intelligens játékosnak gondolom magam, aki be tud illeszkedni bármilyen felállású csapatba. A Pendiknél nem az alakzattal volt problémám, egyszerűen keveselltem a helyzetek és a hozzám eljutó labdák számát.

Forrás: AEK Larnaca twitter

– Két olyan csatára is van az AEK-nek, akik inkább megtermett bójacenterek, most viszont veled együtt érkezett egy ukrán támadó, aki hozzád hasonlóan alacsonyabb, mozgékonyabb befejező csatár. Egyeztetted a spanyol edzővel, José Luis Oltrával, hogy milyen és mekkora szerep jut neked? 

– Az összes eddigi átigazolásomkor a sportigazgatóval és az edzővel is egyeztettem a döntés előtt, ezúttal viszont a menedzserem, Vladan Filipovics tárgyalt az AEK sportigazgatójával. A spanyol edző jelezte, hogy szívesen látna a csapatban, így sikerült megállapodni. Az átigazolás előtt nem beszéltem vele, csak a sportigazgatóval. Azt mondta, a csapat eddig nagyszerűen szerepel, tele vannak önbizalommal a játékosok, hiszen vezetik a bajnokságot, és az Európa-liga csoportkörből kiesve a Konferencia-ligában játszhatnak.

Azt mondta, a múltam, a gólkirályi címeim miatt ne rakjak terhet magamra, ők azt várják tőlem, hogy azzal a profi hozzáállással, elhivatottsággal dolgozzak, mint eddig. Nem egyetlen játékostól várják, hogy megnyerje a bajnokságot, elosztják a futballisták között ezt a terhet.

Nem beszéltünk róla, de pontosan tudom, hogy egy csatár értékét az adja, képes-e gólokat lőni, és előbb-utóbb nekem is eredményesnek kell lennem. Itt nem állt le a bajnokság, hamar be kell illeszkednem. Biztató, hogy a futóteszteken az enyém volt az egyik legjobb eredmény a csapatban, most az a feladat, hogy idővel kiharcoljam a helyem a kezdőben.

Nikolics Nemanja, Gyurcsó Ádám és Vladan Filipovics Cipruson (Forrás: Nikolics Nemanja hivatalos facebook)

– Fél évre érkeztél Ciprusra. Hogyan érzed, 35 évesen most adtál magadnak még egy esélyt, hogy megpróbálj egy nagyot dobni, és ha nem sikerül, akkor lehet, hogy nyáron abbahagyod a futballt, vagy erről egyelőre szó sincs, és jó játék esetén a szerződéshosszabbítás a cél? 

– Nagyon előre szaladtunk az időben. A fociban nincs »ha«, arra összpontosítok, hogy most mi történik velem, nem arra, mi lesz fél év vagy egy év múlva. Arra törekszem, hogy újra élvezzem a focit, és visszatérjek ahhoz, amit az elmúlt 14 évben csináltam, a góllövéshez. Nagy kihívás, de lelkileg és fizikailag is készen állok rá. Mindig arról szoktam beszélni, hogy aktuálisan mi történik. Arról, hogy mik a terveim egy, három vagy öt év múlva, majd akkor szeretnék nyilatkozni, ha már készen vannak.

– Van hosszabbítási opció a szerződésdben, vagy fél évre állapodtatok meg?

– Egyelőre fél évre szól a szerződésem. Gyurcsó Ádám is a csapattársam, nagyon szereti Ciprust, és az itteni bajnokságot, azt mondta, passzol hozzám ez a liga. Én is remélem, négy hónapom van, hogy bebizonyítsam. 

Kiemelt kép: M4 Sport