A Bournemouth taktikája ült, ám Nkunku klasszisa eldöntötte a meccset

A Chelsea eddigi alap kezdőcsapatából Enzo Fernández és Malo Gusto hiányzott, meglepő módon előbbi pótlása sikerült sokkal jobban. A Konferencia-ligában balhátvédet játszó, nyáron az FC Baseltől érkező Renato Veiga kapott lehetőséget Fernández helyén Moises Caicedo mellett a duplahatos bal oldalán. A portugál játékos hajtotta végre a legtöbb (3) cselt – Noni Maduekével egyetemben – és a második legtöbb szerelést (3) a mérkőzésen. A labdaszerzéseket követően, ha nyílt előtte tér, akkor nagyon bátran indult el centrális területen is az ellenfél kapuja felé. Teljesen mást játszott, mint Fernández, aki zseniálisan irányít mélységből, Veiga az említett adatokon túl abban volt kiemelkedő, hogy nyomás alatt remekül tartotta meg a labdát és a Chelsea kezdőjátékosai közül ő volt a második legpontosabb passzoló (90,7%). Bebizonyította, hogy nem egy az egyben tudja pótolni az argentint, ha ő éppen kiesik, hanem teljesen mást, biztonságot hoz a csapatának. Tehát az is látható, hogy ha Caicedót szeretné pihentetni majd Enzo Maresca a folytatásban, akkor a helyére különös aggodalom nélkül be lehet állítani Veigát, Fernándezzel is remekül kiegészíthetik egymást.

Disasi szörnyű estéje a Vitalityben

A jobbhátvéd poszton Gusto helyett Axel Disasi kapott helyet – Reece James továbbra sem bevethető. A francia alapvetően középhátvéd és ott sem számít a gyors játékosok közé. Az ő beállításával egyértelmű volt, hogy ezúttal a balhátvéd, Marc Cucurella lesz az, aki magasan fog helyezkedni a támadásépítések során és Disasi fog betagozódni harmadik belső védőnek. A francia a támadásépítéseknél is bizonytalan volt és a képességei korlátozták a labda előrehaladását, ám amit védekezés címén bemutatott, az egészen botrányos volt. A Chelsea kezdő mezőnyjátékosainak átlagéletkora 22,8 év volt ezen a találkozón, ami bármely topligás csapat esetében megdöbbentően alacsony szám, pláne egy élcsapatnál, közülük a legidősebb éppen Disasi volt (26 éves), mégis a leggyengébb pontja volt az együttesnek. A 60. percig, amíg Disasi pályán volt, Marcus Tavernier, a Bournemouth balszélsője volt magasan a mérkőzés legjobbja. Hat lövéshez vezető akcióban vett részt, ami messze a legtöbb volt a mezőnyben, progresszív labdavezetéseket tekintve is kiemelkedőt nyújtott, rendre átjátszotta, vagy éppen lefutotta a francia védőt, olykor Disasi lábai között passzolta előrefelé a labdát. Folyamatosan veszélyt jelentett Robert Sánchez kapujára.

Nem szerkezeti problémája volt a Chelsea-nek, nem arról volt szó, hogy gyakran emberfölényes helyzeteket alakít ki a Bournemouth Disasi környékén, egyszerűen képességbeli fölényben volt Tavernier a franciával szemben, amire remekül játszottak rá a hazaiak.

Disasi mentségére annyit lehetne felhozni, hogy Madueke nem zárt vissza mélyen és nem kettőzték Taverniert, de ez egyrészt nem része Enzo Maresca játékfilozófiájának, hogy a szélsők is a saját tizenhatosuk környékén védekezzenek, másrészt egy Bajnokok Ligája-indulásért hajtó együttes ne álljon be bekkelni 6-7 játékossal egy középcsapat ellen, ráadásul egyenlő állásnál. Maresca egy óra után hozta csak le Disasit, Tosin Aderabioyo jött be helyette, de a jobbhátvéd a Bournemouth javára a 38. percben megítélt tizenegyes (Evanilson kihagyta) előtt nagyot hibázó, azon kívül jó teljesítményt nyújtó Wesley Fofana lett, és innentől kezdve Tavernier lehetőségei minimálisra csökkentek.

Axel Disasi (Forrás: Evening Standard)

Maresca apró változtatásai

Taktikai szempontból azt kaptuk, amit várhattunk a két csapat eddigi mérkőzései alapján. Ahogyan azt Maresca előző szezonbeli csapatától, a Leicester Citytől is megszokhattuk, minél többet próbálják tartani a labdát, hosszan és lassan építkeznek. Az első három fordulóban átlagosan 57%-ban birtokolták a labdát, pedig a Manchester City is az ellenfeleik között volt és az átlagosan a legtöbb passzból álló támadások listájának harmadik helyére is felfért a Chelsea (7,6) – a City és a Southampton mögött.

Az építkezés során a saját tizenhatosuknál 4–2-ben voltak, ahogyan az előző idénybeli Leicester is, aztán amikor már 25-30 méterre eltávolodtak a kapujuktól, akkor Cucurella ment fel támadó nyolcasba Cole Palmer mellé, Disasi pedig behúzódott harmadik belső védőnek, és így alakult ki a 3–2–2–3.

Érdekes, hogy Maresca ebben viszont változtatott a tavalyi elképzelésein és a behúzódó szélső védő nem hatost játszik, hanem felmegy nyolcasba, ahogyan Gusto is tette a City ellen, igaz nem túl nagy hatékonysággal. Ez még nagyobb terhet jelent fizikailag a szélsőhátvéd számára, hiszen többet kell futnia, viszont technikailag kisebb kihívás, mert nem kell a kapujához közelebb nyomás alatt felvennie a labdát, majd azzal az ellenfél kapuja felé fordulni. Ennek a feladatnak az elvégzését Maresca a hatosaira bízza, őket látja erre alkalmasnak, az persze kérdés lesz, ha Veiga lesz a balhátvéd egy PL-meccsen, akkor őt behúzza-e hatosba, mert a Bournemouth ellen látottak alapján ez indokolható lenne. Érdekes, hogy Mauricio Pochettino játszatta behúzódó hatosként Cucurellát az előző szezon végén, amikor a csapat elkezdte nyerni a meccseit a 3–2–2–3-as felállásban, ám az kétségtelen, hogy Cucurellának kedvezőbb, ha magasabban vagy a szélen kap labdát.

Hatvanhat százalékban a Chelsea birtokolta a labdát, ám Andoni Iraola csapatának volt több lehetősége és ezek veszélyesebbek is voltak. A baszk vezetőedző ismét nagyon világos elvek mentén szervezte meg csapata védekezését. A 3–2-es formációban építkező Chelsea-t négy emberrel, nagyon intenzíven támadták le. A négy játékos azonban nem a négy támadó volt, hanem Ryan Christie volt ezúttal is az, aki azt próbálta megakadályozni, hogy középen a duplahatos egyik tagja labdát kapjon Justin Kluiverttel egyetemben, míg Evanilson a jobb oldalról, Tavernier a bal oldalról indulva ívelt futással igyekezett zárni a passzsávot és felívelésre kényszeríteni a Chelsea védőit. Lewis Cook figyelt Palmerre, a jobbszélső Antoine Semenyo visszajött rendre Cucurellával, Kerkez Milos őrizte Maduekét. A másik oldalon pedig Adam Smith felügyelte Pedro Netót, és egészen jól is tette mindezt, ám a második félidőben Jadon Sanchóval már voltak gondjai. A két belső védő pedig figyelt Nicolas Jacksonra, illetve Marcos Senesi olykor-olykor kilépett Palmerre, amikor Cooknak meggyűlt a baja vele. Ebben a védekezési formációban is sok labdát szerzett a Bournemouth, 39-et a londoniak térfelén. Amikor megvolt számukra a labda, azonnal törtek is a Chelsea kapujára, elsősorban Disasi oldalán, de a második félidőben Semenyónak is voltak remek megindulásai, cselei a jobb oldalon és ezekből rendre lövésig jutottak. A Bournemouth 10,5-ös PPDA mutatót hozott össze, és voltak bizonyos szakaszai a mérkőzésnek, amikor egy az egy ellen védekeztek, olyankor az volt a változás az előbb felvázolt képhez képest, hogy Semenyo is fentmaradt és támadta Levi Colwillt, Cucurellát Cook vette fel, Palmert pedig Senesi és ekkor Ilja Zabarnij is egy az egyben maradt Jacksonnal. A szenegáli ezúttal is jól került helyzetbe, de a befejezései most sem stimmeltek. Haaland mögött a második legtöbb npxG-t termelte eddig az idényben.

Nkunku lett a nyerőember, de mikor lesz alapember?

A sors fintora, hogy éppen a Jackson helyére beálló Nkunku szerezte a Chelsea győztes gólját, miután három ember között átvette a labdát, majd érkezett a negyedik ellenfél becsúszva, ám a francia így is a hosszú sarokba tudott lőni. Az első forduló után írtam arról, hogy nem a bal szélen kellene játszatni, mert egy az egyben és cselezésben nem igazán jó ezen a szinten. Maresca változtatott és a Servette ellen is már középen játszott, most pedig centerként volt eredményes, pedig csak a 79. percben lépett pályára. Ha a múltbeli meccseket végignézzük, látszik, hogy sokkal jobb befejező, mint Jackson, és lehet, hogy érdemes lenne őt jelölni a kezdőcsapatba kilencesként.





A Bournemouth támadójátéka hasonlóan direkt volt, mint eddig, rengeteg felpasszal dolgoztak, ezáltal a passzpontosságuk igencsak szerény volt (67%), csak kétszer volt legalább 10 pontos passzuk egymás után, de sokkal többször kerültek lövőhelyzetbe, mint a Chelsea. Egy jobb erőkből álló csapat ellen ezzel a stratégiával kiállni jó ötlet volt, Iraola remekül megszervezte a presszinget. A taktikájuk remekül működött, de nem volt szerencséjük, a labdakihozatalokat nem cifrázták (7,7-es PPDA-t hozott a Chelsea), amint nyomást kaptak, ment fel a labda. Kerkez a Wolverhamtpon ellen triplázó Maduekével szembeni védekezést remekül megoldotta, nem lógott ki sem lefelé, sem felfelé az egyébként magas színvonalat nyújtó piros-feketék közül.

Említésre méltó még az is, hogy PL-rekordot jelentő 14 játékos kapott sárga lapot és a két edző is rajtuk kívül, de nem a találkozó volt durva, hanem Anthony Taylor felfogása volt érthetetlen, számos lapot osztott ki reklamálásért is.

Kiemelt fotó: Alamy