Luis Enrique bátor volt, de az elgondolása most a Newcastle malmára hajtotta a vizet

A Newcastle Unitednél a kezdőcsapatot és a felállást tekintve sem láthattunk semmi váratlant, Harvey Barnes, Joelinton és Sven Botman távollétében a legerősebb kezdőt tette fel a pályára Eddie Howe. A párizsiaknál ellenben alaposan megkeverte a kártyákat Luis Enrique, aki a legutóbbi két mérkőzésen 3–4–3-as formációt alkalmazott támadásban, Newcastle-ben azonban 4–2–4-ben támadtak a franciák. Az elmúlt időszakban bal oldali szárnyvédőt játszó Bradley Barcola helyett Goncalo Ramos került be a kezdőbe, aki középen helyezkedett a balról rendszeresen középre mozgó Randal Kolo Muani mellett. A gondot éppen ez jelentette, mert azáltal, hogy két középcsatárral támadott a PSG, Kylian Mbappé rendre az alapvonal mellé szorult a bal oldalon és nem volt területe befelé törni. Tisztán látszott, hogy mindketten (mármint Mbappé és Kolo Muani) nem képesek balról befelé mozogva zavart okozni, mert egyrészt kioltják egymás erényeit, másrészt annyira sok védő támadta őket ilyenkor egyszerre, rendkívül sűrű lett az a terület a pálya azon részén, és nem voltak képesek onnan veszélyt teremteni. Ennek a problémának a megoldására egyetlen orvosság lehetett, és ez a célja is volt Luis Enriquének, hogy Ousmane Dembélét egy az egyben hagyja Dan Burnnel, mert ez a párharc előzetesen a francia játékos sikerét ígérte. Ennek ellenére egyszer tudták csak átforgatni utóbbinak a labdát, ráadásul ekkor Burn teljesen üresen hagyta őt, mert behúzódott középre, azonban Dembélé nem tudott túljárni Nick Pope eszén. Anthony Gordon sokszor visszazárt a bal oldalon, és így kettőzték a francia szélsőt.

Dembélének izolálták a területet

Olyan intenzitással támadt le a Newcastle, hogy nem tudták kiugratni a párizsiak a gyors csatáraikat

A Luis Enrique által alkalmazott formáció lehetővé tette volna, hogy a középpályás sort, ahol 3-2-es létszámfölényben volt a Newcastle, gyorsan átjátszva azonnal felpasszolják a labdát a magasan védekező hazai támadósor és középpályás sor mellett. A rendkívül gyors Mbappé, Dembélé, Kolo Muani hármas ezáltal rázuhanhat a jóval lassabb, nehezen forduló hazai védőkre. Ezt azonban két módon is megakadályozta a Newcastle, és a párizsiak az első félidőben egészen elképesztő intenzitással letámadó Alexander Isakékkal szemben nem tudták megvalósítani az elképzeléseiket.

A svéd csatár a két belső védő közötti passzsávot zárta az első félidőben, Anthony Gordon rendszerint óriási vehemenciával támadta Asraf Hakimit belülről, hogy ne kapjon labdát, a másik oldalon pedig Miguel Almirón Lucas Hernandezt. Azáltal, hogy Gianluigi Donnarumma nem tudja átrúgni az ellenfél első sorát, csak a két középső védőnek képes odapasszolni a labdát, így az építkezés első fázisában jelentősen beszűkül a PSG mozgástere. Luis Enrique játékfelfogásához egyáltalán nem illik Donnarumma, elképzelhető, hogy hamarosan igazolnak egy olyan kapust, aki lábbal sokkal jobb. Sean Longstaff és Sandro Tonali is nagyon gyakran lépett fel Manuel Ugartéra és – a Lipcsébe kölcsönadott Xavi Simons „helyén” játszó – Warren Zaire-Emeryre, sőt alkalmanként hat emberrel támadtak le, mert a hatos poszton játszó Bruno Guimaraes is magasan helyezkedett. A PSG eleinte 4-1-ben próbált építkezni az első fázisban, de amikor észlelték, hogy mekkora nyomás helyezkedik rájuk a sokszor hat emberrel fent lévő angolok részéről, akkor Zaire-Emeryt is visszarendelte Ugarte mellé Luis Enrique. Az AC Milan ellen hiányzott a megszokott intenzitás a Newcastle játékából, most erre nem lehetett panasz, olyan elánnal mentek bele a párharcokba, ami még a Premier League-rangadókon sem nevezhető megszokottnak.

Itt látható a Newcastle letámadási formája

Hamar meg is lett az eredménye ennek a játéknak: Isak és Gordon az imént vázolt módon támadta le a védelmet, Marquinhos felívelte volna Ugarténak a labdát, akire rárontott Longstaff, elveszítette a labdát az uruguayi és ebből azonnal lövésig jutott a Newcastle. A negyedik gólt is magas letámadás után szerezték a „szarkák”, ekkor mindenki számára meglepő módon Fabian Schar lépett fel magasan a védelemből és szerzett labdát – pedig a második félidőben inkább középmagas, sőt gyakran mélyblokkban védekezett 4–5–1-ben a Newcastle –, majd kísérte tovább az akciót, visszakapta és bombagólt lőtt.

Rögzített helyzetből is jobb volt a Newcastle

Úgy tűnt, hogy a PSG egyáltalán nem készült fel a Newcastle pontrúgás-variációra, hiszen amikor Kieran Trippier beívelte középre a labdát, akkor rendre a hazaiak fejelhették a kapu felé azt – ebből született később a második gól –, amikor pedig visszagurította Trippier a labdát, akkor is méterekkel le voltak maradva az angolokról.

A Newcastle az előző idényben a Premier League-ben is az egyik legtöbb xG-t kialakító csapat volt a rögzített játékhelyzetek tekintetében, és ez most is így van. A párizsiaknál is vannak magas és jól fejelő játékosok, azaz kizárólag az adottságok alapján nem lett volna szabad, hogy ekkora különbség legyen a két csapat között e tekintetben.

A második félidőre változott a játék képe, a PSG teljes mértékben a kapuja elé szegezte a 2–0-ra vezető Newcastle-t. Sokszor kilenc mezőnyjátékossal védekeztek a hazaiak a saját tizenhatosukon belül. Ebből adódott, hogy Zaire-Emery mindenfajta nyomás nélkül löbbölhette be a védelem mögé a labdát 30 méterre a kaputól a tizenhatoson belülre érkező Hernandez fejére. A PSG játéka a második játékrészben sokkal veszélyesebb volt, elsősorban annak köszönhetően, hogy Mbappé jóval közelebb került az ellenfél kapujához, miután Kolo Muani helyett beállt Barcola. A 21 éves francia tartotta a szélességet a bal oldalon, ezáltal lekötötte a védők figyelmét, Mbappé pedig a centrális zónákba mozoghatott és több helyzetet is kialakított.

A Newcastle meg sem próbálta kihozni a labdát, az első félidőben az intenzitásra és az ebből adódó magasan szerzett labdákra és a pontrúgásokra épített, amely elgondolás Eddie Howe részéről tökéletesen működött. Luis Enrique jól érezte, hogy magasan fogja letámadni az elején a csapatát a Newcastle, de a labdakihozatalok nem működtek, nem tudták felpasszolni direkt módon a labdát a támadókhoz. Nem volt begyakorlott formáció a részükről. A második félidőben pedig a mélyen ülő védelem feltörése okozott gondot annak ellenére, hogy helyzetekig eljutottak már. A spanyol szakvezető a találkozó után elmondta, hogy vállalja felelősséget és az ő hibájából alakult így a mérkőzés.

Kiemelt kép: Mark Cosgrove / News Images