A hűség és az állandóság mintaképe az uruguayi kapus

A hűség és az állandóság mintaképe az uruguayi kapus

2023. okt. 30.

Az uruguayi válogatott egykori első számú kapusa 37 évesen még mindig kiváló formában véd. Fernando Muslera amellett, hogy 133 mérkőzésen őrizte hazája nemzeti csapatának hálóját, a több mint másfél évtizede tartó európai pályafutása alatt mindössze két csapatot erősített, 2011 óta a török Galatasaray légiósa. A csapatkapitányi karszalagot is viselő kapus lassan az 500. tétmérkőzését játszhatja az isztambuliaknál.

Muslera 1986. június 16-án Buenos Airesben látta meg a napvilágot, uruguayi szülei ugyanis szerény körülmények közt az argentin fővárosban éltek. Fernando tehetségét látva a család később azt a döntést hozta, hogy hazaköltöznek Uruguayba, hogy gyermekük már a Montevideo Wanderers akadémiáján fejlődhessen. A fiatal kapus 2004-ben debütált a klub első csapatában, megbízható teljesítményére pedig az ország egyik tradicionális sztárklubja, a Nacional vezetői is felfigyeltek. 2006-ban kölcsön is vették Muslerát, végül azonban nem sok bizonyítási lehetőséget kapott.


2007 nyarán a Lazio hárommillió euróért szerződtette őt a Montevideo Wandererstől. Muslera európai kalandját nagy várakozás előzte meg, azonban elég rosszul kezdődött a római kaland, hiszen egy AC Milan elleni, 5–1-es vereséget követően október elején mellőzték, és a szezon további részében az akkor 44 éves Marco Ballotta védett.


A dél-amerikai 2009 januárjában nyerte vissza kezdő pozícióját és onnantól kezdve kirobbanthatatlan volt a Lazio kapujából. Remek védéseivel és szenvedélyes küzdőszellemével hamar belopta magát a szurkolók szívébe, akik a Castorino (hód) becenéven emlegették. A 2009-es Coppa Italia döntőjében a tizenegyespárbajában Muslera két lövés védésével járult hozzá a Sampdoria legyőzéséhez.


Muslera négy idény alatt 113 mérkőzésen védte a Lazio kapuját, ezalatt a legnagyobb sikere az Olasz Kupa és az olasz Szuperkupa megnyerése volt.


autoFotó: Associated Press / Alamy Stock Photo


Némileg váratlanul, a 2011-es Copa América alatt jelentették be, hogy Lorik Cana játékjogáért és 6,75 millió euróért cserébe a Galatasaray megszerezte az uruguayi kapus szolgálatait.


A nagy múltú török klubnál Muslera az érkezésétől kezdve az első számú kapus, legfeljebb sérülések esetén nélkülözték, 2020-ban például kettős lábtörést szenvedett. Rögtön az első szezonjában 19 mérkőzésen nem kapott gólt, mellyel megdöntötte a török rekordot. De a másik kapu előtt is szolgáltatott témát, a Manisaspor elleni bajnokin büntetőből megszerezte pályafutása első és eddigi egyetlen találatát.



A csupaszív kapus az évek során hat bajnoki címet nyert az isztambuli csapattal, emellett négy-négy alkalommal hódította el az országos és a helyi szuperkupát, az elmúlt szezonokban csapatkapitányként számítanak a szolgálataira.


Muslerát 2016-ban az év Törökországban játszó labdarúgójának választották, a Süper Ligben pedig összesen négy alkalommal került be a szezon álomcsapatába.


Akrobatikus megmozdulásai és bravúros reflexmozdulatai révén egyes védései gyakran kerültek be a különböző összefoglalókba, kiváló képességekkel rendelkező igazi bravúrkapus.



A most 37 esztendős kapus az elmúlt bő 12 év alatt 458 mérkőzésen védte a Galatasaray kapuját, ezzel a klub történetében a legtöbb meccset játszott kapus, egyben a Galata legtöbb találkozón szereplő idegenlégiósa. Muslerát már csak öt játékos előzi meg a klubrangsorban, közülük legalább kettőt akár már ebben a szezonban megelőzhet. Amennyiben a jövő nyáron lejáró szerződését meghosszabbítják, akkor pedig a többiekre is veszélyes lehet. A Galatasaray csúcstartója Bülent Korkmaz 593 pályára lépéssel, míg az örökranglista második helyén Hakan Sükür található 536 mérkőzéssel.


Légiós létére a patinás török csapatnál hosszú tartózkodása és mindig megbízható teljesítménye miatt a klub legendás alakjai között tartják számon.


Muslera 2009 óta 133 mérkőzésen védett az uruguayi válogatottban, mellyel a legnagyobb eredményeit fiatalon érte el Óscar Tabárez sikercsapatában. Fontos szereplője volt a 2010-es dél-afrikai világbajnokságon negyedik helyezett Celestének, a Ghána elleni emlékezetes negyeddöntő tizenegyespárbajában két védéssel segítette csapatát. Egy évvel később ugyancsak tagja volt a Copa América-győztes gárdának, amely azóta is a társrekorder Uruguay eddigi utolsó kontinensbajnoki címe volt.


Az ezt követő három világbajnokságon, valamint kontinentális tornákon is képviselte hazáját. Muslera 2019-től kezdve egyre gyakrabban megkapta a csapatkapitányi karszalagot, azonban a legutóbbi világbajnokságon Sergio Rochet mögött már csak cserekapus volt a Diego Alonso által irányított együttesben.


Muslera 133 válogatottbeli fellépésével az uruguayi örökrangsor negyedik helyén áll. Két még aktív csapattársa, Luis Suárez (137) és Edinson Cavani (136) legutóbb nem volt tagja a nemzeti csapatnak, így akár meg is előzhetné őket, bár mostanság Muslera sem véd, legfeljebb kerettag. Az országos válogatottsági rekorder, Diego Godín (161 fellépés) idén jelentette be a visszavonulását.


autoFotó: Associated Press / Alamy Stock Photo


Muslera világviszonylatban generációja legjobb kapusai közé tartozott, a 2010-es évek meghatározó hálóőre volt. Ennek ellenére mivel nem klasszikus sztárcsapatokban védett, szélesebb körben talán soha nem ismerték el tudásával azonos mértékben a képességeit, noha a teljesítményre mindig is magasra rangsorolta őt.


Egyelőre nem tudhatjuk, hogy meghosszabbítja-e a jövő nyáron lejáró szerződését, vagy a mostani az utolsó szezonja lesz a Galatasarayban. Muslera korábban többször elmondta, hogy európai pályafutása lezárásával a Montevideo Wanderersnél szeretné befejezni aktív karrierjét, mellyel tökéletesen keretbe foglalná életútját. Nevelőcsapata bizonyára már 2024-ben tárt karokkal várná őt.



A szerző a Futballtangó nevű blog szerkesztője. További érdekességek, aktualitások az argentin és a dél-amerikai labdarúgás világából:

futballtango.blog.hu/


Kiemelt fotó: Nicolò Campo / Alamy Stock Photo

Szerző

Ficsura Ádám

Ficsura Ádám

Ficsura Ádám

Az olasz és az argentin labdarúgás elkötelezett rajongójaként célom, hogy a hazánkban kevesebb teret kapó dél-amerikai labdarúgást és a különböző alacsonyabb osztályú bajnokságok csapatait, játékosait minél inkább „elhozzam” az érdeklődő magyar olvasók számára.