A Milan először szerzett gólt a BL-szezonban, és a PSG elleni bravúros győzelemmel életben tartotta a továbbjutási esélyeit
A hazai pályán futballozó AC Milan kiegyenlített mérkőzésen győzte le a Paris Saint-Germaint a negyedik fordulóban, ezzel teljesen nyitottá tette a továbbjutás kérdését a Bajnokok Ligája F jelű, úgynevezett halálcsoportjában. Luis Enrique sokkal kevesebb kockázatot vállalt ezúttal, mint Newcastle-ben, de ezúttal sem járt sikerrel idegenben. A következőkben a találkozó legérdekesebb taktikai húzásait elemezzük ki.
Luis Enrique ezúttal 4–3–3-as felállásban küldte pályára a csapatát és ugyanazok a játékosok kezdtek, akik a két csapat két héttel ez előtti találkozóján is. Ahogy megírtuk, Newcastle-ben alaposan ráfázott arra, hogy négyfős támadósort tett fel a pályára és folyamatosan engedték magukra a nyomást, majd hosszú labdákból próbálták megjátszani a csatárokat és a szélsőket. A középpályán a három rendkívül labdabiztos, presszing-rezisztens (azaz a nyomást jól tűrő) futballista, Manuel Ugarte, Vitinha és Warren Zaire-Emery kapott helyet, akik közül utóbbi a progresszióban, azaz az előrejátékban is rengeteget lépett előre az utóbbi hetekben.
A bal oldalon Rafael Leao gyorsaságára építettek, a jobb oldalon pedig az Olivier Giroud felé belőtt labdákban bíztak. A Milan játékosai védekező fázisban egy az egyben őrizték a középpályásokat, a két hatos az ellenfél két nyolcasát, a tízest játszó Ruben Loftus-Cheek pedig Ugartét követte és védekezett vele szemben kiválóan, az uruguay-i játékosnak pocsék mérkőzése volt. A három milánói támadó minimális intenzitással támadta a négy védőt (20-as PPDA mutatóval zárt a Milan), és így a hátsó sorban emberfölényben voltak a PSG három villámléptű csatárával szemben. A párizsi találkozón hibát hibára halmozó Fikayo Tomori ezúttal kiválóan oldotta meg a feladatát.
A Milan 4–2–3–1-es felállásban támadott, amit a PSG az első félidőben 4–1–3–2-ben igyekezett levédekezni, elöl Randal Kolo Muani mellett a védekezést ezúttal is inkább csak imitáló Kylian Mbappéval, a középpályások mellé a bal oldalon visszazárt Ousmane Dembélé, Ugarte pedig egyedüli hatost játszott. Az eredmény alakulása miatt is, de 6,5 PPDA-ja volt átlagban a PSG-nek, ami elképesztő mutató.
Óriási tűzijáték volt az elején
Rendkívül eseménydúsra sikerült a találkozó eleje: a PSG szöglet után szerzett gólt. A Milan emberfogással akarta kivédekezni a franciák szögletét, ezt érzékelve a francia játékosok 11-16 méterre helyezkedtek a kaputól, ezáltal teljesen üresen hagyták az öt és felesen belüli területet, ahová Marquinhos csúsztatása után robbant be Milan Skriniar és szerzett vezetést a vendégeknek. A topcsapatok általában hibrid védekezést alkalmaznak szögleteknél, éppen ezért, hogy a kapu előtti terület védett legyen és ha egy berobbanó ember lehagyja az őrzőjét, ne tudjon zavartalanul fejelni közelről.
Ahogyan említettem, a Milan Leao gyorsaságában és egy az egyező képességében bízott, míg a jobb oldalról a beadásokat erőltette és a mérkőzés elején sorra alakított ki helyzeteket mindkét szituációból. Lucas Hernandezt többször is egyedül hagyták a társai a bal oldalon, ő pedig nem tudta megoldani a védekezést több Milan-játékossal szemben, Ugarte labdákat veszített és ezek után is a jobb oldalról alakítottak ki veszélyt a milánóiak. Az egyenlítő gólt egy kontratámadásból szerezte a Milan, ami Giroud és Leao érdeme volt, utóbbi hozta fel a labdát, a francia lőtt, majd a kipattanót ollózó mozdulattal rúgta be a portugál szélső.
(Forrás: Eurosport)Ahogyan telt az idő az első félidőben, egyre inkább kezdte dominálni a játékot a PSG elsősorban azzal, hogy a 4–1-es első fázisos építkezésből nagyon könnyedén jutottak el a Milan térfelére, mert a hazaiaktól csak négyen védekeztek magasan, így rendre létszámfölényben voltak a párizsiak. A második fázisban pedig Vitinha és Zaire-Emery szervezte remekül a játékot.
A második félidő elején aztán Théo Hernandez beadása után Giroud révén megszerezte a vezetést a Milan. Innentől természetesen egyre nagyobb kockázatot vállalt a PSG.
Hátrányban még inkább dominált a PSG, de kevés lövőhelyzetet alakított ki
A második félidő nagy részében nem az az Asraf Hakimi védekezett Leaón, aki sebességben fel tudta volna venni vele a versenyt, hanem Marquinhos, akinek nem ez a legnagyobb erőssége. Hakimi Théo Hernandezt támadta meg rendszeresen, a jobb oldali nyolcast játszó Zaire-Emery a Milan egyik hatosára – a két csapat előző meccsén több hibát is elkövető – Yunus Musah-ra figyelt. Ezáltal már nem volt emberfölényben hátul a PSG, hanem az egész pályán egy az egyben védekeztek gyakorlatilag, amiben benne van a rizikó, hogy akár Leao lerázza magáról Marquinhost és rögtön létszámfölényben vezethetik a francia védőkre a labdát, volt is ebből helyzete a Milannak.
A marokkói futballista Dembélével váltogatta a pozícióját, előbb a szélességet tartotta, majd a hajrában többször is a jobb oldali félterületben várta a labdát. 3–1–3–3-as felállásban támadott a Milan térfelén a PSG, és nehezen tudtak kijönni az olaszok, de az utolsó félórában csupán négy kísérlete volt a vendégeknek. Ezek közül Li Kang In lövése volt a legveszélyesebb, a dél-koreai légiós ezúttal is sokat tett hozzá kreativitásban a párizsiak játékához.
A Milan ezzel a bravúros, 2–1-es sikerrel megőrizte az esélyét a továbbjutásra, a PSG-nek pedig még szintén sokat kell tennie a 16 közé kerüléshez, jelenleg a második helyen áll, csupán egy ponttal megelőzve a harmadik Milant, amely a negyedik fordulóban szerzett először gólt a sorozatban.
Kiemelt fotó: AC Milan