A futball törvényszerűségeiről írt szakkönyvet angol és spanyol nyelven két magyar edző – interjú az egyik szerzővel, Berndt Andrással

– Az Idő a futballban című, angol és spanyol nyelven egyaránt megjelent könyvet Kis Jánossal kezdted el írni, de a magyar futsal egyik kiemelkedő alakja már nem élte meg a kötet publikálását. Hogyan ismerted meg Kis Jánost és milyen viszonyban voltatok?

– Először utánpótláskorú játékosként egy nyári futsaltáborban találkoztam Kis Jánossal. Barcelona-mezben voltam, és mivel Jani nagy Barca-drukker volt, azonnal kiválasztott és velem mutatta be a gyakorlatokat, valamint kérdéseket tett fel. Ezt követően elkezdtem követni az edzői pályafutását, és felismertem, hogy olyan törvényszerűségekről beszél, amiről nagyon kevesen. Rátaláltam a könyveire, amiket mind elolvastam. Amikor a Vasasban dolgozott (2015-2016), már felnőtt játékos és gyakorló utánpótlásedző voltam. Ebben az időszakban kerestem meg azzal, hogy szívesen futsaloznék a csapatában. Amikor Jani a Fradi futsalcsapatának az edzője volt, többször a lelátóról figyeltem, néztem, ahogy meccsel. Megtisztelő, hogy Jani érdemesnek talált arra engem, hogy továbbvigyem a gondolatiságát, a labdarúgásról alkotott elképzelését és filozófiáját. Különösen ennyi év távlatából úgy gondolom, hogy egyáltalán nem véletlen a mi közös könyvünk megszületése. Az örömöm azonban nem lehet felhőtlen, mert Jani már nincs közöttünk. Nyugodj békében, barátom, az emlékedet örökké megőrizzük.

Kis János tavaly szeptemberben, 65 éves korában hunyt el

– Mit adott hozzá Kis János a könyvhöz?

– Aki ismerte Janit, tudja, hogy több szakkönyve megjelent a közelmúltban, amik közül az Így látom a labdarúgást című, 2017-ben megjelent kötetre volt a legbüszkébb, és ez képezte az angolul és spanyolul megjelent közös könyvünk alapját. Ugyanakkor ezt kiegészítettük több másik témával is. Ahogy a külföldi képzéseket végeztem, felvetődött bennem és javasoltam, hogy Puskás Ferencről, a régi magyar nagy edzőkről, az Aranycsapat szellemi örökségéről is tegyünk említést. Javasoltam azt is, hogy a írjunk a teqballról is, ami magyar találmány és világszínvonalúvá vált. Hiszen egy XXI. századi futballklubban egy ilyen segédeszközt vétek nem használni az edzéseken. A magyar labdarúgás a 40-es, 50-es években a lábteniszen nőtt fel, a teqball pedig a modern lábtenisz a klubok számára. Így állt össze tehát a kötet és büszke vagyok rá.

– Ahogy korábban Ferenczi Attilától, Polonkai Attilától és Laczkó Zsolttól, úgy tőled is megkérdezem: mit adott a magyar futballnak Kis János?

– A tapasztalatait, a tudását a könyveiben összegezte, bemutatta, így az általa képviselt filozófia és az ehhez kidolgozott edzésgyakorlatok ebben a formában már biztosan fenmaradnak az utókor számára – ezáltal, bizonyos értelemben halhatatlan.

Átadta, taníthatóvá, oktathatóvá tette azt, amire tapasztalati úton jött rá. Fontos, hogy továbbvigyük a gondolatait, mert Kis Jani 65 éves korára jutott el arra a tudásszintre, amire lehet, hogy egy másik kultúrában, egy másik országban élő edző már 30-35 évesen el tud jutni, ha áll mögötte egy olyan tudásmegosztó rendszer, egyetem (Spanyolországban például a különböző oktatási intézmények által akkreditált képzések diplomái is lehetővé teszik az edzőknek, hogy országhatáron belül akár az első osztályban is dolgozhassanak), ami a fejlődésében támogatja.

Kis János ezt a tudásmegosztást próbálta beindítani.

– Az Idő a futballban (Time in football, Tiempo en el fútbol) címet kapta a könyv. Miért?

– Az időre nem történelmi múltidézésként gondolunk. Talán nem is kell mondanom, hogy ebben a játékban, ahogy a mindennapi életben is, mennyire meghatározó szerepe van az időtényezőnek. Rengeteg olyan lehetőség van a pályán, amellyel egy-egy futballista időt nyerhet magának, a társának, a csapatának. E miatt nagyon nem mindegy, hogy egy játékos hogyan gondolkodik az időről, gondolkodik-e egyáltalán róla. Mondok egy konkrét példát: sokszor előfordul egy-egy mérkőzésen, hogy a védő, de akár a néző is tudja, vagy legalábbis sejti előre azt, hogy a labdás játékos mit fog csinálni, azt viszont nem tudja, hogy mikor teszi majd meg azt, és éppen ez teszi kiszámíthatatlanná. Ez pedig jelentős előnyt jelent ebben a sportágban.

Napjainkban sokat használt kifejezés a „timing”, amelyet körülbelül időzítésként fordíthatunk le, és tulajdonképpen a játéknak egyfajta ritmusát jelenti.

Kulcsfontosságú, hogy abban a pillanatban csináljuk meg a feladatainkat a pályán, amikor azt – a futball törvényszerűségei szerint – optimálisan meg kell tennünk; és nem előbb, vagy nem később.

A lehető leggyorsabban, a legkisebb erőbedobással, a leghatékonyabb, a legoptimálisabb és a lehető legjobb döntést kell meghozni szinte minden pillanatban a futballpályán, és ez egy csapattaktikai sportágban, ahol van kontakt, illetve lábbal játsszák, nagy komplexitást feltételez. Mit jelent ez? Nagy részben azokat a „lépéseket”, amivel a játékos időt nyer, mert lépéselőnyben kell lenni. A tér, az idő, a labda, a csapattársak és az ellenfél kapcsolata számít, hogy mit tudunk ebből hasznosítani és miképpen érjük el így az egyensúlyt.

– A bevezetőben és későbbiekben is többször hangsúlyozzátok a múlt megértésének fontosságát. Külön fejezetet kapott a grund és annak kultúrája. „Múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe” – idézitek Babits Mihályt.

– Ez így van, a magyar futball jelenéhez annak múltja is hozzátartozik. Fontos volt, hogy feldolgozzuk azt az időszakot, amikor a világ úgy beszélt a magyarokról, mint a világ egyik legjobbjairól. Annak, hogy a magyar futballkultúra a világ elitjébe tartozott, kihatása lehet a jelenre is, a mi felelősségünk, hogy ezt értelmezzük. Ezért tértünk vissza a gyökerekhez, a grundhoz, meg kell értenünk a korabeli magyar labdarúgószakma gondolkodását, az összefüggéseket. Rámutatunk a magyar és a latin futballkultúra szoros összefonódására. Bár a barcelonai mesterképzésen nem esik sok szó arról, ugyanakkor fontos, hogy Johan Cruyff és a holland iskola előtt is volt élet, nem is akármilyen: amiből a Barcelona jelene táplálkozik, ahhoz bizony köze lehet Sebes Gusztáv, Bukovi Márton és Pozsonyi Imre munkásságának. És még valami, ha már a magyar és a spanyol futball kapcsolatáról beszélünk: a jelenlegi Barcelona-stílus és edzésmódszertan kialakításában fontos szerepet játszott az előbb említett Pozsonyi, aki 1922 decembere és 1924 decembere között dolgozott az FC Barcelonánál, és ebben az időszakban két rövidebb időszakban is az első csapat vezetőedzője volt. Ráadásul 1923-ban könyvet írt, majd adott ki a következő év elején spanyol nyelven, amelyhez az FC Barcelona elnöke, Joan Gamper írta az előszót.

– Hogy látod, a magyar edzők tisztában vannak a magyar labdarúgás múltjával?

– Erre a kérdésre nagyon nehéz válaszolni. Amit látok, hogy a magyar és a külföldi edző között abban a tekintetben van különbség, hogy külföldön jobban működik a tudásmegosztás (a tanítás-tanulás folyamata), több a szakmai jellegű információ. Másik oldalról: itthon az idősebb, tapasztaltabb edzők, mint például Somogyi Krisztián vagy Visinka Ede mellett dolgozva sokat tanultam életfelfogásról, tiszteletről, gondolkodásról, pedagógiáról. A tudás mellett legalább ilyen fontos a tapasztalat, azt pedig nem lehet megvenni a boltban. Véleményem szerint a magyar elitképzésben résztvevő szakmai vezetők, a főállásban dolgozó edzők nagy része tisztában van a magyar futball múltjával.

– Vissza a könyvhöz és a grundhoz. Mik a hasonlóságok a grund és a futsal között? Hogyan lesz a futsaltól több a magyar foci?

– A grundon a legtöbb olyan játékszituációval találkozik, találkozott a játékos, ami a nagypályán előjöhet, miközben a játék bármilyen külső irányítás nélkül zajlik. Ezeket a játékhelyzeteket akár a futsal, akár az akadémiai képzés során kicsit mesterségesen kell oktatni, mert ma már nincs grund. Gondolok itt a létszámelőnyös, a létszámhátrányos, a létszámazonos játékszituációkra kis területeken. Amiket korábban az „élet hozott” – korábban a grundon, később a lakótelepek ketreces pályáin –, azokat most tudatosan kell reprodukálni az edzéseken. Ami a futsalt illeti: a nagypályához képest szűkebb a tér, kevesebb az idő, több az érintés, gyakrabban kell bizonyos technikai elemeket (talptechnika) alkalmazni. És mindemellett sokkal gyorsabban kell döntést hozni. Egyszerűbben fogalmazva: egyfajta leképeződése ez a nagypályás labdarúgásnak. Egyetértek azzal, amit Dárdai Pál és Kis János is hangsúlyozott korábban, hogy be kellene emelni a futsalfejlesztési programot az általános iskolai környezetbe. Az, amit viszont a szövetség nem tud szabályozni, az a futballal edzésen kívül eltöltött idő. A gyakorlásra fordított mennyiségi idő.

De ha már korábban említettem a spanyol és magyar foci kapcsolatát, akkor azt is fontos megemlíteni, hogy a 2022-ben világbajnokságot nyerő argentin válogatott sikere kapcsán többször írtak a La Nuestra fontosságáról. Az ügyességen és extravagancián alapuló stílusról, amely az argentin foci korai időszakától meghatározza az ország labdarúgását, és annak alakulását, identitását. De ugyanitt említhetjük a potrerót, ami jóval több mint a futball betonos, földes pályán játszott változata.

Berndt András Joan Vilával, aki több mint 20 évig volt a Barca módszertani vezetője

– A grundhoz hasonló fontos egysége a könyvnek a labdarúgás törvényeiről szóló fejezet. Az alapelvek fontosságát Albert Einstein speciális relativitáselméletéhez (E=mc2) hasonlítjátok. Miért ez a párhuzam?

– Ahogy az életben, úgy a labdarúgásban is megvannak bizonyos törvényszerűségek, legyen szó védekezésről, támadásról vagy épp a labdabirtoklásról. Nem mindegy, hogy mi miért történik. A labdarúgás bizonyos fokon kiszámíthatatlan, de van egy logikai íve, vannak alapfogalmak, alapelvek, amiket érdemes tanítani, hogy könnyebben értelmezhető legyen a 11-11 elleni, nagypályás játék komplexitása anélkül, hogy úgy egyszerűsítsük le a futballt, hogy elveszik a lényeg.

– Szintén hangsúlyos részt szántatok a gyakorlatnak, legyen szó a futball elemi egységéről, a passzról, a védekezésről, a támadásról vagy akár a labdabirtoklásról.

– Mert az alapelvek a teljes képzési folyamat során megjelennek, legyen akár szó egy technikai elemről, egy passzról. Részletesen írunk a könyvben a passzolásról, a labda fogadásáról, ahogy szót ejtünk a helyes testpozícióról, illetve a rondóról is. (A rondóban, a pozíciós játékokban például a kapuralövéseken kívül mindent meg lehet tanítani, ami egy mérkőzésen előfordulhat.)

képaláírás

A labdarúgás célja, hogy több gólt rúgj, mint az ellenfél, amihez helyzetet kell kialakítani (xG), azaz az ellenfél kapusa és a labdás játékosod között ne legyen vagy csak kevés védőjátékos legyen (az ellenfél vonalainak átjátszása.) A védőről való elszakadásnak is vannak kizárólagos fajtái, mi a szakkönyvekben megszokotthoz képest egy kicsit más megközelítésből és jóval aprólékosabban magyarázzuk el. Ez tudatos labda nélküli helyezkedést jelent, amit mi védővonal-használatnak hívunk. A spanyolok pozíciós előnynek mondják ezt, ám a nemzetközi szakirodalomban sincs kellőképp definiálva. Erre az egyik külföldi vizsgaanyagom elkészítése során jöttem rá, amikor a saját gondolataink mentén érintettem a témát és le akartam hivatkozni. Ezért is fontos, hogy elkészült ez a könyv, hiszen segíthet ennek a hiánynak a betöltésében. A labdabirtoklás során a leglényegesebb a csapatszintű és az egyéni szándékok, illetve a kollektív és az egyéni taktikai alapfogalmak szinkronba hozása, aminek az alapja támadásban a védővonal-használat, ez gyakorlatilag egy átmenet a labdatartás és a támadásvezetés között.

Azért azt kiemelném, hogy a könyvben leírt alapelvek elsajátítása, megértése nem jelent garanciát, nem ad automatikus megoldást, ellenben segít abban, hogy tudatosabban gondolkodjunk, tudatosabban képezzük a labdarúgóinkat.

– Mi volt a célotok a könyv megírásával?

– Az elsődleges cél az volt, hogy a rengeteg információt, aminek a birtokában vagyunk, tudássá alakítsuk, ezt láthatóvá tegyük és megosszuk az edzői társadalommal magyar, illetve az angol és a spanyol fordításnak köszönhetően nemzetközi szinten is. Másodlagos cél, hogy megismertessük a világgal a magyarokat, a magyarságot, a magyar futball múltját, az értékeinket és talán egy kicsit ezáltal a jövőjét is. Egy fiatal, pályakezdő edző, aki ezt először olvassa, értse meg azt, honnan jöttünk, mik a magyar foci előzményei és lásson rá arra, milyen fontos alapelvek vannak.

– Beszéljünk a végén a könyv másik szerzőjéről, rólad. Fiatal, többdiplomás edző vagy, 32 éves és jelenleg Csákváron dolgozol. És legalább ilyen fontos az esetedben, hogy a spanyol futball szerelmese vagy.

– A Testnevelési Egyetemen diplomáztam 2016-ban, jelenleg az UEFA Elite YOUTH A licenc hallgatója vagyok. Igen, edzőként a latin futballkultúra szerelmese, amit csak fokoz, hogy felsőfokon beszélek spanyolul. Nagy hatással van rám Pep Guardiola munkássága, de példaképemnek egyértelműen Marcelo Bielsát tartom, akinek a munkásságát évek óta figyelem. Edzői hitvallásom a következetes számonkérésen és az edzésmódszeremen alapul, amiről való meggyőződésem ugyanolyan fontos, mint annak a tartalma. Olyan csapaté, aki megtartja a labdát, felvállalja, hogy leszűkült területen játszik, ezért nagy területeket kell levédekeznie, labdavesztés után azonnal visszatámad, kombinatív játékkal és lapos passzokkal próbálja összekötni a csapatrészeket egymással.

Fiatal korom ellenére a 13. szezonomat kezdtem idén edzőként. Eddigi pályafutásomat két részre bontanám. Én is, mint a legtöbb tréner, az amatőr utánpótlásban kezdtem dolgozni, az U8-tól az U11-ig minden korosztállyal. Majd, amikor bekerültem az elitképzésbe, akkor először párhuzamosan a Budapest Honvéd U12 vezetőedzője és a Magyar Futball Akadémia U16-os csapatának a pályaedzője voltam. Később Szalai László hívására két sikeres évet töltöttem a Puskás Akadémia U12-es vezetőedzőjeként és a Puskás Akadémia FC második csapatánál pályaedzőként. Ezt követően továbbra is a Puskás Akadémia kötelékében maradva az Aqvital FC Csákvárnál dolgoztam két évet pályaedzőként az NB II-ben. Jelenleg a Csákvári Torna Klub utánpótlás vezetője vagyok.

A koronavírus-járvány idején több mint 100 kisebb külföldi spanyol és dél-amerikai képzést végeztem el. Tanultam Portugáliában, a Vítor Frade hivatalos taktikai periodizációs iskolájára épülő profi mesterképzésen, aminek keretében egy teljes hetet tölthettem Portóban. Jelenleg Laczkó Zsolt ajánlására Raymond Verheijen képzését csinálom online formában, illetve a Real Madrid szervezésében az Universidad Europea módszertani mesterképzését végzem szintén online formátumban, a labdarúgás szakirányon. A Barça Innovation Hub és a katalóniai Testnevelési Egyetem közös szervezésében végeztem egy kétéves mesterképzést a professzionális futball szakon Barcelonában. Köszönettel tartozom Nagy Sándornak, a csákvári klub elnökének, aki elfogadja és támogatja is azt, hogy a főállású munkahelyemen elvégzett munkám mellett ezeket csinálom.

Vítor Frade, a taktikai periodizáció edzésmódszertan alapítója és a magyar edző egy képzésen találkozott

Rendszeresen járok a La Masiára, élőben nézhettem Xavi edzését, illetve tanulmányoztam a Bajnokok Ligája-győztes női felnőttcsapat edzéseit.

A La Masián tartott előadásom annyira tetszett az igazgatónak, hogy lehetőségem van folytatni a képzést és előadást tartani a következő tanfolyamon, ezért a barcelonai szál erős marad, továbbra is fejleszthetem ott a tudásom.