A Debrecen és a Ferencváros is átlépte saját árnyékát a női kézilabda BL playoffjában

Mindenekelőtt azonban röviden foglalkozzunk a magyarokat közvetlenül nem érintő párharcokkal. A CSM Bucuresti jutott a legsimábban a legjobb nyolc közé, a román együttes mindkét mérkőzését 30–24-re nyerte meg a Krim Ljubljana ellen. A CSM érdekes csapata a női kézilabdának: évről évre ütőképes kerettel kezdi a szezont, de valahogy mindig annyi a belső probléma a csapatnál, hogy igazán nagy eredményt az elmúlt években nem tudott elérni. Most viszont a Metz ellen egy nagyon szoros küzdelem vár a bukaresti klubra a Final Four kapujában, ahol mostani formájukkal egyáltalán nem esélytelenek Laura Glauserék.

A mostani párharcok közül a legérdekesebb az Ikast és a Bietigheim összecsapása volt, amelyből végül a németek jöttek ki jobban. Két nagyon hullámzó, ám helyenként magas szintet képviselő gárda nem túl jó színvonalú mérkőzései voltak ezek, amelyek viszont valódi izgalmakkal szolgáltak. Jacob Vestergaard együttese végül azzal tudott az ellenfél fölé nőni, hogy fizikálisan jobb állapotban volt, mint tavasz elején, illetve 120 percen keresztül tudatosan valósította meg a játék lassítására épülő koncepcióját. Az Ikast így hiába pályázhatott volna akár a Final Fourra is, a szezon a vártnál hamarabb ért véget Markéta Jerábkováék számára.

A pillanatnyi sikernél fontosabb a megtett út

Ha egy mondatban kellene összefoglalni a debreceni BL-szereplés tanulságait, feltétlenül ez lenne az. Többször is kiemeltük már a szezon során, hogy a Loki sokkal markánsabb teljesítményt nyújtott a Bajnokok Ligájában, mint azt várni lehetett, erre a bravúros játékra pedig kis híján feltette a koronát a háromszoros címvédő Vipers Kristiansand kiejtése.

Ha az idény bármely pontján azt mondjuk, hogy a Debrecen 28–29-et és 27–27-et fog játszani az előző három BL-sorozat győztese ellen egy egyenes kieséses párharcban, valószínűleg a csapat összes tagja és a szurkolók is gondolkodás nélkül írták volna alá azt a bizonyos papírt. Most mégis egy kis csalódottság lehet a játékosokban és a szakmai stáb tagjában is, ez pedig egy ilyen státuszú csapatnál a lehető legnagyobb pozitívum.

A Debrecen egyáltalán nem tűnt alárendeltnek a Vipers ellen, ennek pedig az egyik legfontosabb aspektusa volt a visszarendeződés, ami egy skandináv csapat ellen mindig kulcsfontosságú, és amelyet tényleg mintaszerűen oldott meg a magyar együttes. Szilágyi Zoltán edzői eszköztárának széles tárházát mutathatta meg ebben a párharcban. A Loki rendkívül felkészült együttesnek tűnt mindkét mérkőzésen, különféle hatosfalas verziókat, nyitott védekezést, hét a hat elleni játékot egyaránt láthattunk a piros-fehérektől, ráadásul ezeket nagyon jó érzékkel, a megfelelő pillanatban vette elő a tréner.

A Debrecennél ráadásul a játékosok kiválasztása is nagyon konzekvens. Szilágyiék olyan kézilabdázókat alkalmaznak, akik beleillenek az egy-egy elleni játékra és előnyszerzésekre épülő rendszerbe. Egyértelmű, hogy ez egy rendszer, és ebből adódik az is, hogy a Hámori Konszuéla sérülése miatt visszatérő Szabó Nina ilyen szépen illeszkedett vissza a csapatba. A fiatal játékos persze külön szót is érdemel: az, hogy ő 14 gólt szerez ebben a párharcban, majdhogynem Bartucz László-szintű visszatéréstörténete a magyar kézilabdának.

Az is látszott viszont, hogy a Vipers a visszavágó második félidejében tudott eggyel feljebb kapcsolni, főként védekezésben (ebben nagy szerepe volt egyébként Océane Sercien-Ugolinnek, aki a következő szezonban a Debrecen játékosa lesz), ez pedig döntőnek bizonyult, mert a Loki már nem került olyan könnyen helyzetbe, mint korábban. Így hiába hibázott támadásban továbbra is nagyon sokat a norvég csapat, hátul már volt annyira stabil, ami elég volt a továbbjutáshoz. Illetve persze a végjátékban az is sokat számított, hogy Lois Abbingh és Anna Vjahirjeva személyében a két átlövőposztról remek teljesítmény jött.

Erre tényleg csak a Ferencváros képes

A VAKSZ című műsorból kölcsönöztem az alcímet, és tény, az elmúlt két szezonban a női kézilabda BL-ben csak a Ferencváros hajtott végre ilyen katartikus fordításokat. Ráadásul tényleg mintha ismételné magát a történelem: a Fradi ezúttal is Franciaországban – ugyan nem Metzben, hanem Brestben – nyújtott olyan teljesítményt, ami az előzmények alapján igencsak váratlan volt.

Az már eddig is kiderült, hogy Allan Heine a csapatkohézió szempontjából remek munkát végez a Ferencvárosnál, ugyanakkor ezen a mérkőzésen szakmailag is jelesre vizsgázott. Pedig borzasztóan nehéz dolga lenne bármelyik edzőnek ezzel a Fradi-kerettel: a szezon elején is írtunk róla, hogy ebben az idényben a különböző pozíciók közötti egyensúly megbomlott, voltak olyan posztok, ahol túlkínálat jelentkezett, máshol viszont jól kellett sáfárkodni a játékpercekkel. Rotáció szempontjából túlzás nélkül példaértékű volt, ahogy Heine vasárnap este a csapatát forgatta: mindenkinek megadta a kellő pihenőidőt, de figyelt arra is, hogy csak olyan legyen a pályán, aki aktuálisan jó formában van. Végig az lehetett az érzésünk, hogy a zöld-fehéreknek nagyon pontos tervük volt a mérkőzéssel kapcsolatban, és akcióról akcióra, védekezésről védekezésre végre is hajtották azt.

Azt sem szabad kihagynunk a képletből, hogy a fővárosi csapatban továbbra is rengeteg a nagy rutinnal rendelkező, ilyen helyzetekben eredményes játékos. Emily Bölk a szezon egészében nem játszik kiemelkedően, ezen a találkozón viszont tíz lövésből szerzett hét gólt, ezek közül pedig több nagyon fontos szituációban, passzívig kijátszott támadásokban született. Angela Malestein 11 kísérletből szerzett tíz találata, illetve Janurik Kinga 39 százalékos védési hatékonysága pedig az a plusz volt, ami végképp a Fradi javára fordította azt a találkozót, amin egyébként végig az lehetett az érzésünk, hogy a zöld-fehérek vannak fölényben.

A Ferencváros ellenfele a folytatásban az Esbjerg lesz, amely papíron szintén egy a zöld-fehéreknél nívósabb ellenfél, viszont egy hasonlóan szűk kerettel dolgozó együttesről van szó, amely számára ráadásul május elejére a dán bajnokság küzdelmei is éleződnek, így leírni semmiképpen sem lehet Heine csapatát.

A női kézilabda Bajnokok Ligája negyeddöntőit április 27–28-án és május 4–5-én rendezik. A Final Fourra június első hétvégéjén kerül sor a budapesti MVM Dome-ban.