A német válogatott csábítja a magyar kapust; Kispesten új kultúrát teremt Fehér Péter – ezek voltak a májusi interjúink

Palágyi Miklós

A 23 éves Marozsán Fábián Rómában életében először játszhatott a főtáblán egy ATP-tornán. Három olyan ellenfelet győzött le, aki benne volt a világranglistán a legjobb 70-ben, közülük az egyik pedig a világ egyik legjobbja, az aktuális világelső Carlos Alcaraz volt. A magyar teniszező bravúrjáról napokig harsogott a világsajtó, mi pedig arról kérdeztük meg az edzőjét, Palágyi Miklóst, milyen belső tulajdonságokra volt szükség ehhez a klasszis teljesítményhez.

„Nagyon alázatos játékos, és a türelme is megvan, de abból még több kell majd a jövőben. Maximalista ember, ami előrelendíti a játékát, a karrierjét. Hat éve dolgozunk együtt, amióta ismerem, ezek a tulajdonságok jellemezték, nem változott. Amiben fejlődnie kell, az a vagányság, a sztárok elleni mérkőzéseken ez nem hiányozhat.”

A tréner kifejtette, az Alcaraz-meccs utáni felhajtásra nem lehet felkészülni, de mostantól meg kell tanulni kezelni a nagyobb érdeklődést. Leírta Marozsán Fábián stílusát, beszélt a múltjáról, és arról, mi az elvárás vele szemben a közeljövőben.

Holman Dávid

A korábbi válogatott középpályással készült interjúnk jórészt arról szólt, hogy a Slovan Bratislava ötszörös szlovák bajnok játékosa hogyan volt képes kikecmeregni abból a gödörből, ahová a sérülései lökték. A 30 éves középpályásnak többször is szalagszakadással operálták a térdét.

„Gyerekkorom óta futballozom, ez az életem, a szenvedélyem, abban a traumatikus helyzetben sok minden megfordult azonban a fejemben, a befejezés gondolata is. Aki átesett már egy ilyen sérülésen, tudja, milyen fájdalommal jár a felépülés. Miután visszatértem az első sérülésből, megszületett a kisfiam, ami rendkívül boldoggá tett, néhány hónap múltán azonban a másik keresztszalagom is elszakadt, az örömmámor után, ami hatalmas energiákat szabadított fel bennem, újra csak a mélyben találtam magam.

Kaptam egy újabb gyomrost. Nehéz ezt a helyzetet megélni, elfogadni a tényt, hogy újra végig kell csinálnod az egész rehabilitációt, annak minden gyötrelmével. De az ölembe vettem a kisfiam, és amikor ránéztem, csak arra tudtam gondolni, hogy pályára kell még lépnem, látnia kell engem futballozni, azt szeretném, ha én lennék neki a példa arra, megéri küzdeni, kergetni tovább az álmokat.”

A futballista arról is beszámolt a Büntetőnek, hogyan tolódott ki a fájdalomküszöbe a rehabilitációk során. Beszélgettünk vele hirtelen gyerekkori növekedéséről, az ifjúkori idoljáról, illetve egykori edzőiről, Détári Lajosról és Ricardo Monizról.

Jeney Gyula

Jeney Gyulánál, az NB II-es Ajka vezetőedzőjénél csak azok a játékosok játszhatnak, akik sprintben közlekednek és bátran ütköznek. Csapata sokáig a feljutó MTK-t szorongatta, a titok nyitja pedig a hatalmas munka, az alázat és a szervezett futball.

„Mindig mindenkinek elmagyarázom, mikor hova kell mozognia, de ha valaki nem azt csinálja, amit kérek, nem játszik. Úgy érzem, hiteles vagyok. El tudtam velük hitetni, hogy ha azt csinálják, amit kérek, akkor át fogunk gyalogolni az NB II-es mezőnyön. Így is lett.”

Állítja, olyan szellemiségben játszatja csapatát, amilyen ő is volt futballistaként, de az is fontos, hogy a labdarúgók élvezzék a munkát, másképp nem lehet sikeres a csapat. Futballistái pszichológusaként sem teljesít rosszul:

„A legtöbb edző sajnos nem az erősségekre helyezi a hangsúlyt. Több olyan edzővel dolgoztam, aki inkább kevesebbet, mint többet hozott ki belőlem. Azt is látom, sokszor rosszul kommunikáltak felém, és ez inkább visszahúzott. Az az edző akarok lenni, aki a legkevésbé zavarja a játékost. Aki miatt nem érez magán nyomást a játékos. Olyan vagyok, aki támogatja, biztatja a labdarúgóit, még akkor is, ha valaki épp fejre esett ziccerben. Mert, ha ordibálok, az nem segít. Azt érzem, ezzel a felfogással a korábbiaknál többet ki tudtam hozni a játékosokból. És általánosságban is azt látom, többet tudok kihozni egy emberből, mint amit ő maga hisz magáról.”

Jeney az őszinteségben, a megalkuvás nélküli játékban hisz, és abban, hogy az ember akkor sikeres, ha jól érzi magát a bőrében.

Anderson Esiti

Anderson Esiti tavaly februárban érkezett a Ferencvároshoz, a görög PAOK játékosaként a török Göztepében játszott kölcsönben. Mesélt nekünk arról, hogy tavaszi szezonban a keretet tizedelő sok sérülés hogyan befolyásolta a versenyhelyzetet az FTC-nél. Célja, hogy bejusson a csapattal a Bajnokok Ligája csoportkörébe.

A futballista nagyon szegény családból származik, édesanyja piaci árusként dolgozott, és amikor nigériai szülővárosában kiszúrta magának egy ügynök, az is gondot okozott neki, hogy kifizesse valahogy a repülőjegyet Portugáliába. Egy ideig havi 250 euróból élt, aminek jelentős részét hazaküldte.

Az interjúban sokat mesélt nekünk a flandriai és a görög derbikről, és arról, mit remél a Ferencvárostól.

Fehér Péter

2023 januárjában több mint 20 év után tért haza Magyarországra Fehér Péter, aki Dániában számos klubnál dolgozott edzőként. A Magyar Futball Akadémiát vezeti, és semmiképp sem a dán stílust szeretné meghonosítani, a Honvéd-stílus kialakítására szerződött, amelynek alapja szerinte az egység, az elhivatottság, a szenvedély és a bátorság. A nagy tempóban, a kezdeményező futballban és a magas presszingben hisz.

„Ha egy magyar játékosra gondolok úgy általánosságban, akkor egy technikás játékost látok. A foci egy játék, ahol a szabályok keretei között lehet ravasznak lenni, kihasználni bizonyos lehetőségeket, például a labda elé állni és ezzel is időt nyerni. Az U19-es csapattal nemrég Olaszországban voltunk, és amit a dán gyereknek nagyon nehéz megtanítani, az a magyarnak könnyen megy. Az, hogy ha kell, álljon a labda elé, vagy ha kimegy a labda az oldalvonal túlra, menjen oda, kapja fel. Ismerjük fel, hogy az adott szituációban a szabályok adta keretek között mi a legjobb lehetőség a számunkra. Azt láttam, hogy a magyar gyerek gyorsan alkalmazkodik a helyzethez. A »magyaros« focihoz kell a labda. És ezért fontos a magas védelmi vonal, a letámadás.”

A tréner a kiválasztási rendszeren változtatni akar, és a hierarchián alapuló hazai kultúrát is felváltaná, azt szeretné, ha a gyerekek beszélgetnének az edzőkkel, bátran kérdeznének tőlük. Problémásnak látja, hogy Magyarországon a gyerekek sokat edzenek, ám alacsony erőfeszítéssel.

„Azt látom, hogy külföldön magasabb az edzések intenzitása, mint Magyarországon, de ez annak a jele, hogy a mérkőzésre készítjük a gyereket, ahelyett, hogy edzenénk, dolgoznánk. Azt is látom, hogy többet edzünk itt, de alacsonyabb intenzitással. Ezáltal a mérkőzések intenzitása is alacsonyabb. Nincs benne a gyerekekben a magas intenzitású munka. De ez az egész az eredményorientáltságból fakad. Mert az eredmény az, ami meghatároz. Ezen a ponton kell megváltoztatni a gondolkodást. Nagy intenzitással kell edzeni.”

Opavszky Balázs

Az utánpótlás-futballban otthonosan mozgók számára felkavarta az állóvizet a hír, hogy Opavszky Balázs bejelentette, visszavonul. A 22 éves játékos a Szoboszlai-féle U17-es válogatott csapatkapitánya volt.

„Van egy alapszabálya az életemnek: valamit vagy csináljak nagyon jól, vagy ne csináljam egyáltalán. Nem tudtam elérni azt a szintet, amit szerettem volna, középszerű labdarúgó pedig nem akartam lenni. Megfogadtam, megélhetési focista nem leszek. Azt gondoltam, jobb ezt most felismerni, mint tíz év múlva.”

A volt futballista rengeteg megélhetési játékost lát itthon, őt pedig nem vonzotta a középszerűség. Beszélgettünk vele Szoboszlai Dominikről, a magyar fiatalokról, és jövőbeli terveiről is.

Czakó Milán

A német és a magyar válogatott között kénytelen vacillálni Czakó Milán, aki 17 évesen a Fortuna Düsseldorf felnőtt keretének tagja. A magyar keretbe ugyan behívták, de tétmeccse még nincs, a német szövetség pedig szorgalmasan próbálkozik nála. Csak nem fogjuk elveszíteni őt?

„Azt kell, hogy mondjam, nem voltak korrektek velem a magyar válogatottnál. Egyszerűen nem adták meg a bizonyítási lehetőséget. Megkaptam a meghívót, részt vettem az összetartásokon – ahol mérkőzéseket nem játszott a csapat –, a teszteken jól teljesítettem, pozitív visszajelzéseket kaptam, de később arra nem már kaptam lehetőséget, hogy meccsen bizonyítsak. És azóta sem tudom, számítanak-e rám vagy sem. A bizonytalanság rossz. Legalább tudnám annak az okát, hogy mi miért történt. (...) A Német Labdarúgó-szövetség nagyon szeretné, ha a német utánpótlás válogatottban játszanék, és (…) azt kell, hogy mondjam, nem lennék okos, ha nemet mondanék a német válogatottnak, miközben nem kellek a magyar válogatottnak.”

Eszenyi Dénes

Az Újpesttel lett bajnok, de nagyon kevés, igazából egy nagyobb lakás hiányzott ahhoz, hogy Nyíregyházáról ne a Ferencvároshoz kerüljön Eszenyi Dénes. Ma már nem tölt be funkciót a magyar fociban, de a 98-as bajnokcsapat tagjaival rendszeresen összejár kávézni.

Felidézte a Napoli elleni BEK-meccseket, ahol Maradona ellen játszhatott, és azt is, hogyan csábította el Újpestről a Ferencvároshoz a zöld-fehérek védője, Simon Tibor. A belga fociban is kipróbálta magát a 90-es években, emlékei szerint szinte hihetetlen különbség volt a körülményeket tekintve a magyar futballhoz képest.

Miroszlav Grumics 38 évesen a Szentlőrinc játékosa, és felkészült a visszavonulásra. A szerb csatárral az idolokról – Zlatanról és a brazil Ronaldóról –, az ukrajnai futballról, a Partizanról, a csatárlétről és a jolly joker szerepről is diskuráltunk.

A ritka alkalmak egyikeként szociointerjút is készítettünk májusban – a hajdúhadházi cigánytelepen felnövő László Gyulával. A fiatalember árvaházban élt, majd nevelőszülőkhöz került igen nehéz körülmények közé. Egy Ronaldinho-videó hatására a szeméttelepen és az erdőben kezdett el gyakorolni, ma többszörös Guinness-rekorder freestyle focista, életútja, életfilozófiája egyedi és igazán inspiráló.

Az olimpiai bajnok Kósz Zoltánt A nemzet aranyai dokumentumfilm kapcsán a vízilabdakapusok és a döntők lélektanáról, a nagy meccsek előtti különös készülődésről, az életét megváltoztató olimpiai győzelemről is kérdeztük. Több kézilabdás interjúnk is volt májusban: a válogatott irányítója Hanusz Egon a Bundesligában játszik, a hibákhoz való hozzáállásban tapintható nagy különbségekről, a komfortzónából kilépés fontosságáról számolt be nekünk. Fazekas Gergő sem itthon fejleszti magát, a lengyel Wisla Plockban játszik. A fantasztikus Bajnokok Ligája-negyeddöntőről beszélgetett velünk, illetve arról, hogy akár meg is elégedhetett volna az NB I-es lehetőségeivel, de ő fejlődni szeretne.

Batik Bencét az FTC-ben játszva másfél év alatt háromszor kellett műteni, az orvos azt mondta, soha többé nem futballozhat. Ma is az NB I-ben játszik. Mentális erejéről, tetoválásáról is megosztotta a gondolatait, és megállapodtunk abban, hogy nem számít celebnek. Az MTK-val az NB I-be jutott Stieber Zoltán jó szívvel emlékszik vissza az osztrákoknak lőtt Eb-góljára vagy a Hamburgban és az Aston Villánál eltöltött időszakára. Nyilatkozott nekünk az ingatlanos vállalkozásáról és a jövőbeli terveiről is. A hónap első interjúja pedig Séra Attilával készült, aki csepeli panelgyerekből lett őrült Honvéd-, majd Inter-drukker. A 2010-es Mourinho-féle triplázáskor minden Inter-meccsen ott volt, és ma ő utaztatja a magyar szurkolókat a legnagyobb milánói, barcelonai, madridi meccsekre. Beteg gyerekeknek is segít.